Konzuli szervezet, rangok és tisztviselői illetmények

A konzuloknak két osztályát különböztették meg: a hivatásos konzulokat, akik a Monarchia köztisztviselői voltak,³²⁰ valamint a tiszteletbeli konzulokat. A hivatásos konzulok államhivatalnokok voltak, megfelelő szakmai végzettséggel, a konzuli pálya élethivatásukat képezte és fix fizetésben részesültek. A tiszteletbeli konzulok a kinevezési székhelyük kereskedői voltak, konzuli működésükért nem kaptak rendes díjazást, hanem csak a konzuli illetékeket szedhették be, illetve – kinevezésük szerint – költség átalányban részesültek. A hivatalos pecsét és címer beszerzésének költségeit számukra megtérítette a küldő állam. A levelek bérmentesítésére, a konzuli segélyezésére átalányt kaptak elszámolási kötelezettséggel. Székhelyük elhagyásához – ellentétben a hivatásos konzulokkal – „szabadságidőre szükségük nincs”, de távozásukat a Monarchia követségének be kellett jelenteni és hosszabb távollét esetére ügygondnokot kellett megnevezniük.³²¹ A tiszteletbeli konzulok hatáskörébe a szolgálati szabályok azon feladatokat adták, amelyek a működés helyszínén elvégezhetőek voltak és felettes konzuli alkalmazott beavatkozását nem tették szükségesség.

A konzulokat egy meghatározott földrajzi területre, a konzuli kerület élére nevezték ki. Ezen rend alapján, amely napjainkhoz hasonló, ³²² külföldön tartózkodó, konzuli kerületükben élő a magyar állampolgárok és védencek ügyében láthattak el konzuli védelmet. Az osztrák-magyar konzulátusok korszakbeli konzuli kerületi beosztásával foglalkozva megállapítható, hogy a beosztásnál az irányadó elv az volt, hogy egyrészről a konzuli kerületek a kereskedelmi és politikai szempontból egységesnek tartott területekkel egybeessenek, másrészről pedig, hogy az államok területei oly módon kerüljenek felosztásra, hogy minden gazdaságilag jelentős pontja, városa, kikötője vagy körzete beletartozzon egy-egy konzuli kerületbe. Saját kerületükben gyakorolt hatáskör mellett a hivatásos konzulátusok rendszerint több tiszteletbeli konzulátus felett is felügyeletet gyakoroltak, és így még egy, szélesebb

320 „Ezek küldött Consuloknak (Consules missi) is neveztetnek, mert mintegy az államhatalom által küldötteknek tekintetnek ; ami meg is felel a valóságnak, minthogy a valóságos C-ok nem vétetnek az azokat elfogadó állam alattvaló közül”…” Az angol konzulok közül csak a valóságos államhivatalnokok neveztetnek az angol felség Consulainak (her Majesty’s C.-s), az ezek által alkalmazott Consulok egyszerüen angol Consulok (british C.-s, ill. vice-C.-s) neveztetnek.

Marschalkó Lajos: Consul In MAGYAR JOGI LEXIKON 1898, 638.

321 Marschalkó Lajos: Consul In MAGYAR JOGI LEXIKON 1898, 638.

MALFATTI 1904, 178.

322 „konzuli kerület az a terület, ahol egy konzuli képviselet konzuli feladatok végzésére jogosult” A konzuli kapcsolatokról Bécsben 1963. április 24. én elfogadott Egyezmény 1. Cikk 1.b.

166

értelemben vett kerületük is volt. A konzuli kerületek beosztását minden év elején a hivatalos lap közölte.

A konzulok működésüket a fogadó állam részéről kiadott működési engedély, az exequatur átvétele után kezdhették meg. Az exequatur megadásával egyidejűleg, a fogadó állam kormánya rendeletet intézett a konzuli kerület hatóságaihoz, hogy azok a konzult ezen minőségében elismerjék és megkereséseit teljesítsék. Az exequatur kiadása iránt a küldő állam külügyminisztere a konzuli pátenst – amely a küldő állam belső joga szerinti kinevezési okirat – megküldte azon fogadó államban létező diplomáciai képviseletének, amelynek területére a konzuli kinevezés szólt. Ezt követően a nagykövet/követ intézett kérelmet a fogadó állam külügyminiszteréhez az exequatur megadása iránt. Hasonló módon kaptak a tiszteletbeli konzulok működési engedélyt a küldő állam részéről nekik felajánlott konzuli hivatalt elfogadásához.

Ezek számára az engedélyt rendszerint azzal a kikötéssel adták, hogy állampolgári kötelezettségük és a törvényeknek való alárendeltségük tekintetében konzuli minőségük folytán változás nem áll be. Az exequaturt és többi működési engedély rendszerint illetékmentesen kerültek kiadásra és a hivatalos lapban tették ezt közzé.

Az exequatur kiadása vonatkozásában az államok a viszonosság elvét követték. Az exequatur később visszavonható, ha a fogadó állam azt tapasztalta, hogy a konzul megsértette a belső vagy nemzetközi jogi előírásokat. A szerződésekben néha kifejezetten fenntartották az államok a maguk részére ezt a jogot.

A konzulok, akik többnyire diplomáciai rangban is voltak, még megbízó levelet is kaptak a végrehajtó hatalom fejéhez vagy a külügyminiszterhez. Ennek átvételével a konzul diplomáciai minőségében is el lett ismerve. A konzuli megbízás megszűnt: -

- ha a küldő vagy az elfogadó állam elvesztette szuverenitását, - ha a konzult visszahívták vagy az exequaturt megvonták, - a konzul halála esetén; valamint

- ha a küldő és elfogadó állam között háború tört ki. (Utóbbi esetben az állampolgárok érdekvédelmével egy másik, a konfliktusban nem részes állam konzulja került megbízásra.)

A konzulokra a korszakban vonatkozó szabályozás az 1833. nov. 8. francia királyi rendelet szerint megállapított szabályok szerint történt szinte egész Európában, az európai államok átvették a francia szabályozást. Ezen szabályzatban a

167

hivatásos konzulok hierarchiája a következő volt: 1. I. osztályú főkonzul, 2. II.

osztályú főkonzul, 3. konzul, 4. alkonzul, 5. konzuli attaché.³²³

A Monarchia konzulait és alkonzulait az uralkodó nevezte ki, a konzuli attasék kinevezésének jogköre a közös külügyminisztert, konzuli ügynök megbízásának joga a főkonzulokat, konzulokat illette meg. A főkonzul egy állam területére, vagy annak valamely (a kijelölt konzuli kerület által meghatározott) részére került kinevezésre. A főkonzulnak alárendelten és felügyeleti jogkörében működtek ezen konzuli kerületben kinevezett konzulok, alkonzulok és konzuli ügynökök. A főkonzul és a konzulok a Monarchia fogadó államban működő diplomáciai képviseletének voltak alárendelve. A diplomáciai képviselet felügyeleti jogkört gyakorolt felettük. A konzulok hatásköre a főkonzulokénál kisebb területre, terjedt csak ki. A főkonzul mellé kinevezett konzulok a főkonzult segítették feladatai ellátásában és helyettesítésében. Az alkonzul általában a főkonzul vagy konzul mellett működött, mint beosztott hivatalnok. A konzuli ügynököket rendszerint a konzulok alkalmazták konzuli feladataik ellátásánál. A konzuli ügynököknek önálló működési körük nem volt.

A tiszteletbeli konzuli tisztviselők nem állami tisztviselők voltak, ezért rendszeres illetményt nem kaptak, csak a konzuli illetékekre való igénnyel bírtak ugyancsak négy rangosztályba voltak sorolva fenti besorolással egyezően. A kinevezés első sorban osztrák vagy magyar kereskedők közül történt, akik azon a helyen, ahol feladatukat elláthatták állandóan tartózkodtak. Ha ilyen magyar vagy osztrák állampolgár a betöltendő állásra nem volt, arra idegen állam polgára is kinevezhető volt. A tiszteletbeli konzuli tisztviselő hasonlóan a valóságos konzuli tisztviselőkhöz, a kinevezési okiraton kívül konzuli pátenst, kinevezési okmányt kapott, amelyre az illető idegen állam exequaturját kellett megszerezni. A tiszteletbeli konzuli tisztviselők kinevezésük alkalmával fogadalmat tettek. Állásuktól saját kérelmükre vagy meg nem felelő magatartásuk esetén hivatalból is felmenthetők voltak, ideiglenesen vagy véglegesen, az előbbiről a külügyminiszter határozott, az utóbbi esetben azonban az uralkodó döntött.

A konzuli ügynökök valamely vezető konzuli hivatal kiküldött közegei és ezen hivatal által kerültek kinevezésre. Konzuli ügynökség létesítése iránt a konzuli hivatal tett indokolt javaslatot az illetékes hivatásos konzuli képviseletnél, amely

323 MAGYAR JOGI LEXIKON 1898, 639. „Consul” szócikk szerző: Marschalkó Lajos, MALFATTI 1904, 179.

168

képviselet azt véleményével a külügyminiszterhez terjesztette, aki a két állam kereskedelmi minisztereinek meghallgatása után döntött az ügyben. A külügyminiszter engedélye alapján a konzuli hivatal által kinevezett ügynök a kinevezés folytán jogot nyert a konzuli illetékek szedésére. A konzuli hivatalnak egyébként intézkednie kell, hogy az illető ügynök a működése területén levő idegen hatóságok által elismerésre kerüljön. Ha a konzuli ügynök valamely kikötővárosba került kinevezésre, erről a trieszti és fiumei tengerészeit hatóságokat is értesíteni kellett.

Az ügynök hatáskörében rendszerint csak azon cselekmények tartozak, amelyeket a helyszínen kellett teljesíteni, illetve amelyek természetüknél fogva nem igényelték valamely magasabb konzuli közeg közreműködést. Eljárásuk során a felettes szervek utasításaihoz szigorúan kötve voltak. A konzuli ügynök felmentése kérelmére vagy hivatalból történt, amely döntésről a felettes konzuli hivatalnak jelentést kellett tennie a közös külügyminiszternek.

Minden tiszteletbeli konzuli hivatal vezetőjének joga volt magántitkárt alkalmazni, erről azonban az illető minősítési adatainak közlése mellet a miniszter jóváhagyásának megadásáért a felettes konzuli képviseletet értesítenie kellett. A magántitkár és az egyéb segédszemélyzet a konzul privát alkalmazottja volt. Ezen személyek nem tartoztak a hivatásos konzuli szolgálat állami finanszírozásban részesülő hivatalnokai közé. A hivatal vezetője a magántitkár hivatali működéséért felelős volt. Többéves kimagasló szakmai szolgálat után és az illetékes császári és királyi diplomáciai képviselet támogatásával a magántitkár kérelmére megkaphatta a címzetes konzul-helyettesi címet.³²⁴

Magántitkárt egyébként saját költségére a hivatásos konzuli hivatal vezetője is alkalmazhatott.

A konzuli illetmények besorolás alapján rangosztályok és ezen belül fizetési fokozatok szerint történtek az alábbiak szerint:

1. I. oszt. Főkonzul (V. rangosztály ): 1. fizetési fokozat 6000, 2. fizetési fokozat 5000 forint fizetés és megfelelő pótlék. A pótlék összege az alkalmazás helyéhez képest különböző volt; így a pótlék Kairóban 9000, Szófiában 12.000, Tangerben 3000, Párisban 3000, Bombayban 7400, New-Yorkban 17.000 forint.2. II. oszt.

Főkonzul (VI. rangosztály): 1 fizetési fokozat 4000, 2. fizetési fokozat 3000 forint.

fizetés és megfelelő pótlék.

324 MALFATTI 1904,104.

169

3. Konzul (VII. rangosztály): 1. fiz. fok. 2600, 2. fiz. fok. 2200 forint. fizetés és megfelelő pótlék. 4. Alkonzul (VIII. rangosztály): 1. fiz. fok 1600, 2. fiz. fok 1400 forint fizetés és megfelelő pótlék. 5. Konzuli attaché 1100 forint. fizetés és megfelelő pótlék.

A konzuli – konzuli ranggal nem rendelkező - irodai tisztviselő illetményei az alábbiak szerint alakultak:

1. I. oszt. irodatitkár (VIII. rangosztály): 1. fiz. fok. 1600, 2. fiz. fok 1400 forint és megfelelő pótlék 2. II. oszt irodatiszt (IX. rangosztály): 1. fiz fokozat 1200, 2.

fizetési fokozat 1100 forint és megfelelő pótlék, 3. irodatiszt: 1. fizetési fokozat 1000, 2. fizetési fokozat 900, 3. fizetési fokokozat 800 forint és megfelelő pótlék.

A konzuli alkalmazottak illetményeinek folyósítását az 1895. június. 8.-i 21.267/3. sz. külügyminiszteri körrendelet szabályozta. A konzuli alkalmazottak napidíjainak mértékei I. osztályú főkonzul esetén 10 forint. 50 korona. II. osztályú főkonzul esetén 8 forint, konzulok esetén 6 forint 50 korona, az alkonzul. és I.

osztályú irodatitkár esetén 5 forint, konzuli irodatiszt esetén 3 forint 50 korona volt.³²⁵

VIII. fejezet

A Monarchia konzuli bíráskodási gyakorlata Európán és az Oszmán Birodalmon kívüli térségekben a vonatkozó magyar törvény hatálybalépése

után