A csehszlovák propagandát a tanyabokrok lakosai különbözően fogadták, de azt a jelentkezettek első vagyoni kimutatásaiból is kitűnik, hogy nemcsak a rossz körülmények között élőket lehetett meggyőzni. Ezt az egyéni élettörténetek is megerősítik, hiszen ugyan kis számban, de nagyobb gazda, orvos és más értelmiségi is hagyta el a várost. A csehszlovák bizottság legfőbb segítői a szlovákok helyi vezetői voltak, akik közül többen Csehszlovákiába áttelepülve is folytathatták a saját közösségükért végzett munkát.464
460 Uo.
461 Sloboda, IV. évf. 20. szám (1948. május 14.) 4. o.
462A szervezet előbb Áttelepült Szlovákok Szövetsége (Zväz presídlených Slovákov) néven működött, majd a kommunista fordulat után a Telepesek és Áttelepültek Tanácsa (Odbor kolonistov a presídlencov pri JSSR) nevet vette fel.
463 MNL SZSZBML XXIV. 201/d. 50.041/V./1947.
464 Talán az egyik legismertebb magyarországi szlovák vezető volt Ondrej Beňo (Tótkomlós,1880 – Galánta, 1961), a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontjának első titkára, aki 1947 során családjával Galántára települt át. Szlovákiában Julius Dérer munkatársa lett, aktív politikai tevékenységet folytatott, 1948 és 1954 között a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, bővebben életéről ld. Szudová, 2018. 214−216. o.
151 Akárcsak a földművesek, úgy az értelmiségiek is magasabb státus elérését remélték az új hazától. Két nyíregyházi áttelepült, Márkus József András lelkész és testvére, Márkus Mihály etnográfus későbbi pályájáról állnak rendelkezésre adatok. Márkus József András lelkész kétségkívül a lakosságcsere motorja volt Nyíregyházán, hiszen gyülekezete nagy részét rávette az áttelepülésre, 1949-ben már csak 100 tagot számlált a megmaradt metodista közösség.465 Azt, hogy a vele tartók közül ténylegesen hányan voltak az egyház tagjai, nehéz lenne megállapítani a korábban ismertetett kettős felekezeti kötődés miatt. Márkus egyházon belüli hatalma a harmincas évek második felében nagyot nőtt: vele ünnepelte meg a gyülekezet huszonöt éves jubileumát, filiái alakultak, Kárpátalja visszacsatolása után pedig ez a rész is missziós területe lett. Vezetői tekintélyének csúcsaként értelmezhető az otthonváltás, amelyet beszédében a zsidók Szentföldre való megérkezéséhez hasonlított.
Azonban az ígéretek ellenére a gyülekezet, kisegyházként Csehszlovákiában nehéz helyzetbe került. A közösséget 1948. május 18-án az állambiztonság lévai kirendeltsége vallási szektának tekintve, járási utasításra ellenőrzés alá helyezte, így alig egy évvel a költözés után vallásgyakorlásuk korlátozásával néztek szembe. A lelkész azzal, hogy az egyházellenes akció a lakosságcsere sikeres folytatását sodorja veszélybe, 1948. június 3-án levelet intézett Daniel Okálihoz. A levél értékes dokumentum a nyíregyházi kitelepültek szlovákiai beilleszkedésére vonatkozóan.
Márkus a metodizmust a nyíregyházi szlovákság anyanyelvének megőrzőjeként ábrázolja, amely nélkül a nyelv elhalt volna. Ezen túlmenően a gyülekezet megszületését egyfajta nemzetiségi harcként tünteti fel, amikor azt írja, hogy a nyíregyházi szlovák ajkúakat kiközösítették a helyi evangélikusok, és az amerikai metodisták védelme alatt szerveződtek felekezetté. Leírja, hogy ő maga Németországban és Angliában tanult, hogy lelkésszé válhasson és habár az evangélikus egyház fel kívánta venni saját lelkészei közé, azt megtagadta, mert az a szlovák gyülekezet végét jelentette volna. Kétségtelen, hogy ezen a nyelvszigeten legerősebben a vallási ébredő közösségek, köztük a metodisták őrizték meg a szlováknyelvűséget és felvidéki prédikátoraikon és támogatóikon keresztül elérték őket a szlovák nemzetiségi mozgalmak is, mint ahogyan az is igaz, hogy a nyugati metodisták támogatták őket.
Gyülekezetének számát tekintve Márkus egyértelműen túloz azzal, amikor arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyülekezet több ezer tagja szánta rá magát az áttelepülésre, akik egyharmadát még ez év során várják. A költözők számából és a Nyíregyházán maradt
465 MNL SZSZBML V.77/a. Eln. 42/1949. Hitbuzgalmi csoportok bejelentése
152 metodista gyülekezet további működéséből azonban tudjuk, hogy nem számolhatott már néhány száz gyülekezeti tag áttelepülésével sem, a tagok nagy része ugyanis ekkor Léván volt. Leírja, hogy az utóbbi időben ő maga sem fordított elég figyelmet a lelki élet megszervezésére, a hátramaradókkal való kapcsolattartás és a költözés körüli teendői miatt.
Márkus megfogalmazása szerint irónia lenne, hogy ennek a csoportnak, amelynek nehéz harcok árán, Magyarországon szabad működése volt, éppen Csehszlovákiában kellene elveszítenie szabadságát.
Mindeközben a magyar metodista egyházat − mely a háború utáni kényszerű népességmozgások (a németek kitelepítése és a szlovák–magyar lakosságcsere) következtében egyes becslések szerint elveszítette híveinek kétharmadát466 − a 120.000/1947.
II. sz. vallás- és közoktatásügyi rendelet alapján hivatalosan elismerték. A lévai gyülekezet sorsa 1950-ben oldódott meg, amikor csatlakoztak a Cseh Testvérek Egyházához.467 Márkus József András egyébként nem Léván, hanem Felsőszecsén kapott elhelyezést. 1948-ban még többször olvasható neve a Slobodában, az áttelepülés körüli ügyek kapcsán. További szlovákiai életére vonatkozóan kutatást nem folytattunk, 1989-ben hunyt el. Két fia, Štefan és Jozef is közéleti szerepet vállaltak Csehszlovákiában, illetve Szlovákiában. Štefan Markuš mérnökként is eredményes pályát tudhatott magának, a rendszerváltás után pedig politikai tisztségeket vállalt. Egy időben a szlovák Helsinki Bizottság elnöki tisztét töltötte be, 1998 és 2002 között pedig Szlovákia budapesti nagykövete volt. Nem volt tagja egyetlen pártnak sem, a szlovák−magyar közeledés támogatója. Öccse, Jozef ugyancsak a rendszerváltás után lépett politikai pályára, nemzeti vonalon, a Matica slovenská elnöke volt húsz éven keresztül, 2010-ig.
Márkus Mihály néprajztudós példáján keresztül pedig egy kimagasló karriert befutó értelmiségi életút rajzolódik ki: Csehszlovákiába települve a kelet-szlovákiai múzeumügy szervezője lett, később pedig a szlovák etnográfia egyik legelismertebb alakjává vált. Márkus Mihály a metodista gyülekezet vezetőjének, Márkus József Andrásnak testvére volt, a budapesti tudományegyetem doktorált, a háború idején a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi
466 Khaled, 2011. 208. o.
467Szlovákul: Jednota českobratská (ma: Jednota bratská). Magyarul többféle fordítással találkozunk:
Csehtestvér Evangélikus Egyház, Cseh-morva Testvérek Egyháza, Cseh Testvérek Evangélikus Egyháza, csehtestvér, stb. Az egyház a huszita hagyományokat örökítette tovább, amelybe beépültek Luther, Wesley és más reformátorok tanai. Ahogyan a metodisták, úgy a cseh testvérek is a Szentírás szavaihoz való szigorú ragaszkodást hirdetik és híveiktől jámbor, önmegtartóztató életet várnak el. Szoros kapcsolatot ápolnak más protestáns gyülekezetekkel, a statisztika szerint ma két és félezer tagot tartanak nyilván:
http://www.mksr.sk/vdoc/249/cirkev-bratska-20.html [Utolsó elérés: 2020-01-21] Az egyik legnagyobb gyülekezete Léván működik. Érdekes adalék, hogy ebbe az egyházba olvadt be 20. század eleji prédikátoruk, Rohácsek József szlovákiai gyülekezetének egy része is. Falťanová, 2000. 274. o.
153 gyűjteményének munkatársa. A nyíregyházi szlovákokról írt doktori dolgozata468 ma is megkerülhetetlen alapmunka a város néprajzával és történetével foglalkozók számára. 1946-ban családjával együtt ő is áttelepülésre jelentkezett. Štefan Šutaj közelmúlt1946-ban megjelent tanulmányában 469 Márkus motivációjának kétségtelenül erős szlovák-öntudata mellett felesége német származását, vagyis a sváb kitelepítéstől való félelmet és a Csehszlovákia kínálta karrierlehetőségeket tartja.
A tanulmány ugyan már Budapesten is ígéretes kilátások előtt álló fiatal tudósról ír, a háború alatti és utáni hónapok alatt kelt, személyes irathagyatékában fennmaradt dokumentumok470 alapján úgy tűnik, hogy az elhivatott múzeumi szakember magyarországi érvényesülése korlátok közé szorult. Évekig volt a múzeum fizetés nélküli munkatársa, különböző ösztöndíjakból tartotta fenn magát, Budapest ostroma idején a múzeumban lakott családjával és védte a gyűjteményt a berendezkedő szovjet katonáktól. A szakmai elismertség és a lelkiismeretes munkavégzés ellenére mégsem nevezték ki a múzeum állandó munkatársának, vele szemben egy jobb személyes ismertségekkel rendelkező fiatallal kötöttek szerződést. Csehszlovákiából ugyanakkor több lehetőséget is felkínáltak számára, amelyek közül a kassai múzeumi állást fogadta el, amivel a városi múzeum újraszervezésének kihívásait vállalta magára.471
A (cseh)szlovák tudományos élet hamar befogadta, már áttelepülésekor az akadémia tagja lett, később múzeumi szakmai egyesületekben is szerepet vállalt, 1952-től a Kelet-szlovákiai Múzeum igazgatója, a Szlovák Tudományos Akadémia önálló kassai néprajzi intézetének megszervezője, a szlovák etnográfia meghatározó kutatója. Tudományos munkásságának érdekes színezetet ad, hogy egy időben a kelet-szlovák sajátosságokat előtérbe helyező Svojina egyesület titkári tisztségét is ellátta.472
Ahogyan lelkész testvére, úgy Márkus Mihály is egyfajta vezető szerepet töltött be az áttelepült magyarországi szlovák közösség életében, az egyesület feloszlatásáig a Magyarországról áttelepültek kassai egyesületének titkára volt. 1950-ben felvetette az újonnan berendezkedett szlovákok etnográfiai vizsgálatának szükségességét, amelyhez ugyan elvi támogatást kapott, de a munka nem készült el.473 Nemcsak egykori magyarországi szlovákként, hanem kutatóként is megőrizte nyíregyházi kötődéseit, a tirpákok néprajzi
468 Márkus, 1943.
469 Šutaj, 2018. 169−172. o.
470 ŠAvK Osobný fond Michal Markuš, škatula 16−19.
471 Šutaj, 2018. 173. o.
472 Uo. 177. o.
473 Uo. 178. o.
154 vizsgálata továbbra is részét képezte munkásságának. Kapcsolatot tartott fent a nyíregyházi múzeummal és a város tudományos életének szereplőivel.