A kirendeltség tevékenysége a jelentkezési időszak letelte után

A toborzási időszak leteltével a CSÁB helyi kirendeltségei továbbra is működtek, feladatuk volt az áttelepítésre jelentkezettek felkészítése és segítése. Ennek érdekében olyan akciókat szerveztek, amelyek hozzájárultak a telepedési kedv fenntartásához, hiszen már közvetlenül a jelentkezés megtétele után is sokan tántorodtak el eredeti szándékuktól. Ehhez leginkább a közösségi alkalmak bizonyultak hatékony eszköznek: kulturális esteket, mozi előadásokat tartottak és nyelvtanfolyamokat indítottak. Nyíregyházán egy év leforgása alatt tíz, egyenként 1 hónapos nyelvtanfolyamot bonyolítottak le, összesen 650 hallgatóval.²²⁹ A nyár folyamán gyerekeket üdültettek Csehszlovákiában és segélyeket osztottak a rászorulók részére.

Az 1946 nyarától az egyirányú transzportok letiltásáig tartott nyelvi kurzusokról részletes adatokkal rendelkezünk. A kurzusok szervezője a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja volt, az órákat a Front és a CSÁB emberei tartották. A párt a Szlovák Nemzeti Levéltárban őrzött iratanyagában fennmaradt egy füzet, amely az 1946. június 24. és november 24. között tartott szlovákórákat regisztrálta, benne az órákon résztvevők számával és a tananyag leírásával.²³⁰ Ez által képet kaphatunk a munka dinamikájáról és a propaganda legfontosabb mondanivalójáról is. Az egyik legaktívabb tanára a már említett Barta Erzsébet

227 SNA Fond ČPK. Rendezetlen rész. OUK–13. Stav osadenstva

228 Az 1946. évi csehszlovák különbizottság magyar összekötőinek közös jelentése, 8. o.

229 Bukovszky, 1997. 370. o.

230 SNA Fond AFSvM. Inv. č. 107. Učebná osnova a triedna kniha mesta Nyíregyházi s okolím, 1946.

73 volt. Az öt hónap alatt összesen 291 nyelvórát tartottak Nyíregyházán és a tanyabokrokban, egy nap akár négyet is. A városban a harmadik héttől kezdődően kezdő, illetve haladó csoportokban tanultak az érdeklődők minden nap, a bokortanyákat is folyamatosan járták.

Átlagosan 63 fő vett részt egy órán, bent a városban jellemzően kevesebben, hiszen itt csoportbontásban tanulhattak, míg a tanyabokrokban többen, mivel egy-egy helyszínre a környező bokorbeliek is eljöttek. Így az is többször előfordult, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel az összegyűltek nem fértek el zárt térben és az udvarokon kellett tartani a tanfolyamot.

Ezek a nyelvórák tulajdonképpen nem nyelvi kurzusok voltak, mivel a tananyag csak kis részben tartalmazott grammatikai és stílusgyakorlatokat, hanem tovább folytatták az átköltözés melletti agitációt és a felkészítést a csehszlovákiai életre. Ennek érdekében szlovák történelmet, honismeretet, ország ismeretet tanítottak. A kezdő csoportok „tanterve” nyolc tárgyat tartalmazott: állampolgári ismereteket, környezetismeretet, honismeretet, olvasást, írást, egészségtant, éneklést és szlovák nyelvtant. A haladók számára ehhez jött még az irodalom, a történelem és a földrajz.

A propaganda részeként 1946 folyamán a helyi szlovák közösségek vezetőit csehszlovákiai tanulmányútra vitték, néhányan illegálisan ott is maradtak. Márkus József András nyilatkozata szerint az 1946 tavaszán tett tanulmányút során dőlt el a nyíregyházi szlovákok letelepítésének helye is, amikor a jelenlévő nyíregyházi vezetők Lévát választották.²³¹A vezetőkön túl az áttelepülők közül is kiválasztottak néhányakat, akiket próbamunkára fogadtak, hogy megtapasztalhassák az otthoninál kedvezőbb körülményeket.

Ezek rendkívül költséges utak voltak, mindent megtettek a résztvevők elkápráztatásáért:

hivatalos köszöntésben részesültek, fogadásokat tartottak tiszteletükre, gyárakba és földekre látogattak el, végül felruházkodva, különböző élelmiszerekkel és élvezeti cikkekkel megajándékozva tértek haza. Az új hazát megjártak így az ügy hatásos szónokai lettek. Annak érdekében, hogy minél szélesebb körben hasznosíthassák ezt a befektetést, a Slobodában rendszeresen jelentek meg olvasói levelek, amelyekben a sikeres tanulmányutakról, a Csehszlovákiában látott jobb élet- és munkakörülményekről számoltak be a hazatérő vagy ott maradt munkások és diákok.

Belfi István, nyíregyházi fiatalember egy Pozsonyhoz közeli gyárban volt próbamunkán. Édesanyjának írt levelében – amelyet 1946 decemberében a Sloboda

231Sloboda, 1946. március 14. (II. évf. 47. szám) 6. o. A cikk vonatkozó részének magyar fordítását ld.

Bukovszky, 1999. 90. o.

74 szerkesztőségébe is eljuttatott – a csehszlovákiai tapasztalatairól számolt be.²³²„Egész jó világ van” – írja – hiszen négyezer cseh koronát keres, bőséges ellátást kap és Csehszlovákiában minden munkásnak hat-hét öltözet ruha és három-négy pár lábbeli jut. A Sloboda 1947.

január 30-i számában félhasábos cikk jelent meg az 1947. január 22-i Magyar Népben közölt, a csehszlovákiai keserű tapasztalatokról beszámoló írásra válaszolva, amelyben több már elköltözött nyíregyházi is nyilatkozott. Ezek között olvashatjuk a volt hivatalnok Karász Iván beszámolóját is, akinek elmondása szerint Csehszlovákiában jobb sora van, mint a nyíregyházi polgármesternek.²³³

A Slobodában megjelent sok lelkesítő levél ellensúlyát képezték a más magyarországi lapokban közölt ellentétes tartalmú személyes hangvételű írások. A korábban idézett felháborodást kiváltó január 22-i cikkben a névtelen író a csehszlovák agitáció csaknem valamennyi ígéretét cáfolja: „Hogy megjártuk mi itten! Szeretném, ha beletenné az ujságba, hogy milyen az élet Szlovákiában az ilyen magyar családoknak, mert csak magyarok vagyunk és azok is leszünk. Nyíregyházán, aki elárulta a hazáját Márkis [sic!] és Turcsán, meg társaik hazug propagandája miatt került sok magyar család ilyen rettenetes helyzetbe. Először azt ígérték, hogyha kijövünk két-három napon belül kapunk munkát és lakást is. Hát, amikor odaértünk, egy hideg, piszkos szállodába préseltek be bennünket. Mikor meguntak, kidobtak egy faluba, egy ablak és ajtónélküli kis házba, hogy éljünk, ahogy tudunk. […] Még az utcán is ujjal mutogatnak ránk, hogy nini, ott egy szlovák magyar. Egy vágyunk van már csak, hogy minél hamarébb visszamenni drága jó szülőföldünkre!”²³⁴

A Szociáldemokrata Párt lapjában, a Nyírségben 1947. január 23-án megjelent egy cikk, amelyben egy névtelen egykori nyíregyházi lakos osztja meg keserű tapasztalatait és óvva inti az otthon várakozókat az áttelepedéstől.²³⁵ Néhány nappal később Szívet cserél, ki hazát cserél címmel tárca reflektált az írásra.²³⁶ 1947. január 30-án újból anonim levél jelent meg a Nyírség hasábjain Dráma a határon túl cím alatt,²³⁷ amelyben egy felvidéki magyar

„reszkető kézzel és véres szívvel” írta meg sógorának sorsát, kérve, hogy álljon el a költözéstől. Nem tudjuk, hogy az ilyen levelek mögött valódi élettörténetek bújtak-e meg.

Amíg a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság, majd a stafétát átvéve tőle, a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja a magyarországi szlovákok körében élénk népnevelő munkát folytatott 1946 tavaszától kezdve, addig a felvidéki magyar sajtó 1948

232 SNA Fond AFSvM, Inv.č. 109.

233 Sloboda, 1947. január 30. (III. évf. 6. sz.) 8. o.

234 Magyar Nép, 1947. január 22. (IV. évf. 17. sz.) 3. o.

235 Nyírség, 1947. január 23. (II. évf. 18. sz.) 2. o.

236 Nyírség, 1947. január 25. (II. évf. 20. sz.) 1. o.

237 Nyírség, 1947. január 30.(II. évf. 24. sz.) 3. o.

75 júliusáig be volt tiltva. A hatóságok nem engedélyeztek semmilyen magyar nyelvű kiadvány terjesztését, a magyar népkönyvtárakat és a különböző egyesületek által fenntartott magánkönyvtárakat elkobozták és zár alá helyezték. Magyar szót egyedül akkor hallhattak, ha sikerült a budapesti rádióadást befogni.