A szlovákság asszimilációja a statisztikák tükrében

A nyíregyházi szlovákok asszimilációját leginkább a magyar nyelvi környezet siettette. A város lakossága a 18. században óriási léptékekben nőtt, ez az ugrásszerű növekedés a következő évtizedekben lelassult, a dualizmus időszakában pedig minden évtizedben három-ötezerrel bővült a népesség (ld. 4. táblázat). A lakosságszám növekedése elsősorban a betelepülők folyamatosan növő számának köszönhető.

4. táblázat

Nyíregyháza lakosságának növekedése, 1753–1941

Év 1753

körül

1790 1825 1867 1890 1910 1930 1941

Fő 2500 6923 15 640 21 896 27 014 38 198 46 593 59 156 A szlovák lakosság demográfiai vizsgálatánál sem az anyanyelvi, sem a nemzetiségi adatokat nem szabad önmagukban figyelembe venni. Közelebb jutunk a valós adatokhoz, ha a vallási összetételt vizsgáljuk, mivel a felekezeti hovatartozásnak erősebb megtartó ereje volt, mint a nyelvnek, vagy a nemzetiségnek, amelynek vállalása adott időben az egyénnek leginkább az érvényesülés akadályát jelenthette. Ugyanakkor bár a nemzetiségi és anyanyelvi adatokat nem fogadhatjuk el, óvatosan kell bánni a felekezeti hovatartozással is, mert minden evangélikust nem tekinthetünk szlováknak, de ezzel együtt is ez a szám nagyságrendileg közelebb állhat a szlovák gyökerekkel rendelkező népesség valós adataihoz.

Az első évtizedekben még főleg a Felvidékről és a déli vármegyékből érkezett szlovák ajkúakkal bővült a város, az evangélikus egyház lelkészeinek, tanítóinak utánpótlását is a felvidéki líceumok biztosították. A város egyedi fejlődési útja azonban 1848-ban véget ért. ¹³⁷ A privilégium megszerzését követően a gazdák másodfoglalkozásként betöltött

137 Kujbusné, 2014. 151. o.

46 városigazgatási pozíciói is elkezdtek főfoglalkozássá válni, professzionalizálódni. A vármegye vezetésének Nyíregyházára helyezése (1876) után megnőtt az adminisztratív apparátus száma, ami jelentős értelmiségi és kereskedőréteg érkezésével is járt. Az új vármegyeszékhelyen megjelenő intézmények; bankok, iskolák, társaságok mind újabb jövevényeket jelentettek. A század végén pedig az állandó kaszárnya megépítésével egy huszárezred is a városba érkezett. Az eddig zárt evangélikus szlovák földműves közösség által lakott város átformálódott. Az újonnan érkezők vallása, ahogyan az evangélikus szigetet magában foglaló vármegyéé, leginkább római katolikus és református volt.¹³⁸ Az evangélikus egyház a korszakban végig megőrizte többségét, de 1941-ben a városban élő római katolikusok (17 713 fő) száma már alig maradt el a lutheránusokétól (18 534 fő).

Az új lakosok hamarosan a városvezetésben is helyet követeltek maguknak, ugyanakkor a képviselőtestület evangélikus többségét 1945-ig sikerült megtartani. Az összes jelentősebb evangélikus szlovák család jelen volt a képviselőtestületben, többnyire választás útján kerültek be, nem virilisként, akik között egyébként is kevés őslakost találunk.¹³⁹ Sőt, a polgármesteri tisztség megszületésétől, 1837-től egészen 1945-ig csak evangélikus töltötték be a széket. Nemzet- és országgyűlési képviselők választásánál is szívesen szavaztak meg helyi evangélikust, de több, Felvidékről (pl. Eperjes, Vágszerdahely, Késmárk, Liptó) jött jelölt is sikert aratott. Érdekes adaléka a nemzetgyűlési választások helyi történetének, hogy 1922-ben az Apponyi Albert által támogatott Dvorcsák Győzőt szavazták meg egy helybeli, régi nyíregyházi családból származó gazdával szemben.¹⁴⁰

A lakosság anyanyelvi és nemzetiségi összetételét a hivatalos statisztikai adatok nem tükrözik. Így a népszámlálásokon, statisztikákon túl a rendelkezésünkre álló másodlagos forrásokat kell segítségül hívni. 1880-ban a lakosság 38,2%-a vallotta magát tótnak, 1941-ben pedig már csak 124 fő, ami a népesség 0,2%-át jelentette.¹⁴¹ A számlálóívek az egyéb beszélt nyelveket csak 1941-től mérték. Ezzel szemben a korabeli városmonográfiák, néprajzi és egyéb munkák mind a szlovák nyelv és a „tirpák” öntudat jelenlétéről írnak, az istentiszteletek

138 Ld. 2. melléklet: Nyíregyháza lakosságának felekezeti megoszlása, 1869-1941

139 Takács, 2008. 87. o.

140 Dvorcsák Győző (1878−1943) Sáros vármegyei levéltáros, lapszerkesztő, író, politikus. Nézetei szerint a kelet-felvidéki szlovákok önálló nemzetiség, amely távol áll a csehtől és a nyugati szlováktól, rokon a gorál és ruszin nemzetiségekkel. Ezt a népet ő szlovjáknak nevezte. 1918-ban kikiáltotta a (Kelet-)Szlovák Népköztársaságot [(Východo-)Slovenská ľudová republika] , amely kinyilvánította, hogy az ott élő szlovjákok Magyarország részei kívánnak maradni, nem kívánnak Csehszlovákiába beolvadni. Mozgalmához magyarországi támogatást is kapott. A népköztársaság bukása után Dvorcsákot halálra ítélték, így Magyarországra menekült. 1920 és 1922 volt Nyíregyháza nemzetgyűlési képviselője, de alig tartózkodott az országban – így a várost sem tudta szolgálni. Tevékenységének középpontjában továbbra is a kelet-szlovák nemzetiségi eszme terjesztése állt. Megválasztását a magyarság általános érdekének tartották, hiszen a trianoni döntés felülírta mindazt, amire a városnak szüksége lett volna. Margócsy, 1995. 216. o.

141 Ld. 1. melléklet: Nyíregyháza lakosságának anyanyelvi megoszlása, 1869-1941

47 nyelve részben szlovák volt, a városvezetés foglalkozott a nyelvhasználat kérdésével, a tanyai lakosság magyarosításával. Kedves Júlia tanulmányában a nyíregyházi evangélikus elemi iskolák nemzetiségi viszonyairól írt. ¹⁴² Több ponton is rámutatott a statisztikai magyarosításra, így például egyes gyermekek szlovák anyanyelvűként kezdték el tanulmányaikat, de néhány év múlva már magyarként jegyezték őket, máskor pedig a tanító utólagosan átjavította a tanuló anyanyelvére vonatkozó adatokat.

A népszámlálások vallási statisztikáiból a nemzetiségi viszonyoktól különböző kép rajzolódik ki a nyíregyházi evangélikus szlovákságról. 1869-ben a lakosság 58,2%-a tartozott az evangélikus felekezethez, 1941-re az arányuk 31,4%-ra csökkent. Ugyanakkor számban 45%-os növekedést tapasztalunk: 12 740 főről (1869) 18 534-re (1941) nőtt, így még mindig a város legnépesebb felekezetét alkották. Azonban hiába emelkedett folyamatosan a lutheránusok száma, a többi felekezet még dinamikusabb növekedési ütemet mutat: a reformátusok 712,2%-al, az izraeliták 353,9%-al, a római katolikusok 311,9%-al, a görögkatolikusok 230,3%-al lettek többen 1941-re az 1869-es számukhoz képest. Sajnos nem rendelkezünk statisztikai adatsorral azt illetően, hogy a növekedés mekkora arányát jelentette a természetes szaporodás és a vándorlás. Ahogyan a szlovákságnak, úgy az evangélikusságnak sem volt utánpótlása a vármegyében, sőt a vármegye egyes evangélikus gyülekezetei (Hugyaj, Geszteréd) a nyíregyházi egyház fíliái voltak, a Nyíregyházához közeli gyülekezetek (Újfehértó, Pazony, Balkány, Kótaj, Szakoly, stb.) pedig nem rendelkeztek saját lelkésszel.¹⁴³ Ezek a gyülekezetek mindössze néhány tucat tagot számláltak. A másvallásúak térnyerése a városi kerületekben is megfigyelhető. 1930-ra az evangélikusok egyedül a III.

kerületben voltak többségben, azaz csak ott, ahol a lutheránus intézmények (templom, gimnázium, központi elemi) is elhelyezkedtek. A többi három kerületben a római katolikusok alkottak többséget. 1930-ra bár az összlakosság számát tekintve az evangélikusok még mindig többségben voltak, a város belterületén már a római katolikus egyház számlálta a legtöbb hívet. A tanyákon az evangélikusok továbbra is relatív többséget alkottak (ld. 5. táblázat).

142 Kedves, 2011. 33-46. o.

143 Borovszky, 1900. 364. o.

48 5. táblázat

Nyíregyháza város lakosságának felekezeti megoszlása, 1930

evang. róm.kat. gör. kat. ref. izr. egyéb összesen Belterület 7514 8808 3238 6556 5029 92 31179 fő Külterület 10458 4999 2849 1621 105 39 20 045 fő Összesen 17972 13807 6087 8177 5134 131 51224 fő A felekezeti viszonyok ilyen mértékű átrendeződése természetesen konfliktusokhoz is vezetett.¹⁴⁴ Az evangélikus egyház egyedül a római katolikusokkal került összetűzésbe, mert a megerősödött eklézsia teret kért magának a városigazgatásban és az evangélikusok által betöltött pozíciókat fenyegették. A reformátusokkal protestánsként békés viszonyt tartottak fent, a görögkatolikusok kisebb befolyású, szegényebb közösséget alkotottak. A városban élő zsidósággal pedig ugyancsak jó kapcsolatot ápoltak, amelyben a szabadkőműves mozgalom is összekötő kapcsot jelentett.