volt a Wobezer leaprított két battalionja. „De – vigasz talgatta magát – talám az kurucz németek is vesztek:
azzal látszik többnek."") Kazy a császáriak holtakban való veszteségéről, Spangárral együtt, bölcsebbnek véli hallgatni, csak annyit jegyezvén meg, hogy „Heisternek, a harcz mezején elesetteken kívül, ötszáznál nem kevesb se besültje vala,"") kikből hogy melyik kórházban meny nyi ápoltatott, mint föntebb láttuk, azt is elősorolja. De midőn mi ily kifogástalan adatokkal rendelkezhetünk: ne
csodálkozzunk más részről a „Wienerisches Diarium" of ficiosus jelentésén, (hisz ennek a kuruczok veszteségéről
szóló hiteles tudósítása után nincs többé mit csodálkoz
munk!) ha ez a császáriak veszteségét halottakban tíz tisztre 370 közlegényre, sebesültekben pedig hat tisztre s mintegy 250 közlegényre, összesen tehát 636-ra teszi, – még ennyi engedmény is sok ő tőle! Ketteler, hi hető, e tisztátalan forrásból merítve, 381 halottat és 273 sebest emleget,*) mit azonban már Kolinovics sem hisz el neki, a ki Heister sebesültjeiről hallgatva, halottjait et aliquot signa, nulla alia." És Wagnert: „Practer tormenta, signaque per
multa, nihil spoliorum fuit, quod pugnaturi impedimenta Galgoczii deposuerant."
Végre magát a Theatr. Europaeum bulletínjét: „Von Bagage seye nichts ge funden worden: weilen der Ragoczy dieselbe bey Freystättl stehen lassen, da mit er diese noch, wann er sich über die Waag reteriren müsste, wie gesche hen, salviren könnte."
*) L. Bercsényi dec. 28-iki levelét, lejebb.
*) „Victoria haud parvo stetit Heistero; praeter eos enim, qui a pugna desiderati sunt, quos non numero, laesi non minus quingenti." (Hist. Univ.
Tyrnav. 169. l.)
*) „Ex Caesareanis 381 desiderati et 273 vulnerati." (Kölln, 1724. 645. l.(
5 *
hallomásból 500-ra teszi: de e számot is nyilván kicsi nyítettnek mondja, ama roppant nagyításokhoz mérve, me lyekkel a bécsiek a magyarok elesettei számát hiresztelik;
s nyomban utána teszi indokolt megjegyzését, hogy a két fél veszteségének igen egyformának kellett lenni.") Az udvari historicus (Wagner) már valamivel engedékenyebb a „Wie nerisches Diarium" bulletinjénél, a mennyiben a császá riak veszteségéről azt írja, hogy az holtakban és sebe sekben könnyen fölmehetett hétszázra.*)
Kérdés most már: ha a „Wien. Diarium" a kuruczok nak csak elesettei számát, és csupán a gyalogságból 180 ról 2000-re, s Wagner 1500-ra nagyította: mennyiből kicsinyíthették le ugyanők a császáriaknak halottakban, sebesültekben való összes veszteségét 636-ra, illetőleg 700-ra? E thema megfejtését a mathematicusokra
bízzuk.
Annyit maga Wagner is elismer, hogy a Wobezer két battalionjának nagyobb része lekonczoltatott; íme mindgyárt 600 halott; hát a kik a császári centrumon át tört kurucz gyalogság által leölettek, holott Heisternek is hajszálon függ vala már élte; hát a kiket a cs. balszárny végén Ebeczky összevágott, mely vérengzés meggátlására a Cusani-ezredet kelle segélyűl küldeni; hát Fels és Neu burg oly sokat vesztett regimentjei; hát a jobbszárnyon az ágyúkat elnyerő Andrássy, Buday, Balogh Istvánék és Ocskay László véres rohama által elgázoltak, a kiről Span gár – megengedjük: auxesissel – írja, hogy a császári tábor „jobbszárnyát csaknem egészen lekonczolja." Ezek, íme, mind császárpárti írók adatai, melyek mellett tán nem is szükség Rákóczit idéznünk:
') Rer. Ung. Libr. I. 227.
*) „Apud Caesareos facile septingenti saucii, caesique fuere." (Hist. Leo poldi. II, 762.)
„Minden hirek megerősíték ama nevezetes vesztesé get, melyet a németek jobbszárnyán állott gyalogságuk szenvedett, a melybe oly sikerrel vágott be lovasságom, hogy ott egész zászlóaljak apríttattak össze." ")
Mindezeket egybevetve: a császáriak halottainak szá mát bátran tehetjük ezerre; számításba vévén azt is, hogy, Kazy bizonysága szerint, ugyanezeknek csak a nagy szombati három, egyházi épületből átalakított, kórházban 500 sebesültjök feküdt, adjuk még ezekhez a magánhá zakban ápoltakat, a könnyű-sebet kapottakról nem is szól ván: s ebből magából kijő a föltett szám, illetőleg arány, miután a régibb kor harczaiban a höltak száma mindig majdnem kétszer annyi, mint a sebeseké.
A magyarok vesztettek Nagy-Szombatnál halottakban 180 embert és hat ágyút; Heister által lemészároltatott sebesültjeiket és foglyaikat nem számláljuk: mert e veszteség az eperjesi német őrségen tett visszatorlás által bővségesen kiegyenlíttetett. A császáriak vesztettek ugyan e csatában holtakban legalább ezer, sebesültekben 600 embert. Heis ter tehát ama pillanatnyi előnyt, melyet neki a nagy-szom bati harcz nyújtott, valóban, drágán vásárlotta meg! De legyünk igazságosak: a magyarok ellen az árulás is dol gozott, s ez többet ártott nekik, mint Leopold császár összes fegyvere. Scharudival 500 kurucz-német szökött át, másnap a Brémer battalionjából 300 adta meg magát, ösz
szesen 800. Ehhez tudva a 180 elesettet: Rákóczi veszte
sége, harcz és árulás által mindössze, mintegy 1000 emberre tehető. Heisternek foglyaival s 600 sebesültjével még így is több vesztesége van. Méltán kérdhetnők tehát: ki nyert,
*) „Tous les avis confirmoient la perte considérable, que les Allemands
avoient fait de leur Infanterie de la Droite, oü ma Cavalerie avoit si bien en
foncé, qu' il y eut des Bataillons entier sabrés." (Hist. d. Revol. du Hongrie,
V. 197.)
ki vesztett Nagy-Szombatnál? – De ne irigyeljük Heistertől a pillanat rövid életű sikerét: úgyis eléggé bemocskolta azt a gyámoltalan foglyok, sebesültek ártatlanúl kiontott vé rével. E rút bűnét az sem moshatja le, hogy Scharudit jutalmúl – bezáratta, noha e tény, meg kell vallani, Heis
ternek becsületére válik.
Ha már az ütközetet harczászati szempontból vizs gáljuk: általában el kell ismerni, hogy ebben, a hiányosan fegyverzett s úgy szólván még újoncz magyar hadsereg, szemben az akkori világ leggyakorlottabb s legjobban föl szerelt hadaiból álló császári armádával, kitűnően viselé magát. Azon tény pedig, hogy gyalogság ágyukat nyilt téren sikerrel attaque-írozott: tán az összes hadtörténetben Nagy Szombatnál fordúlt elő először, a mi Rákóczi gyalogságának nem kis dicsőségére válik. E gyalogság magaviselése egész ben véve is igen jeles, és hősi részletekkel tündöklő: minők