Egy ünnepi kötetet nem zárhatunk mással, mint a számvetéssel, vagyis annak megál-lapításával, mit tettünk eddig, és mi fogunk tenni ezután. Nem könnyű műfaj, s pláne nem egyszemélyes, így az alábbi írás közös tapasztalataink mellett sok-sok beszélgetés, vita, ajánlás, tanács, megírt anyag üzeneteinek és persze figyelmeztetéseinek eredmé-nye1. Az áttekintés gerincét a szakemberektől a szervezeteken át a szakmai programo-kon keresztül vezetjük a ma kihívásai, dilemmái és perspektívái felé.
Hol tart ma a magyarországi közösségfejlesztés?
A közösségfejlesztés mint tevékenység, mint szemléletmód és mint szakma szerepel saját gondolkodásmódunkban és mások rólunk alkotott képében egyaránt. Az első huszonöt év eredményeként van neve a tevékenységnek, vannak ismérvei, módszerei, terepen szerzett tapasztalatai és azokat dokumentáló, elemző szakirodalmak, azokból követ-keztetett elméletek. Az Egyesület tizedik éve táján kiadott első nagyszabású szakmai alapozó kézikönyv, a Közösségfejlesztés életszerűen sokat dilemmázik az alapokon, a szak-maiságon, a más szakmákhoz képest való meghatározottságon. Sokkal határozottab-bak ma sem vagyunk, és érveink száma sem nőtt nagyon ezen a téren, de a hangsúly el-tolódott. A negyedszázados évforduló időszakában előtérbe került a kérdés: „Mit adunk mi a másokkal való együttműködésekbe? Hogyan járulunk hozzá a társadalmi változásokhoz?”.
Az együttműködést keressük, ezért minél pontosabban meg kell tudjuk fogalmaznunk, hogy mit kínálunk:
• az állampolgárok, helyi közösségek;
• a közösségi munkamódokban gondolkodó szakemberek;
• a megrendelőként fellépő önkormányzatok és állami szervek, a különböző jogi szabályozásokon dolgozó döntéshozók, valamint
• a felsőoktatásban tanulók számára.
Frissítettük a Közösségfejlesztők Egyesületének esemény naptárát (teljes terjedelmében a DVD mellékleten található), mely így 1975-ől napjainkig foglalja össze szakmai mun-kánk legfontosabb eseményeit. Ezek áttekintése során szembetűnő a máig tartó erős terepi jelenlét, a képzések visszatérő igénye és hangsúlya, a nemzetközi munka inspirációjá-nak vitorlába fogása, illetve szakmai/szakpolitikai ajánlások készítése, mintaprogramok, há-lózatok indítása. Ezek a legerősebb tartópillérei a közösségfejlesztő szakmának, ezek a beavatkozások leginkább igazolt munkaformái. Az eseménynaptár kevesebb szót ejt a
1 Összegző írás, melynek elkészültét az elmúlt fél év egyesületi eseményei, szakmai műhelyei, a Molnár Arankával és Peták Péterrel tartott választmányi, a velük, ill. Farkas Gabriellával és Purtczl Andreával rendszeresen megtartott stábtalálkozók mellett az alábbi dokumentumok inspirálták: Budapest Nyilatko-zat 2004., Közösségfejlesztők Egyesülete Stratégiai terve 2011-2013, Vercseg Ilona: Közösség és részvétel. Hilscher Rezső Alapítvány, Bp. 2011, Varga-Vercseg: Közösségfejlesztés. Magyar Művelődési Intézet, Bp. 2009., Huszerl József: A Közösségfejlesztők Egyesülete és a Közösségi Kapcsolat Alapítvány közös történetének legfontosabb állomásai (jegyzet, 2014), Varga Máté: A közösségfejlesztés nemzetközi munkáinak áttekintése (jegyzet, 2014), Vercseg Ilona: Szakmafejlesztés (jegyzet, 2014).
161 ¶ számvetés, dilemmák és perspektívák
szervezeti hálózati építkezésről, sokkal többet a tág és informális szakmai intézmények és hálózatok építéséről, amelyeket a közösségiség mint érték, a részvételi alapú fejlesz-tés mint megközelífejlesz-tés és a közösségi tanulás mint munkamód köt(ött) össze. Fontos és erős kötések születtek a több, mint negyedszázados szakmatörténetben, melynek egyik – erős, de nem kizárólagos – szála a Közösségfejlesztők Egyesületének megjelenése és masszív jelenléte. Eddig sem és ezután sem lesz célunk merev határvonalakat húzni e szakmai szervezet köré, elfogadjuk és erősítjük az erős és laza szálak egyidejű jelenlétét, összefo-nódásaikkal és széttartásukkal együtt. Most mégis igyekszünk áttekinteni mi volt, és lehet a dolga egy országos szakmai szervezetnek, mit vártak és várhatnak tőle tagjai, milyen szerepet tölt be más, területi szerveződésű közösségfejlesztő szervezetek között, milyet a nemzetközi szakmai közéletben vagy az oktatás-képzés területén. Mindezek tükrében szeretnénk megrajzolni annak a szervezetnek a képét, amely megújulásra és együttmű-ködésre képesen szervezi a szakmai közéletet.
A szakemberek
A KÖFE alapító okirata szerint a kezdetektől fogva szakemberek társulása, azaz tagjai olyan személyek, akiknek célja támogatni a településükön cselekedni akaró embereket. Kez-detben erős volt az igény a mozgalmi hangulatra, s a munka jellege is erősítette ezt. A terepmunkák, képzések újabb szakembereket hoztak felszínre, akik munkájukkal, tagi részvételükkel, elkötelezettségükkel csatlakoztak, részévé válva a közösségfejlesztés hazai mozgalmának. A nagy közös indulás (ld. I. fejezet: Kezdetek) energiái és szinergiái után egy sokkal inkább területi fókuszú időszak következett, azaz mindenki belemerült a kö-zös értékek mentén készült helyi tervek megvalósításába. Ezek a munkák ismét újabb embereket mozgósítottak, akik kezdetben még az országos, később a helyi, megyei és a regionális szervezetek megjelenésével ezeken a szinteken kapcsolódtak be a munkába.
Minden korszak hozza a maga dilemmáit a kor szakemberei számára. A mozgalom hajnalán még leginkább a kollégákkal, az uralkodó szakmai vagy politikai szemlélettel, az újszerű ismeretlennel szembeni bizalmatlansággal, félelmekkel kellett megküzdeni;
ma talán, más társadalomfejlesztő szakemberekhez hasonlóan, az egyik legfontosabb kérdés számunkra: fejlesztők vagyunk vagy „szolgáltatók”? Az, hogy a fejlesztések finanszírozása az Európai Unión keresztül zajlik, hogy a projektmunka eredményori-entált, hogy helyben nincs pénz, nincs erőforrás, hogy nincsenek „független” fejlesztői források, abba az irányba tolják a szakembereket és a szakmai szervezeteket, hogy álla-mi, intézményi szerepet vállaljanak más területeken, piaci, fél-piaci szolgáltatóként je-lenjenek meg fejlesztői tudásaik termékeivel (képzés, tanácsadás, menedzsment, stb.).
Közösségfejlesztőként ma is sokan dolgoznak az országban. Többnyire humán/társada-lomtudományi területen végzett, a gyakorlatban dolgozó szakemberekről van szó, akik tanulmányaik vagy terepi szükségleteik okán kerültek kapcsolatba a közösségfejlesztés adta lehetőségekkel, módszertani és elméleti támogatással. A szakmai szerep és a végzett tanulmányok2 is tagolhatják a közösségi munka szakembereit, legegyszerűbben talán:
2 A közösségfejlesztés képzési, oktatási rendszerének alakulásáról részletesebben ld. a kötet Szakmafej-lesztés c. fejezetét.
• helyi közösségi munkás: saját településén a közösségért, a közösség ügyeiben eljáró, másokat tudatosan szervező aktivista, nem feltétlenül képzett közösségi szakem-ber, de motivált a tanulásra, tudásszerzésre e téren (24, 40, 60, 120 órás közösségi munkás/közösségfejlesztő képzések állnak a rendelkezésére);
• közösségfejlesztő: külső fejlesztő, aki többnyire a helyi közösséget szervező csoport-tal, azok vezetőivel dolgozik intenzíven, kevesebbet közvetlenül a helyi lakosokkal, más helyi szereplőkkel; képzett szakember, aki legalább a 120 órás közösségfejlesz-tő képzést elvégezte és/vagy más humán segíközösségfejlesz-tő szakmai végzettsége van;
• közösségfejlesztő szakértő: komplex folyamatokban gondolkodik, együttműködik más szakterületekkel, megrendelőkkel, részt vesz a fejlesztések tervezésében, illeszke-déseket talál a közösségi megoldások felé. Általában társadalomfejlesztésre irányu-ló diplomával, valamint közösségfejlesztői szakmai végzettséggel és terepmunka tapasztalattal rendelkezik.
Ez nem egy rideg kasztrendszer, inkább differenciálás a terület megragadhatósága ér-dekében, mely segíti a hozzáférést, a beavatkozási szintek biztonságos meghatározását.
A Közösségfejlesztők Egyesületének tagjai között mindhárom említett csoport képvi-selteti magát.
A KÖFE mint szervezet: infrastruktúra, működtetés, fenntartás A közösségfejlesztők egy csoportja 1989. április
8-án Dombóváron mondta ki a szervezetalapítás szükségességét, és határozta el az alapítás szándékát.
Az országos szervezet hivatalos megalakulására 1989.
szeptember 11-én került sor Budapesten. Az alakuló ülésen 15 fő vett részt, de a szervezet legitimitását sokkal inkább az azt követő években csatlakozott 240 fő és szervezet jelentette. Ugyan a tagság létszáma hi-vatalosan ma sokkal kevesebb – 54 fő és 8 szervezet –, a szervezet presztízse nem változott. Beszélgetése-inkben a hozzánk kapcsolódó, kötődő szakemberek-ben találtuk ennek magyarázatát. Felkészültek, elkö-telezettek, felelősek mind a terepi, mind az általános szakmai munkában. Kapcsolataink egy része nem tekinthető formálisnak, de a kapcsolati tőke értéke erős és maradandó.
Más egyesületekhez hasonlóan a KÖFE is sokáig évente egy alkalommal tartotta köz-gyűléseit, de az igazi szakmai munka műhelyeiben és terepmunkáiban zajlott. Az ala-pítók emlékére 2003. óta rendezett Közösség konferencia megjelenésével a közgyűlések száma évi kettőre nőtt, melyek közül a tavaszi a formálisabb, a jogi kötelezettségeknek eleget tevő, míg az őszi a szakmai értékelő, tervező, partnerséget szorgalmazó.