Az épületek társadalomnéprajzi szempontú vizsgálata
Az építészeti kutatások ily módon történő felfogása nem új keletű tudomá-nyunkban. A társadalmi szervezet és az építkezés közötti kapcsolatokra Lewis Henry Morgan figyelt fel először. 1881-ben megjelent munkájában rámutatott arra, hogy az észak-amerikai indiánok társadalmi állapota építkezésükben is meg-testesül.56 Megállapításai évtizedekig visszhang nélkül maradtak. Hasonlóképpen nem kapott figyelmet Rudolf Meringer osztrák kutató írása sem. A felsőnémet parasztházról szóló munkájában kitért a kutatások akkori hiányosságaira. A leg-szükségesebbnek a házban zajló élet vizsgálatát tartotta. Mint írta, nem elég né-hány alap- és homlokzati rajzot mutatni, hanem minden esetben a lakókkal is foglalkozni kell. Tudni kell, hogy az egyes személyek mit csinálnak reggeltől estig, hol tartózkodnak, milyen eszközöket használnak. Minden helyiség csak akkor lesz elképzelhető, felfogható, ha az ember tudja, hogy a házbeli élet melyik
ré-55 Összefoglaló jelleggel lásd: Bakó 1977.
56 Gunda 1954: 84.
sze játszódik benne.57 Az ember építkezésre, az épületek funkciójára gyakorolt hatására tehát már a 19. század utolsó harmadában felhívták a figyelmet, en-nek ellenére még évtizedeket kellett várni ezen kutatási irányzat szélesebb körben történő elterjedésére. Mindezt jól mutatja, hogy a témával kapcsolatban később megjelent írások is többnyire Richard Weiss 1946-os munkáját tekintették kiin-dulópontnak, megfeledkezve Morgan és Meringer munkásságáról.
Richard Weiss 1946-ban hívta fel arra a figyelmet, hogy nem az épülettel és a lakással, hanem magával az építkezés folyamatával és a házban zajló élettel kell foglalkozni. A népi építkezést és a településnéprajzot csak úgy lehet a néprajz egé-szével összekötni, ha az építőre és a lakókra is tekintettel vagyunk.58 Vagy, ahogy Mohrmann mondta, nem az eszközöket, az élelmiszert és a viseletet, hanem a munkát és a gazdaságot, az étkezést és az öltözködést kell vizsgálni.59
Ugyanebben az évben történtek meg az új szemléletű kutatásra történő fel-hívások a magyar néprajztudományban is.60 Tálasi István a lakóházak vizsgálata kapcsán tért ki arra, hogy minden esetben az azt használó embert is tanulmá-nyozni kell. Ő elsősorban a lakóház beosztásának vizsgálata kapcsán emelte ki a családszociológiai vonatkozásokat, ezáltal a lakóházat használó embereknek a
57 Meringer 1896: 265–266.
58 Weiss 1946: 87. Weiss rendkívül nagy hatással volt a német nyelvű területek kutatóira. Karl-Sigismund Kramer 1964-ben foglalta össze a kérdéssel kapcsolatos elképzeléseit. Hangsúlyozta, hogy a megjelenő munkák többsége elsősorban a ház és az udvar fejlődéstörténeti és különösen építészettörténeti problé-mák szempontjából történő megvilágításával foglalkozik, és bár eközben egészen kitűnő eredményeket érnek el, mégsem szabad teljes mértékben ezzel a kutatási iránnyal egyetérteni. Bármennyire is magas ugyanis a tudományos értéke, fennáll annak a veszélye, hogy minél jobban belemerülnek az építéstech-nikai részletekbe, annál inkább elvész a rálátás az élet egészére. (Kramer 1964: 31.) Öt évvel később jelent meg Joachim Hähnel tanulmánya, amelyben hangsúlyozta, hogy a szerkezetkutatás mellett a térszerkezeti vizsgálati módszert, valamint a funkcióvizsgálatot is alkalmazni kell, ugyanis a szerkezetku-tatás csak a ház részeit látja, a lakóegységek belső elrendezésformáját, egymásba kötődését. A helyiségek-nek ez az összefüggése azonban a tér egységében is megvan, amiből már következtetni lehet arra, hogy mi történt a házban. Ebből a vizsgálatból pedig következik a funkcióvizsgálat módszere, ami az ingatlan egészét, mint lakó- és gazdálkodási egységnek a belső funkcionális eloszlását, valamint az egyes épületek, épületrészek és terek, helyiségek funkcióját vizsgálja. A komplex értelmezésénél a vizsgálati módszerek-nek ez a hármassága elkerülhetetlen. (Hähnel 1969.) Ezeket az elméleteket alkalmazta Peter Assion és Rolf Wilhelm Brednich a délnyugati német területek falusi építészeti kultúrájáról szóló munkájában.
(Assion–Brednich 1984.)
59 Mohrmann 1988: 123.
60 Részletesen nem fejtette ki, de fél évszázaddal korábban Herman Ottó már utalt az ember és a termé-szet kölcsönös, egymást alakító hatására, valamint az ember szerepére hajléka fejlődésének történetében.
„...az ember hajléka magával az emberrel fejlődött s valamint magára az emberre alakító hatással volt a ter-mészeti viszonyok összessége; ugyanez nyomta rá bélyegét hajlékára is.” (Herman 1899: 230.)
szerepét.61 Később a népi építkezés kutatásának módszeréről írt tanulmányában Vajkai Aurél és Gunda Béla is hasonló nézeteket fejtett ki, utóbbi pedig már a gazdasági épületek ilyen szempontú vizsgálatára is utalt.62
Az új irányú kutatásokkal kapcsolatos fő irányvonalat Vajkai Aurél már ta-nulmánya elején megfogalmazta. Meglátása szerint, „minthogy a házat annyi szál fűzi a parasztság életéhez – mondhatnók: a ház fogja azt össze –, az építkezés lényege csakis a benne élő emberrel összefüggésben ragadható meg”.63 Bár elismerte a felmé-rések szükségességét, annak mégis kisebb szerepet szánt a házkutatásban, ugyanis a túlzottan alapos mérnöki felvételekből pont a parasztház szelleme hiányzik, az a teremtő mozdulat, ami minden népi alkotásra jellemző. A házat használók-ról történő megfeledkezés elsődleges oka abban keresendő, hogy a ház látható, érzékelhető, felmérhető, a kutatók emiatt könnyen figyelmen kívül hagyták a házban lakó embert.64 Ezáltal pont azt nem vették észre, hogy a lakóházak nem-csak lakótérként szolgálnak, hanem a benne élő emberek ott dolgoznak, ünne-pelnek, gyászolnak.65 Gunda Béla kutatástörténeti áttekintése során szintén arra a megállapításra jutott, hogy a morfológiai, szerkezeti elemeket vizsgáló kutatók az építkezéskutatást összetévesztették az épületek felmérésével, a lakóházat elsza-kították a benne lakó embertől és a társadalomtól. Ősi, igen gyakran nehezen ki-következtethető formákból és nem emberi szükségletekből, igényekből indultak ki, amikor a fejlődését vizsgálták.66
Sajnálatos módon Vajkai Aurél új irányba mutató nézeteit a későbbi, szőlő-hegyi építményekkel kapcsolatos kutatásai során kevésbé alkalmazta. A
préshá-61 „...beosztását történeti illetőleg származási, valamint fejlődési és társadalomközi tényezőktől függően kell szem-lélnünk, nem felejtkezve meg a családszociológiai vonatkozásokról sem. Így jó lenne tudni, vajon a múlt században még általánosságban fennálló nagycsalád hogyan használta a házat lakásul, mi volt a családosz-tódásnak szerepe a házbeosztás módosulásában stb.” (Tálasi 1946: 29.) Az ilyen irányú kutatásokon belül az egyik úttörő munkának Juhász Antal Tápé építészetét bemutató írását tekinthetjük. A közel hatvan oldalas tanulmány egy jelentős részét az Élet a házban című fejezet teszi ki. Ennek már bevezetősorai is szemléleten mutatják a szerző célkitűzését, komplex szemléletmódját. „Hogyan él a tápéi ember a házban?
– erre igyekszünk feleletet adni, s tudjuk, hogy ez sok szempontú vizsgálódást kíván.” Juhász Antal foglal-kozott az egyes helyiségek funkciójával, a lakóházhoz kötődő szokásokkal, a benne végzett munkákkal.
Kitért arra a kérdésre, hogy a benne lakók milyen módon gondozzák az épületet, vagyis a ház élettörténe-tét kutatta az építésétől a pusztulásig. Nem feledkezett meg a lakóházhoz kapcsolódó hiedelmekről sem.
(Juhász 1971. különös tekintettel: 477–498.)
62 Vajkai 1948b.; Gunda 1954: 83.
63 Vajkai 1948b: 3.
64 Vajkai 1948b: 6.
65 Az ember lakóházhoz fűződő viszonyáról, elsősorban a fennálló érzelmi kapcsolatról, ennek okairól és megnyilvánulásairól lásd: Dankó 1992.
66 „Az építkezés kutatói közül csak kevesen próbálkoztak meg azzal, hogy a lakóház fejlődését nemcsak kultu-rális kölcsönzésekkel, az átadás és átvétel különböző eseteivel, az embertől elszakított technikai konstrukció változásával magyarázzák, hanem keressék a fejlődés belső tényezőit, okait, azokat a gazdasági és társadalmi tényezőket, amelyek a hagyományok keretein belül vagy a hagyományoktól elszakadva és új hagyományokat teremtve alakítják a népi építkezést.” (Gunda 1954: 83.)
zakról, pincékről szóló tanulmányai elsősorban építészeti szempontból közelítik meg a vizsgált épületeket, az azt használó emberrel kevésbé foglalkoznak. Pedig már 1938-ban megfogalmazta, hogy a szőlőhegy életformát, változatosságot ad, „a szőlőhegy a paraszt társadalmi élet fontos szintere, a szőlőhegyi élet szokásaiban régi ha-gyományok töredékei lappanganak”.67 Kivételnek – 1938-ban megjelenő tanulmá-nya mellett – a cserszegtomaji házról szóló írása tekinthető.68 Ebben hangsúlyozta, hogy a ház problematikája több oldalról közelíthető meg. Egyrészt felvételezni kell a kutatás idején fennálló házakat, morfológiai képet szükséges adni az építkezésről, de a ház változásának, alakulásának, fejlődésének vagy éppen a hanyatlás körülmé-nyeinek vizsgálata is elengedhetetlen. A házban élő organizmust látni, van szüle-tése, változatos élete, romlása, végpusztulása. Mindebben viszont az ember játszik szerepet, ezért ismernünk kell az épületet használók házban zajló életét, az ember és a ház viszonyát. Meg kell nézni, hogy mi a ház feladata, szerepe az ember életében, milyen funkciókat tölt be, mennyiben otthon, munkaterület és szórakozóhely.
A most említett elméleti jellegű munkák elsősorban a lakóházzal foglalkoz-nak, néhány esetben hangsúlyozzák csupán, hogy ezen kutatási irány a gazda-sági épületek kapcsán is figyelembe veendő.69 A gazdálkodás különböző ágaza-taihoz kapcsolódó épületek valóban elsősorban valamilyen munkavégzés vagy bizonyos termények, eszközök tárolása céljából jöttek létre. Emiatt természe-tes volt, hogy építészeti leírásuk mellett funkciójuk vizsgálata felé ezen irány-ból közelítettek. Én sem vonom kétségbe, hogy a gazdasági rendeltetésű épít-mények elsődleges funkciója a munkavégzés és a tárolás. Ennek megfelelően a szőlőbirtok az épületekkel együtt elsősorban gazdasági üzemhelyet jelent, a sző-lő feldolgozásának, a bor tárolásának és kezelésének a helyszínét. Ugyanakkor ezek a gazdák mindennapi és közösségi, társadalmi életében is jelentős szere-pet töltöttek be, így ezekre az épületekre is hatással volt az azt használó em-ber. Bár a szőlő az egyik legmunkaigényesebb növény volt, a bor is állandó ke-zelést, munkát igényelt, de ezek mellől sosem hiányozhatott a közösségi élet.
A szőlőnek a gazdák életében betöltött szerepét talán Vajkai Aurél fogalmazta meg a legszemléletesebben: „Kétségtelen, hogy egyforma és aggodalmas életébe a magasabb művelődési szintbe tartozó szőlőmívelés széles, derűsebb részeket vágott.
67 Vajkai-Wagenhuber 1938: 194.
68 Vajkai 1948a: 54.
69 Hähnel megállapítása szerint az elsődleges érdeklődés a térszerkezeti értelmezések terén hagyományosan a lakóépületeket érintették, de ez a szemléletmód a házkutatás területéhez tartozó minden építési feladat genezisének vizsgálatánál érvényben van, tehát a gazdasági és a technikai épületeknél is. Hangsúlyozta, hogy a funkciószerkezeti elemzésekre a gazdasági épületek és helyiségek vizsgálata terén is nagy igény lenne, mindenekelőtt az egyes kategóriák további differenciálásánál. (Hähnel 1969: 56–58.)
A szőlőgazdálkodás és bortermelés a maga igen változatos feladataival, részben in-kább szellemi, mint testi erőket igénybe vevő foglalatoskodásaival a paraszti élet ked-ves munkái közé tartozik, vasárnapi munka, sok helyen nem is számít munkának.
[…] De nemcsak a szőlőmívelés munkájának szinessége, a csekélyebb fáradság, de maga az egész szőlőhegy, a fák közt megbúvó pince, a zöldelő hegyoldal, nem kevésbé a bor a paraszti élet egyik érdekes és értékes részévé alakították a szőlőbéli foglalko-zást. A szőlőhegyen való tartózkodás és elbabrálás a falusi ember legkedvesebb élet-tevékenysége… […] A szőlőhegy életformát, változatosságot ad akár a mindennap kiballagó magános öreg gazdának, akár a csoportosan pinceszerező nagyobb társa-ságnak, a szüretelőknek.”70
A kutatások során tehát a hagyományos építészeti leírás, az elsődleges funk-ció bemutatása mellett elengedhetetlen, hogy az épületek, mint élettelen tárgyak vizsgálatán túllépjünk. Szükséges annak tanulmányozása, hogy milyen szerepet játszanak a szőlőhegyi életben, mit jelentenek a gazdák számára, használóik igé-nyeinek alakulásával, hogyan változik meg funkciójuk, berendezésük, milyen át-alakításokat végeznek rajtuk. Ezáltal válik lehetővé, hogy a présházak és pincék valós élettörténetét, egy adott társadalom életében betöltött szerepét megismer-jük. Emellett szükség van az ilyen jellegű vizsgálatokra azért is, hogy az épületek építészeti jegyeiben, a formában, a berendezésben bekövetkező változásokra pon-tosabb választ tudjunk adni. Az épület és az azt használó ember ugyanis szoros kölcsönhatásban állt és áll a mai napig egymással.
A pincék és présházak társadalmi életben betöltött szerepére tehát már az első kutatások is felfigyeltek, konkrét vizsgálatok mégis csak kis számban történtek.
Többnyire ezek is egy-egy elemet ragadtak ki, és az egyes témákat tekintve sem beszélhetünk arányos megoszlásról. Nagy részük a szőlőhegy védőszentjének ün-nepével, az ahhoz kötődő szokásokkal foglalkozik, azoknak is elsősorban egyházi oldalával, a liturgikus rész melletti profán jellegű eseményeket sokszor csak érin-tőlegesen mutatják be.71 A pincékben zajló életet, a spontán és szervezett talál-kozásokat, az épületek menedékként szolgáló szerepét, valamint titkos szerelmi találkozóknak helyet adó funkcióját általában csak érintették, részletes, elemző vizsgálatokat nem nagyon végeztek a kutatók. Pedig a présházak és pincék ilyen irányú funkciójának felismerése nem új tudományunkban, Gönczi Ferenc már 1910-ben felfigyelt ennek jelentőségére. Göcsejjel kapcsolatban számolt be arról, hogy a gazdák gyakran, némelyek naponta kijárnak a hegybe. A szokással kapcso-latban arról is írt, hogy ha nyitott pincét talál valaki, akkor oda bátran betérhet,
70 Vajkai-Wagenhuber 1938: 191, 194.
71 Példaként lásd: Muskovics 2011: 26–28.
mindig szívesen fogadják a másikat. Ugyanígy bemehet koldus, vándor, bárki idegen. Gönczinél már ekkor megjelent a pinceszerezés fogalma, amin a pincéről pincére járást értette.72
Bárth János 1992-ben publikálta tanulmányát a hajósi pincefaluban zajló pros-titúcióról.73 Ez a munka témáját és megközelítésmódját tekintve úttörő jellegű kutatás volt, és mind a mai napig a téma egyetlen részletes feldolgozása. A szerző egyik fontos felismerése, hogy nem országosan elterjedt, általános néprajzi jelen-séggel állunk szemben, hanem egy olyan társadalmi tünetről, női jövedelemszer-zési gyakorlatról van szó, amely a hagyományos paraszti társadalom keretei között csak azokon a helyeken formálódhatott ki, ahol különleges települési és munka-szervezési adottságok, társadalmi szokások tették lehetővé, hogy a férfitársadalom többsége időlegesen, de tartósan, a közösség által elfogadott jogcímen kiszakadjon a faluközösség egészének szigorú erkölcsű világából. A kutatás szép példája an-nak, hogy az épületeket nem szabad elszigetelten vizsgálni, a szokás valódi jelen-tőségének, a közösség életében betöltött szerepének megértéséhez a település- és gazdaságszerkezetet, a munkaszervezési formákat is figyelembe kell venni. Annak ellenére, hogy egy társadalmi szempontú vizsgálatról van szó, bizonyos mértékben az építészeti bemutatásra is szükség van. Az épületek elhelyezkedése, formája, a te-lepüléssel való kapcsolatának ismerete által érthetjük meg a szokás valós tartalmát.
A présházakban és pincékben zajló társadalmi élet bemutatásának szép példá-ja Kemény Attila nyomtatásban is megjelent szakdolgozata, amely tematikáját tekintve a legszélesebb körű összefoglalás.74 A szerző elsődleges célja az volt, hogy mind a spontán, mind a szervezett alkalmakat bemutassa. Ennek során nem-csak a pincékben zajló eseményekre terjesztette ki a figyelmét, hanem a szőlőben végzett munkák társadalmi jellegű alkalmaira is. Kemény Attila mind a régi, mind az új szokásokkal foglalkozott, így nyílt lehetősége a változásvizsgálatokra, valamint arra, hogy megállapítsa a hagyományos formák változatlan fennmara-dását, illetve módosulását. A munka tematikáját tekintve rendkívül széleskörű, a későbbi kutatások számára mintául szolgálhat. Bár elsősorban leíró munkáról van szó, feltétlen kiemelendő, hogy a szerző saját gyűjtései, interjúi alapján írta le egy település présházakhoz és pincékhez kötődő társadalmi szokásait, ezáltal közelebb hozva témájához az olvasót.
72 Gönczi 1910: 163. („Tavaszi s nyári időben sűrüen vonulnak ki, főleg a gazdák, kik különben elég gyakori, némelyek – ha a határban van a pincze – mindennapos vendégei a hegynek. A vidékiek a pákai fárában, vasárnap, miséről kimenet, családostól együtt a hegyre vonulnak s ott költik el ebédjüket. Régi, öröklött szen-vedély, vagy mondjuk: szokás ez. A hajdani közös családi életnél a teljes hatalommal rendelkező gazda reggel, miután kiadta a parancsot, elővette bőrtarisznyáját, abba kenyeret, füstölthúst, vagy hájat, (főleg ezt!) tojást, nyers krumplit, vagy száraz körtét, foghagymát, túrót, a gurgulába paprikássót tett, ezzel nyakába vetette még az elmaradhatatlan szijjas csutorát s így felszerelten ballagott a hegyre.”)
73 Bárth 1992.
74 Kemény 2015.
Az utolsó munka, amelyre röviden ki kell térni, Vajkai Aurélnak a már emlí-tett, Élet a cserszegtomaji házban című tanulmánya.75 Az előző kettőtől jellegében eltér, mivel a szerző nem egyes funkciókat vizsgált, hanem a házban zajló életet, a hegyközségi ember életét. Ember és ház viszonyát igyekezett feltárni, azt, hogy hogyan élt egy dunántúli hegyközségi ember a házában, mire használta fel annak helyiségeit, mi volt a hegyközségi ház funkciója. A tanulmány rendkívül személete-sen mutatja be, hogy egy eredetileg gazdasági funkcióval rendelkező épület hogyan válhat lakóházzá, hogyan őrződnek meg a régi szerepek, hogyan tudnak tért nyerni az új funkciók, és mindezek hogyan hatnak a ház kinézetére, belső elrendezésére.
Itt most csak három, de talán a legfontosabb kutatásokról számoltam be, amely munkák mindegyike mintaértékű. Tematikájuk sokszínűsége pedig jól tükrözi, hogy a présházak és pincék gazdasági szerepük mellett a társadalom életének fontos színterei voltak, és ha megváltozott formában és mértékben, de még napjainkban is azok.
Változásvizsgálatok és jelenkutatás
A társadalomnéprajzi jellegű kérdések megválaszolása mellett a másik újabb ku-tatási irány az épületek átalakításával, megőrzésével, valamint napjainkban betöl-tött funkciójával foglalkozik.
A népi kultúra mindig is változott, a 20. század közepén viszont rohamosan gyorsult fel ez a folyamat. Viszonylag rövid idő alatt drasztikus átalakulások zaj-lottak le, így ezen okoknak és az ezek következtében lezajló átalakulásoknak a vizsgálata ma már nélkülözhetetlen. Ezt személetesen mutatja, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum is szükségesnek tartotta kiállításainak társadalmi-, földrajzi- és időhatár szempontjából történő kibővítését. Ennek jegyében született meg a 20.
századi épületegyüttes gondolata, amelynek kutatási eredményei tanulmánykötet-ben is napvilágot láttak.76 Mint írják, a legutóbbi évtizedek változásainak vizsgála-tára nagy figyelmet kell fordítani, ezek alapján van ugyanis lehetőségünk „a jelen-kori vidéki NÉPI építészet és életmódbeli változások megfelelő mélységű felméréséhez is, hozzájárulnak a modernizáció előrehaladásának dokumentálásához, s lehetőséget teremtenek a hagyományos formák továbbélési törvényszerűségeinek megértéséhez”.77
Magyarországon az 1970-es évek végén növekedett meg az igény a kortárs jelenségek vizsgálata iránt. E mögött azok a nagy gazdasági, szociális, társadalmi,
75 Vajkai 1948a.
76 Cseri–Sári 2009.
77 Cseri–Sári 2009: 5. Ugyanígy a Néprajzi Múzeum feladatai közé is felvették a jelenkutatást, tárgyak, kiállítások és kiadványok – elsősorban a MaDok-füzetek sorozat – mutatják a néprajzi muzeológia ezen új irányzatát.
politikai átalakulások, modernizációs hatások álltak, melyek következtében az egész társadalom megváltozott, az életmódban gyökeres változások zajlottak le.78 Ez óhatatlanul érintette a néprajz bevett gyakorlatát, de emellett a nemzetközi kutatások irányváltásai is új feladatok felé ösztönözték tudományunkat. Mindez viszont nálunk drasztikus fordulatot nem eredményezett, a jelenkutatás melletti legfőbb érv a történetiség elvének következetes érvényesítése volt, mely a tanul-mányozott folyamatoknak a jelenig tartó követésére ösztönzött.79 Ez az új irány nagy szerepet kapott az életmódvizsgálatokban, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum kutatásainak köszönhetően pedig a népi építészet terén bekövetkező változásokra különösen nagy hangsúlyt helyeztek. Ezek azonban elsősorban a lakóházakkal foglalkoztak, a gazdasági épületek átalakulásával, az azokat érintő funkcióváltás-sal kapcsolatban még kevés vizsgálat folyt. Ebben szerepe lehetett annak, hogy az elmúlt évtizedekben jelentős részüket lebontották, vagy pedig felhagytak haszná-latukkal. Abból adódóan, hogy funkciójuk elvesztése után értékük még inkább lecsökkent, sok esetben átalakításukra, megóvásukra sem áldoztak.
Az elsősorban a lakótelkeken lévő gazdasági épületek közül mára valóban sok eltűnt, a részben a határban, részben a belterület szélén elhelyezkedő prés-házakkal és pincékkel viszont más a helyzet. Ezen gazdasági jellegű épületeknél
Az elsősorban a lakótelkeken lévő gazdasági épületek közül mára valóban sok eltűnt, a részben a határban, részben a belterület szélén elhelyezkedő prés-házakkal és pincékkel viszont más a helyzet. Ezen gazdasági jellegű épületeknél