Levél

A hajtástengelyen lévő vegetatív, általában lapos, zöld, a fotoszintézisre specializálódott szerv a levél. Mindemellett más levelek is vannak: a lomblevél mellett elkülönítik a szikleveleket, és az al- és felleveleket is. A sziklevél raktározó, vagy tápanyag felszívó és továbbító szerepű lehet. Csírázáskor a talaj szintje fölé kerülve megmaradhat raktározó szervnek (pl. bab), mely később elszárad és lehullik. Ha megzöldül, ideiglenesen a fiatal növény első fotoszintetizáló szerveként működhet (pl. bükk). Kivételesen a növény állandó fotoszintetizáló szervévé is alakulhat, pl. egyes Streptocarpus fajok esetében nem is alakul ki más lomblevél.

Az allevelek a szár alsó részén, a fiatal hajtáson fejlődnek ki, sokszor pikkelyszerűek, nehezen megfigyelhetők.

Földbeli hajtásokon gyakran megmaradók, védelmi szerepűek. Formájuk, számuk lehet jellegzetes. A módosult hajtások egy részénél védelmi és raktározó funkciójuk miatt lényegesek (pl. hagyma pikkelyes allevelei és húsos raktározó levelei).

A fellevelek morfológiája egyszerűbb a lomblevelekénél, méretük kisebb, tagoltságuk egyszerűbb. Gyakran a virágok és virágzatok közelében helyezkednek el, sokszor védve azokat, legalább fiatal állapotukban. Ilyen fellevelek a murvalevelek, előlevelek, buroklevelek, gallér- és gallérka levelek. Ezek alakja, megléte, hiánya jellemző.

A legszembetűnőbb és a morfológiai jellemzéskor leggyakrabban leírt levéltípus a lomblevél. Három fő része van:

a levélalap, levélnyél, levéllemez. Redukálódhat bármelyik, így a levél az alaptípustól eltérő is lehet. Erre jó példa a tűlevél, ahol a levéllemez redukált, a másik két fő rész nem különíthető el.

MORFOLÓGIA

A levél alaptípusai A. sziklevél (és az első lomblevelek). B. allevél. C. lomblevél. D. fellevél (virágzati előlevél).

A levélalap lehet többé-kevésbé fejlett, bizonyos fajoknál (pl. bálványfa) igen erőteljes, megvastagodott. Módosulatai a pálhalevelek. Ezek méretben és élettartamban erősen különbözhetnek az egyes fajoknál. Védelmi célt szolgál a pálhatövis.

A levélnyél pozícionálja a levéllemezt. Jellemző keresztmetszetének alakja (felül gyakran árkolt), a szállítónyalábok helyzete és száma, vagy a levélnyél más tulajdonsága (pl. felfújt levélnyél, kacsszerűen csavarodó levélnyél, stb.).

MORFOLÓGIA

A levéllemez alakjának elnevezése a levél több morfológiai jegyéből tevődik össze (forma, levélváll, levélcsúcs) A. elliptikus. B. fordított tojásdad. C. tojásdad. D. lándzsás. E. vese alakú. F. szív alakú. G. deltoid alakú. H.

háromszög alakú. I. romboid alakú. J. félig átnőtt. K. átnőtt. L. összenőtt. M. szálas. N. fonál alakú. O. nyíl alakú.

P. kard alakú.

A levéllemez bőrszövetének függelékei, azok sűrűsége, típusa, a levél erezete (villás, hálózatos, párhuzamos, íves, anasztomizáló, stb.) szintén jó morfológiai bélyegek. A levéllemez egészének alakja (ovális, lándzsás, szálas, tojásdad, viszástojásdad, elliptikus, háromszögletű, rombos, stb.) meghatározó leíráskor. A levélváll és a levélcsúcs formája is fontos. A levélváll alakja és a levélnyélhez viszonyított lefutása a levéllemez alsó részét (szíves, vesés, ékalakú, nyélbefutó, stb.), míg a levélcsúcs formája (szálba kihúzott, szőrszerű, lekerekített, csúcsos, kicsípett, stb.) a felső rész szempontjából meghatározó. A levél éle (hullámos, pillás, visszagöngyölt, stb.) és a levél szélének mintázata (ép, fűrészes, fogazott, csipkés, kétszeresen fűrészes, stb.) is fontos ismertető bélyeg. A levéllemez felülete lehet egységes megjelenésű, tagolatlan vagy többé-kevésbé tagolt. A tagoltság típusa (szárnyas vagy tenyeres) és mértéke (karéjos, hasadt, osztott, szeldelt) alapvető a levéllemez formájának leírása szempontjából.

A levéllemez tagoltsága és a levél szélének mintázataA. Levéllemez tagoltság: ép, karéjos, hasadt, osztott, szeldelt (felülről lefelé). B. Levél szélének mintázata: fűrészes, fogas, csipkés, hullámos, ép (felülről lefelé).

A levél lehet egyszerű, ha egy primordiumból kialakulva egy legalább viszonylag egységes levéllemez jön létre.

Ha a primordiumon a fejlődés korai stádiumában újabb primordiumok iniciálódnak és ezekből különálló levélkék fejlődnek ki, akkor összetett levélről beszélünk. Az összetettség mértéke egyszeres, kétszeres, sőt akár háromszoros is lehet. A levélkék helyzete alapján a szárnyas és tenyeres (ujjas) összetett levelek különíthetők el. Az előbbinél a levélkék száma alapján párosan és páratlanul szárnyasan összetett leveleket különböztetnek meg.

Egyszerű levél tagoltsága és az összetett levélA. tagolatlan egyszerű levél. B.-D. különböző mértékben, szárnyasan tagolt levelek (balról jobbra: karéjos, hasadt, osztott). E. tenyeresen (ujjasan) osztott egyszerű levél. F. páratlanul,

MORFOLÓGIA

szárnyasan, egyszeresen összetett levél. G. párosan, szárnyasan, egyszeresen összetett levél. H. tenyeresen (ujjasan), egyszeresen összetett levél.

A levelek a nóduszokon erednek. Számuk azonban eltérő lehet nóduszonként. A levelek elhelyezkedésének mintázatát a hajtástengelyen levélállásnak hívják. A szórt (spirális) levélállásnál nóduszonként egy levél ered. Az egymást követő nóduszokon a levelek helyzete eltérő, de egy spirál mentén rendezett. Ha a lomblevelek a szár alsó, rövidszártagú részén vannak csupán, akkor tőlevélrózsa van, melyek a talaj felületén elterülve találhatók, és a hosszúszártagú részen már csak a szórt állású fellevelek vannak (pásztortáska) vagy a tőkocsányon ülő virágzat (százszorszép). Az egymást követő levelek helyzete közti szög a divergenciaszög, melynek értéke lehet jellemző.

Ha 180 fok, a levelek két sorban vannak (disztichia), ami speciális spirális rendezettségként fogható fel. A levelek két sorban lehetnek akkor is, ha nóduszonként kettő levél ered és egy síkba rendeződnek (átellenes levélállás). Ha a nóduszonkénti két levél által kijelölt sík merőleges egymásra a két egymást követő nódusznál, akkor keresztben átellenes a levélállás. Örvös a levélállás, ha egy nóduszról három vagy több levél ered. Az álörv kialakulásakor a levél méretű pálhalevelek illetve a lokális levéltorlódások miatt örvösnek tűnő, de a valóságban attól eltérő a levelek rendezettsége.

Az egyik legváltozatosabb morfológiájú, a növény adaptációját segítő szerv a levél. A fotoszintetizáló alapfunkció mellett vagy helyett más feladatok ellátására is módosulhat (pl. víz- és tápanyagfelvétel a gyökérszerű levéllel).

A védelmi szereptől (levéltövis) a kapaszkodáson át (levélkacs, levélkekacs) a kiegészítő tápanyagok megszerzéséig (rovarfogó növények változatos csapdái) számos módosulás lehet. A vegetatív szaporodáskor a megmaradó merisztemoidok vagy a könnyen indukálható dedifferenciációjú sejtcsoportok új növényeket hozhatnak létre (viviparizmus). A szukkulensek vízraktározó és a geofiták tápanyag raktározó (pl. hagymalevél) funkciójú levele mellett sok más feladat ellátására specializálódhat a levél. A fellevelek védő, állatokra akaszkodva terméseket elterjesztő funkciója mellett akár repítő készülékké is válhatnak.