A mohácsi gyászos emlékű csata után bekövetkezett kedvezőtlen vi-szonyok dacára szépen fejlett iparral találkozunk Sztropkó mező-városában. Ugylehet, h o g y az itt szépen fejlődő ipart a török zsar-nokság idejében Sztropkóra menekült alföldi magyar iparosok tették virágzóvá. Az ipar terén akkor hazánkban is a céh-rendszer ural-kodott, mely rendszer később is a fellendült magyar iparnak igazi müvelője és fejlesztője volt. A céhbeli kiváltság-levelet, melyet Gersei Petheő J á n o s báró adományozott a korabeli Sztropkó váro-sába telepedett „becsületes céhu-nek s amely szabadalomlevelet
1583-ban Rudolf király az országos törvénynek akkor szokásos nagy záradékával hagyott jóvá, magában foglalja: a kádár, szabó, szűcs, mészáros, varga, fazekas, kovács, asztalos, nyeregjártó, lakatos, szijjártó, mázoló, ércmiives, kőműves, sebész és kereskedő, később
1585-ben, még a fegyver csiszoló, serfőző, bocskorkészitő, borbély, ötvös, cipész, bádogos, acs és mérlegkészitő iparral foglalkozó céhek szaba-dalmait is.2
A latin szövegű szabadalom-levél magyar fordítása igy s z ó l : Mi II. Rudolf, Isten kegyelméből mindég fölséges választott római császár és Német, Magyar,- Cseh,-Dalmátországok, Krajna Szlavónia, Róma, Szerbia, Gácsország, Ladoméria, Kun- és Bolgár-ország királya, Ausztria főhercege és Burgundia hercege, Brabant, Stájer, Karantán, Karniólia, Morvaország őrgrófja, Luxenburg Felső-és Alsó-Szilézia, Wittenberg Felső-és Théka hercege, Svédia hercege, Habsburg grófja, Tiról, Feretti, Kyburg és Karinthia grófja, Alzácia, a szent római birodalom őrgrófja, Anasum Burgovia felett Felső és Alsó Luzácia, Szlavón őrgrófság, Nao-Portus (Ciörcz) és a Sóbánya-grófságok ura stb. stb. Jelen levelünk erejénél fogva tudtul adjuk mindenkinek és tudomására hozzuk mindazoknak, kiket illet: neve-zetesen, hogy a mi törvénytudó és tekintetes (circumpspectus) hí-vünk Loos Péter, Sztropkó mezőváros bírája és polgára, megjelent Felségünk színe előtt, a maga és az összes egyesületek, céhek, úgymint az aranymivesek mint e szakbéli műértők is, kádárok, szabók, szűcsök, mészárosok, vargák, fazekasok, kovácsok, asztalosok, nye-jegjártók, lakatosok, szijjártók, mázolok, ércművesek, kőművesek, sebészek és kereskedők nevében, kik a nevezett Sztropkó mezővá-rosban és tartozékaiban tartózkodnak, s azok nevében és megbízá-sából előmutatta nekünk s elénk terjesztette a mi hívünknek, nagy-ságos Gersei Pethew (t. i. Jánosnak) bizonyos önön kezével aláirt írásait s amely irások könyvalakjában két íven valának kiállítva, a végén pedig a maga családi pecsétjével megerősítve ; ezekben ben-foglaltatik bizonyos határozott módja ama szabályoknak, m ó d o k n a k és rendszereknek, amelyeket az összes mesterek, kik a fent neve-zett Sztropkó mezővárosban és az ahhoz tartozó részekben tartóz-kodnak (kiszakadva) és a kik nevezett Írásban föl vannak sorolva körülményesen (kiszakadva) ezeknek erejénél fogva alólirott avval az alázatos kérelemmel fordult hozzánk, hogy ezeket az írásokat s mindazokat a rendelkezéseket ktilön külön, amik azokban foglaltat-nak, kegyelmünkre és helyeslésünkre méltóknak találván, erősítsük meg és a mi kiváltságos kegyelmes iratunkba mindazokat bejegyez-vén és átírván, helyeselbejegyez-vén és jóváhagyván az összes társulatoknak, másképp úgynevezett céheknek, a hozzájuk tartozó mestereknek, kik a nevezett Sztropkó mezővárosban és a hozzá tartozó részekben tartózkodnak, azok utódainak és hátramaradottainak is, mindnyájok-nak újra és örökidőkre szólóan megerősítendőknek nyilvánítani ke-gyeskedjünk.
Annak az Írásnak a tartalma pedig a következő :
Megjelentek előttünk a tanácsnak és az összes társulatoknak,
2 Magyarország Vármegyéi és Városai: Zemplén. 436. oldal.
másképp céheknek megbízottjai, kik a mi Sztropkó városunkban tartózkodnak, előterjesztvén nekünk bizonyos törvényszerű szabály-zatokat, a mesteri szertartások és az ő társulataik felől, melyek ne-vezett becsületes mesterek egyesületei / nevezetesen az aranymive-seknek, kádároknak, szabóknak, szűcsöknek, mészárosoknak, var-gáknak, fazekasoknak, kovácsoknak és ácsoknak, asztalosoknak, nyeregjártóknak, lakatosoknak, szijjártóknak, mázolóknak, ércmüve-seknek, kőműveércmüve-seknek, sebészeknek és kereskedőknek társulatai, akik Sztropkó mezővárosában és annak környékén tartózkodnak és mely szabályokat Nsgs Gersei és Sztropkai Pethew János (Joannes P e t h e w de Gerse et Ztropko) Ő császári és királyi Fölsége tanácso-sának és udvarmesterének és legfőbb kapitányának, Zólyom földe urának, kegyes engedelméből eddig megtartottak, s most is meg-tartanak, éspedig mindnyájan egyaránt; miután azok a szabályzatok jórészt tüzveszedelem áldozatai lettek, a következő tekintetes (circum-specti) polgárok közbenjárásával: Lahssa János, Bodnár Pál, úgy-szintén Bodnár János és György, Szabó (Zabo) János és Mátyás, Mészáros Bálint, Soltész G y ö r g y , German Bertalan. Obersei Tamás és Bertalan, Flescher Mihály, Kovács Balázs és Doronktí G y ö r g y se-gítségével mindezeket helyreállítani és megujjitani iparkodtak. Ne-vezetesen, hogy :
Mindenik mester a másik irányában és segédek avagy velők e g y ü t t m ű k ö d ő k egymás irányában, mestereik iránt és társaik irá-nyában, sőt minden polgárok iránt is minden köteles tisztelettel és illendőséggel (miként az az összes városokban, mezővárosokban szokásos és általában elfogadva van) viselkedni tartoznak.
Ugyancsak, nehogy valaki közülök, legyen az mester avagy segéd, magát az emberi természeten felül túlságba menő részegség-nek ne adja, vagy senkit ne sértsen és, tisztelettel mondva, ronda m ó d o n ne hányjon ; hanem, ha megkívánja a bort, mértékletes-séggel igya ; ugyancsak, hogy minden reggel, avagy az esteli idő-ben, ugy ü n n e p n a p o k o n , avagy azokon a munkanapokon, amidőn templomba harangoznak (hacsak a mindenható ur Isten őt valami betegséggel meg nem látogatja) hallgassa az Isten igéjét és minden-kor való magaviseletökben, minden dolgukban, amint az helyesen sok éven át gyakorlatban volt, magát ehhez tartani legyen köteles, és ha, vagy egyikök vagy másikok, a fent emiitett szabályoknak valamelyikét általhágná, ne bocsáttassák többé mesterségéhez, hanem becstelen maradjon.
Végül azok irányában, akik szerződés szerint a mesterség elsa-játításához bocsáttatnak, avagy abból elbocsáttatnak, a tovább is megtartandó szokás és rend a következő :
Először is : a mesterek ugyanazon módon s minden egyes do-logban és rendszabályokban, épp ugy az Egyházat illető adomá-nyokban mint más megadóztatásokban, amint az a légi időben
szokásban volt, most is egyetértsenek és minden egyes idegen társ, avagy vándorlegény oda tartozzék szállani, hol mindannyijoknak attyja lakozik, midőn idegen társak vannak jelen és a mester néme-lyiket közülök munkába hivja, fogadja el, és ha ellent mond, négy font gyertya erejéig büntettessék.
Másodszor: megtiltjuk, h o g y valaki magát mesterré tehesse az összes társaknak, avagy céheknek előre kinyert engedelme nélkül.
Aki ezt áthágja, hat font gyertya erejéig büntettessék.
Harmadszor: aki a céhnek tagja óhajt lenni, fizetni tartozik, még pedig annyit, amennyit a mesterek egyetértve megállapítottak, aki pedig mesternek a fia, az a céhnek csak félannyit tartozik fi-zetni. Ugyancsak, ha valamely mesternek a fia más mesterembernek a leányát veszi nőül, az a céhnek semmivel sem tartozik, de telje-sen szabadnak és kiváltságosnak tartassék; ha pediglen egy idegen társ valamelyik mesternek leányát oltárhoz vezeti, az is a céhet megillető szokásban levő összegnek a felét fizesse.
Negyedszer: Minden egyes mesterinas három éven át tanulja a mesterségét és ez évek letelte után vándoroljon idegen tájakra, aki pedig mesternek a fia, az idegenbe menni nem tartozik, hacsak önszántából nem teszi; és ha az inas, végzett évei után, más vi-dékre vándorolni nem kiván, hanem szivesebben akar dolgozni helyben valamelyik mesternél, akkor mestere őt négy font gyertya erejéig büntesse, s ne fizesen többet neki, mint hetenként négy dénárt.
Ötödször: aki nem törvényes ágyból származott, mesterségre nem bocsátható ; ki kutyát ölt, vagy aki embergyilkosságot, avagv más becstelenséget követett volna el, a mesterségétől mozditassék e l ; é p p ú g y ha valaki egy másikat bármi efajta becstelenitő hírbe hoz és azt bizonyítékokkal megerősíteni nem tudja, ugyanazon mó-don, másoknak példájára, mesterségétől mozditassék el. Ha pedig nem, távozik tiz font gyertyát fizessen a céhnek és ezután a céhnek elöljáróságától és felsőbbségétől bizonyos pénzbeli értékig büntet-tessék.
Hatodszor: ha idegen társ érkezik ide, bármily mesterséghez tartozik ís, de azoknak szabályait áthágja, a biró, avagy az elöljá-róság őt a kihágáshoz mérten büntesse ; azonban a céhnek legkeve-sebb tiz font gyertyát tartozzék fizetni.
Hetedszer: ha egy mester mestertársát, avagy céhmesterét (tisztelettel legyen mondva) becstelennek, semmirekellőnek, avagy pedig tolvajnak nyilvánítaná, akkor a segédek ennek a mesternek ne dolgozzanak, hanem tőle azon módon távozzanak, míg dolgát rendbe nem hozza ; ugyanazon módon, h o g y ha a mester valamely segédjét szitkokkal illeti, a segéd munkáját hagyja abban és meste-rét, amint szokásban van, a céhmesternél és az egész mesteri gyü-lekezetnél jelentse f e l ; midőn pediglen az ügy bizonyításra kerül,
akkor az egész ügy a város bírájához utasitassék és mindamellett érdemök szerint mindkét fél a céhnél megbüntettessék.
Nyolcadszor: ha a mester másnak segédjét eltulajdonítani, avagy saját munkájához csábítgatni igyekeznék, avagy ha részegeskednék és, tisztelettel mondva, hányna, avagy a szentbeszéd ideje alatt a korcsmában innék és Istent káromolná és az utcákon illetlenül vi-selné magát, vagy ha a szentbeszéd alatt a templomban tréfálkoz-nék avagy fecsegne és az Isten igéjét szorgalmatosan nem hallgatná, az hét font gyertya erejéig büntettessék.
Kilencedszer: ha valaki mást megvet és neki nem köszön, vagy vissza nem köszön, avagy neki jó éjszakát nem kiváti, avagy ha mások jelenlétében orrát fújná anélkül, hogy félre nem fordulna, ha másoktól figyelmeztetvén, őket kinevetné, avagy guny tárgyává tenné, az a céhnek két font gyertyát fizessen.
Tizedzser: Két fiatalabb mester a templomban mindig tartozzék gyertyát gyújtani, aki pedig e tekintetben hanyagnak találtatnék : az egy font gyertyát fizessen
Tizenegyi dszer: Ki a mestereknek beleegyezéséből és egyetértő nyilatkozatából mester akar lenni, azoknak mindenek előtt a maga keresztlevelét az összes mestertársak jelenlétében mutassa elő és hatósági ügyeit rendezze, megmutatván milyen erkölcsi viseletű.
Tizenkettedszer: Mindenikök olyan feleséget vegyen, aki törvé-nyes szülőktől származott, de nem előbb, hanem ha már mesterré lett; ha pedig törvénytelent venne feleségül, mesterségétől elmozdit-tassék.
Tizenharmadszor: Sztropkó város közelében és határában senki se űzhessen, éspedig mások kárára, olyan mestereéget, melynek céhe Sztropkón mesterségét folytatja, hanem az ilyen a céh elöljá-róságával tartsa meg jó egyetértését és egyezségét és úgy folytassa mesterségét, másképp szerszámaiknak lefoglalásával és a céhnek fizetendő öt font gyertya erejéig büntettetik.
#
Én tehát, feiüinevezett Petheő János báró stb. stb. ezennel és ujjonnan is megerősítem a céhmestereknek, az én alattvalóimnak, kerületét és céhüket és szokásaikat, hogy amit annak előtte elnyer-tek, azt továbbra is megtarthassák. És ha van valaki közülök, akár mester, akár segéd, a maga mesterségében, az annak rendje szerint társultak előtt magát engedetlennek mutatná, éspedig ellenök tenne és ellenök vétene: az a fentemiitett szabályzatok alapján íinnepies m ó d o n büntettessék. És mivel hogy ezek a szabadalmak sok évek óta vannak megállapítva, és azok őnekiek nemcsak meg nem taga-dandók, de sőt, azt tartom, hogy számukra kibővitendők, és végül, hogy a céhmester tudta és akarata nélkül Sztropkó városában ma-gát mesterré senki se tegye, és ha a mesterek társulata őt elfogadná,
akkor mutassa elő születése levelét és hatósága bizonyítványait. Ez az én véleményem és senki ellenkezően cselekedni ne merészked-jék — Az előrebocsátottak bizonyságául jelen Írásomat a többször emiitett kézműves mestereknek általadtam és saját pecsétemmel és névaláírásommal megerősítem.
Kelt Sztropkón, az Urnák 1575. esztendejében, május utolsó napján. — Azokat, amiket én, úgymint Petheő István, többi testvé-reimmel, nevezet szerint néhai nagyságos Gersei Potheő János stb.
örököseivel, a Sztropkó városban tartózkodó iparosok meste-reinek törvényes szabályait, melyeket elhunyt atyánk nekik engedett és jóváhagyott, ezennel megerősítem és azokat maguk sértetlensé-gükben m e g h a g y o m .
Kelt Sztropkó-várunkban, Gyertyaszentelő Boldogasszony nap-ján, az Urnák 1583. esztendejében.
Mi tehát, — m o n d j a Rudolf király — meghallgatván azt a legalázatosabb kérelmet, amit az előbb említett Loss Péter a maga és az előbb említettek nevében és képviseletében feleségünk elé ter-jesztett, királyi kegyelemmel meghallgattuk és kegyelmesen szivünk-höz érni hagytuk, az előbb leirt és megnevezett Peteő István iratait, melyeken sem kivakarás, sem csonkítás, és a melyek semmi rész-ben sem gyanúsak, de minden gyanútól teljesen mentesek, jelen kiváltságos írásunkkal szőrul-szóra, minden megcsonkítás és bővítés nélkül, az itt foglaltakat és ide iktatottakat, mindazzal, ami ezekben foglaltatik, záradékaiknak és szabályzataiknak szabályzataival, azon módon, amint azok a magok rendje szerint és törvényesen keletkez-tek, ezek erejénél fogva, hitelt adtunk, azokat megerősítettük és kedveseknek és elfogadhatóknak tartván: jóváhagytuk, megerősítettük és helybenhagytuk. Az előlnevezett összes mestereknek : aranymi-veseknek, kádároknak, szabóknak, szűcsöknek, mészárosoknak, var-gáknak, fazekasoknak, kovácsoknak, asztalosoknak, nyeregjártóknak, lakatosoknak, szijjártóknak, festőknek és kereskedőknek, kik a ne-vezett Sztropkó városban és tartozékaiban tartózkodnak, s azok utó-dainak és összes örököseinek javára megnyitva, örök időkre szólóan kegyelmesen megerősítettük. Sőt elfogadván, helyeseljük, megszilár-dítjuk, állandósítjuk és megállapítjuk, mindazonáltal sérteni nem akar-ván a többi odatartozó községek jogait, jelen levelünk és titkos pecsétünk erejénél fogva, mellyel mint magyar király élünk.
Kelt a mi kedvelt és hűséges főtisztelendő Draskovich G y ö r g y kalocsai érsekünk és győri helyettes püspöknek ama tájak örökös főispánjának, tanácsosunknak és legfelsőbb Udvarunk kancellárjának kezével, Ausztria- Bécs városunkban, az Urnák 1583. esztendejében, március 5. napján, római birodalmunk felett való uralkodásunknak nyolcadik esztendejében, magyar és más országbeli
uralkodásunk-nak tizenegyedik évében, csehországi uralkodásunkuralkodásunk-nak h a s o n l ó k é p p a nyolcadik esztendejében.
A Krisztusban tisztelendő atyánk fent megnevezett Draskovich G y ö r g y n e k , a kánonszerüen egyesitett kalocsai és bácsi egyházak érsekének, Radetius István egri, M o n o s z l a y J á n o s zágrábi, Bornemissza G y ö r g y váczi, Telegdi Miklós székesfehérvári, Tekerkessy István veszprémi, előbb nevezett Draskovich G y ö r g y győri helyettes, Pet-hew Márton választott váczi, Matissa István választott csanádi, Mos-sóczy Zakariás választott nyitrai, Hercsinczy Péter választott tini-centini, Piperkoyich Mihály testvér választott segniai és modrii he-lyettesnek, kik is mint p ü s p ö k ö k az Isten anyaszentegyházát szeren-csésen kormányozzák, midőn az esztergomi érseki, az erdélyi, szir-mai és boszniai püspöki szék üresedésben vala, ugyan csak tekin-tetes és n a g y s á g o s Báthory Miklós gróf kúriai biránk, sümegi Ung-nad Kristóf országaiknak, éspedig Dalmácia, Horvátország és Tótor-szág bánja, Zrinyi G y ö r g y gróf főlovászmester, Bánffy László lo-vászmesternek, Batthyani Baltazár étekfogómester, Erdődi Pálffy Mik-lós ajtónállómester és Kisvárdai Várday Mihály pincemester, az előbb megnevezett Pálffy gróf idejében s többen számosan, kik Magyar-ország vármegyéit tartják és tisztségeit viselik. Rudolf sk. P . H .3
*
* *
Az iparosoknak, m a g u k b a n véve, igen csekély szava volt, de mint a céhnek tagja a város tekintélyes tényezőjévé lett.
A céh, kiterjedt tevékenységével, befolyással volt az iparos életnek minden mozzanatára.
Az inasok és segédek felett mesterük nem csupán üzleti ügyek-ben, hanem minden tekintetben felügyeletet gyakorolt.
Az inast szerződés mellett vették fel s az inasi évek elteltével is csak akkor lehetett segéd, (legény) ha arra képesnek nyilváníttatott.
Ezután jött a vándorlás. A vándorutról hazatért segédből mes-ter csak akkor lehetett, ha előbb a saját készitményű „remek" mun-káját bemutatta.
A „ r e m e k " elfogadása után, mikor már a segédet mesterré avatták, tartozott a céhtagok és család tagjai részére lakomát ren-dezni és a meghatározott dijat lefizetni.
Az uj mester ezután már, a legközelebbi tisztujjitáson, a céh-mester megválasztásánál részt vehetett, (voksolhatott.)
A céh tagjai minden két hétben megjelentek a céhmesternél, h o g y az előforduló belügyek felett tanácskozzanak.
Ugyancsak két hetenként mondatott a céh misét a vártemplom-ban, a céh által felállított oltárnál. A céh nem csupán a tisztes ipar jó hírnevének megóvása felett őrködött, de felügyeletét kiterjesztette
3 Az itt közölt adománylevelet néhai Virágh Pál dr. sztropkai volt rk. plébános fordí-totta latinból magyarra, az ottani muzeumba elhelyezett, eredeti példányról.
a t a g o k erkölcsi viseletére is. Ü l d ö z t e azokat, akik r e n d e s e n tem-p l o m b a nem jártak, k á r t y a j á t é k o k a t űztek, és azokat is akik b á r m e l y büntettet követtek el.
A céhek tisztviselői: atyamester, d é k á n , b e j á r ó m e s t e r , mivlátó-mester, szolgáló v. ifjú mester — és a céh nótáriusa.
Az 1767. április h ó 28-án S z t r o p k ó n felvett j e y g z ő k ö n y v ta-núsága szerint e g y Z a m e s k a n e G y ö r g y csizm2diamester azért állita-tott t ö r v é n y elé, mert e g y v a s á r n a p reggelén a v e n d é g f o g a d ó b a n a grófi szakáccsal d o r b é z o l t és k á r t y á z o t t .4
H o g y ha valamely céhbeli tag meghalt, k o p o r s ó j á t a céh zászlaival és é g ő g y e r t y á k k a l kisérték ki n y u g v ó h e l y é r e s ha az illető v a g y o n t a l a n volt, t e m e t é s e költségeit a céh fedezte.
A XVIII. században fizetett m u n k a d i j a k r a n é z v e az alábbi k ö l t s é g j e g y z é k n y ú j t némi tájékozást.
Anno 1772. Ultima Xbris amidün M: famíliának köz Parancsolatyokbul ide való Harminczadnak holmi szükséges igazitások és corrigátiók tétettek itt következnek:
Legeselsőbben Contra Uram kétt házában 4 ablak táblás övegekkel ólomba foglaltatott egy-egy ablak a R f. 2. teszen in summa R. f. . . 8.—
Asztalosnak 4 uj Ramok megcsinálástul adatott 1.12 Lakatosnak 16 rudacska avagv veszti. Ramokra megcsinálástul és több
apró corrigatióktul adatott neki —.51 Harminczados Uram Hazajaban, mindhogy az öveges karikák igen-igen
homályos vala, az ólmot is atal s oveg(etis)atal ette a rozsda, azért kinteleni-tettünk három ablagban, új táblás üvegeit bérakattni, két ablakot penigh ki-foltozta adatott tüle két rendbeli cseléd hazokban 4 ablakot átal rakatastul
adatott ablakosnak —.51 Harminczados Uram Pincze torkára oszlopoknak elhozatástul adatott —.12
Ajtónak és két oldalaira való deszkáért —.30 Egy szekér kőnek és agyagnak elhozatástul —.15 Kőműveseknek berakatástul egy napi számossal adatott . . . —.27
Contra uram részin uj Pervatá ok megcsinálástul uj ajtóval benvaló
desz-kákkal összeséggel teszen 2.30 Nemkülömben Harminczados Uram részin hasonló Pervatának corrigatiója
és ben való deszkákkal . —.48 Summa mindössze . . . 22. 3 Az Sós tiszt ur qvartelha körül tött sövény 4.50
Mely in summa . . . 26.535
A sztropkai v á r b i r t o k o n , k ü l ö n ö s e n a XVI—XVIII. században, a malomipar terén is m e g l e h e t ő s élénkséggel találkozunk. A várbirto-kon levő f o l y ó k o n és p a t a k o n n e m k e v e s e b b mint 3 5 vízi m a l o m őrölt.
Ezek közül a l e g n a g y o b b és l e g j o b b a n j ö v e d e l m e z ő a sztropkai vizi m a l o m volt. E m a l o m , a vártól n y u g a t felé, a M a l o m - u t c a végén, az O n d a v a balpartján volt.
4 Sztáray Sándor gróf lev. t á r a : Petheő-iratok: 1767.
5 Sztáray Sándor levéltára Petheő iratok 1591. sz.
E m a l o m n a k a messze környékre kiterjedt ösmerete l é v é n : abban a vizi malomban nemcsak a helybeliek, de az egész környék-nek távolabb lakó is szívesen őröltek. Erről az idők folytán elpusztult malomról nyerte nevét Sztropkónak máig is „Malom-utca" ne-vet viselő két házsora. H o g y mikor tájban kapta a Malom-utca n e v e z e t e t : nem lehetett ugyan kipuhatolnom, de arra vonatkozó ok-m á n y o k tanúsága szerint a XVI. században, Miksa király uralko-dása alatt, e hires malom már fennállott és virágzott. A b b a n az időben ez a malom m é g Sáros-várához tartozván : oda évente 2 0 0 köböl búzát volt köteles beszolgáltatni.6
A hajdan hires nevezetes, sőt jövedelmes malomnak már n y o m a sincs. Sáros és S z t r o p k ó jövedelmeiből 1 5 5 4 - 1557-ben a Sárosi vár szükségleteit leszámítva, 901 forint 2 9 dénár évi tiszta jövedel-met szolgáltatott be a királyi kincstárba.7
Bár e malom az 1767. évben történt osztozkodáskor a kimu-tatásban nem szerepel, de a ' S e n n y e y László bárő elnöklete alatt ugyan-azon évben összeült uriszéknek j e g y z ő k ö n y v e világos tanúbizonyságot tesz a malom létezése mellett. írja ugyanis a j e g y z ő k ö n y v : „ J o b b á g y Vasziluv J á n o s , Molnár, kinek a N g o s familia rendeletéből lakása a sztropkai m a l o m b ó l kitiltatott, ö n ö n v a k m e r ő s é g é b ő l lakását, a tiltás ellen ismét oda vette, azért egy napig való rabboskodása után 2 0 pálcaveréssel büntettetett és a malombéli lakása továbbá is megtilta-tott.8
Sőt, h o g y m é g későbben is megvolt ez a sztropkai malom, arról tanúskodik az alábbi 1770-ben kelt r e n d e l k e z é s :
„Klastrom kerten által menő patak országútra terjeszti magát, holott azelőtt M. P . Keglevics részén árka lévén, de m i n t h o g y ki nem tisztittyák, szért sokszor nagy károkat teszen az innen való szántóföldeken és az malom árkában, mivel n a g y o n be is iszapollya 0
E rendelkezésből az is meghatározható, h o g y hol feküdt hajdan ez a régi hirneves malom.
Ma már S z t r o p k ó n egyáltalán nincsen vizi malom, hanem a közel fekvő Hocsa-patak sárosvármegyei oldalán levő Palkó-féle vizi malomban m é g ma is szívesen őrölnek a sztropkaiak.
A múlt századnak hatvanas éveiben, a róm. kat. templom északi részén, egy lóerővel hajtott száraz malom őrölte az
A múlt századnak hatvanas éveiben, a róm. kat. templom északi részén, egy lóerővel hajtott száraz malom őrölte az