KRITIKUS INFRASTRUKTÚRA AZ EURÓPAI UNIÓBAN

2004 júniusában az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy készítsen átfogó stra-tégiát a létfontosságú infrastruktúrák védelmére. Ezt követően a Bizottság 2004.

október 20-án elfogadta „A létfontosságú infrastruktúrák védelme a terrorizmus elleni küzdelemben” című közleményt, amely egyértelmű javaslatokat tesz arra vonatkozóan, hogyan lehetne az európai megelőzést, felkészültséget és válaszadást javítani a létfontosságú infrastruktúrákat érintő terrortámadások tekintetében.

A Tanács által 2004 decemberében elfogadott , „A terrortámadások megelőzése, felkészültség és válaszadás” című következtetések, valamint „A terrorfenyegeté-sek és -támadások következményeivel kapcsolatos EU szolidaritási program”

támogatt a a Bizott ság szándékát, hogy javaslatot tegyen a létfontosságú infrastruk-túrák védelmére vonatkozó európai programra (European Programme for Critical Infrastructure Protection – EPCIP), és jóváhagyta a létfontosságú infrastruktúrák figyelmeztető információs hálózatának (Critical Infrastructure Warning Information Network – CIWIN) Bizott ság általi felállítását (Európai Bizott ság, 2005).

Az Európai Bizott ság 2005 novemberében „Zöld Könyvet” adott ki „A Létfontosságú Infrastruktúrák Védelmére Vonatkozó Európai Programról”.

A „Zöld Könyvet” követt e 2006-ban az Európai Bizott ság közleménye a létfon-tosságú infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai programról. Ebben a közle-ményben az Európai Bizott ság meghatározását adja az európai szintű kritikus infrastruktúráknak.

Az európai létfontosságú infrastruktúrák olyan kij elölt létfontosságú infra-struktúrák, amelyek a Közösség szempontjából rendkívüli jelentőséggel bírnak, és amelyek megzavarása vagy megsemmisítése két vagy több tagállamot is érintene, illetve csak egyetlen tagállamot érintene, de a létfontosságú infrastruktúra egy másik tagállamban van. Ez magában foglal olyan határokon átnyúló hatásokat is, amelyek a különböző ágazatok egymással összekapcsolt infrastruktúrái között i kölcsönös függőségekből erednek. Irányelv útján vezetik majd be az európai lét-fontosságú infrastruktúrák (ECI-k) azonosítására és kij elölésére vonatkozó eljárást, valamint a közös megközelítést annak értékeléséhez, hogy szükséges-e ezen infra-struktúrák védelmét javítani (Európai Bizott ság, 2006). A fennálló közösségi hatás-körökre is fi gyelemmel, a nemzeti létfontosságú infrastruktúrák védelméért való felelősség az NCI-tulajdonosokat/üzemeltetőket és a tagállamokat terheli.

A Bizott ság kérés esetén támogatja majd a tagállamokat ez irányú erőfeszítéseik-ben. A nemzeti létfontosságú infrastruktúrák védelmének javítása céljából a Bizott ság az egyes tagállamokat nemzeti CIP-programok kidolgozására ösztönzi.

E programok célja az lenne, hogy bemutassák az egyes tagállamok megközelíté-seit a területükön található nemzeti létfontosságú infrastruktúrák védelmével kapcsolatosan. A nemzeti létfontosságú infrastruktúrák tagállam általi azonosítá-sa és kij elölése előre meghatározott nemzeti kritériumok alapján történne. E krité-riumokat az egyes tagállamok dolgoznák ki, fi gyelemmel legalább az adott infra-struktúra megzavarása vagy megsemmisítése által okozott alábbi minőségi és mennyiségi hatásokra:

Terjedelem – Az adott létfontosságú infrastruktúra megzavarását vagy meg-semmisítését azon földrajzi terület nagysága alapján osztályozzák majd, amelyre az infrastruktúra megsemmisítése vagy megzavarása kihathat.

Súlyosság – Egy adott infrastruktúra megzavarásának vagy megsemmisítésé-nek következményeit a következők alapján értékelik majd:

– társadalmi hatás (az érintett lakosság száma);

– gazdasági hatás (a gazdasági veszteség és/vagy a termékek, illetve szolgálta-tások romlásának mértéke);

– környezeti hatás;

– politikai hatások;

– pszichológiai hatások;

– közegészségügyi következmények.

Amennyiben ilyen kritériumok nincsenek, a Bizott ság kérésre – a megfelelő módszertanok rendelkezésre bocsátásával – segítséget nyújt a tagállamnak e krité-riumok kidolgozásához.

A Bizott ság valamennyi tagállamot arra ösztönzi, hogy nemzeti CIP-programját az ECI-kkel kapcsolatban felállított létfontosságú infrastrukturális ágazatok közös listájára alapozza. A létfontosságú infrastruktúrák védelmét célzó hasonló meg-közelítések bevezetése a tagállamokban hozzájárulna ahhoz, hogy a létfontosságú infrastruktúrák által érintett szereplők egész Európában élvezzék annak előnyeit, hogy nincsenek járulékos költségeket eredményező különböző szabályozásoknak alávetve, továbbá biztosítaná, hogy a belső piac ne torzuljon.

A terrorizmust és más bűncselekményeket, a természeti katasztrófákat, vala-mint a baleseteket okozó egyéb eseményeket nem tartóztatják fel a nemzetközi határok. A veszélyeket nem lehet csupán nemzeti összefüggésben vizsgálni.

Következésképpen az EPCIP végrehajtása során teljes mértékben fi gyelembe kell venni a létfontosságú infrastruktúrák védelmének külső dimenzióját. A mai gaz-daságot és társadalmat jellemző összefüggések és kölcsönös függőségek azt ered-ményezik, hogy még az EU határain kívül bekövetkező zavarok is súlyos hatással járhatnak a Közösségre és tagállamaira. Ugyanígy az EU-ban található valamely létfontosságú infrastruktúra megzavarása vagy megsemmisítése káros hatással járhat az EU partnereire. Végül pedig az EU-n belüli létfontosságú infrastruktúrák védelmének növelését célzó munka minimalizálja majd annak kockázatát, hogy az EU gazdaságát megzavarják, és e munka így hozzájárul az EU általános gazdasági versenyképességéhez.

Az Európai Tanács 2008-ban fogadta el az irányelvet az európai kritikus infra-struktúrák (ECI) azonosításáról és kij elöléséről, valamint védelmük javítása szük-ségességének értékeléséről. Ez az irányelv az energiaágazatra és a közlekedési ágazatra összpontosít, és felülvizsgálatára hatásának és annak értékelésének céljá-ból kerül sor, hogy szükséges-e más ágazatokat is – többek között az információs és kommunikációs technológiák (IKT) ágazatát – az irányelv hatálya alá vonni. Az irányelv meghatározása szerint „kritikus infrastruktúra” a tagállamokban találha-tó azon eszközök, rendszerek vagy ezek részei, amelyek elengedhetetlenek a lét-fontosságú társadalmi feladatok ellátásához, az egészségügyhöz, a biztonsághoz, az emberek gazdasági és szociális jólétéhez, valamint amelyek megzavarása vagy megsemmisítése e feladatok folyamatos ellátásának hiánya miatt jelentős követ-kezményekkel járna valamely tagállamban.

Az egyes ágazatokat jellemző sebezhetőségi pontok, veszélyek és kockázatok hatékony azonosítása egyaránt megköveteli az ECI-k tulajdonosai/üzemeltetői és a tagállamok között i, valamint a tagállamok és a Bizott ság között i kommunikációt.

Minden tagállamnak információt kell gyűjtenie a területén található ECI-kről (Európai Tanács, 2008).

A Magyar Kormány 2010 novemberében határozatot hozott a fenti irányelvnek való megfeleléshez szükséges hazai intézkedésekről:

1. Ki kell dolgozni az európai kritikus infrastruktúrák azonosításához szüksé-ges kritériumrendszert.

2. Ki kell dolgozni a nemzeti kritikusinfrastruktúra-védelem intézmény- és kritériumrendszerét.

3. Amennyiben az Irányelv III. Mellékletében foglalt eljárási rend alapján szük-ségesnek tartja a kormány európai kritikus infrastruktúra kij elölését, akkor a

lehetséges európai kritikus infrastruktúrák üzemeltetőinek vagy tulajdono-sainak bevonásával tegyen javaslatot a kij elölésre és a kij elölés felülvizsgála-tára (Magyar Kormány, 2010).

A Bizott ság 2008 márciusában közleményt fogadott el az Unió katasztrófaelhá-rítási képességének megerősítéséről (COM, 2008: 130). Ebben olyan integrált kon-cepciót vázolt fel, amely a katasztrófahelyzetek valamennyi szakaszát magában foglalja (megelőzés, felkészülés, azonnali válasz, helyreállítás), a katasztrófák vala-mennyi típusára kiterjed (az EU-n belül és kívül, természeti csapásokra és ember által előidézett katasztrófákra egyaránt), és foglalkozik egyrészt az összes uniós szintű eszközzel, másrészt az intézményközi koordináció lehetőségével is. A doku-mentum külön mellékletet szentelt az erdőtüzek kérdésének. A közleményben a Bizott ság két javaslat előterjesztését vetített e elő: egyet a megelőzésről, egy másikat pedig a fejlődő országokban bekövetkező katasztrófák kockázatainak mérséklésé-vel kapcsolatban követendő európai uniós stratégiáról. A katasztrófamegelőzés területén mind az Európai Parlament, mind a Tanács azonnali fellépést sürget.

Az Európai Bizott ság 2009 elején két közleményt is elfogadott a katasztrófavé-delem területén: az egyikben közösségi koncepciót vázol fel az Európai Unióban bekövetkező természeti csapások és ember okozta katasztrófák hatásainak mér-séklésére, a másikban pedig azt a stratégiát ismerteti, amely a fejlődő országokban előforduló katasztrófák kockázatainak csökkentését célozza. Az egyetlen csomag-ként elfogadott két közlemény az első kísérlet a stratégiai szemléletmód erőtelje-sebb érvényesítésére – ami azért is fontos, mert az éghajlatváltozás miatt egyre nagyobbak a kockázatok. A Bizott ság szerint a Közösség szintjén azokra a kérdé-sekre érdemes összpontosítani, amelyekben a közös fellépés jobb hatékonyságot ígér, mint a tagállamok egyenkénti cselekvése: például ismereteink bővítésére, az egyes szereplők és politikai kezdeményezések között i kölcsönhatások megerősíté-sére, a meglévő közösségi katasztrófamegelőző eszközök működésének javítására.

A fejlődő országok vonatkozásában a Bizott ság egy olyan európai uniós stratégiát dolgozott ki, amely segít mérsékelni a természeti csapások következményeit a foko-zott an veszélyeztetett országokban. Mindkét közlemény hozzájárul a katasztrófák kockázatainak csökkentéséről megrendezett világkonferencián a 2005-től 2015-ig terjedő időszakra vonatkozóan elfogadott úgynevezett hyogói cselekvési keret vég-rehajtásához.

A megelőzésről szóló közlemény megjelöli azokat a területeket, amelyeken az európai uniós szintű fellépés többletértéket jelenthet. A Bizott ság álláspontja sze-rint például közösségi szintű leltárt kellene készíteni a rendelkezésre álló informá-ciókról és bevált gyakorlati megoldásokról; iránymutatásokat kellene összeállítani a veszélyforrások és a kockázatok feltérképezéséről; gondoskodni kellene arról, hogy a katasztrófavédelem teljes területén – elsősorban a képzési és a tudatosság-növelő kezdeményezések fokozása révén – megerősödjenek az egyes szereplők, illetőleg az egyes politikai törekvések között i kapcsolatok; javítani kellene a korai fi gyelmeztető rendszerekhez való hozzáférést; és hatékonyabban, célirányosabban kellene felhasználni a közösségi fi nanszírozást.