Angol szerzők egy jelentős csoportja továbblépve a gazdasági és társadalmi magyarázatokon is, a városból vidékre vándorlás kulturá-lis dimenzióit hangsúlyozza. A vizsgálataik fókuszában a vidék rep-rezentációja, az identitás és a vidéki életmód átalakulása áll. Számos vidékkutató kifejti, hogy a városi középosztály vidékre áramlásának
hátterében a vidékinek tartott csend, nyugalom, lelki és szellemi béke, természetközelség és közösséghez tartozás igénye áll (például Cloke, 1998; Bell, 2006; Kovách, 2007).
Cloke, Goodwin és Milbourne (1998) azt elemezték 16 brit vidéki térségben, hogy milyen társadalmi konfliktusokat okoznak a falvak életében a különböző társadalmi csoportok eltérő kulturális elvárá-sai és gyakorlata. Azt hangsúlyozzák, hogy a vidéki embereknek, a hosszú ideje vidéken élőknek és az újonnan beköltözőknek egy-aránt nagyon erőteljes kulturális és földrajzi elképzelésük van arról, hogy a vidéki életnek milyennek kell lennie, és ezek az elképzelések meghatározzák társadalmi kapcsolataikat, életmódjukat és fogyasz-tásukat egyaránt. Az eltérő társadalmi-kulturális gyakorlatok pedig zavart okozhatnak a vidéki társadalmakban. A szerzők a vidék el-térő észlelésére helyezik a hangsúlyt, ahogy ugyanazt a vidéki éle-tet a különböző emberek különbözőképpen észlelik, élik meg. Azt hangsúlyozzák, hogy ez nem magyarázható csupán az életminőség és lehetőségek különbözőségével. A vidék diszkurzív, kulturális konstrukcióját, és különösen a vidék idill diszkurzív konstrukció-ját elemzik. Vizsgálataik során a vidék idill konstrukciójának három eltérő típusát különböztetik meg a (1) nemzeti konstrukciót, a (2) re-gionális konstrukciót és a (3) helyi konstrukciót. Mindezek egymást átfedve és egymással kölcsönhatásban hatnak az emberek attitűd-jére, viselkedésére, cselekedeteire és a döntéseire, arra vonatkozóan, hogy vidékre költözzenek, vagy vidékre látogassanak, és ezek képe-zik az alapját az eltérő vidéki életstílusoknak, amelyek számos tár-sadalmi konfliktus alapját is képezik.3
Számos szerző hangsúlyozza a kapcsolatot az osztályhelyzet és a vidék, valamint vidéki élet kulturális konstrukciója között. Cloke, Phillips és Thrift (1998) Bourdieu, Lamont és Eder elméleteiből kiindulva vizsgálják az osztály és kultúra kapcsolatát a walesi Gower-ben végzett interjús vizsgálataik alapján. Arra keresik a választ, hogy
3 Példaként a szerzők az angol nyugdíjasok walesi nyelvterületre költözését említik, ahol az eltérő életstílus csoport megjelenését sok helyi az angolok invázió-jaként éli meg.
a vidék kulturális tartalma hogyan kapcsolódik a vidéken élők élet-stílus stratégiáihoz. Megállapítják, hogy a vidéki élet társadalmi konstrukciója újratermeli azokat a kulturális tartalmakat, amelyek a vidék fő sajátosságaiként a békét, egészséget, boldogságot, tehát az idillt hangsúlyozzák. A vidékiség, a vidék kulturális tartalma nem csupán kapcsolódik a középosztályi cselekvéshez, hanem fontos sze-repe van az osztály formálódásában is (Cloke–Phillips–Thrift, 1998).
Shaun Fielding (1998) is arra hívja fel a figyelmet, hogy a város-ból vidékre költözés döntő mértékben átalakítja a helyi közösségek szerkezetét. A helyi vidéki ember nagyon változatos jelentéseket takar, amit legtöbbször nem a helyiek, hanem a kívülállók konst-ruálnak. Mindezek eredményeként napjaink vidéki közösségeiben esztétizálódik a vidéki élet és a hely. Ezáltal a kutatók számára egyre nehezebben definiálható, hogy kit tekintsünk helyinek és kit beköl-tözőnek. Mindez pedig szorosan kapcsolódik a külső és belső hatalmi viszonyokhoz, melyben a helyiek és nem helyiek egyaránt részt vesz-nek. Vizsgálatának középpontjában a helyi lakosság („őslakosok”) társadalmi-kulturális identitása és a hely kapcsolata áll. Hangsúlyozza, hogy azoknak az identitása, akik kimaradnak a hatalmi kapcsolatok-ból marginalizálódik. Fielding szerint az angol vidéken zajló folya-matok nagyon hasonlatosak a bennszülött társadalmak (indiánok az USA-ban és Kanadában, maorik Új-Zélandon, stb.) átalakulásához az 1960-as években, amikor a helyi vezetők a kívülről érkező ural-kodó csoportokhoz alkalmazkodva újrakonstruálták a bennszülöttek identitását.
Franciaországban a városból vidékre költözés jelensége az 1970-es években jelent meg, amit a francia köznyelvben a vidék reneszánsza-ként definiáltak. Kezdetben csak a város környéki falvakban, majd távolabbi településeken is megjelentek a városi kiköltözők. Vidékre költözésük hátterében döntően a táj esztétikai élménye, a szebb és egészségesebb környezet állt. Velük párhuzamosan jelentek meg a vidéki szolgáltatásokban az új gazdasági szereplők, és a városiak megjelenése a civil kezdeményezések, a civil közösségi élet fellen-dülésével is együtt járt, gyakran egyházi keretekben működő helyi szervezetek, társaságok jöttek létre (Mathieu–Gajewski, 2002).
Bossuet (2006) vizsgálatainak középpontjában a lakó migráció és a vidéki élet társadalmi (re)konstrukciójának kapcsolata áll. Dön-tően antropológiai módszerekkel azt vizsgálta, hogy a különböző eredetű vidéken élők hogyan viszonyulnak a környezethez és még inkább az általuk választott helyhez. A Toulouse környékén élő csa-ládok vizsgálatán keresztül bemutatja a territorializáció szerepét, és hogy milyen új kérdések merülnek fel a vidék-város kapcsolatában.
A kutatás egy dél-nyugat franciaországi kis falu teljes felnőtt lakos-ságának felmérésén alapszik, amely körülbelül 40 percre található Toulouse-tól, a régió legnagyobb városától.
Leírja, hogy az elmúlt évtizedekben Franciaországban is egyre nagyobb számban választották a városlakók a vidéki területeket lak-helyül. Mindez az életmód individualizációját okozta és átalakította a vidéki népesség társadalmi és területi megoszlását. Ennek hátteré-ben az áll, hogy a városlakók számára a vidéki területek lehetőséget kínálnak a saját tulajdonú vidéki ingatlanok megszerzésére – ami a rekreáció tere a gyerekek és felnőttek számára – lényegesen ala-csonyabb áron, mint a városban. Ezek a családok vidéken természet-közelibb, a városi szennyezéstől és stressztől távoli életet találnak, ahonnan azonban az infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően könnyen elérik a városi szolgáltatásokat. Ez a városból vidékre köl-tözés, az „urban exodus”, társadalmi diverzifikációt eredményez, és jelentősen átalakítja a vidéki területeket, ahol formálisan városlakók telepednek meg. Mindez jelentős változásokat hoz a különböző he-lyek és az azonos helyen élők között is. A komplexitást figyelembe véve Bossuet a territorialitás formáit állítja elemzése középpontjába annak a vizsgálatán keresztül, ahogy a családok élik a mindennapi életüket a lakókörnyezetükben, annak társadalmi, érzelmi és tárgyi elemeiben. Ez a társadalmi-antropológiai megközelítés a gyakorla-tok különbségeit vizsgálja, számba veszi az egyének kapcsolatait és az egyének közötti társadalmi távolságokat. Bossuet tehát a te-rek szimbolikus és tárgyi konstrukciójára koncentrál, ahogyan azt a lakók érzékelik társadalmi és területi gyakorlataikon keresztül.
A megközelítés segít arra rávilágítani, hogy mely gyakorlatok já-rulnak hozzá a társadalmi kapcsolatok kialakításához a családok és
szomszédok között, figyelembe véve a különböző helyek történelmi sajátosságait és a kiköltözés eltérő hatásait. Azt állítja, hogy a sze-mélyes terek kialakulása nem feltétlenül egyezik meg a társadalmi-foglalkozási különbségeken alapuló elkülönüléssel. Azt gondolja, hogy létezik egy többelemű társadalmi kapcsolat, amely a területi különb-ségeket meghatározza az egyének eltérő története és viselkedése alapján. Ebben az értelemben a territorializáció folyamata megfelel egy dinamikus és formálódó térnek (amely használt, érzékelt és el-képzelt), az időnek (múlt, jelen és jövő) és az objektív és szubjek-tív reprezentációknak. Ekképpen a terület megfelel az iránypontok készletének, amely sokkal több lehetőséget kínál a mobilitásnak, mint az inmobilitásnak. A konstrukció a lakók közötti függetlensé-gen nyugszik, az ő antagonizmusukon, szövetségeiken és az egyé-nek által kifejlesztett társadalmi és területi stratégiákon. Az egyéegyé-nek és családok különböző társadalmi-térbeli és időbeli beavatkozásá-nak elemzésével megállapítja, hogy létrejön egy sajátos vidéki tér, egy a modern életmódból következő egymást átfedő vidéki és városi tér. Mindezek alapján a Toulouse környéki falvakat peri-ruralnak ne-vezi a peri-urban fogalom analógiájára. Peri-ruralnak azokat a terü-leteket tekinti tehát, ahol a beépítettség és lakónépesség alacsony, néhány kollektív és városi szolgáltatással, de a város gyors megkö-zelítésének lehetőségével, sajátos vidéki és városi életmódelemek-kel (Bossuet, 2006).
A vidék számos eleme átalakul az új társadalmi szereplők, és döntően a városi középosztály vidéken való megjelenése által. A vi-dék fogalma komplexszé válik, számos vivi-dékjelentést foglal ma-gába, amelyek sokszor egymással ellentétes tartalmakat takarnak.
Chris Philo sokrétű vidéki valóságokról beszél, ami sokféle társa-dalmi szereplőhöz és csoporthoz kapcsolódik, és amelyek közül szá-mos meglehetősen távol van a vidék domináns elképzelésétől (idézi Murdoch–Day, 1998). Murdoch és Day elemzésének középpontjá-ban a vidéki közösség és természet áll, amelyek kitüntetett fontos-ságú elemei a vidék konstrukciójának illetve rekonstrukciójának.
A vidék abban a folyamatban formálódik újjá, amelyben a társadalmi szereplők, döntően a városból kiköltöző középosztálybeliek az egyre
erőteljesebb globalizáció körülményei között létrehozzák a közösség és stabilitás új formáit (Murdoch–Day, 1998).
A vidéki társadalmi aktorok növekvő heterogenitása versengő igények és nézőpontok egyre szélesebb spektrumát eredményezi.
Egyre nagyobb különbségek alakulnak ki a vidéki területeken, il-letve a vidéki területek között, amely a térhasználatából kiindulva számtalan konfliktusforrást hordoz magában. A vidék idill gyakran megjelenik ebben a kontextusban, bár önmagában nem kínál meg-felelő keretet a versengő nézetek értékelésére. Nincs és nem is volt egy tiszta és állandó történelmi hagyománya annak, hogy mit kellene vidéknek tekinteni, hogy kiért van, és hogy milyen jogai legyenek a vidéken élőknek illetve a kívülállóknak (Gorton–White–Chaston, 1998).
A vidék idilli reprezentációja erőteljesen befolyásolja a kiköltö-zők viselkedését a vidéki területeken. A vidék-idill fenntartásában jelentős szerepe van a középosztálynak és ezen belül is a szolgáltató osztálynak (Bell, 2006), amelynek érdeke az ilyen típusú reprezen-táció fenntartása, erősítése. A kiköltözőknek tehát kitüntetett pozí-ciójuk van a vidék-idill hálózatban, míg más vidéken élő cselekvők kimaradnak, vagy marginális pozícióba kerülnek ebben a hálózatban.
Az angol irodalomban számos példát találunk, amely bizonyítja, hogy a feketék, vagy a New Age hívei számára nincs hely a vidék idillben (pl. Cloke–Little, 1997). Bell szerint a vidéki idill különböző típusai tartósan meghatározzák a vidék imázsát, és ennek cáfolatai, a kirekesztettség és a szegénység csak nehezen kerülnek be a köz-gondolkodásba (Bell, 2006).
A kiköltözés tehát erőteljesen összefügg a vidék idill-típusú szo-ciális reprezentációjának uralmával, ami a vidék, vidékiség felér-tékelésével is jár (Murdoch–Marsden, 1994). Számos kutató hívja fel a figyelmet arra, hogy a különböző vidéki helyek egyre nagyobb mértékben öltenek középosztályi formát. A házak, a tevékenységek, a helyi életvilág egésze átalakul, átveszi és épít a középosztály rep-rezentációján át közvetített vidék-idillre.
A városból vidékre vándorlás az egyik központi mozgatórugója a poszt-produktivista vidék kialakulásának. Ez a fajta belső
vándor-lás magában hordozza a vidéki speciális szociális reprezentációt tar-talmazó relatíve új vidék-konstruktumokat (Marsden, 1999; Boyle–
Halfacree, 1998; Gorton–White–Chaston, 1998).
***
A városból vidékre költözést a nemzetközi szakirodalom három el-térő megközelítésben vizsgálja (1) szuburbanizáció (2) ellenurba-ni záció (3) városból vidékre vándorlás. Kutatásomban a harmadik megközelítést alkalmazom, amely szerint a vidékre költözés (migration into rural areas) nem tekinthető sem az ellenurbanizáció sem a szu-burbanizáció szinonimájának, lokális vagy regionális szinten önma-gában is értelmezhető jelenség.
A szakirodalom a városból vidékre vándorlás főszereplőjeként döntően a középosztályt azonosítja.
A városból vidékre vándorlás, és tágabban a városi fogyasztók vidéki megjelenésének értelmezésére három meghatározó megkö-zelítés, modell jelent meg a vidékszociológiában: (1) szolgáltató vi-dék, (2) városi nyomás és (3) vidék dzsentrifikációja.
2. táblázat
Modell Központi gondolat Legfontosabb
szerző Szolgáltató
vidék A vidék fő funkciójává a szolgáltatás
(városi fogyasztás) vált
Terry Marsden
Városi nyomás Vidék-város kapcsolat átalakulása: városi igények hatására új és megújuló vidék javak és szolgáltatások
RURBAN (Overbeek)
Vidék
dzsentrifikáció Városiak zöld iránti igénye:
a természet átalakulása Martin Phillips
A városból vidékre költözés kutatásában egyre elterjedtebb a konst-ruktivista megközelítés alkalmazása. Mivel jelen írás alapvetően a konstruktivista megközelítésre támaszkodik, az alábbiakban ösz-szefoglalom a megközelítést alkalmazó kutatások főbb megállapításait, amelyekre kutatási eredményeim értelmezése során is támaszkodom:
– A kiköltözés összefügg a vidék idill-típusú szociális reprezentá-ciójának uralmával, ami a vidék, vidékiség felértékelésével is jár.
A kiköltözés hatására a házak, a tevékenységek, a helyi életvilág egésze átalakul, átveszi és épít a középosztály reprezentációján át közvetített vidék-idillre.
– A vidék idilli diszkurzív konstrukciója hat az emberek attitűdjeire, viselkedésére, cselekedeteire és döntéseire, arra vonatkozóan, hogy vidékre költözzenek, vagy vidékre látogassanak, és ezek képezik az alapját az eltérő vidéki életstílusoknak, amelyek számos társa-dalmi konfliktus alapját is képezik vidéken.
– A vidék idilli reprezentációja erőteljesen befolyásolja a kiköltö-zők viselkedését a vidéki területeken. A vidékiség, a vidék kul-turális tartalma nem csupán kapcsolódik a középosztályi cselek-véshez, hanem fontos szerepe van az osztály formálódásában is.
– A helyi vezetők a kívülről érkező uralkodó csoportokhoz (városi középosztály) alkalmazkodva újrakonstruálják a hely és helyiek identitását. Azoknak az identitása, akik kimaradnak a hatalmi kapcsolatokból, marginalizálódik.
– A vidék újraformálódik abban a folyamatban, amelyben a társa-dalmi szereplők, döntően a városból kiköltöző középosztály-beliek az egyre erőteljesebb globalizáció körülményei között létre-hozzák a közösség és stabilitás új formáit vidéken kapcsolódva a vidék idilli reprezentációjához.
– Létrejön egy sajátos vidéki tér, egy a modern életmódból követ-kező egymást átfedő vidéki és városi tér.