„Nem a fejlődés vagy a haladás a fontos, hanem a harmónia és az egyensúly fenntartása a minket körülvevő világban” (Tinker 1994)
A megváltozott gazdasági és társadalmi környezet negatív hatásai begyűrűztek a min-dennapokba. A tarthatatlan helyzetre elsősorban nem a statisztikák figyelmeztetnek, hanem a környezetünkben élő emberek látható gondjaikkal, az egyre terjedő bizalmat-lanság, a jövőbe vetett hit hiánya. A valódi, elkötelezett, alulról építkező kezdeménye-zésekre egyre többen figyelnek fel, és próbálkoznak hasonló megoldásokkal. Egy-egy ilyen kezdeményezést pontosan úgy lemásolni, ahogy egy helyen már megtörtént, nem lehet. A helyi adottságokat, az adott helyen élő emberek közötti viszonyokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. A közösségi gazdaságfejlesztés másképp nem működik, mint azok részvételével, akiket érint.
„Csak a széleskörű és különféle kérdésekben történő részvétel biztosítása esetén le-hetséges olyan közjó elérése, amely hűen tükrözi a nagyszámú önérdek-maximalizáló egyén sokféle érdekeit.”2 (Sabine U. O’Hara, 1995)
Mi az oka annak, hogy a helyi gazdaságfejlesztés egyes helyeken működik, míg má-sokon nem, vagy alig? A gazdasági válság elhúzódása, a szegénység egyre szélesebb körű elterjedése a központi kormányzatot arra ösztönzi, hogy olyan törvényeket, in-tézkedéseket hozzon, amelyek átterelik a felelősséget az emberekre, az önfenntartás, öngondoskodás hangsúlyozásával. Az ehhez szükséges feltételek törvényi, rendeleti, szociálpolitikai eszközei azonban sokszor nem állnak rendelkezésre.
A kutatók és maguk a helyi gazdaság fellendítésén dolgozók az alapelvekben meg-egyeznek. Fő fogalmaik: lokalitás, belső erőforrások feltárása és használata, képessé tétel, ha-gyományok, belső forgalom (termelés-fogyasztás), valamint a helyi társadalom felkészültsége. Ezek azonban nem mindenhol állnak rendelkezésre.
Fontos kérdés, hogy ki rendelkezik a tulajdonjogokkal, ki rendelkezik az erőforrások feletti döntés jogával. Előfordul, hogy egy adott helyen felismert erőforrások vannak (legyenek azok az emberekben, a természetben, a földrajzi elhelyezkedésben, vagy az infrastruk-túrában) azonban a helyi közösség e fölött nem rendelkezik. Mások és máshol hozzák meg a döntéseket. A másik probléma abból adódhat, hogy rendelkezésre áll ugyan az erőforrás, de annyira leamortizálódott, hogy jelen állapotában nem tud a helyi gazda-sági fejlődés alapja és különösen nem a motorja lenni.
1 Az Acta Medicinae et Sociologica Vol. 4. No. 8-9. (2013.) számában a szerzőtől megjelent Közösségi gazdaságfejlesztés a gyakorlatban című tanulmány felhasználásával.
2 Sabine U. O’Hara: A társadalmi sokféleség tisztelete. In: Valuing Socio-diversity, International Journal of Social Exonomics, Vol. 22. No. 5, 1995. 31-49. o. (Bumberák Mária fordítása)
99 ¶ közösségalapú gazdaságfejlesztés
A megújulás képességének fontossága
Azokban a térségekben, amelyeket erőforrás-hiányosként jellemeznek, az erőforrások hiányát a fizikai környezet állapotában mérik, s a számokkal nem egy könnyen mér-hető megújulási képesség hiányát nem veszik kellő mértékben figyelembe. Pedig a kulcs itt ke-resendő. Mitől tudna egy hely (térség, település) megújulni, vagy bátorságot venni a megújulásra, ha nincs birtokában a saját képességeibe és erőforrásai, valamint a jövőbe vetett hitnek, ami elengedhetetlenül szükséges a helyi gazdaság fejlődéséhez.
A hangsúly azon van, hogy az emberek, akik a környezetükből fakadó előnyökkel és hátrányokkal egyaránt együtt élnek, higgyék el, hogy a rájuk vonatkozó döntésekbe joguk van beleszólni, és hogy erre képesek is lennének, ha rendelkeznének a szükséges infor-mációkkal és a véleménycsere fórumaival. Azonban a maguk sorsáról szabadon döntő közösségek igénye és a mai realitás között óriási a távolság.
Önrendelkezésről és egymás közötti bizalomról beszélni egy olyan környezetben, amelyben döntéshozók egyértelműen nem bíznak meg a helyiek kompetenciájában – elméleti fejtegetésnek minősül.
A közösségi gazdaság-fejlesztési törekvések feltételei
Mire van szükség ahhoz, hogy egy település felismerje azt, hogy milyen erőforrások állnak rendelkezésére, és ezekkel mit kell tennie? Hogyan érhető el, hogy képes legyen a megújulásra?
A jó gyakorlatok nagyon széles skálán mozognak. Vannak egész térségre kiterjedő kezde-ményezések, és vannak egy-egy szervezet által megvalósított tevékenységek. Van olyan, amely a lakosság minden rétegét megmozdítja, és van olyan, amelynek a kiterjedtsége korlátozott. Van, amelyet egy család indított el és olyan is, amelyet országos szakmai szervezet irányít, vagy egy civil szervezet, illetve önkormányzat a gazdája.
Feltételek Kezdeményező:
Kezdeményező egyén, közösség vagy intézmény, mely felismeri, hogy a helyzet tart-hatatlan, a problémák sokasodnak, s ha így folytatódik tovább, a hanyatlás megállít-hatatlan lesz; tenni kell valamit, mert helyette más nem teszi meg. Befolyással bír az emberekre tudása, kapcsolati rendszere, funkciója, korábbi elismert tevékenysége vagy családi kötődése miatt. Megbíznak benne az emberek. Ő maga hisz abban, hogy képes a változást elindítani.
Erőforrások:
A kezdeményező(k) vagy maguk rendelkeznek saját erőforrásokkal, vagy felismerik a környezetükben fellelhető erőforrásokat, és tudják, hogy ezek miképpen mobilizál-hatók.
Hatalom:
A kezdeményező(k) kezében, birtokában van, vagy rendelkeznek olyan képességekkel (mások meggyőzése, mások képessé tétele), amelyekkel meg tudják szerezni a hatalmat.
Ez a hatalom a döntések meghozatalára és az önálló, szabad cselekvésre vonatkozik.
A legfontosabb egy olyan kiinduló szint elérése a közösségben (lokalitásban), amely lehetővé teszi a továbblépést. Ez a megújulás képességének megszerzése. Nem elég tehát, ha ez egyetlen emberben megvan, a közösségnek magának kell rendelkeznie vele.
Mit jelent a megújulási képesség? A közösség le tudja győzni berögzött szokásait, ki tud lépni a korábbi keretekből, alkalmazkodni tud az új helyzetekhez, képes önmagán vál-toztatni, rugalmas, szervezett, autonómiával rendelkezik a döntések meghozatalában, ismeri a máshol jól működő megoldásokat, és azokat adaptálni is tudja, sokrétű kap-csolati rendszere van, mozgékony, a technológiát, technikát tovább tudja fejleszteni, arányosságra és egyensúlyra törekszik. A változásért képes erőfeszítést tenni, kitartó és következetes. Elébe megy a külső körülmények okozta változásoknak. Kezelni tudja a kockázatokat. Stratégiai szemléletű, hiteles, jellemes.
Valamennyi tulajdonságot gyakorolni kell. A megújulás képességének birtoklása a cse-lekvésben mutatkozik meg, és hozzá vezető út is a cselekvésen keresztül vezet.
Itt tehát a hogyanra a válasz. Cselekvés, melynek megvalósítása közben további képessé-gek fejleszthetők, mint például az együttműködés, mások szempontjainak figyelembevé-tele, a körültekintés. Gyakorolható az egyenrangúság, a mindenki számára elfogadható megegyezés, a döntéshozatal. Mindezen képességek fejlődése nem csak egyszeri ügyek megoldására teszik alkalmassá a közösséget, hanem olyan folyamatok irányítására és végigvitelére, amelyeket összefoglalva helyi gazdaságfejlesztésnek nevezünk.
A helyi, közösségi gazdaságfejlesztés
A helyi közösségi gazdaságfejlesztés a megújulásra képes helyi közösségből vagy ál-tal kezdeményezett, a helyi erőforrásokon, azok feletti rendelkezésen nyugvó, azok ki-áramlását (a szivárgást) arányosan tartó, a külső erőforrásokat a belsők erősítésére be-vonzó, a különböző társadalmi csoportok egyenrangú részvételén alapuló, a közösség jólétének elősegítésére irányuló, az érintett közösség által vezérelt folyamat. A folyamat nem hoz látványos eredményeket, de a tevékenységek sokasodásával, így a „munka-nélküliség” csökkenésével, a jövedelem megtartásával és növelésével, az elvándorlás csökkenésével, a közösségiség, a szolidaritás és az identitástudat erősödésével jár.
Egy folyamat3
Az 1997-ben indított felső-kiskunsági közösségfejlesztői munka során sokféle közösségi
3 A szerző A felső-kiskunsági közösségfejlesztői folyamat eredményei és nehézségei c. írása alapján. (Parola 2003/1-2.
szám)
101 ¶
kezdeményezés elindult, köztük olyanok is, amelyek a közösségi gazdaságfejlesztés irányába mutattak. Az történt és történik, amire az adott időben a közösség vállalkozni tudott, illetve tud annak érdekében, hogy változtasson saját életén. Ma már óriási értéknek számít, ha egy közösség képes erre.
A kezdeményezések a helyi szükségletekre reagáltak közösségi módon, a maguk ne-mében komplex megközelítéssel, noha nem terjedtek ki valamennyi probléma minden szegmensére. Mindegyik az önkormányzattól és az államtól független kezdeményezés volt, valamennyi mögött civil fejlesztői támogatás állt és áll. A támogató hátteret az első években a Közösségfejlesztők Egyesülete, a Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztő Osztálya és a Civil Kollégium adta. Segítségükkel jött létre a közösségi munkás hálózat, amely 1999-ben megalapította a Felső-Kiskunsági Közösségi Munkások Egyesületét. Az Egyesület 2002-től 2011-ig kezdeményezte és működtette a közösségi gazdaságfejlesz-tésre irányuló folyamatokat.
Minden kezdeményezés a hely és a tevékenységben érintettek erőforrásaira épült. Meg-jelentek bennük szociális-szolidáris elemek, a környezet iránti figyelem és a vállalkozá-si hajlandóság. Főbb tevékenységeik, illetve jellemzőik:
• munkaerőpiacon hátrányos helyzetűek képessé tétele: képzések, tréningek, tanul-mányutak, közösségi rendezvények szervezése;
• foglalkoztatás az állam által el nem látott szolgáltatások biztosítása érdekében (közösségi házban, családi napköziben, idősek ellátásában, közösségi munkában, kisközösségi rádióban);
• nonprofit működés egyesület, alapítvány keretében,
• finanszírozás: részben önkormányzati, illetve állami normatív alapú támogatásból, részben az igénybevevők által fizetett díjakból.
A fejlesztési folyamat során két alkalommal is széleskörű partnerség-építés előzte meg a kistérség közösségi gazdaság-fejlesztési stratégiájának kidolgozását. 1999-2000-ben a Helyi gazdaságfejlesztési program keretében 10 település mindhárom szektorának részvé-telével készült el egy elemzés, mely a gazdasági megújulást volt hivatott elősegíteni.
Információs pontok jöttek létre, munkacsoportok kezdték meg a tervezést, képzések valósul-tak meg, létrejött a Felső-Kiskunsági Gazdaságfejlesztő Alapítvány. Kunbábonyban 1999-ben gazdálkodó családok megalapították a Kunbábonyi Beszerző, Termeltető és Értékesítő Szövetkezet. 2005-2007-ben foglalkoztatási paktumot készített elő, és hozott létre 31 szervezet, köztük képzési intézmények, önkormányzatok, szövetkeze-tek, pénzintézeszövetkeze-tek, munkaügyi és civil szervezetek. Megalkották a térség foglalkoztatási és képzési stratégiáját. 2007-ben pályakezdő diplomások létrehozták a Reflex Szociális Szövetkezetet a térségi tévé működtetésére. 2011-ben a korábbi foglalkoztatási progra-mokban, közösségi vállalkozásokban dolgozók és segítőik megalapították az Adacs-Bábony Szociális Szövetkezetet, mely a Civil Kollégium Alapítvány képzési központját is üzemelteti Kunbábonyban.
közösségalapú gazdaságfejlesztés
Ezek a kezdeményezések, noha időben és némileg térben is egymástól távol helyez-kednek el, nem egymástól elszigeteltek. A folyamatokat mozgató közösség ugyanaz. A térség mint hely, a maga adottságaival, értékeivel és hiányaival szintén ugyanaz.
A szövetkezet szocializációs közeg, egymáshoz csiszolja a tagokat, akik közösen kialakított normák és szabályok mentén működnek, az egyéni célok nem nyomják el a közösségi célokat. A közösség tag-jai segítik egymást, szolidárisak egymással, kiegészítik egymás erő-forrásait. A szövetkezet elősegíti a tagok gazdasági boldogulását, jö-vedelmet, munkát és olyan egyéb támogatásokat nyújt, melyek lehe-tővé teszik az egyéni gyarapodást is. A szövetkezetben megvalósul a tagok részvétele a „hatalom”
gyakorlásban, a döntéshozatalban és a közösségi cselekvésben, mindez ugyanakkor folyamatos reflektálást jelent a környezeti tényezőkre. A szövetkezet önmagában is társadalmi kontrollt képez. A jó közösségi vállalkozáshoz-szövetkezethez elengedhetet-len, hogy a tagok mindegyike ismerje fel a közösségi gazdálkodás előnyeit, illetve saját érdekeit, továbbá kell, hogy legyen egy olyan vezető, akit a közösség szakmailag és em-berileg is elismer, s aki képes a szervezésre, megújulásra és a változó körülményekkel való lépéstartásra.
A Kunbábonyi Szövetkezet és az Adacs-Bábony Szociális Szövetkezet esetében a nagyobb erő-forrással rendelkezők kiegyenlítő (szolidáris) magatartása a domináns a többiek felé.
A Reflex Szociális Szövetkezet esetében a szervezeten túlmutató társadalmi szükséglet ki-elégítése a meghatározó. Az Adacs-Bábony Szociális Szövetkezet a közösségre teszi a legna-gyobb hangsúlyt, ami mindenkiből a legtöbbet hozza ki, s folyamatosan fenntartja az egymás és a környezet iránti figyelmet. A vállalkozói attitűd háttérbe szorult, a gazda-sági megújulás immár szükségszerűvé vált.
Mindhárom vállalkozás folyamatos, tervezett, jövedelemtermelő gazdasági tevékeny-séget folytat/folytatott. Mindhárom társadalmi célokat követ, mindegyikük esetében jellemző, hogy munkához, jövedelemhez juttatja azoknak, akik saját erejükből nem tudnának munkához jutni (legyenek azok pályakezdő diplomások, akik a gyakorlat hiánya miatt vannak kitéve hátrányos megkülönböztetésnek az elsődlegesnek nevezett munkaerőpiacon, vagy rokkantnyugdíjasok).
A helyi gazdaságfejlesztés lehet nagyszabású, egységes elveken nyugvó, minden lakosra kiterjedő (pl.: alternatív energiára való átállás), és lehet sok apró lépésből álló, azokat egymáshoz csiszoló, folyamatos közösségi gazdasági tevékenység. Minden a helytől, az ott élő emberektől függ.