u. l. egy forrásból merítő – a minthogy egykorú – Kolinovics csal (Rer.
Ung. Libri XVI.) a közepet Bercsényi, a jobbszárnyat Ebeczky s a balt Balogh István által rendezteti és vezényelteti; – ez utóbbi hiba, úgy Forgácsnak és Károlyinak itt szerepeltetése, már Katona előtt feltünt (Hist. Crit. Reg. Hung.
XXXVI. 606.) a ki Bélt használá, de Kolinovicsot, mint látszik, nem ismerte, Kolinovics annyival menthetőbb Bélnél, hogy ő Károlyinak, Forgácsnak, Bottyán nak, Csákynak és Andrássy Pálnak nem említi egyenesen személyes, csak ezredeik jelenlétét, – noha ezek sem valának jelen. Különben mind Bél, mind Kolinovics az ezredeket csak úgy gondolom-formán látszanak elősorolni; más ként mikép szerepeltethetnék pl. a magyarok centrumának ezredei között Ba bocsay Ferenczet, ki ekkor még labancz kapitány vala, s éppen a császáriak nál, Heister reservájában volt jelen; miként adhatnának Bertóthy Ferencznek és Szent-Pétery Imrének ezredet, kik ilyennel soha nem bírtak; miként tehet nék ezredesekké Kókay Mártont, Cseplész Jánost, Nyúzó Mihályt, kik ekkor még csak alezredesek, Semsey Miklóst, ki még 1708-ban is csak őrnagy, sőt Pikó Demét, ki ekkor még csak főhadnagy vala: s Bél és Kolinovics már ezre deket adnak nekik Nagy-Szombatnál. Ott látják ők ezeken kívűl még Luzsinszky
Sándor, Balogh Ádám, Réthey György és Réthey János lovas, b. Perényi Mik
lós, b. Révay Gáspár, b. Pongrácz Gáspár, Csajághy János, Thuróczy Gáspár Winkler Vilmos, (Bél hibásan Jánosnak irja) Czelder Orbán s Lóczy András gyalog ezredeit, – melyek közül szintén egy sem volt ott, sőt közűlök több csak a következő évek folytán keletkezett. Kolinovics Bercsényi lovas karabé lyosait és Géczy Gábor ezerét két külön regimentnek veszi: holott a kettő ugyan egy. Végre mind Bél, mind Kolinovics az egyes ezredek felállítását – melyik állt a középen, melyik a jobb- vagy balszárnyon? – úgy összevissza for gatják, zavarják, hogy nálok az egész kurucz harczrend m erő confusió. Eny nyit figyelmeztetésűl azoknak, kik netalán utánok indúlnának. Midőn még leg hitelesebb, s a leirt eseményekkel oly közelkorú historicusok is ily szembeötlő hibákat követnek el: az újabb kor közvetlen kútfőkből merítő történészének va lóban tág tér nyílik a helyreigazításokra, melyeket el sem is szabad mulasztania.
nyon és ugyanennyi középen, a csata kezdetekor a főhad vonal csapatközein át előrenyomúlván, első vonallá ala kúltak, hogy a tüzelést viszonozhassák. Végre a negyedik hadvonalat a tartaléksereg: tíz lovas-század képezé, hátát a Parna patakára támasztva. A jobbszárny széle körűl belől a gerencséri hiddal s kőmalommal, a balszárnyé a fehéregyházi halastóval s erdőszéllel vala egyirányban.
A mi már az egyes csapatokat illeti, azok a térkép magyarázata szerint ekkép voltak felosztva: a balszárnyon az oszlop végét két szélről két lovas őrszázad (1 és 4) – különféle ezredekből kicommandírozva – s közepét Haislinger (2) gyalog és Virmond (3) gránátos zászló aljai képezék. Az első főhadvonal szélén gr. Schlick tá bornagy vasas regimentje (5.) állott, három tömegben;
mellette Haislingerféle gyalogszázadok (6); ezek mellett három század Darmstadt ezredbeli vasas (7.) 8. De Vent ! gyalog battalionja. 9. Montecuccoli vasas regimentjéből két század. 10. Ismét De Vent compániái. 11. La March féle dragonyos, 12. Fels-féle vasas lovasság; 13. gr. Stah remberg gyalog-ezrede. 14. Trisler-gyalogság. 15. Wobezer (másként Vophen) gyalog zászlóaljak. 16. Virmond gyalog compániái. 17. La Vigne lovas századai. 18. A Bagni gyalog-ezred egyik battalionja. 19. Cusani vasas-né metjei. 20. Virmond egy battalionja. 21. Három század Latour lovasság. 22. Neuburgi battalion. 23, s ez volt a jobbszárny széle: a Barait lovas regiment.
A jobbszárny oldalát ismét két lovas őrszázad (24.
és 27.) s a Neuburg-ezred, gránátos századai (25, 26.) fedték, érintkezvén a harmadik hadvonallal, melyet alkot
tak: 28. A Bavilith (bajor?) lovas-ezred. 29. Virmond egy
battalionja. 30. Cusani-vasasok. 31. Bagni gyalog-századai.
32. La Vigne, lovasság. 33. Tyrhaimb battalionja. 34.
Fels, és 35. La March három-három lovas-százada. 36. Mon tecuccoli-féle vasasok. 37. De Vent gyalog compániái. 38.
Három század Darmstadt-vasas. 39. Haislinger egy batta lionja. 40. A Schlick-ezredből három század. 41. Stah remberg egy battalionja. 42 – s ez képezé a sarkot – három század Barait-lovasság.
Végűl a tartalék-századok ezek valának: a bal- és jobbszárnyon három–három meg nem nevezett német lo vas század (43. és 47. „fenálló seregek;" Bereitschaft) s ezek által közre fogva 44. Simonyi labancz százada, 45.
(a pozsonyi ?) önkéntes század, és 46. Babocsay Ferencz, a későbbi kurucz brigadéros, két dunántúli magyar-labancz százada. Heister ugyanis attól tartván, hogy e vele lévő há rom zsoldos magyar század (Babocsay 2, Simonyi 1.) mihelyt a kuruczokkal összeelegyedhetik, – átszökik: nem meré azokat a működő hadvonalakba rakni, sőt még a tartalék nak is kellő közepébe tette, – minden oldalról német hadcsapatokkal körülvéve. A kuruczok nem valának ily óva tasak, midőn Scharudi és Brémer német battalionjait – mint különben leggyakorlottabb és legjobban fölszerelt gya log hadaikat – a támadó hadsorokba, s nem a reserv csapatok közé állították.
Mint a föntebbi hadfelállításokból láttuk, Rákóczi ré széről jelen volt a harcztéren 17. ezred lovasság (Baloghé és Bossányié egynek vétetvén), ötezred és öt battalion vagyis összesen 15 battalion gyalogság, s hat ágyú. Császári rész ről: 11 lovas, 9 gyalog ezred, a tartalékot képező 10 lovas század és 24 ágyú. Vagyis, mivel némely ezred nem volt itt teljesen, összesen 66 század lovas, és 23 battalion gyalog.
Lovassága tehát a kuruczoknak volt számosabb, gyalogsága a németeknek, kiknek tüzéri ereje (24 ágyú) négyszer fö lülmulá a magyarokét.
A mi már a magyar lovas ezredek tényleges létszá
mát illeti: ezek a reductió (1707.) előtt igen különbözők valának. Bottyán regimentje 1706-ban fölment 1800 vitézre, Bóné Andrásé 1704-ben 1600-ra: ellenben az öreg Bar kóczy Ferenczé, Eszterházy Dánielé, Szabó Mátéé, Ilosvay Imréé, Sándor Lászlóé és sok másoké néha csak két-há romszáz emberből állának. A nagy-szombati harczon jelen volt ezredek közűl is Ocskay Lászlóé és Ebeczky Istváné fölmentek 1200–1300, az udvari karabélyos, Bercsényi és Buday István regimentjei 1000–1000, emberre: míg Bossányié, Ilosvayé, Deák Ferenczé, Godáé, Győri Nagy Jánosé – ki két, ki három, ki négy-ötszáz embert szám