toldozni. Középszámúl a 800-at vehetjük egy-egy lovas ezredre, a mi 17-tel sokszorozva tenne 13,600 embert. – A gyalogságot a mi illeti: a kuruczoknál csak az egyetlen udvari palotás ezer állott három battalionból, összesen mint egy 1800 emberből; de ebből 600 állandón Munkács vá rában feküdt. A többi ezredek két battalionból, illetőleg 1000–1200 emberből álltak, egy battalionban akkor még 5–600, később csak 400 ember lévén. A Nagy-Szombatnál jelen volt gyalogság tehát 7–8000-re tehető. És így Rákóczi összes ereje ezen ütközetben 21–22,000 emberből állott. ) Heister seregét Kolinovics 16,000, az ütközetben jelen lévő gr. Eszterházy Ferencz császári ezredes pedig, hitével is bizonyítva, 20,000 emberre teszi.*) Az ezredesnek igaza lehetett. Egy császári gyalog ezred azon időben complete 2400, s egy lovas ezred, szintén teljes létszámban, 1000 főből állott. De Nagy-Szombatnál nem voltak ily teljes
*) A bécsi officiosus jelentés sem meré azt 30,000-nél többre tenni. (L.
Theatr. Europ.) Wagner, Leopold császár udvari historicusa, már e nagyítást is sokalva, átall ahhoz bizonyossággal ragaszkodni, irván: „ . . . a lázadók összes erejével, mely a 30 ezertől nem igen lehetett távol." (haud procul
distare.) ~* ~
5 L. alább Bercsényi levelét a R. A. E-archivumból. *****
"#"> {*
számúak, valamint általában a kurucz háború alatt ritkán.
Némelyiket a francziák, másokat Rákóczi fürge lovasai rémségesen leolvasztották: a bécsi főhadi tanács alig győzé – bár folyvást tette – újonczokkal toldozgatni őket. Tehát nem complet ezredeket, hanem azok tényleg jelen volt bat talionjait számítva, s itt is, mint a kuruczoknál, egy bat talionra csak 5–600 főt véve: a 23 battalion 13–14,000 embert tesz ki. Ehhez járúl a 66 lovas század; annyi mint
6,600 ember. És
így tisztán kiüti az Eszterházy Ferencz által mondott 20,000-et.Rákóczi ereje ehhezképest csak egy–két ezer em
berrel ment többre a császárénál: de viszont a császárnak
különben is sokkal gyakorlottabb és fölszereltebb tüzérsége négyszer annyi volt, mint a fejedelemé. Tekintetbe kell még venni, hogy míg Rákóczi ezredei hiányosan voltak fegyverezve, a lovasság felében csak egy szál karddal, pisz tolyok s kétharmadában karabély nélkül, és a gyalogság rosz puskákkal: addig a császár regimentjei mindennel, az aust riai főtisztek hagyományos pedanteriájáig – bőven fölsze relve, s az akkori legkitűnőbb anyagú és mívű fegyverek kel szabályszerűleg ellátva. Rákóczi serege továbbá, a szabadságért fölkelt nép hadsereg, alig egy éves: tehát a hadi fegyelemben, rendtartásban, maneuvre-írozásokban igen újoncz s gyakorlatlan volt, – melynek ebbéli fogyatkozá sait csak lelkesültsége pótolá, a mennyire t. i. pótolhatta.
Ellenben a császár tábora: reguláris, régi, harczban, had mozdulatokban fegyelmezett armáda. Egyébként is, történel mileg bebizonyítható tény, hogy az austriai hadsereg, mióta a Habsburgok trónon ülnek, – ekkor, Sa voyai Eugen idejében volt a legjobb, legvitézebb.
Most már tudjuk mind a két fél állását, erejét, elő nyeit, hátrányait. Hosszan időztünk mindegyiknél: de szük ség volt reá, hogy egész mivoltukat jól megismerhessük.
Lássuk immár az ütközet megindúltát. Térjünk vissza Rákóczihoz. A fejedelem még a lejtőn haladt: midőn a magyar ágyúk megdördültek, s Heister részéről is erősen viszonoztatván, a hatalmas dörgés megrázta és megritkítá a hófelhőket. Rákóczi széjjeltekintve hadsorai felett: nyar galvást sietett le a csatatérre. Itt eleintén oly veszélyes ponton foglalt állást, mely még az ellenség lővonalába esett;
s csak midőn mellette álló udvari béjárói egyikének lábát az oda-vágódott ágyúgolyó elszakítá: változtatta meg a fejedelem, környezetének kéréseire, állomását, ) s a cent rum mögött végigszáguldva, ama dombon állapodott meg, mely – mint mondók – az udvari karabélyos és Bercsé nyi lovas ezere, vagyis a jobbszárnynak a középpel érint kezése mögött állott, a város északkeleti sarkánál.
Innen szemlélé az ütközetet. Már nemcsak az ágyúk dörögtek: de a szárnyakon, melyek az ellenséghez köze lebb esének, sűrű fegyverropogás is hallatszott. Rákóczi azonban csakhamar észrevette, hogy Heister ki szeretné kerülni az összecsapást, s ágyúinak oltalma alatt, zárt osz lopaival szépen el akarna vonúlni Leopoldvár felé, s e végből balszárnyával mindinkább terjeszkedni kezd a nagy szombat-bogdanóczi út irányába: úgy hogy hadoszlopának eleje már-már túlszárnyalá a magyarok jobbszárnyának Ebeczky dandára által képezett végét. Heister e menekvési szándoka Bercsényinek is feltűnt, ki a jobbszárnyon állott;
Rákóczihoz küldé tehát egyik hadsegédét, a franczia gróf Norval-t, figyelmeztetvén a fejedelmet ama mozdulatra, s
') „Rakoczius, qui eatenus intra ictum tormenti constiterat, et jam unus ex ministris excusso e tormento globo, discerptum pedem ammiserat, aulico rum precibus adductus, stationem deseruit." Kazy, (Hist. Univ. Tyrnav. 169.) a ki szerint Rákóczinak e helyváltoztatása a Scharudi árulásával csaknem egy időben történt volna, a mi azonban nem áll: miután Rákóczi emlékirataiból nyilván tudjuk, hogy a gyalogság csak jóval az után indíttatott rohamra, mi dőn a fejedelem már a térképünkön 29. számmal jelölt dombon állott.
izenvén: az ellenség, úgy látszik, ki akarja kerülni az üt közetet, s hogy az ő véleménye az volna: engednők tán, hadd folytassa szándéklott útját!
Rákóczit meglepé tábornagyának helytelen okoskodá sa: mert, habár az ellenség csakugyan így gondolkozott is, Bercsényi, ki a vidéket ismeré, jól tudhatta, hogy Heis ter föltett czélját ki nem viheti azon terjedelmes tó miatt, melyet a Tirnava patak képez, s mely elrekeszti a térséget, egész a magaslat lábáig. Némi felindulással izené azért vissza, Bercsényinek: „Nem mogyorókat ropogtatni jöttünk ide; – rohantassa meg haladéktalanúl az ellenség ol dalát!" )
Mire Bercsényi e parancsot megkapá: Heister bal szárnyának éle már túlhaladta az Ebeczky-dandár szín vonalát. Bercsényi tehát e brigádát fél jobbra vezényelte