GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSI ÉS FEJLESZTÉSI SZERVEZET Az OECD az International Futures Program keretében 2000-ben egy új projektet

indított azzal a céllal, hogy a kormányok értékeljék újra a 21. század felmerülő koc-kázatainak kezelésével kapcsolatos politikáikat. A jövőre irányuló, ágazatokat átfo-gó és multidiszciplináris elemzésben kormányzatok, nemzetközi szervezetek, nagyvállalatok és tudományos intézetek szakértői vettek részt. A vizsgálat támasz-kodott azokra a munkákra is, amelyeket az OECD különböző bizottságaiban és munkacsoportjaiban folytattak a következő területeken: veszélyes vegyi anyagok termelése és szállítása, nukleáris energia, információs rendszerek és hálózatok biz-tonsága, biotechnológia, élelmiszerbiztonság stb. (OECD, 2003, 2004, 2009). Az OECD-elemzések azonosították azokat a hajtóerőket, amelyek lényegesen módo-sítják a kockázatkezelés kontextusát:

Demográfi ai változások: népességnövekedés, öregedés, vándorlás, urbani-záció;

Környezeti változások: éghajlatváltozás és annak hatásai a természeti katasztrófákra, valamint a fertőző betegségekre;

Technológiai tényezők: rendszerek és hálózatok összekapcsoltsága, techno-lógiai fejlődés;

Társadalmi-gazdasági tényezők: népesség és gazdaság koncentrációja, jöve-delemkülönbségek, a szabályozási kapacitások átalakulása.

3. ábra. A városi népesség aránya (milliárd fő) Forrás: United Nations World Urbanisation Prospects, 1999

A modern társadalmak kockázatkezelési politikái a következő kihívásokkal néznek szembe: komplexitás, mobilitás, a köz- és magánszféra között i felelősség-megosztás, a méret kérdése, bizonytalanság és elővigyázatosság, a kockázatok társadalmi percepciója és az érdekelt felek diverzitása (sokfélesége).

A rendszerkockázat a veszélyek, sérülékenységek, transzmissziós mechaniz-musok és válaszok kombinációja. A kockázatkezelés csak holisztikus megközelí-téssel lehet eredményes, amelynek az alábbi elemeket kell magában foglalnia:

•Kockázat- és sérülékenységelemzés;

•Politikakészítés és döntéshozatal;

•Keretfeltételek: törvények, szabályozások, gazdasági ösztönzők;

•Védelem;

•Elővigyázatosság (óvatosság) és korai riasztás;

•Mentés;

•Felszámolás és újjáépítés;

•Visszacsatolás és szervezeti átalakítás.

4.1 Egyesült Államok

A 2003-ban elfogadott Nemzeti Stratégia a „Kritikus Infrastruktúrák és Fő Vagyontárgyak Védelmére” („National Strategy for the Physical Protection of Critical Infrastructures and Key Assets” – NSPP) a G. W. Bush-adminisztráció által kidolgozott belbiztonsági stratégia fontos részét képezi. A Stratégia megvalósítása a kritikus infrastruktúrák és a fő vagyontárgyak pontos meghatározását igényelte.

A kritikus infrastruktúra fogalma az elmúlt évtizedek közpolitikai vitáiban sokat változott, de még mindig nem kristályosodott ki teljesen.

20 esztendővel ezelőtt az infrastruktúra főként a nemzeti közműveket jelentett e.

Az 1990-es évek közepén a nemzetközi terrorizmus növekvő fenyegetése arra

kész-tett e a politikai döntéshozókat, hogy tekintsék át újra az infrastruktúra fogalmát belbiztonsági vonatkozásban. Az egymás után következő szövetségi kormányok, jelentések, törvények és végrehajtási rendeletek fi nomított ák, egyútt al szélesített ék az infrastrukturális szektorok és a vagyontárgyak típusainak számát.

A 2001-ben elfogadott USA Hazafi as Törvény („The USA PATRIOT Act of 2001”) tartalmazza a szövetségi kormány legújabb meghatározását a kritikus infrastruk-túrákról. Az NSPP magában foglalja a nemzeti jelentőségű kritikus infrastruktú-rák és vagyontárgyak részletes listáját. A lista a jövőben is változhat a gazdasági és geopolitikai fejlemények tükrében. A kritikusság kritériumainak meghatározása szintén fontos annak érdekében, hogy a szövetségi hivatalok alkalmazni tudják a kritikus infrastruktúrákkal kapcsolatos jogszabályokat (Congressional Research Service, 2004).

A kritikus infrastruktúrák a belbiztonságról szóló elnöki irányelv szerint:

•Információtechnológia;

•Telekommunikáció;

•Vegyi anyagok;

•Közlekedési rendszerek, beleértve a tömegközlekedést, repülést, tengerhajó-zást, felszíni és felszín alatt i közlekedést, vasúti és csővezetékes rendszereke;t

•Rendkívüli eseményekkel kapcsolatos szolgáltatások;

•Postai és szállítási szolgáltatások;

•Mezőgazdaság, élelmiszer (hús, baromfi , tojástermékek);

•Közegészségügy és élelmiszer (húson, baromfi n és tojástermékeken kívül);

•Ivóvíz és szennyvíztisztítási rendszerek;

•Energia, beleértve az olaj- és gáztermelést, -fi nomítást és -raktározást, vala-mint a villamosenergia-termelést (kivéve a kereskedelmi célú atomerőműve-ket);

•Banki tevékenységek és pénzügyek;

•Nemzeti műemlékek és szimbólumok;

•Védelmi ipar.

4.2 EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

Az Egyesült Királyság Kormánya a 2007. évi nagyon súlyos árvizek kapcsán kez-dett el foglalkozni komolyabban a kritikus infrastruktúrák kérdéskörével.

Egy stratégiai keretet és politikai állásfoglalást adtak ki 2010 márciusában, amelynek célja egy ágazatközi program („The Critical Infrastructure Resilience Programme”) kialakítása a kritikus infrastruktúrák és lényeges szolgáltatások ter-mészeti katasztrófákkal szembeni ellenállóképességének (resilience) javítására.

Ennek a programnak a felelősségmegosztás, a konzisztencia, az arányosság és a kockázatalapú megközelítés elvén kell alapulnia annak érdekében, hogy a jövőben csökkenteni lehessen az infrastruktúrák sérülékenységét. A brit meghatározás sze-rint kritikus infrastruktúra „azok a (fi zikai vagy elektronikus) vagyontárgyak, amelyek létfontosságúak az ország számára lényeges szolgáltatások folyamatos nyújtásában és integritásában, és amelyek elvesztése vagy veszélyeztetése súlyos

gazdasági és társadalmi következményekhez vagy az élet elvesztéséhez vezethet”

(Cabinet Offi ce, 2008, 2010).

Kritikussági skála meghatározása a nemzeti infrastruktúrákra az Egyesült Királyságban:

•Kategória 5: Ennek az infrastruktúrának az elvesztése katasztrofális hatással lenne az egész országra. Ezek a vagyontárgyak nemzeti jelentőséggel bírnak, ame-lyek elvesztése hosszú távú és több szektort érintő hatásokkal járna. Várhatóan csak néhány ilyen esett el lehet számolni.

•Kategória 4: A legfontosabb infrastruktúrák tartoznak ebbe a kategóriába.

Ezek elvesztése súlyos hatást gyakorolna a legfontosabb szolgáltatásokra, és az egész ország vagy milliók ellátását veszélyeztetné.

•Kategória 3: Lényeges infrastruktúrák ágazati és ellátási szempontból, ame-lyek elvesztése nagy földrajzi régiókra és emberek százezreire lenne hatással.

•Kategória 2: Infrastruktúrák, amelyek elvesztése jelentős hatással lenne lénye-ges szektorok szolgáltatására, illetve azok megszakadására, és egész járásokat és emberek tízezreit érintené.

•Kategória 1: Infrastruktúrák, amelyek elvesztése mérsékelt hatással lenne a szolgáltatásokra, és csak lokálisan érintene néhány ezer embert.

•Kategória 0: Infrastruktúrák, amelyek elvesztése nemzeti szinten kicsi hatás-sal járna.

4. ábra. Kritikussági skála az Egyesült Királyságban

5. AZ IDŐSEK MINT AZ EGYIK LEGSÉRÜLÉKENYEBB CSOPORT