Összefoglaló tanulmányok hangegészségi elemzései

Dr. Tóvölgyi Elemér és Sík József: Énekesek orvosa (Budapest, 1907) című művűkben énekesek számára összeállítottak egy tanulságos tízparancsolatot: „1. Ne kiabálj! 2. Kerüld a szeszt, dohányt mérték nélkül és a poros levegőt! 3. Maradj saját hangterjedelmednél és hangfajodnál. 4. Rendszeresen gyakorolj, de ne vidd túlzásba! 5. Válogasd meg énekmestered, növendék-gyümölcsei alapján! 6. Hencegésed nagysága=ostobaságod mértéke!

7. Ne éjszakázz, ne élj kicsapongó életet, inkább edzed testedet! 8. Ne a feltűnés, hanem a művészet iránti nemes rajongás vezéreljen! 9. Rossz színész az, aki a való életben is komédiázik! 10. Nem a színpad avat művészé, hanem a tehetség és a szorgalommal szerzett tudás!” (239. oldal) Tanácsaik központi indítékát az alábbi idézet foglalja össze: „Az énekhang teljes szépségében csakis addig maradhat meg, míg a test ereje és rugékonysága fennáll”. (168. oldal) A teljes test és az énekhang sportszerű karbantartását tartják elengedhetetlennek.

Mihályffy Irén (Kolozsvár, 1939): Értekezlet az énekhangszer kezeléséről és annak épségben tartásáról címü tanulmányában, az énekhang legveszélyesebb ellenségének a kemény hangindítást tartja. Ez átmenetileg megnövelheti a hangerőt, de a hangadó szerveket erőlteti és így a hang idő előtti pusztulását eredményezheti. Gégefájdalom esetén pihentetést, hallgatást javasol. Véleménye szerint ugyanakkor ének-technikai gondokon javítani sosem késő, türelemmel, kitartással. Már a XX. század harmincas éveiben észleli a nagyvárosi környezetszennyezés káros hatásait.

Kerényi Miklós György: Az éneklés művészete és pedagógiája (Budapest, 1985) összefoglaló munkájában a hangegészséget veszélyeztető problémák két csoportját részletesen tárgyalja.

(1) Technikai eredetű hibák: eredményeként lehet hangkifáradás (fonesztézia), amikor rekedt, törik, zörög a hang. Fáradékony, a hangmagasság tisztaságának megőrzésére nem képes.

Eredete – Mihályffyval egyezően - kemény hangindítás, szorított gégetartás, elégtelen levegő-kezelés lehet. (2) Organikus eredetű hibák: részletesen tárgyalja az organikus, szervi bajokat.

Nátha esetén kétoldali orrfolyás, nyálkahártya duzzanat, tüsszögés, fejfájás esetleg láz is jelentkezhet. Arcüreggyulladást egyoldali orrfolyás, arc, homlok, sőt szem-fájdalom is kísérheti. Garat és mandulagyulladásnál torokfájás, garathurut és nyelési nehézségek mutatkoznak. A légcsőhurutot rekedtség, köhögés, váladékozás és szegycsonti fájdalom, míg a hörghurutot a fentieken kívül hát és lapocka fájdalom is jelzi. Gégegyulladás esetén a

hangszalagok erezettek, belövelltek, duzzadtak. Nem tudnak rendesen megfeszülni, az éleik nem tudnak pontosan záródni és emiatt a hang rekedt, zörög, érdes. Ha a gyulladás a nyálkahártyáról a gégeizmokra is átterjed, akkor a hangrés nem zár teljesen, és a zárlati kép asszimmetriája a szerint változik, hogy melyik gégeizom gyulladt. Az organikus bajok gyógyítása orvosi felügyelet és gyógyszeres kezelésen túl a hangpihentetés, sok folyadék fogyasztása, hirtelen hőmérséklet-változás kerülése, esetleg inhalálás. Betegség alatt az éneklés a hangszalagok túlműködtetésével jár, és megerőltetést, a beidegzések elfajulását eredményezheti. Az erős orrsövény-ferdülés a felső légúti megbetegedések gyógyulását nehezítheti, valamint okozhatja a hang dugult, orros csengését is. Ha orvosilag is indokolt a javítása, akkor az csak műtéti úton lehetséges.

Johan Sundberg: The Science of the Singing Voice (Az énekhang tudománya, Illinois, USA, 1987) című művében a hanghibákat eredetük szerint szintén két csoportra osztja. Szervi és nem megfelelő hanghasználatból származó hibák. Akkor lesz kellemes az ének és beszédhang is, ha a hangszalagok felszíne hűvösebb, mint az általános testhőmérsékletünk, és ezért a hangszalagok felszínén a belélegzett levegő páratartalma lecsapódik, és azokat nyirkosan rugalmasan tartja. Továbbá fontos, hogy a hangszalagok működése szimmetrikus legyen és így a hangrésben keletkező hangot örvényleválás, turbolencia eredetű zajok ne zavarják meg.

A fentiekhez egészséges nyálkahártyájú, jó beidegzésű hangadó szerv, füst és pormentes környezet, megfelelő páratartalom szükséges. A jó énektechnikáról az a véleménye, hogy a nagy alkati, teherbírási, műfaji, ízlésbeli eltérések miatt egyedül üdvös megoldás nincs. A fokozatosság, rendszeresség, a megőrzött hangképzési és izom-működtetési rugalmasság olyan módszerek, amelyek biztos célba vezetnek, merev sablonok nélkül is.

Frint és Surján (1982) tanulmányukban orvosi szemlélettel és részletességgel tárgyalják a hangegészségi kérdéseket. A hangsípolás oka tökéletlen (hipotóniás=tónustalan, renyhe), vagy túl feszes (hipertóniás=feszült) hangrészár, amikor a hangrésben keletkező örvénylés a magas frekvencia sávban zörejhangot hoz létre. Rekedt és nyomott hangnál elmosódott formánssávok - hangképben jelentkező energia kiugrások - láthatók a hangképen, mert szabálytalan a hangszalagok rezgése. Különösen 5 kHz fölött erősödnek fel a zörejösszetevők, és magas magánhangzóknál [e, i] kifejezettebben.

A rekedtségnek négy fokozatát különböztetik meg, a hangképben mutatkozó zörejtartalom szerint: (1) enyhe, (2) könnyű, (3) közepes, (4) súlyos. Az (1) enyhénél, a formánsoknál zörejek is megjelennek. A (4) súlyosnál már a magas és a mély magánhangzóknál is a zörejek

„felemésztik” a formánsokat. Hiperkinézis (túlmozgásos) esetén a magas felhangok frekvencia sávja kiszélesedik, míg hipokinézisnél (izomrenyheség) a felhangok száma

lecsökken. Heveny gégehurut oka lehet nyálkahártya duzzanat, vérbőség, szárazság, vagy hangszalagélek átmeneti lekerekítettsége. Idült rekedtségnél a fenti tünetekhez társulhat hörgő, légcső, mandula vagy felső légúti gyulladás is. Rekedtséget okozhatnak külső nyálkahártya izgató hatások is: dohányzás, alkohol, poros, légszennyezett környezet stb.

Dohányos nőknél gyakori az Reinke–ödéma, amikor a hangajkak kötőszövetes rétegében keletkező vizenyő, duzzanat miatt, mélyebb, fátyolos, rekedt, durva lesz a beszédhang.

Hangszalag-bevérzés oka kiabálás, hangtúlerőltetés. Ilyenkor a hang fátyolos, fénytelen, és a hangterjedelem is beszűkül. Működési – funkcionális – hanghibáknál is megkülönböztethetünk hiperfunkciós (hangképző izmok túlzott összehúzódása), és hipofunkciós (elégtelen izomműködés) változatot, amelyek oka leggyakrabban a túlerőltetés.

Előfordul, hogy a hangszalagok szerepét álhangszalagok veszik át. Működési oka lehet túlerőltetés, vagy hangrést működtető izmok kifáradása. Organikus oka hangszalag műtéti eltávolítás miatti hiánya, vagy pl. tbc-s folyamat miatti hegesedése. Ilyenkor préselt, mély, rekedtes hangot tud csak képezni az érintett személy. Részletesen ismertetik a szerzők a funkcionális hangképzési hibákra – hangkifáradásra - javasolt gyakorlatokat. Hangdiéta (hallgatás), a megfelelő beszédhangmagasság – nőknél g-e1(G3-E4) férfiaknál G-e (G2-E3) - beállítása indulatszavak, ásító hangok mondatásával, hosszú, monoton olvasással. Szükség esetén gyógyszeres kezelés és lúgos és sós inhalálás.

Légzésgyakorlatoknál belégzés után [s, sz, f] mássalhangzók ejtése kilégzéskor, és a kilégzési idő fokozatos meghosszabbítása.

Helyes rezonancia gyakorlása zümmögéssel, [m, n, ny] mássalhangzókkal képzett szótagok, majd szavak mondatása, a rezonanciát, vibrációs–masszázst, az ajkakon és az orrháton keresve. Izomlazító gyakorlatok az állon, a nyakon, pl. rágógyakorlatokkal, valamint a gégeváz függőleges mozgásának nyugtatása, mérséklése. Végül a lágy hangindítás, és a hangerővel való játék gyakorlása. Segíthet a helyes hangképzés megtalálásában az is ha, a páciens önhallását leárnyékoljuk háttérzajjal, vagy nyögési és köhögési próbával kísérletezünk.

Előforduló hangképzési zavar az orrosság is. Lehet zárt, amikor valamilyen akadály van az orrjáratban, vagy az orrgaratban. Lehet nyílt, amikor nem megfelelő a lágy-szájpadi zár.

Leginkább magas nyelvállású, zárt magánhangzóknál – [i, u] - érezhető. A kevert változatnál a nazális mássalhangzók tompán, az összes többi orrosan cseng. Javítása organikus eredetűnél műtéttel, funkcionális eredetűnél lágyszájpadi torna, lágyszájpad masszázs (éhgyomorra, beszéd közben a lágyszájpadot hátra és felfelé nyomkodjuk újjal vagy műszerrel). Zöngétlen ajak és nyelv zárhangzók gyakoroltatása, ajak és nyelvtorna. Fúvási gyakorlat hosszú időn át,

eleinte befogott orral. Pofafelfújás és a felfújt pofa-léggömbbel való „labdázás”, játék, gerincgörbülettel, enyhén behajlított térddel, akár magas sarkú cipőt hordva is szeretnek állni, míg a „belégzők” a jobb oldalukra terhelnek, fejüket felemelve, egyenes térddel, hasukat kidomborítva, lapos sarkon. A testtájak hőmérsékleti zónákra osztása is kapcsolódik ehhez az elmélethez. A kilégzők meleg testtájai a fej, a nyak, a csípő, amik érzékenyek és ezek melegen tartása fontos számukra. A belégzőknek épp ellenkezőleg ezek a hideg testtájaik, ezért nekik a felsőtestüket és a végtagjaikat kell melegen tartaniuk. A kilégzőknek a száraz, hűvös, míg a belégzőknek a nyirkos, meleg környezet az előnyös. Ezek alapján a kilégzőknek kevés folyadékot és sok szénhidrátot kell fogyasztaniuk, míg a belégzőknek sok folyadékot és sok állati zsiradékot. Az elmélet szerint a fenti járulékos észrevételek betartása is szükséges a tartós testi egészség és így a hangi kondíciók fenntartásához.

Richard Miller: Solution for Singers (Oxford, 2004), összefoglaló művében a hangi edzettséget, jó énektechnikát és a sportszerű életmódot tekinti a hangi gondok megelőzéséhez a legfontosabb eszközöknek. Az énekesnek szerinte egyenesen „énekes atlétává” kell válnia.

Fontos a helyes testtartás és a légzésben közreműködő izmok karbantartása. Hátrányosnak tartja a túlsúlyt, ami a levegővételt és a levegő beosztását nehezíti és a hang vibrátojának szabályosságát rontja. Az éneklés közbeni meleg ital fogyasztását előnytelennek tarja és a folyadékpótlásra a megfelelő időpontot az éneklés előtt vagy után javasolja. A betegségekkel kapcsolatban az énekes körökben közismert szólásra utal: a megfázás gyógyszer nélkül 7 napig, míg gyógyszerrel egy hétig tart. Luigi Ricci (1893-1981) híres énekmester tanácsát idézi: „Csak akkor tarts szünetet, ha túl beteg vagy ahhoz, hogy énekelj!”. Mind a nőknél.

mind a férfiaknál a hormonális változások, valamint a hangi adottságok tiszteletben tartását kiemeli (Altorjay, 2010).

Meribeth Bunch Dayme: Dynamic of Singing Voice (Springer, 2009) című tanulmányában részletesen tárgyalja a hangegészséggel kapcsolatos témákat.

Életmóddal összefüggő hibalehetőségek: a táplálkozásnál elengedhetetlennek tartja a vegetáriánusoknál is az aminosavak pótlását, a szénhidrát, a rostok, a vitaminok, az ásványok mellett. Az esetleges túlsúly leadásához a sportszerű testmozgást tartja jó megoldásnak, ügyelve arra, hogy a test ne gyengüljön le. A sportokból a vízfelszíni úszást javasolja, míg a

súlyemelést nyak és a hangszalag saját izmára gyakorolt káros hatása miatt nem ajánlja. Az énekes kerülje a füstös, poros, zajszennyezett helyiségeket. Lélektani, stressz eredetű rekedtség is előfordulhat, amin az okok tudatosítása, a figyelem elterelés, kellemes légkör megteremtése, nevettetés segíthet. A kábítószerek, az alkohol, a nyugtatók a központi idegrendszerre hatnak, ezért befolyásolják az érzelmi és szellemi érzékenységet, éberséget, frissességet, csökkentik az önkontrollt, pedig énekes előadás, fellépés alatt éppen ezeknek kell felfokozott állapotban működniük. Az izmok rugalmas működését is lerontják. Az alkohol és a nyugtatók, a dohányzás, a füst, a poros levegő szintén szárítják a légutakban a nyálkahártyát. A dohányzás pusztítja a légúti sejteket, a hörgő csillószőreit, nem beszélve arról, hogy gége és tüdő daganat valamint szívbetegségek okozója lehet.

Betegség, fertőzés következményei: enyhe felső légúti fertőzések, megfázás esetén, amikor még szintelen az orr és garatváladék, akkor óvatos gyakorlást javasol. Torokfájás, vagy sűrű orr és/vagy torok-váladékozás esetén azonban már pihentetés és orvosi kezelés válik szükségessé. Hosszú hanghasználat esetén a hangfáradtság, rekedtség természetes. Azonban ha pihentetés, alvás után is megmarad akkor hangi túlműködésre, technikai hibára lehet gyanakodni. A hangadásban közreműködő izmok működési zavara nehezen észlelhető, gyógyítható, tartós rekedtség és hanglötyögés – szabálytalan vibráto – jelezheti. Cukorka szopogatásával is nyirkosan tartható a torok, a garat, de a nyálkahártya kiszárítását kerülni kell. A hurut ösztönös eltávolítása durva köhögéssel, szintén károsan terheli a hangszalagokat.

Az inhalálás a legkíméletesebb, a legcélszerűbb. Hangpihentetés során a beszédtől is tartózkodni kell. Sok folyadékot célszerű fogyasztani, hogy a fáradt nyálkahártya által termelt nyák, hurut, híguljon, ürüljön.

Technikai hibalehetőségek: túlzott izomműködés a gégében, a gége környékén (nyomás, szorítás, feszítés), túlzott hangrés alatti nyomás (erőltetés, préselés), durva hangindítás (a hangszalag élek összeütése) stb. Ez utóbbi hiba rendszeressé válásának következménye lehet a hangszalag éleken szimmetrikusan keletkező csomó.

Organikus okok: komoly veszély egy énekes számára, ha rendszeresen szenved allergiától.

Amennyiben idejének nagy százalékában akadályozza a hanghasználatot, akkor inkább pályamódosítást javasol a szerző. Állandó hőmérsékleten tartózkodás és A, B, C-vitamin rendszeres bevitele javasolt. Hölgyeknél havi vérzés idején a megduzzadt, ödémás hangszalagok miatt erőtlenebb, tompább, akár rekedt is lehet a hang. Ilyenkor óvatos használat, vagy pihentetés a célszerű. Fiatal tinédzserek, fiatal hölgyek által fogyasztott férfi hormon tartalmú fogamzásgátló készítmények hátrányosan befolyásolhatják, mélyíthetik a fejlődő hangot. Hölgyeknél változó korban esetleg alkalmazásra kerülő hormonkészítmények

hatását is számításba kell venni. Sebészi beavatkozás előtt az énekesnek érdemes konzultálni az altató orvossal is. Az altatás, intubálás károsíthatja a hangszalag-éleket, de a fejlett műtéti eljárások – lézer és micro sebészet - képes heg és forradásmentes sebgyógyulásra. A lábadozás alatt, azonban szigorú hallgatás és fokozatos terhelés javasolt.

Hanghasználat, képzés hatása, lehetőségei: kiemeli a szerző, hogy az énekhang terhelhetősége edzett hangú, profi énekeseknél sem korlátlan, egyéni terhelhetőségét tiszteletben kell tartani.

Mindig hasznos lehet egy „énekmester” ellenőrzése, útmutatása és a technika állandó csiszolása, még tapasztalt énekesnél is, mert az ember nem a legjobb, legfüggetlenebb bírája önmagának (Dayme, 2009).

Összefoglalva: az összefoglaló tanulmányokból kiemelendő, hogy az énekhang fokozatos, türelmes edzését, az ideális hangműködést biztosító énektechnika elsajátítását javasolják.

Fontos az egyedi adottságok tiszteletben tartása, és a repertoire ennek megfelelő kialakítása.

Többen hangsúlyozzák a kemény hangindítás veszélyét. Általános a tanulmányokban az énekes sportszerű életmódjának hangsúlyozása is.