A klaszterek finanszírozása, pénzügyi és szakmai fenntarthatósága, jövőbeni fejlődése

Egy klaszter tevékenysége és működése csak akkor tekinthető igazán sikeresnek, ha mind szakmai, mind pénzügyi szempontból is hosszútávon fenntartható.

A klasztermenedzsment szervezetek fontos feladata az együttműködés anyagi hátterének finanszírozási forrásainak megteremtése, hiszen a klaszterszervezetek működése, a közös tevékenységek, megjelenések jelentős költségekkel járnak. Ezeket a költségeket a klaszterek tagdíjakból, szolgáltatási bevételekből és külső egyéb szervezetek által nyújtott támogatásokból fedezik. A klaszterek finanszírozási szerkezetében még nagy jelentősége van a külső támogatási forrásoknak, de az idő előrehaladtával, a hosszabb működési múlttal rendelkező klaszterek esetében már megfigyelhető egyfajta pozitív változás és a bevételek között egyre nagyobb hányadot képviselnek a klasztertagoktól és a különböző szolgáltatásokból származó üzleti bevételek (Ketels, C. et al 2013).

A vizsgálatba bevont klaszterek közül hét esetben a klaszter működését kizárólag a tagdíjakból fedezik, ami elég magas tagdíjra enged következtetni. A szolgáltatásokat, mindössze csak 2 interjúalany említette, mint lehetséges bevételi forrást. (24. ábra)

24. ábra A klaszterek finanszírozási forrásainak megoszlása (válaszok száma)

Forrás: Saját szerkesztés A jövőbeni pénzügyi szempontú fenntarthatóságra vonatkozóan öt klasztervezető nyilatkozott úgy, hogy a pályázati támogatások nélkül a klaszter biztosan nem tudná fenntartani a tevékenységét. Az interjúpartnerek nagyobb része (15 klasztervezető) viszont úgy véli, hogy a tagdíjakból, szolgáltatási és egyéb bevételekből támogatások nélkül is képes lesz finanszírozni a működést, de a külső források nélkül fennáll a veszélye, hogy nem tudnak fejlődni, szintet lépni, hiszen a klaszterek tevékenysége még nem vált önfenntartóvá, így szükség van a külső segítségre, mind anyagi, mind szakmai szempontból.

Az egyik klasztervezető véleménye szerint „ha a központi pályázati támogatások nem állnak rendelkezésre, akkor a klasztereknek a külföldi példák alapján kell működniük. A tagoknak invesztálniuk kell a működésbe, de ehhez meg megfelelő üzleti terv szükséges. Nem lehet kihagyni törzsfejlődési fázisokat, azokhoz viszont külső forrás szükséges.” (1)

7

9 1

1

2 Kizárólag tagdíj

Tagdíj, pályázati források és egyéb támogatások Tagdíj+ pályázatok+

szolgáltatási bevételek Tagdíj+ szolgáltatási bevételek

Nincs tagdíj, a

gesztorszervezet fedezi a költségeket

87

Külön megvizsgálva az akkreditált klaszterek által adott válaszokat egy kicsit árnyaltabb kép mutatkozik. Ezen klaszterek esetében a klasztermenedzsment szervezetek kevésbé építenek a külső pályázati forrásokra és nagyobb aránnyal jelennek meg a tagdíjak a bevételi szerkezetben. Ez feltételezhetően abból is adódik, hogy a fejlettebb életciklusban járó klaszterek már sokkal inkább a közös kutatás-fejlesztési projektekre helyezik a hangsúlyt és inkább ezen tevékenységek esetén vesznek igénybe külső forrásokat, továbbá a tagok is hajlandóak magasabb tagdíjat fizetni, hiszen egyértelműen kimutathatóak az együttműködésből származó előnyök a szereplők számára. Az akkreditált klaszterek határozottabbak voltak a tekintetben is, hogy a pályázati források megszűnésével a tagdíjak emelésével és külső szolgáltatásokból fedezni tudnák a klaszterszervezet és az alapvető közös tevékenységek (külső megjelenések, képzések, közös rendezvények) költségeit.

Voltak olyan klasztervezetők, akik a klaszterek fenntarthatóságát kevésbé a közvetlen pályázati forrásoktól teszik függővé, sokkal inkább a gazdasági környezettől és az egyéb támogatások pozitív hatásaitól:

„Az a klaszter, akinek gazdaságilag életképes termékei vannak, az a klaszter meg fogja állni a helyét. A nemzetközi megjelenés támogatása lenne fontos.” (4)

A klaszterek pénzügyi helyzete még nem tekinthető elég stabilnak és a menedzsment számára a legnagyobb kihívást sokszor az anyagi háttér megteremtése és a folyamatos aktivitás fenntartása jelenti a klasztertagok részéről. Kizárólag a tagdíjakból történő finanszírozás viszonylag magas tagdíjat feltételez, amely esetében a klaszteres együttműködésnek jelentős gazdasági előnyöket kell biztosítania a résztvevőknek, hiszen csak ebben az esetben fogják finanszírozni a működés teljes költségét. A szolgáltatási bevételek generálása lehetséges megoldás lehet a klasztermenedzsment tevékenységének fenntartására, de ez egyelőre még nagyon kevés klaszter esetében valósul meg, hiszen ehhez olyan minőségű és tartalmú szolgáltatásokra van szükség, amely iránt a tagok és akár külső piaci szereplők részéről is fizetőképes kereslet mutatkozik.

„Egyértelműen az igény alapú szolgáltatási portfolió kialakítása a fenntarthatóság záloga, amiért vállalkozói díjat kap a klaszter.” (20)

A klaszterek támogatási forrásoktól való függetlenedési törekvéseit és a klasztermenedzsment tevékenységének piacról történő finanszírozásának igényét több klasztervezető is kiemelte, az egyikük az alábbi szavakkal: „Ha a kialakult kapcsolati hálót és a közös szakmai pool-ok létrehozását, a piacra jutásra, piacszerzésre lehetne használni, akkor le tudnánk válni a

„köldökzsinórról”. (7.)

Az európai uniós támogatási rendszerben már felismerték a pénzügyi források piactorzító jellegét és egyre inkább előtérbe kerültek azok a nem anyagi jellegű ösztönzők pl. tanácsadások, képzések egyéb szolgáltatások, amelyek hatékonyan elő tudják mozdítani egy klaszter versenyképességét (MEIER ZU KÖCKER,G.– MÜLLER,L.2015).

A nem pénzügyi jellegű támogatások a 2007-2013-as időszakban még nem szerepeltek a hazai klaszterfejlesztési programok eszközei között, azonban a régió klasztervezetőinek nagy többsége örömmel venné az ilyen jellegű támogatásokat és ezek közül a kapcsolatépítő események és közös kommunikációs platformok biztosítását tartották a legfontosabbnak, de a közös infrastruktúra, különböző partnerközvetítő rendezvények, kedvező kamatozású kölcsönök és a működéssel kapcsolatos mentoring tevékenység is nagyban segítené a munkájukat. (25. ábra)

88

25. ábra A nem pénzügyi támogatások közül mit tartanak fontosnak a klasztervezetők

Forrás: Saját szerkesztés A nem pénzügyi támogatásoknak több szempontból is fontos szerepe lehet. Egyrészről sokkal ellenőrizhetőbbek és célzottabban segítik a klaszter fejlődési folyamatait, hiszen csak megadott területeken érhetőek el, másrészről ez a típusú támogatási forma nem jelent motivációt azon szereplők számára, akik a klaszterre csak a pályázati források lehívásának eszközeként tekintenek. Az egyik interjúpartner ezt kifejezetten kritikusan fogalmazta meg:

„Nagyon megosztottak a klaszterek, 50%- uk jól működő, célokkal rendelkező, a másik fele csak a források lehívására jött létre. Ezért lehet nagy jelentősége a nem pénzügyi támogatásoknak, amelyek kiszűrik a forrásvadászokat.” (16)

Mivel nem elvitatható a klaszterek létrejöttében a pályázati források ösztönző szerepe, a klasztervezetők nagy részének véleménye alapján továbbiakban is szükség lenne a külső pénzügyi és nem pénzügyi jellegű támogatásokra az eredményes működéshez és a fejlődéshez.

A jól működő, versenyképes klaszterek esetében is fontos, hogy nyomon kövessék a legújabb iparági, szakmai és klaszteres irányokat, trendeket és ezekhez illeszkedve a stratégiájukat, céljaikat és tevékenységüket rendszeresen meg tudják újítani. A nemzetközi klaszteres elemzések és új irányvonalak alapján a klaszterek jövőbeni fejlődése és továbblépése leginkább az ágazatközi és nemzetközi együttműködésekben rejlik, azonban ezeket a lehetőségeket még kevéssé használják ki a régió klaszterei (MEIER ZU KÖCKER,G.–MÜLLER, L. 2015). Az elemzésbe bevont klaszterek közül a többségnél egyáltalán nincs szektorokon átívelő tevékenység és csak hat esetben volt már ilyen irányú kezdeményezés, de az sem működik aktívan. A klaszterek nemzetközi kapcsolatait illetően, a vizsgált együttműködések több mint fele, jellemzően az akkreditált klaszterek, az elmúlt években komoly erőfeszítéseket tett a nemzetközi, főként európai (német, francia, olasz) példák megismerésére, illetve, hogy előmozdítsa a klaszter ismertségét és a megfelelő kapcsolatrendszer kialakítását nemzetközi szinten. 6 klaszter kizárólag a klasztertagok révén rendelkezik külföldi kapcsolatokkal és azok kevésbé érvényesülnek klaszterszinten, míg két esetben egyáltalán nincs semmilyen nemzetközi szintű kapcsolat.

A klasztermenedzsment tevékenységének fejlesztési irányai közül a tapasztalatcsere előremozdítását, a különböző képzési tevékenységeket, képzési központ létrehozását, a szolgáltató klaszterré válást, továbbá klasztermenedzsment sales jellegű tevékenységeinek erősítését jelölték meg célként az interjúalanyok.

0 5 10

Kapcsolatépítő események, kommunikációs platformok biztosítása

Közös infrastruktúra biztosítása Befektető, vagy partnerközvetítés Kedvező kamatozású hitelek

biztosítása

Mentoring, coaching tevékenységek Nemzetközi megjelenések, klasztermegjelenések támogatása,…

Technológia transzfer tevékenységek Piaci információk biztosítása

Válaszok száma db

89

Arra kérdésre, hogy mennyire tudtak szintet lépni a klaszteren belüli együttműködések során és mi volt a legfontosabb lépcsőfok a fejlődésükben, elég hasonló válaszokat kaptam.

Azok a klaszterek, akik rendelkeznek akkreditációval kivétel nélkül egy fontos fejlődési fázisként élték meg ezen minősítés megszerzését. Talán azért is, mert az akkreditációs pályázatban a klasztereknek részletesen be kell mutatniuk az eddigi K+F tevékenységeiket és az ezzel kapcsolatos közös céljaikat, valamint az akkreditációval rendelkező együttműködések jelentős K+F forrásokat tudtak elnyerni a 2007-2013-as támogatási időszakban. A megkérdezett klaszterek közül hárman rendelkeznek továbbá az Európai Kiválósági Program minősítésével (egy bronz, egy ezüst és egy arany címkével) és ezt jelentős előrelépésként élték meg a klaszter életében. A fokozat amellett, hogy a klasztermenedzsment munkáját értékeli, nemzetközi szinten is jelentős ismertséget ad a klaszternek.

Azon klaszterek, melyek még nem rendelkeznek akkreditációval, azok is fontos lépésnek tartják a klaszterek életében és jövőbeni céljaik között szerepel az akkreditációra való felkészülés, mely szisztematikus, célzott közös munkát igényel a részükről.

A klaszter fejlődése szempontjából több interjúalany is kiemelte a sikeres közös kutatási projekteket, mint a klaszter életének fontos mérföldköveit. Az egyikük a következőképpen fogalmazott. „… 2008-ban néhány tag lazább együttműködéseként indult majd a 2008-as nagyobb bővülés után 2008 és 2012 között nagy közös projektek valósultak meg, melyek eredményei már termékként a piacon vannak”. (8.)

A klaszterszervezetek fejlődését, átalakulását tekintve a klaszterek világos, jól megfogalmazott jövőképpel rendelkeznek, közös kutatás-fejlesztési és innovációs projekteket terveznek, nemzetközi szinten láthatóvá kívánnak válni a nemzetközi projektet megvalósítása és a nemzetközi piacokra való kilépés érdekében. Több klaszter megfogalmazta célként az interszektoriális és klaszterközi együttműködések javítását is a versenyképességük javítása érdekében.

Hipotézis 4. A Dél-alföldi Régióban létrejött klaszterek egy részének sikerült stabil pénzügyi és szakmai növekedési pályára lépniük, így a jövőben önfenntartóvá válhat a tevékenységük.

A régiós klaszterek körében folytatott elemzés alapján megállapíthatjuk, hogy a régióban működő klaszterek, még viszonylag nagy arányban finanszírozzák a működésüket a külső támogatások, pályázati források segítségével és jelenleg még nem találták meg azokat a piaci bevételi lehetőségeket, amelyekből a közös tevékenységeket hosszútávon fedezni tudják. Az elmúlt néhány évben a klasztervezetők egy része már felismerte, hogy hosszú távon csak akkor lesznek sikeresek, ha piaci alapokon és önállóan is képesek működni, és ha a tagok számára az együttműködésből származó előnyök már jóval meghaladják a ráfordítások mértékét. Az eredményesség nagyban múlhat továbbá azon, hogy sikerül-e megteremteni azokat a bevételi forrásokat, amiből finanszírozni tudják a közös tevékenységek koordinációját. A klasztermenedzsmentnek ennek érdekében sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a pályázati támogatások kiváltására, a piaci alapon szervezett szolgáltatásokból származó bevételekkel. Ez a folyamat azonban még a 2014-2020-as programozási időszak végezetével is csak részben valósult meg és az elkövetkező években fog eldőlni, hogy valóban sikerül-e ezeket a feltételeket megteremteni.

Az országosan és a régióban kialakult klaszterek szakmai fenntarthatóságát is az teremtheti meg, ha képesek lesznek növekedni és a szereplők számára kölcsönös előnyökkel járó magas hozzáadott értékű, akár ágazatközi és nemzetközi szintű együttműködéseket generálni.

A nemzeti klaszterfejlesztési politikának is ezekre a területekre szükséges fókuszálnia a jövőben is, tehát segíteni a klasztereket, hogy pénzügyileg is önálló lábakra álljanak és az úgynevezett nem pénzügyi ösztönzők révén megtanítani őket erre az üzleti szemléletre a

90

célzott támogatás helyett, továbbá támogatni őket a nemzetközi piacokon való érvényesülésben és az ágazatközi együttműködések megszervezésében.

Ezek alapján a 4. hipotézist nem sikerült alátámasztani, mivel a Dél-alföldi Régióban létrejött nagyszámú klaszterek csak egy nagyon kis százalékának sikerült olyan stabil pénzügyi és szakmai növekedési pályára lépnie, hogy a jövőben önfenntartóvá váljon a tevékenysége. A létrejött klaszterek nagy része a külső támogatások és források nélkül valószínűleg megszűnik, vagy csak nagyon korlátozottan tud működni.

91

6. A SZOFTVERIPARI INNOVÁCIÓS PÓLUS KLASZTER