Az emberek a húsnak nagy tápláló értékét amikor felismerték, g o n d o s k o d t a k annak forgalomba hozataláról, illetve elárusitásáról.
E célt szolgálja ma is a mészárszék.
Régen a húskimérés is, éppen u g y mint a korcsmáitatás, külön földesúri jogot képezett. E jog S z t r o p k ó n és a várbirtokon a vár urait illette meg, akik ezt időnként bérbe adták. Vasár- és ünnep-n a p o k o ünnep-n , mig a templomból ki ünnep-nem jöttek, a mészárszéket kiünnep-nyitünnep-ni nem volt szabad. Azután is csak addig volt szabad nyitvatartani, mig a vecsernyére nem harangoztak. Azokra, akik ezt a tilalmat áthágták, szigorú büntetést szabtak.
A földesurak mindaddig gyakorolták a bérbeadás jogát, amig az osztrák iparügyi pátens szabályozás alá nem vette azt.
Mig a húskimérés joga a földesurak kezében volt, csak egy mészárszék létezett Sztropkón. Ma azonban már három van s mind a három zsidókézben. így történik aztán, h o g y amig régen vasárnap volt tilos a mészárszéket nyitva tartani, Sztropkón ma szombaton tartják zárva.
Adózás.
Ebben az időben, m é g későbben is, a polgárok élete anélkül is ö r ö k ö s zaklatásból állott. Amellett, h o g y folytonosan fegyverkeznie kellett, a sok minden fajtájú és cimü adózás roskadásig nyomta vállukat.
Az adózásnak egyik válfajáról tanúskodik az az intézkedés is, mely szerint a : „. . . vár kapuja mellett lévő n é g y h a j d ú k , h o g y télnek idején . . . annál serényebb vigyázást tehessenek . . . tűzi fájok azoknál teljen, kik a városra, akár m a g o k részekre, szánon vagy szekeren, akár pedig benti vásárokban eladni hoznak,
mind-egyiktől külön-külön két-két szál hogy levétessen, a megirt hajdúk igyekezzenek."1
így aztán gyakran megesett, hogy az elkeseredett, sokat zak-latott nép a várhajdukat, a kiadott földesúri parancs végrehajtásakor,, szidalmazta, gyűlölettel fogadta.
De a megtorlás sem késett. Egy 1770-ből felmaradt rendelet pl. igy s z ó l : ,,. . . Tapasztaltatott itten az Városban, hogy midőn városbíró által, vagy pedig várbeli hajdúk által holmi adandó szük-séges munkára hajtattanak, az városbeliek' sokan nagyon ellenkeznek és sokszor mocskos szókkal azokat illetik. Az olyan nyakasokra illő büntetést M. Família rendelni méltóztassék.". . .2
Ebben az időben a várbirtokon az adózást dézma alakjában rótta le a parasztság.
Dézma kétféle v o l t : Egyik illette a püspököt Ez a tulajdon-képeni ú. n. dézma-tized, A másikíéle, melyet a földesúr szedett, volt az ú. n. kilenced-dézma.
Volt gabona-, árpa-, zab-, méhraj- és bárány- stb. stb. dézma is.
A dézmát egy, e célra kinevezett dézmás szokta beszedni a föld népétől. Havi fizetése a dézmaszedőnek 3 forint volt, élelmezni pedig az illető helység birája volt köteles.
Ez a dézmás bejárta a falukat és a dézmát természetben szedte be, amit aztán meghatározott áron értékesített. A dézmás ténykedé-sét a falu birája olyképpen őrizte ellen, hogy a befolyt pénzről egy ketté hasított pálcából rovás-párt készítettek, melyeknek egyike a falu birájánál maradt, a másikkal a dézmás beszámolt az uradalmi perceptornak, avagy „bé-szedő*-nek.
A sztropkai várbirtokon lakott ruthénok, törvény szerint, men-tesek valának a dézma-fizetéstől. Ő k csupán bárány-dézmát fizettek a földesúrnak, vagyis kötelesek voltak átengedni a bárányaikból
minden kilencediket.
Hitel.
A pénzügyi viszonyok rendezetlen és bizonytalan volta miatt, Sztropkó várának urai, mint már láttuk is, főképp a későbbi idők-ben, elég rossz lábon állottak.
Bár az egyházi intelem hatása alatt a kamatra való kölcsön-adás a keresztényeknél nem volt szokásban, de mert a hitelező a kölcsönadáskor kötelezte az adóst valamely földjének zálogbaadá-sára, s mert az elzálogosított föld használata a hitelezőt illette, a kamat ily m ó d o n bőségesen kikerült.
Ezekből az ú. n. zálog-kölcsönlevelekből egyet bemutatok :
1 Sztáray Sándor gróf levéltára: Petheő-iratok. 1465.
á Sztáray Sándor gróf levéltára: Petheő-iratok 1538.
„Én Gersei Petheő Zsigmond, Sztropkó Várának és hozzátar-tozandó egyik részjószágának örökös ura, vallom ez levelemnek rendiben, h o g y némi szükségemre nézve kéntelenítettem megtalálni Egry Mátyás uramat, költsön eőkelmétől kérnem Ezer Kétszáz Ma-gyari Ftokat, id. est 1200 fl. Melynek magam jóakaratom szerint adtam azon felül megnevezett summa pénzben, ugy mint az meg-nevezett Ezer Két Száz Magyari ftokban, Nagy Brezsnyitze nevii faluban Zemplén nemes vármegyében három puszta teleket, neve-zett s z e r i n t : Fallinoszkát, Pecsovszkát, Csernyovszkát és ugyanazon faluban alsó végin levő udvarházzal egyetemben, melyet Palatu Sigmond nram birt, adtam és engedtem birnj, adom és engedem minden földeivel, rettyeivel, hegyeivel, gyümölcsös kertjeivel, halászó vizeivel és minden hozzá tartozó és névvel nevezendő s régtől fog-vást igazságosan birt utilitásokkal azon igaz nyomások szerint Egry Mátyás uramnak, successorinak, utriusque sexus (mindkét nembeli örököseinek) és legatáriusainak (^hagyományosainak) mindaddig va-lamíg az felül megnevett summát, úgymint az ezer kétszáz Magyari forintot, Egry Mátyás uramnak successorinak, legatariusinak, én, avagy maradékaim le nem tennénk, mostan országunkban folyó pénzűi, aranyat számlálván három forintba, hatvan pénzbe, tallért pedig száz nyolcvan pénzbe ; engedtem azt is, hogy Egry Mátyás uramnak szabad kortsmája lehessen, in facie ejusdem portionis (t. i.
ugyanazon részjószágnak helyszínén) azonkívül fábul való épülete-ket erigalhasson (emeltethessen) ortoványos kerteépülete-ket tsinálhasson, maga és maradékai avagy legatáríusi . . . Engedtem pedig kőből való épületet azon portióban (t. i. Nagybrezsnyiczén) bótos pintzét, kő kutat, kő kéményt és azon megnevezett, mind fábul, mind kő-ből való épületek conscientióse (lelkiismeretesen) akkorbeli Nemes Zemplén vármegyének V. Ispanya (vicispánja) és szolgabirája által megbecsültessenek. Et tempore redemptionis una cum capitali sum-ma in toto simul et semmel deponáltassék etc. (a visszaváltás ide-jekor, az egész tőke összegével egyszers mindenkorra teljes épsé-gében visszaadassék.) Hogyha penig azon kötött levelemet meg nem állanám, én vagy maradékaim, vagy akármelyik atyámfia is violalná (megszegné) legkisebb cikkelyében, tehát az poenája (bün-tetése) lggyen négyszáz magyari forint. Melynek executiójára (vég-rehajtasára) akkorbeli Vármegyének Ispánya ki jöhessen, et secun-dum vigorem Litterarum prodecálhasson (és az záloglevél értelmé-ben eljárhasson) stb. Melynek nagyobb bizonyságáért adom ezen (levelemet) kezemirását, pecsétemmel megerősítvén, becsületes fő-emberek és nemes személyek előtt. Actum in arce Sztropkoviensi die 8-a. Marty, A n n o 1647. Petheő Sigmond m. p. L. S. — Co-ram me Nicolao Beleváry m. p. L. S. — CoCo-ram me Sigismodo Hollo m. p. L. S. — Michale Podhorányi m. p. L. S. — Coram me Sebastiano Bajsza m. p. L. S. — Coram me Gasparo Kendy m.
p. L. S. J u r a t o assessore Cottus Sarosienstis (Sárosvarmegyének hites t á b l a b í r á j a . ) "3
1677-ben P e t h e ő Z s i g m o n d özvegye, P a t z ó t h Anna vesz köl-csön Holló Zsigmodtól 3 , 9 0 0 forintot, melynek biztosítására zálog-ba adja sztropkai birtokát lakóházastól és nagybrezsniczei kúriáját. 1
1742-ben ifj. P e t h e ő Z s i g m o n d vesz fel Cserneki Dessewffy Istvántól 6 , 0 0 0 Rénes (rajnai, avagy német) forint zálogos kölcsönt sztropkai b i r t o k á r a .2
A zálogos leveleknek és örökadásvételi szerződéseknek egész sorozata van a Sztáray S á n d o r gróf nagymihályi levéltárában, ami azt látszik igazolni, h o g y a Petheő-család a XVII. és a XVIII. szá-zad folyamán állandó pénzzavarban szenvedett.
Az 1767. évi osztozkodáskor nem kevesebb mint 16.433 frt.
7 5 kr. zálogteher volt a sztropkai v á r b i r t o k o n .3
A birtokok zálogbaadása már réges-régen megszűnt. Ma már a megszorult e m b e r e k n e k pénzszükségleteit, m é g S z t r o p k ó n is, pénzintézetek fedezik.
Ily célból alakult m e g 1904. november 1-én 100.000 korona részvénytőkével a „Sztropkói Takarékpénztár." A l a p í t ó k : Kriskó Milutin, Elsner Simon dr., Sosztek János, M a l o n y a y Tamás, mann Emil, U n g h v á r y Ede, Schon Vilmos, Schreiber Sámuel, Fried-mann Gyula és Hásenfeld D á v i d .