Lassulás és gyorsulás a szakasznagyságtól függően

A tagmondatokról tehát sikerült megállapítani, hogy egyfajta általános lassuló trendet mutatnak.

Az artikulációs tempóról azonban ismert, hogy jellemzői változnak a vizsgált szakasz nagyságá-tól függően. Ezért felmerül a kérdés, hogy a tagmondatnyi egységekre jellemző kismértékű las-suló trend hosszabb szakaszok esetében hogyan realizálódik. Amennyiben egy sok tagmondatból álló szöveget próbálnánk vizsgálni, akkor a benne lévő tagmondatok általános lassuló trendjéből nem következne, hogy a teljes szöveg is lassuló trendet mutat, így megvizsgáltam a teljes szöveg lépésstatisztikáját is, és az eredményeket összehasonlítottam a tagmondatokéval.

A szövegek nem mutattak olyan nagy szórást a lépésstatisztika alapján, mint a tagmonda-tok (29. ábra). A szöveg egészére számolt lépésstatisztikai eredmények ugyanakkor hasonlók voltak a tagmondatokra kapott eredményekkel. A különböző beszélők teljes szövegfelolvasá-sára kapott lépésszámarány minden esetben nagyobb volt 1-nél (1,008–1,174). A növekvő lépé-sek száma tehát minden szövegben többnek adódott, mint a csökkenő lépélépé-sek száma. A lépés-nagyságarány minden esetben 1 alatt volt (0,853–0,994). A növekvő lépések tehát átlagosan kisebbek voltak, mint a csökkenő lépések. Az adatpontok mindegyike a stacionárius görbéhez egészen közel szóródott, 1%-os hibahatáron belül a görbén helyezkedtek el. (A lépésszámarány reciproka két tizedesjegyre kerekítve megegyezett a lépésnagyságaránnyal. Mivel ez az elté-rés elhanyagolhatónak tűnik, a későbbiekben nem foglalkozunk a stacionárius görbétől való euklideszi távolságokkal.) A növekvő lépések nagysága tehát átlagosan kisebb volt a csökkenő lépésekénél, de gyakoribb előfordulásukkal kompenzálták az eltolódást. A szövegfelolvasások egészére kapott eredmények azt mutatták, hogy sem a lassulás, sem a gyorsulás nem jellemző rájuk. Sokkal inkább egyfajta kiegyensúlyozott állapot mutatkozott meg bennük.

4. Kísérletsorozatok az időzítési mintázatok vizsgálatára

29. ábra

A szöveg egészére és a tagmondatokra kapott lépésstatisztikai eredmények

A szövegfelolvasásokra kapott eredmények tehát egyfajta mintázatot mutatnak. Felmerül a kérdés, hogy vajon a stacionárius görbén lévő eltolódás mennyiben tekinthető jelentősnek.

Ezen kérdés megválaszolásához összehasonlítottam a mért adatokat a kevert megfelelőikkel.

A lépésszámarány és a lépésnagyságarány is egyértelműen eltért a kevert és a mért adatsorok esetében (30. ábra).

30. ábra

A teljes szövegre mért és a kevert megfelelőikre kapott lépésstatisztikai eredmények a CV-szakaszok alapján

Az átlagos lépésszámarány az összes kevert adatsort figyelembe véve alig tért el az 1-től ( átlag: 1,001, szórás: 0,034), míg a mért adatsoroknál ez az arány átlagosan magasabbnak bizo-nyult (átlag: 1,083, szórás: 0, 050). A növekvő lépések száma általában tehát gyakoribbnak bi-zonyult a mért adatoknál, mint a csökkenő lépések száma, de a kevert adatoknál a növekvő és csökkenő lépések száma kiegyensúlyozott volt. A mért adatok esetében tehát az egymást kö-vető magánhangzós és mássalhangzós szakaszok időtartama gyakrabban nőtt, mint csökkent, míg a kevert adatoknál ugyanannyi esetben nőtt és csökkent az egymást követő szakaszok időtartama. A keverésenként lefuttatott statisztikai próbák alátámasztották, hogy a kevert és a mért adatsorok jelentősen eltérnek a lépésszámarány tekintetében (Z ≤ –3,435, p ≤ 0,001).

Az egyes keverések átlagos adatai (lásd 16. táblázat) ugyanúgy 1-hez közeli lépésszámarányt mutattak, mint ahogyan azt az összes keverésre számolt adatok esetében láthattuk.

16. táblázat

A teljes szövegre kapott lépésstatisztikai eredmények és a 10 különböző keverésre kapott átlagos értékek

Lépésszámarány Lépésnagyságarány

Átlag Szórás Átlag Szórás

Mért 1,083 0,050 0,927 0,043

Kevert

1 1,001 0,032 1,000 0,032

2 0,993 0,033 1,009 0,033

3 0,995 0,038 1,006 0,039

4 1,001 0,041 1,000 0,041

5 0,999 0,029 1,002 0,028

6 1,007 0,036 0,994 0,035

7 1,003 0,031 0,998 0,030

8 0,997 0,025 1,003 0,025

9 1,006 0,037 0,995 0,035

10 1,004 0,040 0,997 0,040

A lépésnagyságarány szintén eltérést mutatott a mért és a kevert adatsorok esetében. Mint ahogyan az a 16. táblázatban megfigyelhető, a mért adatoknál ez az arány nem érte el átla-gosan az 1-et, azaz a növekvő lépések átlagos nagysága kisebb volt, mint a csökkenő lépések átlagos nagysága a szöveg egészében. Az egymást követő mássalhangzós és magánhangzós szakaszok közti időtartam-különbségek tehát nagyobbak voltak abban az esetben, ha egy rö-videbb szakasz következett, mint amikor egy hosszabb. A kevert adatsorok esetében a lépés-nagyságarány viszont mindig magasabb volt a mért adatoknál. Az összes kevert adatsorra kapott lépésnagyság átlaga pontosan 1,000 volt, szórása pedig 0,034. A kevert adatsoroknál

4. Kísérletsorozatok az időzítési mintázatok vizsgálatára

tehát az egymást követő mássalhangzós és magánhangzós szakaszok közti időtartam-különb-ségek rendszerint ugyanakkorák voltak, akkor is, ha egy rövidebb szakasz vagy egy hosszabb szakasz következett. A keverésenként lefuttatott statisztikai próbák a lépésnagyságarány te-kintetében is alátámasztották, hogy a kevert és a mért adatsorok jelentősen eltérnek egymástól (Z ≤ –3,360, p ≤ 0,001).

A teljes szövegekben tehát a kevert és mért adatsorok eltérése a lépésszámarányban és a lépésnagyságarányban is megmutatkozott hasonlóan ahhoz, ahogy a tagmondatok vizsgá-latakor láthattuk. A mért adatsorok lépésszámarányai statisztikailag igazolhatóan magasabb értékeket vettek fel a kevert adatsorokban kapottakhoz képest, a lépésnagyságarány viszont a kevert adatsorok esetében volt magasabb. Ezek a különbségek a tagmondatok esetében és a teljes szövegfelolvasás esetében is megállapíthatók. A mért adatsorok – akár tagmondatnyi egységekről, akár teljes szövegegységekről van szó – egy jellegzetes mintázatot mutattak.

A növekvő lépések száma valamelyest nagyobb volt a csökkenő lépésekénél, de a csökkenő lépések átlagos nagysága nagyobb volt a növekvő lépésekénél. Ez azt jelenti, hogy az egymást követő magánhangzós és mássalhangzós szakaszok időtartam-különbségei nagyobbak, ha egy rövidebb szakasz következik, mint amikor egy hosszabb, továbbá az időtartamok gyak-rabban növekednek a beszéd folyamán, mint csökkennek. A tagmondatok és a teljes szöveg-felolvasások közötti eltérés abban is megmutatkozott, hogy milyen általános trend jellemzi őket. Míg a tagmondatnyi egységek esetében nem nagymértékű, de következetesen megjelenő általános lassuló trend volt megfigyelhető, addig a teljes szöveg felolvasása esetében a növek-vő lépések gyakoribb előfordulását a csökkenő lépések nagyobb mértéke teljes mértékben kompenzálta, ily módon a gyorsulások és lassulások egyensúlya jelent meg.