A hangrésműködés

A hangrésműködéssel kapcsolatos elképzelések az elmúlt évtizedekben, a működése közbeni megfigyelés eszközeinek fejlődésével párhuzamosan sokat alakultak. Korábban rugalmas, szélességében és vastagságában is egynemű szövetnek tekintették a hangszalagokat. Tarnóczy (1982) részletesen tárgyalja a hangszalagélek felfelé domborodását

nyitás előtt, és lefelé boltozódását zárás előtt, ami jelzi, hogy nem egynemű szövetként működnek. Frint és mtsa (1982) összefoglaló tanulmányukban a hangszalagrezgés három alapismérvét különböztetik meg: (1) a rezgésszámot (frekvencia), az (2) amplitúdót és a (3) fázist. A hangmagasságot a rezgésszám határozza meg. Minél nagyobb, annál magasabb a hang. Magas hangok képzésekor a hangszalagok megnyúlnak és megfeszülnek. Az amplitúdó a hangszalagélek a hangrés középvonalától számított oldal irányú kitérését jelentik, és a hangerőt határozzák meg. Nagy hangerőnél és mély hangok képzésekor nagy az élek kilengése, az amplitúdójuk. Nagy hangerőhöz nagyobb hangrés alatti nyomás, nagyobb kilégzési erő szükséges. Magas hangok hangerejének fokozásához a légáram sebességét is fokozni kell. A hangerő rugalmas változtatási képessége, vagy hiánya a hangi állapot fontos paramétere.

A fázisnak (3) három szakasza van: a nyitási (a), a zárási (b) és a befejező vagy végfázis (c).

A nyitási fázisban fokozatosan nő, a zárásiban fokozatosan csökken a hangrés tágassága, míg a befejező szakaszban zárt a hangrés. Akkor szabályos a rezgés, ha egy fázison belül az alapismérvek állandóak, és szabálytalan, ha nem. Halk hangadásnál a zárási fázis hosszabb, mint a nyitási, és a végfázis elmarad. Közepes hangerőnél a nyitási fázis lesz hosszabb, mint a zárási, és megjelenik ezeknél rövidebb végfázis. Nagy hangerőnél lerövidül a nyitási és zárási fázis, és közel egyforma hosszúságúak lesznek, míg a végfázis időben kiterjed és hangsúlyossá válik. A fázisok a hangszínt határozzák meg. Minél hangsúlyosabb a végfázis (c), annál gazdagabb a hang felhangokban, továbbá a felhangok száma a hangmagasságtól és a hangrés alatti nyomástól is függ. Mély hangok képzésekor a hangszalagok teljes hosszban és szélességben rezegnek, de a hangrés nem zár teljesen. Elölről hátra haladva – a hangrés - nagyon keskeny, hosszított háromszög alakot vesz fel, amelynek alapja a kannaporcok közötti rés. Középhangokon teljesen záródik a hangrés. Magas hangoknál a nagy szalagfeszültség miatt, már nem a teljes tömege, hanem csak az élei rezegnek. A falzett vagy fejhangok képzésekor a hangrés megint nem zár teljesen, hanem egy vékony, orsó alakú középső szakaszon megnyílik. A rezgő hangszalag éleken hosszában végigfutó, majd kétoldalra kifutó és elsimuló nyálkahártya hullámzást is észrevettek – először Perello 1962-ben - amelyet a nyálkahártya és az alatta lévő izomszövet rugalmasságának tulajdonítanak. (Hirschberg és mtsai 2013)

Az „inverse filtering” („leszűrési vagy fordított szűrési”) technika régóta használt, jól bevált módszer a hangrés működés vizsgálatára. Löfqvist (1991) részletesen elemzi ezt a módszert.

Az emberi hang forrása a hangrés. Ebben összetett hang keletkezik, majd a toldalékcső üregei, mint „szűrők” felerősítik az elsődleges hang részhangjait és másodlagos hangokkal,

zörejekkel is gazdagíthatják. A hangrés hangadás közben nyit és zár, emiatt időben változó légáramlás és nyomásesés is bekövetkezik, mely a hangerő ingadozását is okozza. A toldalékcső szűrő hatását a nyelv, az áll, az ajkak, a lágyszájpad, a gége függőleges és a garatfal tágító mozgatásával lehet befolyásolni. A hangsugárzás a szájnyílásnál indul, mint hangszóró tölcsérnél, és +6 dB/oktáv-emelkedéssel fokozódik. A toldalékcső hatásától függetlenül a hangrés működését élőben vizsgálni lehetetlen, vagy nagyon körülményes, ezért fejlesztették ki az „inverse filtering” módszert. Ezzel a toldalékcső hatását „gépi” úton

„leszűrik” a hangról. Tartott hangok és folyékony beszéd is elemezhető ezzel. A légáramlásból származtatott résáramlás nyomásváltozásait dróthálóval borított maszkkal veszik fel. A maszk törli a száj hangsugárzó hatását, és „leszűri” a mély hangok nyomás-ingadozását és a hang zajtartalmát is. Olyan magánhangzó felvételeknél alkalmazható jól, ahol az F0 (alaphang) és az F1 (első formáns=felhangkierősödés a hangképben) hangmagasságban jól elkülönülnek. Ilyenek a magas magánhangzók pl. [á, ő]. A mélyebb hangfajú személyeknél az F0 és F1 elkülönülése mindig megvan, de a szopránoknál – akiknél az F0 gyakran megközelíti, esetleg meg is haladja az énekelt magánhangzó F1-ét – az

„inverse filtering” használata nehézkes. A résáramlás hangrészár idején sem szűnik meg teljesen - az egészséges hangnál sem - mert a hangajkaknak függőleges mozgásuk is van. Az

„inverse filtering” résáramlási ábráknál is elkülöníthető a hangi túlműködés, a hangi alulműködés és a levegős hang is az egészségestől, ahogy szűretlen résáramlási ábráknál is. A hangi túlműködésnél kisebb a résáramlás, de nagyobb a hang zajtartalma és a hangrészár alatt a nyomásingadozás is. Levegős és alul-működéses hangnál a résáramlás nyitott hangrésnél és zártnál is nagyobb, összevetve az egészséges hanggal.

Granvist, Hertegard, Larsson és Sundberg (2003) a hangrés működését, lüktetését EGG-vel, nagy gyorsaságú filmfelvétellel, a szájnyomást és a szájüregi légáramlást „inverse filtering”

módszerrel vizsgálták. Készítettek hangfelvételt is. A kísérletben egy nő és egy férfi énekes énekelt különböző hangmagasságon, hangerővel és hangadási móddal [pe] szótagot.

Köztudott, hogy a hangadás függ a hangszalag hosszától, tömegétől (méreteitől), merevségétől (vagyis a feszültségétől), a hangrés alatti légnyomástól és a hangrészár erejétől (vagyis a hangadási módtól). Az emberi hangadásnál döntő fontosságú a hangszalag-lüktetés és a résáramlás összefüggése, viszonya. Eredmények: jelen vizsgálatban megállapították, hogy hangadáskor a résáramlás a hangrésnyitáshoz képest késik és függ a hangadási módtól is. A késedelem oka az áramló levegő tehetetlensége. Nyitáskor késve lódul meg a levegő, míg záráskor a levegő tehetetlensége késlelteti az áramlás befejeződését. Levegős hangadásnál a hangszalagok nyitása nem szimmetrikus és a nyílás tágas. Normál, tömör,

áramlásos hangadásnál a hangszalagok nyitása szimmetrikus, a nyitáskép karcsúbb, a résáramlás és nyitáskép összehangolt. Nyomott hangadás esetén ugyancsak szimmetrikus a nyitás, de a nyitáskép szűk, a résáramlást a nyitás irányítja. Ebben az esetben itt a két jelenség között – résáramlás és hangrésnyitás - időeltolódás nincs. Nőknél kisebb a résáramlás és szűkebb a nyitáskép is, mint a férfiaknál.

Sundberg, Thalén, Alku és Vilkman (2004) a hangrés-légáramlási ábrából (flow glottogram) számítható NAQ (normalized amplitude quotient= normalizált hangrés kilengési hányados) használhatóságát vizsgálták a hangrésműködés jellemzésére. A hangrés viselkedése változik a hangmagassággal, a hangerővel, a hangrés alatti nyomással, a hangszalag hosszal, a hangszalagok merevségével (feszültségükkel) és a hangrészár erősségével. Az erős hangrészár nyomott, túlműködéses hangot, a gyenge hangrészár levegős, alulműködéses hangot eredményez. Erős hangrészár esetén csökken a hangrés-légáramlás, csökken a légáramlás kilengése és nő hangrés zárlati hányados (closed qoutient, CQ=a zárt és nyitott hangrésfázis időaránya). A hangrészár értelemszerűen hat a hangrés alatti nyomásra és a hangrésbeli légáramlás hullámalakjára is. A nyomott hangadásnál a két legmélyebb felhang közti hangnyomás különbség is csökken. A szélsőségesen erős hangrészár, és az erős hangindítás hosszú távon hangszalagcsomót okozhat. A vizsgált NAQ képlete: NAQ= (P-t-p/dU/dt)/T. A T a résáramlás periódus idejét, a P-t-p (=peak-to-peak) a kilengését, míg a dU/dt a résáramlási ábra deriváltjából megállapítható negatív kilengési csúcsot jelenti. Azt feltételezték, hogy ezzel a számított mennyiséggel jellemezhető a levegős, a nyomott, az áramoltatott és a semleges hangadás, valamint az eltérő zenei műfajok – klasszikus, pop, jazz, blues - énekesi hangadási eltérése is. A kísérletben egy profi énekesnő énekelt dúr szeptimakkord felbontást (A3, C#4, E4, G4) minden, fent felsorolt változatban kétszer-kétszer, háromféle hangerővel (halkan, közepesen és erősen), [pe] szótaggal. A hangadási módok és stílusok beazonosítását 10 szakértővel végeztették a hangfelvételek esetlegesen megkevert sorrendű meghallgattatásával. Hangfelvételen kívül mérték a szájnyomást a [p] mássalhangzó képzésekor - amiből következtettek a hangrés alatti nyomásra - és áramlási maszkkal (flow mask) a résáramlás változását hangadás közben. Ez utóbbi mérés értékeit fordított szűréssel (inverse filtering= a toldalékcső hatásának leszűrése) elemezve kaptak adatokat a hangrés közvetlen működéséről. Megállapították, hogy 73 %-ban az NAQ kapcsolatba hozható a nyomott hangadással, tehát helyes volt a feltételezésük az NAQ hasznosíthatóságával kapcsolatban.

Pulakka (2005) értekezésében különböző hangrésműködést vizsgáló módszereket hasonlított össze. A fordított szűrés, IF (inverse filtering= a toldalékcső hatásának leszűrése az áramlási

maszkkal készített légáramlási felvételből) ábráit vetették össze a hangfelvétellel, a hangrésről készített nagy-sebességű képfelvételekkel (HSDI= high speed digital imagine) és a gége külső oldalaira helyezett elektródok EEG jeleivel. Azt tapasztalták, hogy az IF jó becslést ad a hangrés légáramlási működéséről hangadás közben. Tapasztalatok az IF elemzéseknél:

levegős hangadásnál nem zár a hangrés. Nőknél hangos és nyomott hangadásnál sem zár a hangrés. Működésében minden hangadásnál a zárt szakasz hosszabb, így a légáramlási ábra hulláma mindig jobbra dől. A hangrés zárlati szakasza alatt is van résáramlás, ami a hangszalag élek függőleges mozgásának, hullámzásának a következménye. Ezt résszivárgásnak (glottal leakage) nevezik. Megfigyelhető továbbá a zárt szakasz elején egy rövidebb, és a végén egy hosszabb szivárgásfokozódási szakasz is. Az EEG jel kiugrása a hangrés légáramlásával összhangban van, és fordítottan arányos. Az EEG jel lecsengése és az IF görbe zárt szakasz előtti lecsengése között fáziskésést tapasztaltak. Ennek is a hangszalag élek függőleges hullámzása az oka.

Lehto, Airas, Björkner, Sundberg és Alku (2007) az „Inverse Filtering” (IF) hangrésműködés vizsgálati módszer két változatát vetették össze. Hat nő és hét férfi tartott [á] magánhangzót levegős, normál és nyomott beszédhangon. A hangadás minőségét három szakértő a felvételek alkalmával hitelesítette. A hangrés-záródási hányadosát (ClQ=closing qoutient) és normalizált kilengési hányadosát (NAQ=normalised amplitude qoutient) elemezték kézi és részben automatizált IF módszerrel. A hangrésáramlást jellemző paraméterek képletei: ClQ=

Tcl/To (Tcl: záródási szakasz időtartama, To: teljes résáramlási periódus időtartama). NAQ=

fmax/fdmin/To (fmax: maximális áramlási érték, fdmin: áramlási érték deriváltjának minimuma). Az elemzést mindkét módszernél három-három szakértő végezte. A kézi változatnál DECAP programot alkalmaztak, és az elemzők a cursor-t kézzel mozgatták. A részben automatizált változatnál a programot minden-tengely (all-pole) irányú szűréssel is kiegészítették. Ez lehetővé tette, hogy a toldalékcső és az ajaksugárzási modellt is finomítani tudják. Eredmények: kézi módszernél enyhén nagyobb változatosságot mutattak a paraméter értékek. A levegős hangadásnál volt legmagasabb és a nyomottnál a legkisebb mindkét paraméter értéke, mindkét IF módszernél. A nőknél a vizsgált paraméterek értékei, következetesen enyhén magasabbak, mint a férfiaknál. Egyébként mindkét módszer eredménye szoros korrelációt (r) – ClQ –nál 0,9 az NAQ-nál 0,96 - mutatott a paraméter értékekben. Az alábbi ábrán (7.) a hangrés 6 jellegzetes állását mutatjuk be.

7. ábra

A hangrés jellegzetes állásai (miniretorika.hu)

(https://www.google.hu/search?q=www.miniretorika.hu&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ve d=0ahUKEwizhJL06vXVAhWJNJoKHb39B4YQ_AUICigB&biw=1366&bih=638#imgrc=b

kGtmq0daLYHcM)

A tág lélegző állásnál 45 fokos, a fúvó állásnál 30 fokos, a H-állásnál 10 fokos a hangrés nyílásszöge. Zár-állásnál a hangrés zárt. Zönge állásnál a hangrésen kiáramló levegőt a hangrés - időben szabályos nyitódása, záródása - rezgésbe hozza, zönge keletkezik. A suttogó-állásnál rés a kannaporcok között létesül csak, és így zöngétlen hang keletkezik.

A legújabb kutatások azonban folyadékkal átitatott porózus szövet viselkedéseként modellezik a hangszalagok működését (Tao, Jiang és Czerwonka, 2010). Az átitató folyadék a szalag rezgésszámával és kilengésével arányosan mozog, áramlik és felhalmozódik a hangszalag él középső szakaszán, a középső porcrétegben. Tehát a hangszalagnak, kis amplitúdójú rezgésekor, hossza mentén is a benne lévő folyadék eloszlása egyenlőtlen. A szalag két végéről a közepére vándorol, koszinuszos eloszlást véve fel. A korábban is emlegetett kóros folyadék felhalmozódások a hámszövetben, mint ödéma, polip, csomó is csak a középső harmadában jelenhetnek meg a szalagnak, igazolva az új működési modell helyességét.

Laukkanen és Sundberg (2008) kilenc női és kilenc férfi énekessel énekeltettek glissandot a legmélyebb hangjuktól a legmagasabbig és emelkedő és eső skálát is [pá] szótagon.

Hangfelvételt készítettek, szájnyomást, légáramlást mérték, IF szűréssel. A hangrés-légáramlási kilengés (P-t-p=peak-to-peak) összefüggését vizsgálták más hangadási paraméterekkel - lásd később. A P-t-p maximuma csökken, ha emelkedik az F0 és nő, ha az

egyéb hangadási paraméterek értékei emelkednek. A nyomott és túlműködéses hangokhoz alacsony t-p tartozik. Az alulműködéses, a levegős és az áramoltatott hanghoz magasabb P-t-p értékek tartoznak. A P-P-t-p a hangrés alatti nyomással, hangerővel, a hangmagassággal, hangszalagok feszültségével és hosszával, a hangrészár erősségével, a hörgők átmérőjével, a toldalékcső ellenállásával, és a hang lüktetésével (vibratojával) is összefügg, de az összefüggések összetettek. Minél erősebb a P-t-p kilengése, annál erősebb az alaphang (F0).

Ha az alaphang megközelíti valamely magánhangzó formáns hangmagasságát, akkor lecsökken a P-t-p, lecsökken a hangrés-légáramlás, mert megnő a toldalékcső ellenállása. A hangrés-légáramlás lecsengése a toldalékcső gerjesztését befolyásolja. Minél lassabb a lecsengés annál több felhang kierősítésére gerjeszti a toldalékcsövet. Ha nő az F0, nyúlik a hangszalag, emelkedik a hangrés alatti nyomás, nő a P-t-p. Ha nyúlik a hangszalag, akkor merevebbé is válik, ami viszont csökkenti P-t-p –t. Az F0 növekedésével az F1-hez is közelít, ami a toldalékcső ellenállását is fokozza, ami P-t-p csökkenését eredményezi. Ha a hang vibratojának lüktetése (gyakorisága) lassú, a kilengése nagy, akkor a hangrés-légáramlása is, és annak kilengése (P-t-p) is megnő. Ha emelkedik az F0, akkor a hangrészár is erősödik, ami a hang lüktetésének kilengését is mérsékli, ami a hangrés-légáramlást is csökkenti. A fentiekből is nyilvánvaló, hogy a hangrés-légáramlás összefüggése a többi hangadási változóval nagyon komplex, és további kutatásokat igényel.

Alku (2011) tanulmányában az „Inverse Filtering” (fordított szűrés, IF) vizsgálati módszer lehetőségeit, korlátait és a módszerrel eddig szerzett több évtizedes tapasztalatot tanulmányozta. Ezzel a módszerrel akár hangadás közbeni légáramlási-felvételnél, beszéd és énekhangnál is a hangforrás (hangrés) működését és a hangszalag-tömeg hullámzási gyorsaságát is vizsgálhatjuk, a toldalékcső és az ajkak sugárzásának módosító hatása nélkül.

Eddigi megfigyelések: a beszéd hangnyomása a hangrés nyitásakor a minimális és a hangrés zárása után közvetlenül a maximális. IF-fel a [hangrésműködés = hangnyomás × (1/ajaksugárzás) × (1/toldalékcső szűrő-hatása)] képlettel értelmezhető. A gége működés EEG jeleinek maximuma a hangnyomás minimumánál, és minimuma a hangnyomás maximumánál vannak. Ez érthető, mivel az EEG - jelek a hangszalagok érintkezését jelzik, a hangrés szöveteinek elektromos vezetőképességével. A hangrés működésének zárt szakasza így az EEG szomszédos minimum és maximum jele közé esik. A hangrés működésének szakaszai egy perióduson belül: Tc (zárt)+To (nyitott)+Tcl (záródó)=T (periódus). Ezekkel az időmennyiségekkel különféle értékek számíthatók. OQ (nyitott hányados)= (To+Tcl)/T. SQ (sebességi hányados)=To/Tcl. ClQ (záródási hányados)=Tcl/T. A teljes periódus idő:

T=To+Tc+Tcl. Az IF ábrákat vizsgálva megállapítható, hogy a hangrés zárt szakasza alatt

sem szűnik meg teljesen a légáramlás. Ilyenkor is van résszivárgás. Levegős hang esetén hosszú a To és a Tcl, valamint nagy a H1 és H2 (felhangok) hangnyomás különbsége.

Nyomott hangnál rövid a To és a Tcl is, a H1 és H2 hangnyomás különbsége közel 50%-al kisebb, mint a levegős hangnál. A hangkép sok felhangra tagolt. Magas beszédhangnál, ha mély az F1 (magánhangzó első formánsa), rövid a Tcl, emiatt ritka a felhangszerkezet is a hangképben, és ezért a magánhangzó formánsok beazonosítása is nehézkes. Eredmények: az IF mérés-elemzés előnye, hogy külsődleges, nem igényel testi beavatkozást, elég hozzá egy hangnyomást rögzítő mikrofon és légáramlást rögzítő maszk. Hátrányai: értékei a hangmagasságtól lineárisan függnek. A szűrési együttható fix, pedig a toldalékcső üregek akusztikai hangoltsága, zengető szerepe hangmagassággal és a szövegkörnyezettel állandóan változik. Magas, orros hangoknál sem képes az orr és melléküregeinek hatását kiszűrni a felvételből. Javítható a megbízhatósága, ha EEG-vel és/vagy video-stroboszkóppal együtt alkalmazzák.

Deguchi, Kawahara és Takahashi (2011) gyűrű-pajzsporc és a pajzs-kannaporc izmok közvetlen hatását vizsgálták a hangszalag működésére. Azt találták, hogy a két izom együttműködve szabályozza a hangszalagok alakját és feszültségét. Ha a gyűrű-pajzsporc a tevékeny, akkor a hangszalag pajzsporc felőli csúcsa elvékonyodik, a hangszalag élek felkunkorodnak és a hangszalag belső rétegei között megnő a feszültség. A pajzs-kannaporc izmok viszont szabályozzák és korlátozzák a hangszalagok alakváltozását, belső feszültségét és a hangszalag-élekre korlátozzák a mozgását. A hangszalagok alakja, vastagsága és belső feszültsége befolyásolja a lüktetési (vibrálási) képességét, a lüktetés ütemét (gyakoriságát), a szövetvibrálás mélységét, és ezen keresztül a képzett hang minőségét. Megállapították, hogy az említett izmok tevékenyen, míg a hangrés alatti nyomás passzívan szabályozza a hangrés lüktetését. Jelen vizsgálat különlegessége, hogy nem csak a hangszalagok hosszanti, hanem térbeli alakváltozását, működését is elemezte.

Hirschberg és mtsai (2013) részletesen tárgyalják a hangajkak keresztmetszeti, és működési eltéréseit a nemeknél és hangadási módoknál. A nőknél a hangajkak keresztmetszete háromszög, míg a férfiaknál négyszög alakú. A mélyebb hangok képzésekor a vastagabb férfi hangszalagok szabad élüknél – hangajkak – középső és alsó rétegükben is zárni, érintkezni tudnak. A férfiak hangszalagja hosszabb és vastagabb, mint a nőké. Hangadáskor a férfiaknál a hangrés zárlati fázisa fajlagosan hosszabb, több rétegben, időben eltoltan zár, emiatt felhangokban gazdagabb a hangjuk.

Millgard, Fors és Sundberg (2015) a szájüregi légáramlás vizsgálatából következtettek a hang nyomottságára. A klinikai gyakorlatban a nyomott hangadást jelenleg hallási megfigyeléssel

ellenőrzik, azonosítják. A nyomott hangadás fokozza a hangbetegségek kialakulásának kockázatát, és befolyásolja az érzékelhető hangminőséget is. Szakértő hallgatókkal való értékelése hosszadalmas és szubjektív. Ezért fizikai paraméterekre alapozott értékelés lenne kívánatos. Nagyobb hangrészár fokozza a hangrés alatti nyomást és emeli az alaphang hangmagasságát is. Változik a magas és mély felhangok eloszlása. Csökken az első és második felhang (H1, H2) közti hangnyomás különbség, és nő a hangrés zárlati erő. Igazolt, hogy az arc elé tett maszkkal felvett áramlási-lüktetési grafikonnal, a hangfelvétellel és a szájnyomás változásának felvételével jellemezhető a hangrés működése. Jelen vizsgálatban ezt a magánhangzó formánsok és a hangforrás vizsgálatával próbálták nyomon követni.

Ebben a kísérletben öt nő és hat férfi mondott [pe] szótagot semlegesen, áramoltatva, és nyomottan háromféle hangmagasságon, háromféle hangerővel. Hangfelvételt, arc elé helyezett maszkkal szájnyomás változást, és a gégét borító bőrfelületre helyezett elektródokkal EEG felvételt készítettek. A hangfelvételből IF-fel (Inverse Filtering) nézték a hangrés zárlati hányadost (ClQ), a normalizált kilengési hányadost (NAQ - képleteit lásd Sundberg, 2004; Lehto, 2007), az F0-t (alaphang hangmagassága), a formánsok hangmagasságát és hangnyomását, az alfa–arányt (= a hangkép energia eloszlása 1 kHz fölött /alatt). A szájnyomásból a hangrés alatti nyomást származtatták. Eredmények:

megállapították, hogy a nyomott hangadás 70 %-ban kimutatható a vizsgált fizikai paraméterekkel. A nyomott hang jellemezhető a hangrés alatti nyomással, a zárlati hányadossal, és a két legmélyebb formáns – F1, F2 – hangmagasságával és hangnyomásával.

Összefoglalva: a hangrésműködés tárgyalásából kiemelnénk a hangszalagrezgés három alapismérvét, a rezgésszámot, az amplitúdót és a fázist. Fontos hangsúlyozni, hogy a legújabb működési modell 3D kiterjedésű, folyadékkal átitatott porózus szövetként értelmezi a hangszalagokat, és így magyarázza összetett működésüket.