LEVÉL EGY KEDVES BARÁTNAK Kedves, általam igen tisztelt Ágnes!
Tollat ragadva, hagy mondjam el valakinek, most is csak Neked szánva, a következőket, hogy tudják, mi van körülöttem.
Érdekes, hogy már 1952-től törzslakó vagyok a városban. 1980-tól sok mindent csináltam a háztartás, gyerekeimmel és unokáimmal való foglalkozás mellett.
Előbb csak befejeztem a kézimunkáimat, amit „munkás” időm alatt nem tudtam elvégezni, aztán jártam az akkor nem rég’ épített tornacsarnokba kézilabdázni, tornászni. Utána kereskedő lettem, egyik garázsomba üzletet nyitottam, ahol kozmetikumot; mosáshoz, tisztálkodáshoz használatos szereket, ajándéktárgyakat, üvegedénye-ket, forgalmaztam. Salgótarjánból sokféle árut kaptam, amit elhoztak nekem. Azon kívül – ha kellett, én is hoztam megrakott autómmal.
Egyéb árut Budapestről is hoztam.
Amikor a Tarjáni cég megbukott, be kellett fejeznem ezt az üzletelést, kiárusítottam, a megmaradt terméket.
Utána gyapjú-ágyneművel kezdtem foglalkozni, ahhoz nem volt szükség külön üzletre, a lakásban is lehetett vele foglalkozni.
Azonban én nem tudtam csak otthon ülni, ezért amikor a Városi Tanács földeket osztott a határban, én is jelentkeztem és magamnak egy csodás kertet rendeztem be. Nehéz volt, de amíg bírtam, fenn-tartottam a kertet, mivel nagyon finom szamóca, barack, cseresznye, főznivaló kukorica termett.
Amíg lehetett, fenntartottam, bár volt elég elfoglaltságom, mert férjem gyengült, s az unokáim sorban megszülettek.
Utána, már a 21. század első évében kezdtem komolyabban írással foglalkozni.5 Előbb novellákat írtam, és 2005-ben írtam az első versemet. Most már megszámolni se tudom, hány novellám és versem van, csak a könyveket tudom megszámolni, mert az még két-számjegyes.
Nem panaszkodom, mert több irodalmi-portállal tartok kapcso-latot: Napvilág Íróklub, Miskolci Irodalmi Rádió, Boldog Jövőnk Alapítványa és Cserhát-vidéki Művészkörnek, ott megtalálhatók az alkotásaim, s ahol sokan ismernek. Napvilághoz nagyon sok alkotá-somat feltettem, ahol egymás alkotásait bíráljuk. Miskolci Rádiónál szinte évenként adtak ki Antológiát, mindegyikben megjelentek verseim, novelláim és több lemezt is készítettek, s van, ahol húsz anyagom jelent meg és megzenésítették a verseimet, valamint a rádióban is szerepeltették alkotásaimat. A Cserhát Művészkör évente két kötetet jelenít meg, mindegyikben szerepelnek a verseim. A Boldog Jövőnk alapítványánál pedig legalább 20 kis kötetem van, ahol szintén mindegyikben szerepel a pályázati anyagom.
Irodalomra a lánykori nevemet használom, s ha az Interneten beírják azt, megjelennek versek és novellák, olvashatják, válogatni lehet benne. Nagyon sok versem és novellám, sőt, kötetem is Balassagyarmattal kapcsolatos.
Az egyik kötetet a benne szereplő téma 30. évfordulóján három televízió keresett föl interjút kérni és minden évben megemlékeznek róla.
Mindezek előtt saját városomban is tagja voltam az egyik irodal-mi portálnak, ott is évente jelentettek meg egy-egy kötetet, én is küldtem mindenkor egy verset vagy novellát hozzá. Kevés tag volt, de én hűségesen jártam oda. Utoljára – nem tudom miért – sajnos egy alkalommal lemezen átadott novellámat úgy lecsupaszítva tették be a kötetbe, hogy nem ismertem rá.
Korábban, – ami előírás is – ha valaki javít benne, visszaküldték, hogy azt elfogadom-e? De ez most nem történt meg, engedélyem nélkül, tőmondatokra alakították át.
5
Érthetetlen volt, ráadásul a kötet kiadása után, vártam a meghívót, azonban nem hívtak meg az ünnepélyre, hiába vártam. Aztán felkerestem a Könyvtárt és érdeklődtem, s úgy tudtam meg, hogy az már lezajlott, de kötetből én nem kaptam, ami szokás volt. Ezért megvásároltam, fel sem tudtam fogni, mi volt ez? Amikor otthon elolvastam, a benne a lecsupaszított novellámat, amire rá se ismer-tem, majdnem sírva fakadtam, mert érthetetlen volt, miért lett olyan rövid, hiszen a végső oldala a kis kötetnek nem is volt tele, oda bőven elfért volna…
Megsértve éreztem magam, attól fogva nem mentem el a klub-összejöveteleire sem.
Ezen már túl vagyok, mert máshol mindenütt elismerik irodalmi munkámat, és ha beütik az írói nevemet az Interneten, sok anya-gommal találkozhatnak. Sőt, ismert televízióktól (nem a helybelitől!) Karácsony-tájban még most is többször megjelennek még a fővárosból is, az általuk ismert kötetemben egyik téma évfordulóján.
Nem dicsekvés, de érdekes, hogy annyi elismerést, díjakat kaptam, köztük Lyra Irodalmi első díj – pénzjutalommal, Külön-díjak, Elismerő oklevelek, Art-díj, Nívódíj, Aranyoklevél, stb., nem férnek el a falon az íróasztalom fölött három sorban sem!
Tehát sok helyen elismerik irodalmi tevékenységemet, csak a lakóhelyemen nem ismernek; ez igaz, mivel korábban is a köteteim megjelenése előtt kértem segítséget a kiadásokhoz – mivel másokat segítettek és kaptak hozzájárulást is, nekem nem sikerült.
Ezért határoztam el, hogy elektromos kiadásban teszem közzé a köteteimet.
Sikerült a kapcsolatot felvenni az Országos Széchényi Könyvtár
„polca” www.mek.oszk.hu részével, ahol jelenleg 44 kötetem van feltéve. Tegnap küldtem el a negyvenötödik kötet6 anyagát és már a következőn dolgozom.
Egyetlen kötetemet tudtam csak kiadatni nyomdában, de olyan sokba kerül, hogy többel nem tudtam próbálkozni.
6 Az eltelt idő óta a köteteim száma több mint duplájára bővült.
Ha kaptam volna némi segítséget, az eladási árból a többit már tudtam volna megjelentetni, s már meggazdagodhattam volna belőle én és a kiadó is. Jó kedélyű vagyok, ehhez csak azt írhatom, hogy:
ha-ha-ha, jó volna, ha úgy lett volna!) Ezért nem vagyok, nem lehetek elégedetlen, hiszen a köteteimet sok-ezren olvassák ott is.
Annyit hozzáteszek, hogy ott, az oldal első helyén Édesapám verses-kötete az enyémek mellett található. (Címe: Por a Hadak útján).
(Apám: Finta István Nógrád vármegyében tanított 20 évig, utána helyezték át Marosvásárhelyre, majd amikor a háború után visszatért, Szirákon egy 24 tanerős iskolában igazgató- és iskolák felügyelő -jeként dolgozott nyugdíjaztatásáig.
A háború viszontagságai miatt egyetlen kis verseskötete maradt meg, elrongyolódott, ezért hogy megmentsem, betűpontossággal átírva, én foglaltam kötetbe csupán fényképekkel kiegészítve, testvé-remmel együtt hozzá megírtuk és beletettük a kötetbe a különösen érdekes életrajzát is.) Szeretném, ha tudnátok, hogy én azért nem megyek a rendezvényekre, mivel korom miatt súlyos mozgássérültté nyilvánítottak, és nekem 85 lépcsőt megjárni már nagyon nehéz.
Azért örülök, hogy külditek a meghívókat, mivel legalább tájéko-zódom a történtekről. Elnézést kérek, hogy ilyen hosszúra sikerült levelem, de kikívánkozott belőlem.
Ha időd engedi, olvasd szeretettel. Fogadd megértéssel a tájékoztatásomat, s azt Tőletek én is köszönettel fogadom!
Szeretettel üdvözöllek, egy puszit is küldök: