nak, sok kérésök, bíztatásaik után, már késő estve, reá bírni a szent épületekbe menekülteket a házaikba való vissza
data et accept at a securitate, in civitatem admissus est." Kazy: Hist.
Univ. Tyrnav. 170. l. V. ö. Béllel az i. h.
*) „Verum huic securitati (t. i. Heister biztosításában) diffisi cives: ad primum conspectum victoris militis, aedes suas deseruerunt, atque in semina ria, tam in scholas, Templum Academicum, ipsum adeo Collegium, asylum quae rentes ac trepidi se infuderunt. Multus inde Sociis labor, ut e templo et inte rioribus aedibus, promiscua multitudo submoveretur; cessit tamen, utut invita, multumque repugnans, et sub vesperum se recepit, at e scholis, area domestica nulla vi dimoveri potuere, praesertim mulieres, quae vel pudicitiae metuebant suae, vel alias injurias in cives quotidie exercitas, quas si non videbant, audie
bant quidem certe, reformidabant." Kazy: Hist. Univ. Tynav. 179. l. V. ö.
Kolinovics csal, ki még azon részletet is beszéli, hogy az ütközet előtt és alatt Dobsa István pozsonyi alispán nagy-szombati házánál, a házi gazda éppen neve napját ülvén: előkelő vendégsereg volt nála; kik is az ágyúdörgés közt vígan poharazván, ittak Rákóczi egészségéért, magyar szokás szerint felköszöntve őt. Mikor aztán az ütközet koczkája vakra fordúlt, s Heister a város alatt álla:
zavarodottan menekültek e vendégeskedők is a templomokba, kolostorokba. (Rer.
Ung. Libri. nemz. múz. kézir. lat. fol. 391. I. k. 229. l.)
*) Kolinovics, a f. i. h.
-térésre. De a nők több napig semmi áron ki nem moz dulának.")
Heister a seminariumokat, több százra menő sebesült jei számára kórházakká alakíttatá; így a Boldogságos Szűzről nevezett seminarium 300, a nemes ifjak kir. con victusa 130, Szent-Adalbert seminariuma 70 sebesültet fo gadott be.*) Míg azonban saját sebesültjeiről ily emberi leg gondoskodék: kegyetlen természetét a hatalmába esett magyar sebesek és foglyok irányában nem birá meg tagadni; e szerencsétleneket ugyanis – legtöbbnyire a gyalogságból valók voltak – midőn a gyújtogatást meg tiltotta: tán hogy legyen boszújokat kin kitölteniök, áten gedé katonái dühének, s az utczákon irgalom nélkül ösz szevagdaltatta. Barbárságát azzal is tetézé, hogy elte metni sem engedte hulláikat; még másnap, harmadnap is ott hevertek mindenfelé a város utczáin e szegény kurucz rabok szétdarabolt, eléktelenített testei: hirdetőiűl a fen
séges német civilizatiónak.*) A császáriak azonban e min den emberi és hadi jog ellen elkövetett vad tettökért mi hamar meglakoltak. Bercsényi ugyanis Heister embertelen mészárlásáról értesülve: megparancsolá Bossányi Jánosnak, – ki az eperjesi német őrség felét, mely t. i. nem állt Rákóczi hűségére, Austria felé éppen ekkor convoirozá – torolja vissza ezeken a nagy-szombati foglyokon végbe vitt öldöklést. Bossányi azért, Privigyénél lerakatja a fegy vert ama szerencsétlen németekkel, s főtisztjökkel gr.
Scherffenberggel együtt egy lábig halomba vágatja őket.")
*) Kazy; l. az előbbi jegyzetben.
*) Kazy, az i. h.
*) L. a szeli plébános szemmel látott relatióját, Bercsényi alább közlendő,
dec. 28-iki levelében.
*) Wagner: Hist. Leopoldi. II, 765. l. V. ö. a pozsonyi ev. lyceum gyűj teményében lévő, 1705. jan. 24-kén Pozsonyból kelt eredeti levéllel: „Az eper jesi praesidiariusokat, post cladem Tyrnaviensem, Zólyomnál összevágták az
tolása oly nagy mértékben segíté Heistert a diadalomra, hogy több egykorú irók, kik a kuruczok jobbszárnyán el követett harczászati hibára nem reflectálnak, egyenesen neki tulajdonítják a győzelem Heister részére való eldön tését. ') Annyi bizonyos, hogy a magyarok hadvonalaiban Scharudi váratlan árulása nagy zavart okozott, s ha oly
hősiesen nem harczolnak: e zavar maga elég ok lehet vala az általános visszavonulásra. Így ama másikkal, (Ilosvay
tüzeskedésével), sőt harmadikkal, t. i. a balszárny hibás felállításával s a legénység idő előtti prédának esésével együtt volt csak képes döntőleg hatni.
-Scharudin, és németjein, kik e szolgálatukért nagy ju talmakat vártak, beteljesűle a labancz Cserey által a szat mári béke után magára mondott keserű példaszó: a ki ördögnek szolgál, k í n n al fizetnek a nnak! Heister ugyanis – mint Kolinovics írja – a most már második urokat elárult szökevénycsapatot nagyobb részben lekon czoltatá,*) Scharudit pedig elfogatta, s Nagy-Szombatban Paksy János házánál őrizet alatt tartatá, mivel igen ha raguvék reá, bizonyosan még valami előbbi dolgáért. Ké sőbb ugyan (1705 elején) kényteleníttetett őt szabadon bo csáttatni, mivelhogy Eugen herczeg előre biztosítá Scharudit
kuruczok: azért, hogy az harczon elfogott kuruczokat megölték Nagy-Szombat
nál a német vitézek."
*) „Scharodii a Rakoczio defectio, indeque orta confusio: victoriam ad Caesareos transtulit." Kazy: (Hist. Univ. Tyrn. 169.) V. ö. Kolinovicscsal, az . i. h. 126–27. l. „En effet, sans la desertion du Colonel Allemand (Scharudi) avec son Regiment, Heister alloit être envelope et defait, au lieu que cette desertion, dans le fort de la bataille, causa une si grande épouvante parmi les troupes des Mécontens ... qui donna au General Heister un avantage, dont il ne put pas beaucoup profiter." („Histoire du Prince Ragotzi." 1707. 157. l.) V.
ö. Gianínit: „ . . . da un fido Capitano Tedesco (Scharudi), firtosi prima ri belle é da cui nel calor della zufla manifestatosi apertamente, coi suoi tra fugiti Alimani, hebbe l'Heister, co m e c o n fess a d'h a ver realmente molto di gi o vamento." (1705. jan. 3-iki követjelentése.)
*) Kolinovics, az i. h.
a császár kegyelméről. De a remélt fényes jutalmak el maradtak; s az egykori német altisztből kurucz ezredessé emelkedett, majd árulóvá süllyedt ember, ezredességéből zászlótartóvá lefokoztatva, mint ilyen vétetett föl a fran cziák ellen hadakozó Splényi-féle cs. ezredbe. Végre innen is kimúlván, egész Kolinovics koráig (1730.) tengette, mindenkitől megvettetve, nyomorúlt életét.")
Mennyire kifárasztá, kimeríté a heves és tartós harcz Heister katonáit: eléggé mutatja azon jellemző tény, hogy még a kuruczoktól ott hagyott, sőt saját ágyúikat is rös telték a városba bevontatni; ott maradtak azok künn a csata téren, senki által nem őriztetve, úgy, hogy ha a magyarok megtudják vala: reggelig bátran mind elvihetik.")