7. A LAKOSSÁGCSERÉBEN RÉSZTVEVŐK GAZDASÁGI-TÁRSADALMI
7.4. A felvidéki magyarok által hátrahagyott vagyon
A letelepítés lehetőségeit már a lakosságcsere operatív tervezéséhez számba kellett venni. Ezeket az első adatfelvételeket központilag a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság közvetlenül a helyi törvényhatóságoknál (főszolgabírók és polgármesterek) kezdeményezte.
Pest vármegye főispánja 1946 őszén a vármegye valamennyi polgármesterét, főjegyzőjét és községi elöljáróját arra hívta fel, hogy indítsanak akciót az áttelepítésre kerülő szlovákiai magyarok részére szakképzettségüknek megfelelő, vagy legalább átmeneti elhelyezésének biztosításával. A megyében ötezer fő elhelyezését vállalták. A Pest vármegyei kezdeményezést Jócsik Lajos példaként állította valamennyi főispán elé. Tomasovszky Mihály, Szabolcs vármegye főispánja 1946 decemberében szólította fel a járási főjegyzőket és Nyíregyháza város polgármesterét nyilatkozattételre arról, hogy hány főt tudnak befogadni.419
A kilenc járás közül egyetlen egy készítette el határidőig a kimutatást, további három ugyan késve, de rendben végrehajtotta a feladatot, a többiek nem, vagy nem elfogadható módon szolgáltattak adatot. Az összesítők alapján úgy tűnik, hogy az elöljárók félreértették a felhívást. A nyilatkozó személyek jórészt egy-egy cseléd vagy kisebb családok befogadását vállalták, munkájukért cserébe szállást és ellátást (esetleg fizetést) biztosítva átlag fél–egyéves időtartamra.420 Vagyis a községek (és magánszemélyek) sokkal inkább saját nehézségeiket kívánták megoldani a kiszolgáltatott személyek „alkalmazásával”, így ez az akció nem lehetett alkalmas arra, hogy a felvidéki magyarok letelepítését szolgálja. A kormánybiztosság is igyekezett egyéni munkaerő-közvetítéssel elhelyezést biztosítani személyeknek,
417 Uo.
418 MNL SZSZBML XXIV. 1. 465/II-K/1947.
419 MNL SZSZBML IV. 401/c. 36/1947.
420 MNL SZSZBML XXIV. 1. III/c. 1. tétel A felvidéki magyarok elhelyezési lehetőségei
132 családoknak. A Magyar Rádióban rendszeresek voltak az ország különböző részein áttelepülteknek szállást és munkalehetőséget kínáló hirdetések.421
A későbbiekben is történtek arra vonatkozóan adatkérések, hogy tudnak-e fogadni tisztviselőt, tanerőt és más állami alkalmazottat. Felhívták a figyelmet az áttelepülő szakemberekre, például kertészekre, mérnökökre. Nyíregyháza is igyekezett ezt a lehetőséget kihasználni, amikor a vezetés a háború utáni újjáépítés részeként megkísérelt felvidéki iparosokat is megtelepíteni a városban. 1947 decemberében felhívást tettek közzé országos szakmai és hetilapokban, amely szerint telephelyért, adókedvezményért cserébe olyan iparosok jelentkezését várták, akik új iparágat hoznának a városba.422 A helyi adottságokhoz igazítva leginkább élelmiszer-feldolgozó vagy textilipari (szövő-, fonó-, bőr-) gyár vagy bútorgyár megtelepedését tartották kívánatosnak. Változatos indítványok érkeztek a felhívásra, főleg kisiparosoktól. Egy tímártelep létesítésére vonatkozó ajánlatot tartott a város vezetősége érdemlegesnek, de végül nem jött létre az üzem. Így a városban csaknem kizárólag olyan felvidéki magyarok telepedtek le a lakosságcserével összefüggésben, akiket ide irányítottak vagy már itt élő családtagjaikhoz csatlakoztak.
A városi házak már 1947 őszére elfogytak,423 azokba elsősorban nem földműveseket kívántak telepíteni. Nyíregyházán egyébként is nehéz volt az iparosok elhelyezése, egyesek akár hónapokig is megélhetés nélkül voltak, amíg megfelelő telephelyet tudtak részükre biztosítani, vagy átirányították az ország más részébe őket. A 321 körzetben letelepített családból csak 36 nyert városias elhelyezést, ebből 35-en Nyíregyházán (ld. 20. táblázat).424 A kereskedők, iparosok elhelyezése országszerte nehéz volt, többnyire ezek a családok kérték áthelyezésüket más vidékekre. Hiába vitték magukkal gazdasági felszereléseiket, az üzem, üzlet beindításához nem állt rendelkezésre elegendő állami segély vagy kölcsön, vagy egyszerűen nem volt igény és vásárlóerő boltjaikra, vendéglőjükre, az általuk előállított iparcikkre.
421 Simándi, 2019. 28–29. o.
422 MNL SZSZBML V.77/c. III. 188/1947.
423 MNL SZSZBML XXIV. 1. 1198/II/1947.
424 A felvidéki magyarok letelepítése a nyíregyházi körzetben. A többi nagyközségben elhelyezett is mind tanyás részen kapott elhelyezést: Nagykállóban Újsor tanyán, Vencsellőn a Horthy-telepen, Újfehértón a hozzátartozó Kálmánházán, Hajdúdorogon Szállásföldön és Görögkúton, Nyírpazonyban, a faluhoz tartozó sóstóhegyi Huczman tanyán és az Igricén. Nyírbátorban és Mátészalkán nem ismerjük a letelepítés helyét. Debrecen számít biztosan városi elhelyezésnek, ahová egy gyógyszerészt helyeztek.
133 20. táblázat
A felvidéki magyarok letelepítése a nyíregyházi körzetben Tartósan letelepítve 321 család (1258 fő)
ebből Nyíregyházán: 286
a városban 35 külterületen 251
Nyíregyházán kívül: 27
Újfehértó 8 Nagykálló 5 Hajdúdorog 4 Nyírpazony, Mátészalka 2 Nyírbátor, Vencsellő, Debrecen 1-1
Nincs adat 8
A Nyíregyházára irányított felvidéki magyarok nyilvántartásában összesen 399 családfő foglalkozását tüntették fel. A legtöbben mezőgazdasággal foglalkoztak, de a földművesek között is volt néhány olyan család, akik a mezőgazdasági termelésen kívül valamilyen ipart vagy kereskedelmi tevékenységet is folytattak, illetve áttelepítettek olyan kereskedő és iparoscsaládokat is, akik egyébként földbirtokkal is rendelkeztek. A 35 háztartásbeli (női) családfő is egy kivételével mind földtulajdonos is volt, vagyis valószínűleg megélhetőségüket tekintve földművesek, így az áttelepített egységek 81%-a földművesnek tekinthető. Országosan ez az arány 67% volt.425 A városban nem működtek olyan gyárak, üzemek, amelyek munkásokat igényeltek volna, nem volt hiány kézműves iparosban és kereskedőben sem. A néhány ide telepített, nem földműves főfoglalkozású családnak nehezen sikerült megélhetést találnia, többségük ezért mégiscsak gazdálkodásba kezdett. 1947 októberében még négy iparos család megélhetése nem volt biztosítva, ők mindannyian tovább kívántak költözni.
A Nyíregyházára irányított magyarok közül 326 főnek volt mezőgazdasági ingatlana, amelyek 250 öl és 62 kat. hold közötti területek voltak (ld. 21. táblázat). A tulajdonosok többsége családfő, de 13 esetben a családtagok is korábbi földtulajdonosok voltak, egy részüket később gazdasági egységként külön is választották. Ekkor csak négy olyan család van, ahol a birtokos családtagot nem választották le – ők egy kivételtől eltekintve mind továbbköltöztek.
425 Vadkerty, 2007. 273. o.
134 21. táblázat
A Nyíregyházára irányított felvidéki magyarok földbirtokosok megoszlása birtoknagyság szerint
Birtoknagyság Birtokosok száma
<5 kh. 74
5−15 kh. 177
15−30 kh. 70
30−50 kh. 4
>50 kh. 1
Összesen: 326
Ugyan a felvidéki földműves családok fejenkénti földkvótája jóval magasabb volt a kitelepülő nyíregyháziakénál, többségük mégis kis- és középbirtokos volt. A földtulajdonosok közel felének 15 holdnál kisebb, de 5 holdnál nagyobb birtoka volt – őket elvileg 100 %-osan lehetett kárpótolni. A legkisebb birtokosok csoportját érdemes közelebbről is megvizsgálni. A 74 család közül 12 törpebirtokos menekültként, kvótán kívül érkezett vagy utólag kapott személyi lapot, vagyis ők általában ennél több birtokot nem tudtak igazolni. További 36 földtulajdonos nem földműves foglalkozású volt: vasutasok, iparosok, kereskedők – vagyis esetükben a földbirtokból származó jövedelem csak másodlagos kereseti forrásnak számított.
A Nyíregyházára irányított magyarok összesen több mint 3175 kataszteri hold földet hagytak maguk után, amiből 201 holddal a nem földműves foglalkozásúak rendelkeztek.
Eszerint a földműves családok személyenkénti földkvótája kb. 2,68 hold volt. 426 Nyíregyházáról 1947 április-májusában 3254 személy költözött el,427 földkvótájuk (saját és juttatott földjeiket is alapul véve) 1,39 hold. Az egyezmény értelmében a lakosságcserében részt vevők magukkal vihették állatállományukat és az ellátásukhoz szükséges terményt is. A nyilvántartás alapján gazdák nagy része hozott magával a gazdálkodáshoz szükséges mezőgazdasági felszerelést: kocsikat, ekéket, cséplőgépet, traktort, stb. Ugyanakkor a felvidékiek Csehszlovákiában maradt ingóvagyonáról és korábban elkobzott javairól nincsenek adataink, így valós gazdasági erejüket nem tudjuk összehasonlítani. Azonban már
426 A számítási módszer: az összes hátrahagyott föld (3175 kh.) mennyiségéből levontuk a nem földműves foglalkozásúak által birtokolt földek (201 kh.) összegét, majd elosztottuk a földműves gazdasági egységek számával (291 családfő földműves, ld. feljebb), amit még tovább osztottunk a gazdasági egységek átlagos létszámával (összes érkezett: 1533 fő/ gazdasági egységek száma: 402, így az átlag 3,81). A mezőgazdasággal foglalkozó családok földkvóta kérdése a csehszlovák–magyar tárgyalások egyik központi kérdése volt. A lakosságcsere kezdetén 2,37 kataszteri holdban állapították meg, amelyet a csehszlovák fél folyamatosan túllépett és így a cserében fennakadásokat okozott. Ld. bővebben Vadkerty, 2007. 273-279.
427 ld. 3. melléklet. A CSÁB 13. számú (nyíregyházi) körzetéből indult cserevonatok, 1947
135 így is kitűnik a lakosságcserében résztvevők közötti vagyoni aránytalanság. Az 1947 tavaszán Nyíregyházáról induló szerelvények kimutatásai szerint a kitelepülők mezőgazdasági felszerelése jóval szegényebb, főként szekereket, ekét, vetőgépet vittek magukkal, mindössze egy traktor és egy cséplőgép volt a vonatokon.428
A Nyíregyházára irányítottak közül 299 főnek volt házvagyona, közülük 4-en családtagok. 108 családfő neve mellett nincsen ház feltüntetve, de valószínűleg csak kis részük nem rendelkezhetett saját otthonnal. Ugyanis kb. egyharmaduk menekült volt, vagyis nem rendelkezett személyi lappal, így nem tudta bizonyítani korábbi tulajdonát, 39 családot utólagos választottak szét, esetükben sokszor az eredeti személyi lapon volt több ház feltüntetve. A házzal nem rendelkezők közül 10-en lakásberendezéssel érkeztek, akadt olyan is, aki 4, sőt 6 szobányi bútorzatot hozott magával, valamint hátrahagyott földjeik is voltak.
Egyéb vagyoni adataikat ismerve feltételezhetjük, hogy megfelelő lakáskörülményekkel rendelkeztek szülőföldjükön. A tulajdonosok többsége egy egész házat birtokolt, 36-an annál is többet, egy kereskedő személyi napján összesen hat házat tüntettek fel. Valamilyen üzeme vagy boltja 32 személynek volt odahaza, de csak 16-an hoztak magukkal munkájuk folytatásához szükséges felszerelést.