Az ország számos borvidékén a szőlőhegyi élet legfontosabb eseményei közé tar-toztak a védőszent napján tartott körmenetek, búcsúk. Ezek középpontjában a védőszent állt, akihez annak reményében imádkoztak, hogy megvédje a termést az időjárási katasztrófáktól. A búcsúk, körmenetek elsősorban a szent tiszteletére felszentelt kápolnákhoz, keresztekhez vagy szobrokhoz kötődtek, de ezek mellett sosem hiányozhatott a profán elem sem, melynek színterei sokszor a présházak és a pincék voltak. Témám szempontjából ez utóbbi helyszín töltene be jelentős szerepet, de az események csak úgy nyerhetnek értelmet, ha annak mind szakrá-lis, mind profán részét vizsgáljuk, az ünnep ugyanis a kettő egységéből állt össze.
Együttes vizsgálatukra azért is szükség van, mert a szakrális jellegű események szorosan kötődtek a szőlőművelés történetéhez. Ha a szakrális jellegű objektum funkcióját biztosító külső feltétel, tehát az adott gazdasági ág megszűnik vagy súlya csökken, akkor a védőszent kultuszának szakrális elemei is veszítenek
je-474 Hofer 1952b: 21.
lentőségükből.475 Ugyanilyen hatással vannak a szokásokra az emberek vallási életében bekövetkező változások is. Egyre inkább megfigyelhető, hogy az egykor elsősorban vallási jellegű események elvesztik ilyen tartalmukat, és a profán rész válik hangsúlyossá.476
A hazai szőlőket elsősorban Szent Orbán és Szent Donát oltalmába ajánlották, mellettük még Szent Márton kultusza terjedt el.477 Buda-vidéken Szent Orbán tiszteletére kaptam adatokat. A szakrális emlékekből és a néhány írott forrásból eddig öt településen sikerült kimutatni a kultuszát (Bia, Budaörs, Etyek, Perbál, Zsámbék), de pontosabb adatok csak Etyekről maradtak fenn. Itt keresztjáró na-pokon elmentek az öreghegyi és a Vérti-dűlőben álló szobrokhoz, egyik évben az egyikhez, a következőben a másikhoz.478 (4. kép) Emellett a tavaszi rügyfakadás idején egy-egy pohár bort felajánlva kérték Szent Orbánt, hogy ne feledkezzen meg az etyeki szőlőkről.479 Érdekesség, hogy bár Zsámbékon nem tudni Orbán-szoborról, de tisztelete megvolt, ugyanis ünnepén körmenet ment az etyeki sző-lőhegyen felállított szobrához.480 Nem ismert viszont az esemény profán része.
A biai kultusszal kapcsolatban is csak annyit tudni, hogy szüretkor musttal lelo-csolták az Orbán-keresztet.481 Perbálon a szobor kezében egy boroskancsó volt.
Erről mesélték szívesen a zsámbékiak, hogy ha Orbán napig nem fagyott, akkor a perbáliak hálából megtöltötték a korsót borral.482 Eddigi ismereteim szerint a vizsgált települések közül még Budaörsön volt Orbán-szobor. Arról, hogy kap-csolódott-e a szent emléknapjához valamilyen kultusz, semmit nem tudni. Abból adódóan viszont, hogy Bonomi Jenő 1933-ban megjelent munkájában, melyben az egyházi év szokásanyagával foglalkozott, nem tért ki Szent Orbánra – szemben például Szent Flóriánnal –, feltételezhető, hogy nem tartozott semmilyen közös-ségi esemény Orbán napjához.
Budaörssel kapcsolatban még egy közösségi szokás említhető meg, de ez már nem Szent Orbánhoz kötődött. A filoxéra pusztításától kezdve Havi Boldogasz-szony ünnepén (augusztus 5.) a papság vezetésével a Starentanz-kápolnához vo-nultak a hívők. (5. kép) A menetben régen négy fehér ruhás lány vitte Szűz Mária gyümölccsel és szőlővel díszített szobrát.483 Mivel a szokás a filoxéra pusztításával
475 Erre jó példa, hogy Egerben a filoxéra pusztítását követő néhány évben nem tartották meg a Donát-napi körmenetet. A szokással kapcsolatban lásd: Fajcsák 1992.
476 Ez megfigyelhető az esztergomi Orbán-napi búcsúnál is. Részletesebben lásd: Muskovics 2011: 27–28.
477 Más patrónusai is lehettek a szőlőknek, de tiszteletük széles körben nem volt ismert, csak egyes vidékekre korlátozódott. A borkereskedelem és pincészet védőszentjeit lásd: Ambrózy 1933: 8–9.
478 Lukács 1988: 106.
479 Szabó 2008: 37, 56.
480 Jelli 1988: 67.
481 Horváth–Palovics 2007: 9. Fényképét lásd: Bruckner 1984: 107. kép.
482 Jelli 1988: 67.
483 Bonomi 1933: 60.
áll kapcsolatban, feltételezhető, hogy könyörgő vagy veszély elmúlása utáni hála-adó célzattal vezették be.
Buda-vidék településeinek egy részén Szent Orbán kultusza ismert volt, tisz-teletével kapcsolatban viszont csak homályos adatok maradtak fenn. Ezek vi-szont azt mutatják, hogy a liturgikus rész mellett az ünnep profán oldala, tehát a pincebeli mulatozás nem volt ismert. Így az eddigi ismeretek szerint megálla-pítható, hogy csak a szüreti felvonulások és bálok említhetők a teljes közössé-get érintő, szőlő-borkultúrához kapcsolódó események között, ezeknek viszont nem a présházak és a pincék adtak helyet. Ki kell viszont még térni a december 27-i Szent János-napi borszentelésre, amely az ország több területén is ismert.
Georg Schreiber János evangélista tiszteletének terjedésében a premontrei rend-nek tulajdonította a legnagyobb szerepet, így a középkor végére a premontreiek-től ihletett európai tájakon teljesedett ki a kultusza. Ennek egyik legsajátosabb fejleménye és megnyilatkozása Szent János áldása, a borral történő köszöntés, ál-domás, borszentelés. Az áldomásból még a gótika elején szentelmény lett, amely az egyházi év liturgiájában is helyet kapott. Az egyház ezzel is ellensúlyozni kí-vánta a germánok téli napforduló idején tartott tobzódó mulatságait.484 A szokás szigetszerűen az ország több részén, de leginkább a borvidékeken máig él, igazán részletes leírásokkal viszont nem rendelkezünk. Buda-vidéken is ismert volt a Szent János-napi borszentelés, a szokással kapcsolatban viszont csak a korábbi gyűjtésekben találni rövid utalásokat. Zsámbékon az evangélium után áldottak János-bort. Ebből otthon minden családtag három kortyot kapott. Régen, mi-előtt a szájukhoz emelték az üveget, rövid vallásos formulát, könyörgő szavakat mondtak Szent Jánoshoz („Johannessegen, Gottessegen, geh mit mir und bleib bei mir!”), később pedig a Szentháromság nevében ittak. A maradékot a pincébe vitték és minden hordóba öntöttek belőle, amivel újra megáldották a borter-mést.485 Bonomi Jenő az 1930-as évek elején végzett gyűjtései alapján arra a megállapításra jutott, hogy ez az egész Buda-vidéken elterjedt szokás volt, Bián, Budakeszin, Torbágyon és Zsámbékon is találkozott vele. Etyeken ekkor már nem gyakorolták, de az emlékezetben még élt. A hordóba öntés általános jelen-ség volt, de Zsámbékon még a kutakba is hintettek pár cseppet.486 A szentkul-tusznak megfelelően a Szent János-napi boráldás is elsősorban vallásos esemény, az egyházi liturgia része, amelyhez azonban, mint a szentek kultuszánál álta-lában, hozzátartozik egy profánabb rész, a szentelmény néphit szerint történő felhasználása. Ennek pedig mindig helyszínei voltak a présházak és a pincék, amelyek ezáltal spontán találkozások helyszíneivé válhattak.
484 Szent János kultuszáról összefoglaló jelleggel lásd: Bálint 1977: 88–109. A kultusz kialakulásáról lásd:
Schwarz 1929: 69–72.
485 Jelli 1988: 88.
486 Bonomi 1933: 34.