6. Kutatási mérések ismertetése
6.3. Második kísérleti mérés
Célok: ebben a kísérletben két, felépítésében, céljában eltérő bemelegítési gyakorlat – koponyaüreges és szájüreges - hatását kívántuk összehasonlítani. Három, hangképzési felkészültségben és életkorban eltérő hallgatói csoportot vontunk be a vizsgálatba.
Módszerek (1. csoport): az 1. csoportba 14 és 16 év közötti zeneművészeti szakközépiskolás (SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakgimnázium), különböző hangszereken tanuló diákok voltak, összesen 15 fő. 9 lány (átlagos életkor 15,03 év) és 6 fiú (átlagos életkor 15,55 év). Hangszereik: 4 zongorista, 3 trombitás, 2 hegedűs, 2 népi énekes, 1 csellista, 1 fuvolista, 1 gitáros, 1 oboista. A diákok, egy szakközépiskolás osztály tanulói. Két osztályfőnöki óra keretén belül csináltuk a felmérést. Először, mindkét alkalommal egyénenként, kényelmes középhangon – lányoknál g1 (392 Hz) és fiúknál e (164,8 Hz) – felvettük a kilenc magyar magánhangzót, 1 sec-ig tartva. Ezt követően 15 perc időtartalmú, csoportos bemelegítési gyakorlatsor következett. A bemelegítés után megismételtük a magánhangzók felvételét. A két alkalom közül az elsőn koponyaüregeket becsengető skálasort, míg a második alkalommal szájüreget becsengető skálasort végeztettünk a
diákokkal. A csoportos bemelegítés nem lehetett egyénre finomított. Minden diák saját belátása szerinti kényelmes hangterjedelmén kapcsolódott be, ill. ki a gyakorlatokba. A felvételeket az osztályterembe telepített Roland/Edirol R-44R Channel Recorder (hangfelvevővel), két AKG 2000B mikrofonnal készítettük. A mikrofon állványokra távolságtartó konzolt (40 cm) szereltünk, hogy így biztosítsuk a diákok egyforma távolságát a mikrofonoktól.
A felvételek elemzéséhez ennél a kísérletnél kezdtük a SIGVIEW 2.4. hangelemző programot alkalmazni, míg a statisztikai feldolgozáshoz SPSS 20. programot használtunk. A felvétel hangerejének változásán túl a felhangváltozást mutató, összefoglaló paramétert, az ún. „teljes harmonikus torzulás” (= Total Harmonic Distorsion”, THT) –t vizsgáltuk. Ez a paraméter a felhangok (részhangok) hangnyomásának arányát mutatja az alaphang hangnyomásához viszonyítva. Tehát egy hányados, amelynek mértékegysége [%]. Feltételezésünk szerint alkalmas a magánhangzó felvételek felhang-változásainak kimutatására.
Először ismertetjük az 1. csoportnál alkalmazott bemelegítő gyakorlatokat.
A dallam kis hangterjedelmű, könnyen leolvasható. A koponyaüregeket bemelegíteni szándékozó gyakorlatsort, könnyed, orrba-vezetett hangadással, más kifejezéssel élve dúdolással, dünnyögéssel kezdtük. Ennek a gyakorlatnak mindkét változatát – zárt szájas és nyitott szájas – alkalmaztuk. A magánhangzóknál magas nyelvállású, labiális
(ajak-csücsörítéses) változatokat alkalmaztunk, [ű, ú], amelyek képzése esetén szűk a szájüreg, és így képzésük során is van esély orrjárati légáramra. Mássalhangzóknál a nazálisokra és zárhangzókra összpontosítottunk, az ajakhangzóktól indulva [m, b] és a lágyszájpadi [g] -ig jutva.
A második alkalommal ugyanazt az egyszerű dallamot alkalmaztuk. Most csak szöveges skálagyakorlatok voltak. A mássalhangzóknál most is az ajakhangzóktól jutottunk el a torokhangzóig, döntő részben zöngétlen és rés vagy pörgetett hangzókat használva. A magánhangzóknál nyitott szájüreggel és lehetőleg illabiálisan (ajak-csücsörítés nélkül) képzett változatokat [e, á] kértünk, ezzel igyekeztünk csökkenteni a hangadás során a szájüreg ellenállását.
Eredmények (1. csoport): az 1. csoport eredményei páros-t próbával összehasonlítva a bemelegítés előtti és utáni hangnyomás átlagokat (á), és teljes harmonikus torzulást (T). A koponyaüreges alkalmat ˙(k), míg a szájüregest (sz) betűvel jelöljük a táblázatban. A kilenc magyar magánhangzóból négyet elemeztünk. Ezek - [í, ő, á, ú] - általánosan használtak a nyugati nyelvekben is. Kettő magas (elülső nyelvállású) [í, ő] és kettő mély (hátulsó nyelvállású) [á, ú]. Szerepel köztük ajakcsücsörítéses (labiális) [ő, ú] és ajak-csücsörítésmentes (illabiális) [í, á], valamint felső [í, ú], középső [ő] és alsó nyelvállású is [á],
a nyelvállás függőleges helyzete szerint. Feltételezésünk szerint a kiválasztott négy magánhangzó elemzésével a bemelegítés hatása hiánytalanul áttekinthető. A táblázatokban a szignifikáns eredményeket dűlt kiemeléssel hangsúlyozzuk.
4/a. táblázat. Első csoport páros-t eredményei
íká íkT íszá íszT őká őkT őszá őszT
t -2,647 -1,058 -1,947 1,337 -0,609 -1,652 -2,394 0,292 p 0,019 0,308 0,072 0,202 0,552 0,121 0,031 0,775 A páros-t értékeket áttekintve egyedül az [ú] magánhangzónál látjuk, hogy csak két esetben (úká és úszá) volt előnyös a bemelegítés hatása, míg a többi magánhangzónál, 3-3 paraméternél is negatív a „t” értéke, ami előnyös hatást jelez. A koponyaüreges bemelegítés esetén 6, míg a szájüreges bemelegítésnél 5 paraméternél volt előnyös a hatás. A p értékeket figyelve, csak 3 érték szignifikáns a vizsgált 16-ból. Ebből két paraméter a szájüreges, míg egy a koponyaüreges bemelegítés erős hatását mutatja (4/a-4/b).
4/b. táblázat. Első csoport páros-t eredményei
áká ákT ászá ászT úká úkT úszá úszT
t 0,053 -1,416 -1,706 -0,733 -1,568 0,033 -3,011 0,600 p 0,959 0,179 0,110 0,476 0,139 0,974 0,009 0,558 Az elemzést korrelációs elemzéssel is folytattuk. Magánhangzónként a paraméterek belső összefüggéseit figyelve. Az 1. csoportnál a hangnyomás átlagok értékei között adódott csak több szignifkáns kapcsolat.
A 2. és 3. csoport számára – tekintettel magánének képzettségükre - dallamaiban igényesebb és hangterjedelmében és hangközugrásokban is nehezebb, továbbfejlesztett, már nem csak egy, hanem két dallamos gyakorlatsort szerkesztettünk.
Módszerek (2. csoport): a 2. csoport (15 nő, zeneművészeti szakgimnáziumos, magánének szakos) koponyaüreges gyakorlatának első dallama kvint hangterjedelmű, egyszerű emelkedő dallam. A második dallam fent indul és a moll hangsor felső 5-6. fokán díszít, majd lefelé kis-szext ugrással zár. A dallam szándéka, hogy az énekhangot magas fekvésbe emelje. A gyakorlatok elején és zárásaként is dúdolást alkalmaztunk. A szövegeknél
itt is, mint az első csoportnál nazális, és zár mássalhangzókon van a hangsúly, az ajakhangzótól [m] eljutva a lágyszájpadi [g] hangzóig. Ebben a gyakorlatsorban csak a magas, hátsó nyelvállású, csücsörített [ú] magánhangzót alkalmaztuk, amelynek képzésekor a légáramlás lehetősége az orrjárat felé biztosított.
A 2. csoport szájüreges gyakorlatsorának első dallama a koponyaüregesével megegyező. A második dallam viszont alulról indul, és táguló hangközök jellemzik. Ennek a dallamnak a célja, hogy a hangfekvéseket kapcsoljon össze. A gyakorlat szövegeinél csak zöngétlen, rés mássalhangzókat alkalmaztunk, megint az ajakhangzóktól [p, f] eljutva a torokhangig [h]. A zöngétlenek és réshangzók választásával a hangadás során a hangrésbeli és szájüregi ellenállást igyekeztünk csökkenteni. A magánhangzókból az alsó nyelvállású (nyílt) változatokat [e, á, a] alkalmaztuk leginkább.
A 2. csoport esetén, férfi-hangok számára összeállított gyakorlatot nem ismertetünk, mert ebben a csoportban csak nők szerepeltek.
Eredmények (2. csoport): a 2. csoport eredményei páros-t elemzés alapján a következő 5/a-5/b táblázatban láthatók. Az ebben használt rövidítések az első csoportnál alkalmazottakkal azonosak. A szignifikáns értékek kiemelésére itt is dűlt kiemelést alkalmaztunk.
A „t” értékeket vizsgálva, többségében - 16–ból 11 paraméternél - a negatív érték a bemelegítés előnyös hatását jelzi. 6 esetben a koponyaüreges, míg 5 esetben a szájüreges bemelegítés mutatkozott előnyösnek, pontosan úgy, mint az 1. csoportnál.
5/a. táblázat. Második csoport páros-t eredményei
íká íkT íszá íszT őká őkT őszá őszT
t 0,198 -2,11 -0,72 0,09 -0,002 -2,23 0,503 0,585 p 0,846 0,053 0,485 0,931 0,998 0,043 0,623 0,568 A szignifikáns hatások száma itt is, mint az 1. csoportnál 3 db. Két szignifikáns hatás (őkT, úká) a koponyaüreges, míg egy (ászT) a szájüreges bemelegítés következménye.
5/b. táblázat. Második csoport páros-t eredményei
áká ákT ászá ászT úká úkT úszá úszT
t -0,937 -0,727 -0,169 2,996 -2,372 0,059 -0,927 -2,038 p 0,365 0,479 0,868 0,010 0,033 0,954 0,370 0,061 A 2. csoport eredményei korrelációs elemzéssel az 1. csoporthoz hasonlóan a hangnyomás átlagok közti szoros belső kapcsolatot mutatta, mind a négy magánhangzónál.
A 3. - magánének szakos egyetemi hallgatókból (SZTE ZMK) álló - csoport gyakorlatai is két-két dallamosak. Itt ismertetjük a nők és a férfiak számára összeállított gyakorlatokat is, mivel itt mindkét nem képviseltette magát. 3. csoport: 8 nőből és 7 férfiból állt.
Módszerek (3. csoport): a koponyaüreges gyakorlat első dallama szekvenciálisan megismételt emelkedő dallam, a tetején 5.-6. fok közti díszítéssel. A második dallam célja most is a hang magas fekvésbe emelése volt. A nyitott és zárt szájas dúdolás mellett, ezekben a gyakorlatokban csak felső-hátsó nyelvállású (zárt-mély) ajakkerekítéses [ú] magánhangzót alkalmaztunk, és a nazális mássalhangzókhoz a lágyszájpadi zárhangzót [g] kapcsoltuk. Az utolsó skála célja az orrüregi csengés működésének ellenőrzése volt.
A 3. csoport szájüreges gyakorlatainál a lendületesebb, triolás dallam-szerkezetre tértünk át, így célozva meg a hangfekvések összekapcsolását. A 2. dallam határozottabban táguló jellegű, egyre nagyobb hangközöket ugrik. A magánhangzókból csak alsó nyelvállású, nyíltakat alkalmaztunk [e, a, á]. A mássalhangzóknál elkerültük a zár és zöngéshangzók használatát. Csak rés vagy oldalsó és zöngétleneket építettünk a gyakorlatokba. Az utolsó gyakorlatban két zárt (felső nyelvállású) magánhangzót [í, ú] kapcsoltunk a legnagyobb szájnyílású hangzónkhoz [á], segítve ezzel a nyíltabb, „szájasabb”, kisebb toldalékcsövön belüli ellenállással történő képzésüket a magánhangzóknak.
Eredmények (3. csoport): a 3. csoport eredményei, páros-t elemzés alapján kiegyenlítettebb, mint a másik két csoportnál. A „t” értékek mind a négy magánhangzónál a bemelegítés előnyös hatását mutatják a ká (koponya-átlag), kT (koponya THT), szá (szájas átlag) paramétereknél, csak az szT –nél (szájas THT) nem (lásd 6/a-6/b táblázat).
6/a. táblázat. Harmadik csoport páros-t eredményei
íká íkT íszá íszT őká őkT őszá őszT
t -0,468 -0,576 -3,67 0,645 -0,603 -2,18 -1,00 1,519 p 0,648 0,576 0,003 0,531 0,558 0,050 0,337 0,155 A szignifikáns hatások száma is megnőtt, az eddigi csoportoknál talált 3db helyett itt már 5 db volt.
6/b. táblázat. Harmadik csoport páros-t eredményei
áká ákT ászá ászT úká úkT úszá úszT
t -1,431 -1,033 -2,627 1,170 -3,076 -0,622 -1,086 2,194 p 0,178 0,322 0,022 0,265 0,010 0,546 0,299 0,049
A 3. csoportnál a korrelációs vizsgálatnál újdonságként az [á] magánhangzónál a THT értékek között is jelentkeztek szignifikáns kapcsolatok. A szignifikáns kapcsolatok többsége, azonban minden magánhangzónál továbbra is a hangnyomás átlagok között mutatkozott.
Bár az eddigiekből kiderült, hogy a három csoportnál nem azonos dallamokat használtunk a gyakorlatokhoz, de a dúdolás és a magán és mássalhangzók válogatásának azonos elve, véleményünk szerint lehetővé teszi az összevont elemzést is.
Eredmények (három csoport együtt): elsőként külön elemeztük mindhárom csoport lány/női tagjainak összevont eredményeit is. Számuk összesen 32 (9+15+8). A páros-t értékeit a 7/a-7/b táblázatban foglaltuk össze.
7/a. táblázat. Összevont nők páros-t eredményei
íká íkT íszá íszT őká őkT őszá őszT
t 0,221 -1,920 -2,973 0,928 0,540 -3,123 -1,00 1,423 p 0,826 0,064 0,006 0,361 0,593 0,004 0,325 0,165 A negatív „t” értékek – amik a bemelegítés előnyös hatását mutatják – száma 10 db a 16 lehetőségből. Az [á] és [ú] magánhangzóknál 3-3, míg az [í] és [ő] magánhangzóknál csak két paraméternél találtuk ezt. A szignifikáns hatások száma csupán 4. Minden magánhangzóra jut egy, kettő a koponyaüreges és kettő a szájüreges bemelegítés következménye.
7/b. táblázat. Összevont nők páros-t eredményei
áká ákT ászá ászT úká úkT úszá úszT
t -0,738 -0,540 -1,369 3,283 -2,081 0,046 -1,257 -0,607 p 0,466 0,593 0,181 0,003 0,046 0,964 0,218 0,548 Az összevont nők csoportnál a korrelációs vizsgálatnál mind az [í] és az [ú] magánhangzóknál is megnőtt a szignifikáns belső kapcsolatok száma. A második, szájüreges bemelegítés nyomán a THT paraméterek belső kapcsolatai is megerősödtek.
Az összevont értékelést a fiúkkal/férfiakkal folytatjuk. Az 1. és a 3. csoportnak is voltak fiú/férfi tagjai. Összesen 13–an (6+7 fő). Így lehetőségünk nyílt a nemenkénti eltérések feltárására is.
A páros-t elemzésnél kiemelendő, hogy a 16 összehasonlításból csupán két esetben nem negatív a „t” értéke, jelezve, hogy mindkét bemelegítés hatása előnyös. Megjegyzendő, hogy a két pozitív „t” érték a szájas bemelegítésnél (őszT, úszT) fordult elő (lásd 8/a-8/b táblázat).
8/a. táblázat. Öösszevont férfiak páros-t eredményei
íká íkT íszá íszT őká őkT őszá őszT
t -3,012 -0,865 -1,907 0,732 -1,867 -1,582 -2,836 0,367 p 0,013 0,407 0,086 0,481 0,091 0,145 0,018 0,721 A szignifikáns értékek száma ebben az esetben lett a legmagasabb az eddigi csoportokkal összevetve (6 db). Ezek eloszlása a két bemelegítés között kiegyenlített. Az [á] és az [ú]
magánhangzónál jelentkezik a többségük (4db).
8/b. táblázat. Összevont férfiak páros-t eredményei
áká ákT ászá ászT úká úkT úszá úszT
t -1,314 -2,602 -2,422 -1,815 -2,682 -0,681 -3,807 1,782 p 0,218 0,026 0,036 0,100 0,023 0,511 0,003 0,105
A korrelációs vizsgálat az összevont férfi csoportnál szintén a hangnyomás átlag értékek belső szignifikáns kapcsolatainak hangsúlyát mutatta.
Végül elemeztük mindhárom csoport eredményeit összevontan. Az összlétszám 45 fő volt.
Eredmények páros-t elemzés minden magánhangzónál 3-3 paraméternél mutatja a bemelegítések előnyös hatását. Mind a négy magánhangzónál a szájas bemelegítésnek nem mutatkozott pozitív hatása a THT paraméterre (lásd 9/a-9/b táblázat).
9/a. táblázat. Teljes létszám páros-t eredményei
íká íkT íszá íszT őká őkT őszá őszT
t -4,415 -1,900 -3,565 1,185 -0,758 -3,517 -1,001 1,381 p 0,164 0,064 0,001 0,243 0,453 0,001 0,323 0,174 A szignifikáns változások száma 5, melyek többsége, 3 db a szájas bemelegítés hangnyomás átlagra gyakorolt erős hatását mutatja.
9/b. táblázat. Teljes létszám páros-t eredményei
áká ákT ászá ászT úká úkT úszá úszT
t -1,476 -1,899 -2,356 1,814 -2,826 -0,477 -2,717 0,481 p 0,148 0,064 0,023 0,077 0,007 0,636 0,010 0,633
A teljes létszám korrelációs vizsgálatának táblázatait is közöljük. A táblázatokban a paraméterek jelölésében az (1) az első alkalom bemelegítés nélküli értékeit, míg a (2) a második alkalom azonos értékeit jelöli. A (k) a koponyaüreges és az (sz) a szájüreges bemelegítésre utal.
Az [í] magánhangzónál a lehetséges 28 db összefüggés közül 24–nél mutatott erős, szignifikáns kapcsolatot. A nem szignifikáns 4 db összefüggés a THT paraméterek között jelentkezett. A táblázatokban közölt (r) értékek előjele az összefüggés irányát jelzi. A szignifikanciát a * felső index jelöli. Az * a 95 %-os, a ** a 99 %-os határra utal (lásd. 10.
táblázat).
10. táblázat. Teljes létszám, [i] korrelációs mátrixa
teljes
í1átl. í1THT íkátl. íkTHT í2átl. í2THT íszátl. íszTHTí1átl. 1 -0,476** 0,993** -0,473** 0,774** -0,396** 0,788** -0,337*
í1THT 1 -0,438** 0,295 -0,314* 0,143 -0,305* 0,260 íkátl. 1 -0,457** 0,788** -0,415** 0,800** -0,317*
íkTHT 1 -0,368* 0,308* -0,378* 0,504**
í2átl. 1 -0,437** 0,992** -0,336*
í2THT 1 -0,419** 0,269
íszátl. 1 -0,338*
íszTHT 1
Az [ő] magánhangzó esetén 17 db belső, szignifikáns összefüggést találtunk. Ebből 10 db a hangnyomás átlagokhoz, és 7 db a THT paraméterekhez kapcsolódott (lásd. 11. táblázat).
11. táblázat. Teljes létszám, [ő] korrelációs mátrixa
teljes
ő1átl. ő1THT őkátl. őkTHT ő2átl. ő2THT őszátl. őszTHT ő1átl. 1 -0,540** 0,994** -0,524** 0,776** -0,238 0,245 -0,427**ő1THT 1 -0,543** -0,567** -0,566** 0,268 -0,240 0,312*
őkátl. 1 -0,523** 0,804** -0,221 0,249 -0,404**
őkTHT 1 -0,548** 0,209 -0,259 0,494**
ő2átl. 1 -0,160 0,315* -0,346*
ő2THT 1 -0,076 0,408**
őszátl. 1 -0,047
őszTHT 1
Az [á] magánhangzónál 23 db szignifikáns, belső összefüggés volt. Az 5 db nem szignifikáns kapcsolat mind a szájüreges bemelegítés utáni THT paraméterhez kapcsolódott (lásd. 12.
táblázat).
12. táblázat. Teljes létszám, [á] korrelációs mátrixa
teljes
á1átl. á1THT ákátl. ákTHT á2átl. á2THT ászátl. ászTHT á1átl. 1 -0,424** 0,955** -0,359* 0,783** -0,364** 0,793** -0,340*á1THT 1 -0,428 0,399** -0,595** 0,555** -0,599** 0,099 ákátl. 1 -0,344* 0,802** -0,355* 0,811** -0,312*
ákTHT 1 -0,312* 0,308* -0,338* 0,183
á2átl. 1 -0,480** 0,992** -0,268
á2THT 1 -0,491** 0,267
ászátl. 1 -0,276
ászTHT 1
Az [ú] magánhangzónál a belső, szignifikáns kapcsolatok száma 18. Itt is a hangnyomás átlaghoz kapcsolódók vannak többségben (11 db). Kiemelendő, hogy a szájüreges bemelegítés utáni THT paraméter minden kapcsolata itt szignifikáns (lásd. 13. táblázat).
13. táblázat. Teljes létszám, [ú] korrelációs mátrixa
teljes
ú1átl. ú1THT úkátl. úkTHT ú2átl. ú2THT úszátl. úszTHT ú1átl. 1 -0,461** 0,986** -0,243 0,795** -0,103 0,786** -0,417**ú1THT 1 -0,447** 0,201 -0,408** 0,382* -0,376* -0,437**
úkátl. 1 -0,221 0,798** -0,74 0,787** -0,386*
úkTHT 1 -0,209 0,121 -0,232 0,314*
ú2átl. 1 -0,104 0,993** -0,362*
ú2THT 1 -0,81 0,481**
úszátl. 1 -0,369*
úszTHT 1
6.3.1. A második kísérleti mérés tapasztalatai
Összefoglaló értékelésként az alábbi megállapításokat és következtetéseket vonhattunk le a Második kísérleti mérés eredményeiből.
Megállapítások:
(1) A páros-t vizsgálatnál a fiú/ férfi összevont csoportnál volt a legtöbb szignifikáns hatás (6 db), de ez a szám is a lehetséges 16 db alig több mint 1/3–a.
(2) A korrelációs összefüggéseknél a csoportok között az 1. csoportnál, akik magánének hangképzésben nem részesültek jelentkeztek a szignifikáns kapcsolatok a legnagyobb számban.
(3) Az összevont csoportok közül a lányok/nők korrelációs eredményei magasak és ezek az értékek „húzzák fel” a teljes csapat eredményeit.
(4) A fiúk/ férfiak szignifikáns korrelációs összefüggéseinek száma alacsony.
(5) A bemelegítések egyes magánhangzókra vonatkoztatható hatásosságában nem lehet különbséget kimutatni.
(6) A vizsgált paraméterek közül a hangnyomás átlag érzékenyebben mutatta a bemelegítés hatását, és ezen átlagértékek belső összefüggése is erősebb, mint a THT paramétereké.
Következtetések:
(1) A magánének képzettség előnyei ebben a vizsgálatban nem jelentkeztek.
(2) A vizsgált paraméterek további vizsgálata, kipróbálása szükséges.
(3) A bemelegítő gyakorlatok hatásosságát a dallamok nehézségei nem befolyásolták.
(4) A bemelegítés időtartama (15 perc) a hatásossághoz még rövidnek mutatkozott.
(5) Felmerült a kérdés, hogy az eltérő bemelegítések hatása eltérő fekvésű – hangfajú -hangokra eltérően hathat-e? (Altorjay, 2012a, 2012b, 2012e)