Kecskés Péter Magyar Néprajzi Lexikonban megjelent szócikke értelmében szőlő-hegyi épületeknek a szőlő- és borkultúrával kapcsolatos gazdasági építményeket nevezzük, amelyek a termesztés, feldolgozás és tárolás színhelyén, azaz a szőlőhe-gyen vagy a szőlőskertben állnak. Ezeknek az egyéni vagy közösségi használatban lévő épületeknek több csoportját is megkülönböztetjük rendeltetésük és építészeti megoldásuk szerint: szőlőkunyhó, szőlőbeli hajlék, présházpince, lyukpince, dézs-maház és dézsmapince, szőlőhegyi kápolnák és haranglábak.190 A szőlőműveléssel és borászattal kapcsolatos tanulmányok elsősorban a szőlőfeldolgozás és a bortá-rolás építményeivel foglalkoztak és foglalkoznak napjainkban is. Ennek oka, hogy ezek a művelési ág legfontosabb, egyben legnagyobb számban előforduló épületei.
Nincsenek igazán olyan munkák, amelyek akár Kecskés Péter, akár a helyi eredmé-nyek alapján csoportosították és részletesen mutatták volna be egy adott szőlőhegy építményeit, a kutatások többnyire mindig egy típusra terjedtek ki. Kutatásomban én is csak a présházakkal és pincékkel foglalkoztam részletesebben, a többi épü-lettípus vizsgálata túlfeszítette volna jelen munka kereteit. A szőlőhegy képéhez azonban ezek is szervesen hozzátartoznak, és bizonyos szinten az általam vizsgált épületekkel is összefüggnek: a szakrális emlékek szerepet játszottak a teljes közössé-get érintő szokásokban, a dézsmapincék mintául szolgálhattak a jobbágyi-paraszti építkezéshez. Mindezek miatt, ha csak röviden is, de említést kell tenni róluk.
A Kecskés Péter által felsorolt épületek alapvetően három nagyobb csoportba oszthatók. Egyrészt beszélhetünk a szőlőkben álló kezdetleges kunyhókról, más-részt a szakrális építményekről, harmadmás-részt pedig a feldolgozó és tároló épüle-tekről. Ezeken belül meg kell különböztetni a kisebb, egykor jobbágyi, később paraszti, valamint a polgári és kisnemesi tulajdonban lévő pincéket, másrészt az egyházi és világi birtokosok által használt dézsmapincéket. A menedékhelyül szolgáló kunyhókon, a szakrális építményeken, valamint a feldolgozókon és a tárolókon kívül viszont egyéb épületek is megtalálhatók a szőlőhegyeken, például a csőszkunyhók. Emiatt szükségesnek tartom a rendszerezésbe egy negyedik típus (egyéb gazdasági jellegű építmények) bevezetését.
A szőlőhegyi épületek vizsgálata során még egy fontos szempontot figyelembe kell venni. A Kecskés Péter által felsorolt építmények elhelyezkedésében van egy lényeges különbség. Míg a szőlőbeli kunyhók mindig, a szakrális emlékek pedig
190 Kecskés 1982.
többnyire a szőlőhegyen álltak, addig a présházak és a pincék sok esetben nem ott épültek fel. A szőlőhegyi épületek vizsgálata során tehát mindenképp meg kell nézni, hogy ezek előfordulnak-e a településen belül vagy a belterület szélén. Bu-da-vidéken ez utóbbi két elhelyezkedési forma is jellemző, a szőlőhegyi építmény terminus használata tehát félrevezető lenne. Helyette a szőlő-borkultúrával kap-csolatos építmények megnevezést tartom célszerűbbnek. Szintén fontos megje-gyezni, hogy bár épületekről van szó, a szakrális funkciót betöltő csoportnál talán a szakrális emlékek megnevezés a pontosabb, a szobrok, keresztek, képoszlopok ugyanis szintén szerves részét alkották a szőlőhegyeknek.191
Dézsmapincék
A dézsmapincék kutatását a néprajzi irodalom sokáig elhanyagolta. Bakó Ferenc hívta fel a figyelmet a kutatások hiányára, aminek szerinte elsődleges oka az volt, hogy „a téma a történelem és segédtudományai érdeklődési körén kívül esett, a néprajz pedig a népi építményekre korlátozta figyelmét”.192 Az 1990-es évek elején az uradal-mi pincék kutatása, pontosabban nem kutatása tehát tipikus példája volt azoknak a feladatoknak, amelyek elsikkadtak a különböző szaktudományok között. Sajnos a helyzet most sem más, az uradalmi pincék szélesebb körű vizsgálata mindmáig várat magára. Ez azért probléma, mert az évszázadokon át a dézsmaborok tárolá-sát szolgáló építmények a legkorábbi bortárolók lehetnek, nem egyszer középkori eredetűek, és mintául szolgálhattak a kisebb termelők később létrehozott pincéi-hez. Ezek elsősorban méretükben tűntek ki, építésmódjukban viszont többnyire megegyeztek a jobbágyi, polgári, kisnemesi tulajdonban lévőkkel.
Zsámbékon a francia származású Aynard lovag leszármazottjai építették fel 1220 körül a késő román, kora gótikus bazilikát a mellette álló premontrei ko-lostorral együtt. Ez utóbbi a 15. században leégett, majd Mátyás király 1475-ben a pálosok kezelésébe adta. A templom sorsát egy 1763-as földrengés pecsételte meg, melynek során leomlott az északi hajó boltozata és oldalfala. A romok jelen-tős részét elhordták, a 19. század végén kezdték meg az állagmegóvási munkákat.
1934-ben tárták fel a templom északi részéhez csatlakozó kolostor falrészleteit, amit a pálosok építettek, mikor megkapták a birtokot. Mára ebből az épületből egy dongaboltozatos terem, a hajdani refektórium, az alapfalak, valamint a ko-lostorhoz tartozó pincerendszer maradt meg.193 E legutóbbiról pontos adatok
191 Vargha László a magyar népi műemlékekről szóló tanulmányában az épületek csoportosításánál az egy-házi jellegű épületekhez sorolta a feszületeket, kegyoszlopokat, szobrokat, fejfákat, kopjafákat, sírkeresz-teket is. (Vargha 1955: 50.)
192 Bakó 1996: 17.
193 http://romtemplom.hu/ (Letöltve: 2019. augusztus 5.)
nem állnak rendelkezésre, de abból adódóan, hogy a terület birtokosai a pálosok voltak, akiknek járt a bordézsma, valószínűsíthető, hogy azt a kolostor pincéjében tartották, tehát ez volt a település dézsmapincéje. A volt kolostorpince mellett még további két uradalmi pincéről tudni Zsámbékon. Az egyik a település egyet-len régi, egyemeletes háza mögött és alatt található. Martin Anton Jelli szerint ez lehetett az uradalmi kádár háza. A másik pincét a vár nyugati oldalára helyezte, amit 1905-ben, a mányi szerpentinút építésekor temettek be.194
Még ma is látható a Zichyek uradalmi pincéje Budaörsön. A család 1659-től birtokolta a települést és környékét, aminek egy részét (Csikpuszta, Budakeszi és Budaörs) Zichy Péter zálogba adta. Ezt felesége, Bercsényi Zsuzsanna váltotta vissza 1719-ben. A grófné Budaörsön kezdte meg az uradalmi központ kiépítését. Bevéte- lének jelentős része származott a szőlőművelésből, amit az is bizonyít, hogy a kastély-lyal egyidejűleg hatalmas boltíves pincét építtetett, amelyhez présház is tartozott.195 Budaörshöz hasonlóan Budakeszin is jelentős szerepre tett szert a szőlőmű-velés. A 18. században két fő szőlőtermő területe volt a településnek: az egyik Makkosmárián, a másik a mai Vadaspark területén. Ezeken viszonylag nagy meny-nyiségű bort termeltek, amit a dézsmaborokkal együtt megfelelő helyen kellett tárolni. Emellett értékesítési, borkimérési helyekre is szükség volt. Ennek céljából két uradalmi épületet is kialakítottak, az egyiket Makkosmárián, a másikat pedig a mai Városháza helyén.196 (1. kép) Ez utóbbiban fogadó, mészároslak, présház és pince is helyet kapott. E legutóbbi, átalakított formában, de még ma is látható.197
Az utolsó dézsmapince, amelyről pontosabb adatok is fennmaradtak, a pátyi, amit a helyiek Bruncvik-pincének neveztek.198 (2. kép) Az egykor a telki apátság tu-lajdonát képező pince a háború alatt a Hoffmann Gépgyár raktára lett. Alkatrésze-ket, gépzsírt, petróleumot, benzint tároltak benne. A háború végén felgyújtották az épületet. Ennek során présháza megsemmisült, Hofer Tamás 1952-es gyűjtése során már csak a falakról készített felvételt.199 Az 1950-es években a pincének a termelőszövetkezet lett a tulajdonosa, burgonyát és marharépát tartottak benne, az 1990-es években pedig gombát. A pince három párhuzamos ággal rendelke-zik, melyek két helyen is összeköttetésben állnak egymással. A járatok szélessége akkora, hogy lovaskocsival meg lehet bennük fordulni. A pátyi dézsmapince szép
194 Jelli 1996: 309.
195 Az uradalmi épületek tervrajzait lásd: MNL OL T1. 201/1–2, T62. 1/1, 188/2. A témával részletesebben Filipszky István foglalkozott: Filipszky 2004–2005. Budaörsön a Zichyeknek más pincéik is voltak, de ezek kisebb jelentőséggel bírtak. Lásd: Hauser 1989: 56–57.
196 A Fő utcai uradalmi épület rajzát lásd: MNL OL T1. 196/1, 196/2, T62. 1403.
197 Az egykori uradalmi pince egyben jól mutatja azt is, hogy a bortárolók napjainkban mennyire változatos funkciót tölthetnek be. A Rathauskellernek nevezett épület táncstúdióként, rendezvényhelyszínként üze-mel. (http://rathauskeller.hu/bemutatkozas /Letöltve: 2019. augusztus 6./)
198 NM EA F 102898.
199 NM EA F 102898.; Hofer 1952b: 5.
példája annak, hogy az uradalmi pincék hatással voltak a később kialakult kisebb társaikra. A mellette álló paraszti pincékhez hasonlóan boltozott présházzal rendel-kezett, de mérete jelentősen meghaladta a Pincehegyen található többi épületét.
Levéltári adatokból tudni, hogy Bián is voltak uradalmi présházak, ahova a szomszédos torbágyiak is hordták a mustot. Bia úrbéri peranyagában maradt fenn egy levél a torbágyi jobbágyoktól, amelyben azt írták, hogy szüret alkalmával „az Meltóságos Uradalomnak járandó Must Dézmáját Robotba tartozzuk Biára az ura-dalmi Présházakba vinni”.200 Az épületről további adatokat nem sikerült találni.
Szintén csak egy rövid utalásból tudni a budajenői dézsmapincéről.201 Kevés infor-máció maradt fenn az etyeki káptalani pincéről (Orbán-pince) is, mely az 1820-as években épült. A 45 méter hosszú, öt méter széles bortároló helyiség jól mutatja, hogy elsősorban a méretben mutatkozott meg a vagyoni különbség.202 Ebből adó-dik a téglaboltozás is, a paraszti pincékben ez csak a 19. század végén jelent meg.203
200 MNL PML IV.165a. Bia úrbéri pere. A torbágyi telkes jobbágyok írása.
201 A tizedből származó hasznot az uradalom szőlészetének kiterjesztésére és az uradalmi présház felújítására fordították. (Simon–Szilágyi 1998: 35.)
202 Geng 2005: 186.
203 Az egyházi és világi birtokosok által épített, a dézsmabor tárolására szolgáló pincék nagyságuknál fogva boltozottak voltak, amit mesteremberekkel készíttettek el.
1. kép: A mai Városháza helyén álló egykori uradalmi épület alaprajza.
11-es számmal a pincelejáratot, 12-essel a présházat jelölték.
(MNL OL T62. 1403.)