tekintélyök nem vala, hogy a katonákat a prédálástól so
raikban visszatartóztathatták volna."
Igy folyt le ím, a nagy-szombati harcz, az első ren des ütközet, melyet Rákóczi személyesen vezényelt. „Meg tanultam ezen első csatámból – irja szerényen a fejede lem – hogy közűlünk egyik sem ért a hadtanhoz; de
igazán szólva, – jegyzi meg alább – a császár tábor nokai közt sem akadtam Julius Caesarokra. Megtanúltam továbbá, hogy hadaim a legjobb akaratúak, de más részről roszúl fegyverzettek – s roszúl fegyelmezettek – lévén, tiszteim sem tudják őket kormányozni. Megtanúltam végre, hogy a szökevény-németekre igen kell vigyázni."")
Mindezeket röviden egybefoglalva, kimondhatjuk ité letünket: hogy a nagy-szombati ütközet a kuruczok oly vitézi harczolása daczára elveszett, vagyis, hogy a sokkal
többet veszett Heister maradt a csatatér ura: annak hár
mas oka – strategiai hiba, árulás, és fegyelmetlen zsák mányolás.
Heisternek a harcz után főbb gondja volt Leopoldvár megsegítésénél, Leopold császár értesítése – szokása sze rint: kevélyen hirdetett, de fölhasználni nem tudott – győ zedelméről. Gyorsfutárt, hihető, még az nap indított Bécsbe;
másnap pedig, mihelyt a harcztéren elhányt zászlókat össze szedette: ezekkel, mint diadaljelekkel, a külön póstakocsin szállított rab Feirville-el, s az önvivmányát és az ellenség kárát roppantúl nagyító hivatalos bulletinnel utnak indítá unokaöcscsét gr. Heister Hannibál tábornokot,") császári
urához.
Leopold, Hannibál grófot 1705. január 1-jén reggel fogadá, nagy ünnepélyességgel.*) Négy hintón vonúlt be a diadalhirnök Bécs belvárosba, a kaputól kezdve folytonos zeneszó mellett, s az ilyes pompákban gyönyörködő fő
*) Emlékiratai.
*) Kolinovics szerint; Gianíni pedig Heisternek nem öcscsét, hanem fiát – a még ekkor igen ifiat – említi: „Nuova (t. i. az ütközet hire) reccata qui dal figlio del medésimo Mareschiale venuto in posta con quattro calessi a corte." (Gianíni 1705. jan. 3-iki követjelentése.)
*) Kolinovics. (Rer. Ung. Libr. I. 232.) Gianíni, 1705. jan. 3-káról.
maga ült Hannibál tábornok, segédtisztjével; a második ban, mely nyert kurucz zászlókkal volt felczifrázva, egy, ezekre vigyázó cs. százados; a harmadikban Feirville-t vitték, mellette két katona ülvén kivont karddal; a ne gyedik hintón ismét lobogókat szállítottak.") Ekkép vonu lának be a császári várpalotába. József király, ki nejével új évi misére éppen Szent-István templomába vala menendő, megpillantván az érkezőket, megállapodott, s 8–10 lépés nyire maga előtt léptette el a diadalmi menetet. Feirville franczia könnyedséggel hajtá meg magát a királyi pár előtt, mely udvariassága – Gianíni szerint – később nem kis előnyére szolgált. Heister azonban Feirville-t és a harmincz zászlót") Leopold császárnak praesentálá.
A kurucz rabokkal nemcsak Nagy-Szombatban bántak rútúl; egyedül Rákóczi erélyességének köszönhető, hogy Li pót császár, tábornagyja embertelen példáját követvén, a fo goly Feirville-t ott Bécsben meg nem öleté. Hadi törvény szék elé állíttatván ugyanis e derék francziát: mint vele nyilt háborúban levő király (XIV. Lajos) alattvalóját, ki az ő fellázadt jobbágyait ellene személyesen támogatta, – halálra itélteté.") De közbe-elegyedett az angol követ, –
') Kolinovics az i. h.
*) Ennyinek mondja a Theatr. Europ. bulletínje. – Gianíni, ki a be vonulást Savoyai Eugen herczeggel s az angol lord Stepney-vel nézte végig, írja: „La mattina per apunto del primo di dell' anno in procinto che la Ma está del Re e della Regina stavano per salíre in carozza, andando a Messa alla Chiesa di San Steffano, e viddero da vicino, otto o dieci passi, tra l' altre cose in proposito descritte negl ingiunti foglietti l' Inviato suddetto, (Feirville) essendovi io ancor presente, sopravenutori insieme col Signor Principe Euge nio. Esso Inviato é uomo assai di garbo, di statura non molto grande, d'etá circa quarant' anni. Hebbe nella sua sciagura il caso fortunato di potersi in chinare, come fece con assai di disinvoltura, in passando alle Regie Maestá."
Gianíni 1705. január 3-iki követjelentése.
*) Kolinovics a f. i. h. és Ketteler. (Kölln, 1724. 645. l.) V. ö. Gianínit:
„Fá (t. i. Feirville) condotto in sequestro ben rigoroso; ho sentito tra gli Mi
az ő királynőjének nehány alattvalóját, kik közelebbről a franczia király hadi fogságába estek, ez jogtalanúl kivé gezteté, – követelte a császártól, mint Nagy-Brittannia szövetségesétől: adja ki Feirville-t nekik, az angoloknak, hadd tehessenek ennek kivégeztetésével visszatorlást! Feir ville halálitéletének végrehajtása tehát – valószinűleg ezen ok miatt – míg t. i. angol és német egymás közt elintézik: melyik ölesse meg a francziát? szerencséjére, fölfüggesztetett.")
Szerencséjére, mondjuk; mert Rákóczi – a ki valami bécsi lekötelezettjétől, tán Szirmaytól, értesűlt a do logról – azonnal tudatta Leopolddal, hogy ha Feirville nek, a ki az ő „actualis ezeredese" és nem franczia emis sarius, valami baja történik: ő, a hatalmában levő rab csá szári főtiszteken – volt pedig több ezredes és két tábornok foglyais – véres elégtételt fog venni; egyszersmind felszó lítá a bécsi kormányt: adja ki Feirville-t egy rab cs. ezre desért.*) A fenyegetés hatott; Scherffenberg gróf iménti vég zetes sorsa, és a többi eperjesieké, még igen élénk emléke zetében volt Leopoldnak, ki Feirville-t csakugyan bántat lanúl hagyatta, s magyar várba: Pozsonyba küldé rabos kodni, a honnan aztán később egy német ezredesért Rá kóczi által kiszabadíttatott.*)
De la Mothe, a mint a fejedelem parancsolatját vette:
azonnal fölszedé táborát, s Leopoldvár alól Galgóczra által
költözék. A galgóczi hidat maga után fölszedette, s a bal
nistri molto francamente discorrere d'uno spettacolo, per dare esempio alla Francia d'uno spedito ad un ribelle quale é Ragozzi." Az i. h.
1) Kolinovics az i. h.
*) U. o. V. ö. Rákóczinak Feirville kiszabadítása ügyében b. Szirmay Istvánhoz irott levelével, melyet föntebb idéztünk.
*) Rákóczi emlékiratai. Kolinovics. Egykorú, rabok kiváltási ügyiratok, a
kamarai ltárban.
parton, a hidfő őrzésére némi hajduságot hagyván, az ágyúk kal, tüzérséggel a parancs szerint Nyitra-várába vonúlt.")