Vándor maréna, lápi póc, gyöngyös kocér, fejes domolykó, fürge cselle, fenékjáró küllő, állas küsz, szilvaorrú keszeg, háromtüskés pikó, magyar bucó, vágó durbincs, bo-tos kölönte, naphal – csak néhányat említettünk a magyarországi édesvízi halak rend-szertani leírásából, jelezve, hogy különleges, hatalmas változatosságú és gazdagságú vi-lág tárul fel a vízi lények felé forduló érdeklődő előtt. A magyar bucóról például tudni kell, hogy fenéklakó folyami hal, amely a sebes vizű folyók homokzátonyos, kavicsos, köves szakaszain tartózkodik. Ott lesi, várja vízsodorta táplálékát. Testhossza a 30–40 centimétert, súlya az 1 kilogrammot érheti el és a fejét oldalra tudja fordítani, a szemeit pedig egymástól függetlenül mozgatja. Majdnem hengeres, nyújtott teste oldalról kis-sé összenyomott. Hosszú, széles, felülről lapos feje kb. 1/8-ad testhosszúságú, a fej és a kopoltyúfedők pikkelyekkel fedettek. Orra hosszú és hegyes, homloka a szemátmérőnél szélesebb, lapos. Alsó állású szája szűk, a felső állkapocs túléri az alsót. A mell és a torok pikkelytelen. A fő kopoltyúfedő hátul hegyben végződik… És még hosszan sorolhatnánk a jellegzetes ismérveket a magyar bucóról és faj-társairól, amelyeket azonban pontos megfelelőkként hiába keresgélnénk Lestyán Goda János hal-szobrain: e művész ugyan-is nem illusztrál, nem természettudományi modelleket készít. A fiatal hszobrász al-kotói szándékai ennél bonyolultabbak, összetettebbek, jóllehet hal-élményei személyesek és mélyek: a szarvasi Körös-parton nőtt fel, és maga is nagy horgásszá vált. Bálint Péter író-irodalomtörténész, a szobrász alkotásainak egyik legjobb ismerője fogalmazta meg, hogy „A Körös-parti vegetáció és az évszázados televénybe belegyökerezés, a buján ki-áramlás és rejtekezés, a véget nem érő szemlélődés és a szemléleti objektummal: a hal-lal egylényegűvé válás kétségbevonhatatlan nyomokat hagyott nemcsak Lestyán Goda Já-nos lelkületén, hanem a szobrain is.”
Minden bizonnyal az „egylényegűvé válás” kifejezés világítja meg a leghatározottabban és legpontosabban e szobrászat sajátos és egyedülálló voltát: a magyar képzőművészetben illetve plasztikában kiemelten, az attribútum-jellegű alkalmazástól elszakítottan, minden más elemtől megfosztottan, önállóan és vissza-vissza-térőn megragadott hal-fő-motívum eleddig nem je-lent meg. És nem jeje-lent meg egy alkotói portrét szinte kizárólagosan jel-lemzőn. Lestyán Goda Já-nos fiatal szobrász – 1972-ben született Szarvason, és a kilencvenes években Bu-dapesten végezte főisko-lai tanulmányait –, vagyis
Csigák (tardosi mészkő, 120 cm)
Wehner Tibor mintegy tíz éves önálló
al-kotótevékenységre tekint-het vissza. Munkássága né-hány ember-szobor meg-alkotása mellett – az ő mű-helyéből került Debrecen főterére 2002-ben Szabó Lőrinc egészalakos port-réja – a halak, a hal-él-mények és -emlékek meg-formálásához köthető.
Kőből és fából faragott, bronzba és betonba ön-tött, vasból alakított, fi-noman kidolgozott és
dur-ván megmunkált kompozíciói hol már-már geometrikus jellegű testekké alakított for-marendbe foglalt szobor-tárgyak, hol a hal-jellegzetességeket jelzésszerűen hordozó meg-testesítések. A megragadott motívummal a valóságra, a valóságosra hivatkozó, de egy-szerre szobrászati forma-problémákat is megfogalmazó, öntörvényű kompozíciók.
A győri Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár Korunk Galériájában 2006 tavaszán be-mutatott munkák megközelíthetők a jelképek, a szimbólumok szintjén, tanulmányozha-tók az ikonográfia és az ikonológia szempontjainak, az ábrázolás formai és tartalmi vo-natkozásainak vizsgálatával, és felfejthetők a formai analízis, a formai párhuzamok meg-jelölése révén is, s így eljuthatunk a hal által reprezentált, az emberiség több évezredes múltját tükröztető tartalmakig és jelentésekig, a művészeti előképekig és összefüggésekig, az esztétikai következtetésekig. A szimbólumtárak hal-címszavai általában hosszú-hosz-szú leírásokat adnak közre: részletesen szólnak erről a lényről mint termékenységi szim-bólumról, mint fallikus jelképről, utalnak a kőkorban megjelent első hal-ábrázolásokra, és aztán a világ minden kultúrájában fontos, jelentéshordozó szerepéről, a halászattal, a víz misztériumával való sokágú kapcsolódásairól értekeznek. A Lestyán Goda János által megformált fekvő, általában hosszúkás, lapított, hengeres test fába és kőbe fa-ragott, puha anyagba mintázott és kemény fémbe és betonba öntött hal-szobor szük-ségszerűen és megkerülhetetlenül hordozza ezt a több évezredes tartalmi-formai örök-séget is, de természetesen – karakteresen önálló szemlélettel felruházott művészről lévén szó – egyediségeket, újdonságokat is reprezentál. A Lestyán Goda-halszobor esetenként megjelöli a más és más halfajokra jellemző vonásokat, de ennél sokkal fontosabb az ál-talánosságokon, a megszokott jelentéskörökön túlemelkedő, érzéki kifejezésük: a hal-lét titokzatosságának, a haltest misztikus szépségének, különösségének megragadása, és a test-forma, az anyagba örökített tömeg, a felületmegmunkálás általi művészi összegzés.
Karcsúságokban testet öltő könnyedségek, drámai súlyok és küzdelmek, komor veszélyek, önfeledt játékosságok, találkozás- és egymásratalálás-örömök, magányok, félelmek, tob-zódó élet és bevégeztetett halál emberi érzetei sűrűsödnek a szobrász e hal-szobraiban.
E hal-szobrokban, amelyek letisztultak, összefogottak, a lényegre koncentrálók, a rész-letezést kerülők: a lecsupaszított forma kifejezésével megfogalmazottak.
A győri kiállításon az új évezredben született, a 2002 és 2006 között alkotott mun-kák szerepeltek, amelyek között a halak mellett megjelentek már a hálók is. A halak és a hálók kompozíciói azon túlmenően, hogy technikai, technológiai kísérleteket jeleznek,
Potyka (süttői mészkő, 100 cm)
Wehner Tibor
egyúttal a konfrontáció, a konfliktus megjelenésének és megjelenítésének tanúi, s egy-szersmind egy érdekes formai ellenpont megteremtésének eszközei is. Az áttört háló, mint síkszerű, de meghajló-összegabalyodó, csapdaállító anyag a zárt haltest tömegének formai ellentettje. A háló a fogságba kerülés, az elkerülhetetlen vég jelentéshordozója, de Szent Ágoston szerint pozitív sugárzású, átvitt jelentéstartalmú eszköz: „Mint ki-vetett háló a Mennyeknek birodalma, mely felé gyűl millió hal, vegyes fajta, akiket szét-válogatni kivontak a partra.” Így hát a hálóba került hal helyzete felveti a csapdába, a rab-ságba kerülés és az Istenhez való közel kerülés, a határtalan szabadság állapotát is: ezek az ambivalenciák, ezek a végletek közötti villódzások, ezek az ellentét-jelenlétek és -ki-egyenlítődések avatják hallatlan izgalmassá és mozgékonnyá Lestyán Goda János szob-rainak mélységes hallgatagságokkal és fantasztikus nyugalmakkal, fenséges időtlenséggel áthatott hal-világát.
A mészárosné szent álma (cseresznye-akácfa, 220 cm)