KANKALIN KÖSZÖNTÖTT Levélváltás egy kedves irodalmi társammal
érkezett: 2016-01-06 20:23:01 Szia, Kata! :)
Azért írok bent, mert nem észlelted az általános csevegésben küldött üzenetem, amit virtuális virággal is jelképeztem. :)
Soha nem feledkezem meg a szülinapodról! :)
Istenünk éltessen jó sokáig, maradj mindig olyan fiatal, mint amilyen most vagy! :)
Csak azért írok itt, mert nem vetted észre, hogy máshol már virággal köszöntöttelek.
Építő tagja vagy ennek az oldalnak, mindannyiunk nevében köszönettel tartozom. :)
Nézz be az Általános csevegésbe, találsz ott ezt-azt, mert nagy szeretettel jegyzünk mindannyian. :)
Nekem stabilitás vagy, tiszta lámpás, meg a szeretés is.
Olyan alkotó, aki megmondja a véleményét.
Nagyon köszönöm, hogy mindig pátyolgattál, figyelemmel kísértél, építettél...
Úgy szeretnék neked valami szépet nyújtani!
Először szülinapi zenét szerettem volna küldeni, aztán rájöttem arra, hogy inkább olyan szépséget mellékelek, ami visszahozza lány-korod.
Kata, a legnagyobb kincsem vagy itt, ezt nem tudom kellőképpen megköszönni neked. Amikor árva voltam, felkaroltál. Kísérted az egész rongyos életem, megélted verseim úgy, ahogy kevesen tették.
Köszönök neked mindent.
https://www.youtube.com/watch?v=bPjIeWB3lR8
Ezt nézd, hallgasd meg valahogyan, mert csoda. Éppen olyan, ami te: Levél egy kedves irodalmi társamtól.
*--*--*
Óh, te édes!
2009. április 4 Óh, mennyire szeretlek!
Szeretem kreol színedet, szeretem kerek szemedet.
Ha meglátlak, kívánlak, érzem bűvös illatodat, teljes édes mivoltodat.
Oh, kérlek, légy az enyém a gondolat is szép remény.
Amikor közelemben vagy mámor önti el agyamat, ne várass magadra sokáig a ruhádból is kibont’-lak.
Jöjj mellém édes, lassan beteljesül a vágyam:
végre itt állsz előttem csupaszon, fedetlenül.
Már semmi akadálya, hogy magamévá tegyelek:
Most azonnal megeszlek, mert igazán szeretlek, óh, Te kívánatosan finom és édes MOGYORÓS TEJCSOKOLÁDÉ!
Ihletem onnan lett: a rádióban reggel fél’ füllel hallottam, hogy Svájcban csokoládé-kiállítás lesz!
**
VÁLASZOM:
Óh, drága Kankalinka!
Hosszú leszek!
Igaz szeretettel köszönöm kedves leveled, a túlzottan szép dicséreteket, ami nem is illet meg engem, de a szeretetedért külön ezer köszönet. Kérlek, ne neheztelj, hogy nem vettem észre a korábbi köszöntést, de lehet, hogy épp’ akkor nem jöttem be ide.
Vagy az is lehet, akkor történt, amikor a nagy szülinapokat a családommal, majd a helyi önkormányzat polgármestere is köszön-tött, egy hölgy és a helyi tv képviselőjével itthon ünnepeltünk. Onnan is meglepetések jöttek, s nagyon jól sikerült mindkét összejövetel, a lányom (aki eléggé rigolyás) most nagyon kitett magáért, vendég-lőben jött össze a család, ebéddel, óriási tortával, sok-sok kedves ajándékkal.
Nem panaszkodhatok, de csak Neked elárulhatom, hogy sajnos, há-rom gyermekem közül igazi szeretetet csak a „kicsi” Ötven év-körüli gyermekemtől kapok, a másik kettő apjuk famíliája után elég furcsák tudnak lenni irántam, ami időnként – mondhatom, nagyon elkeserít.
Nagy fiam velem van 15. éve, mert a fővárosi állásai megszűntek, s ha én nem fogadom be, már talán nem is élne.
Sajnos, rettenetes a természete, mert időnként nem tudja magát türtőztetni, s szívesen kóstolgatja a szőlőtőkéken megért gyümölcs-ből előállított szeszesitalokat, s olyankor, ha nem tud besurranni este vagy már éjjel, észrevétlenül, hogy mindjárt magára húzza az ágytakarót, mondhatom, hogy goromba, és képzeld!
Ordítozik velem, de ha rászólok, azt mondja: csak felemeltem a hangom, hogy halljad. Pedig a normál-hangokat még jól hallom, a másokét is a kiabálást, s ugyanúgy, aki csak suttog, azt nem értem!
Szülei famíliájában ez a viselkedés természetes volt, ott is a lánytest-vérek időnként még képesek voltak verekedni is egymással; sajnos az enyémek gyűlölik egymást, amit én nem tudok megérteni, mert a családunkban nagyon szerettük egymást, három fiútestvéremmel!
Kérem elnézésedet, hogy elkanyarodtam. Itt a Napvilágon nagyon jól érzem magam, mondhatom, jó viszonyban vagyok több társunkkal, köztük Te vagy az első, akit én is nagyon megszerettem.
Ne szerénykedj, ha igaz is, hogy Te is – meg sokan – nagyon sokat fejlődtél a verselésnél, de gyenge sosem voltál! S a fejlődés nem tőlem függött, hanem saját akaratod vezérelt előbbre.
De annyit mondhatok, hogy sok írótársamat megszerettem, fiúkat és lányokat egyaránt – kedvelem barátaimnak érzem őket. Amit családomról írtam, csak Neked, mert egyébként én szeretem őket, de rossz, hogy pl. a lányom azért kimondottan haragszik rám, amiért a testvérét befogadtam! Bármilyen, mégis a gyerekem, s nem tudnám elnézni, hogy már az óta talán éhezne…
Egyébként elégedett lehetek, mert sok helyről olyan bizonylataim vannak, utóbb például: Lírai Irodalmi díj (pénzes első díj), Lírai Nagydíj, Aranydiploma. Nem beszélve arról, hogy az oklevelek már nem férnek föl a falra az asztalom felett három sorban!
Egyik irodalmi társaság pedig elég gyakran zsűrizni küldi nekem a beküldött novellákat, verseket a pályázatokra. Csúnya dicsekedni, de azért melegséggel tölt el.
Drága Kankalinka, Neked is kívánom, hogy elérjed céljaidat, mert megérdemled, s érezd mindig jól magad, Téged is, sokan szeretnek és megbecsülnek.
Köszönök mindent Neked is, és meghallgatom a küldeményed, a fiam gépén azt hiszem, bejön, megkérem majd, hogy tegye fel nekem.
Egyébként rossz a gépem, de most annyi pénzhez jutottam, hogy vagy ki tudom cserélni, vagy a régit ki tudják úgy javítani, mert a most sok bajom van, előkészítettem két kötetet, azt azzal nem akarom elkezdeni, mert több belőle a kár, mint a haszon. Fogadd el anyai szeretetemmel a sok-sok puszit, amit Neked küldök szeretettel.
*--**--*
Megcsaltál (2008. január 23)
Esküdöztél, csak engem szeretsz, értem élsz, neked csak én, kellek.
Szerettél talán két évig, nálam voltál mind’ éjfélig.
Rájöttem, hogy megcsaltál;
néha mégis eljöttél, és esküdöztél, hogy csak én…
Éreztem, hogy csalfa vagy, ha hívtalak, hazudtál.
Nem hiszek már tenéked:
ezért nekem nem kellesz.
Ne járkáljál utánam, maradj otthon magadnak,
már látni sem akarlak!