I. Egy alternatív pedagógia történelmi háttere
2. Egy kitörni készülő diákforradalom
A tanulók ellenállása másképpen is megmutatkozott, például a költészet eszközeivel egy paródiában is testet öltött. A. Weber így tudósít: „A gúnyolódók egymásra találtak, és irodalmi for-mába öltötték mondanivalójukat: Gerharz, a humoros; Kloos a maró gúny mestere; Josef Fischer, szintén humorista és Otto Eisenbarth, aki finom esztétikai érzékkel rendelkezett.”28 Mi-után egy esti rekreáción a tanulókat egy ilyen hangvételű mű előadása közben (Klopstockiád – Eposz napjainkból; a német kifejezés magában foglalja a „vessző” szót, így ironikusan a verésre utal – ford. megj.) a színpadon érték tetten…, „ke-mény és hosszadalmas büntetésre került sor. Elbocsátás és fe-nekelés azonban nem történt. A fő vétkeseket – köztük a ház legjobb tanulóit – három vagy többnapos refektóriumban való térdeplésre ítélteték. Az 1910/11-es tanévben még alkalmaz-ták néhányszor a fenekelést, de mi még túl fiatalok voltunk ahhoz, hogy nyíltan ellenszegüljünk, és így csak a párnának sírtuk el a bánatunkat. 1912-ben két tanuló (Steinbrecher és Pradl) elszökött, és Lorchban a rendőrség talált rájuk.”29
28 Uo., 22. o. (ZPAP) 29 Uo., 23. o. (ZPAP)
A kemény szabályokon, a családban30, az iskolában31 és a di-ákotthonokban32 egyaránt bevett szokásnak33 számító testi fenyítésen, a már bemutatott háttéren és előzményeken túl még egy további körülmény is szította a diákotthon lakóinak ellenállását: Adolf Panzer atya spirituálissá való kinevezése.34
30 Vö. pl. Richard P. Garrold műve, melyet J. Kentenich atya a diákokkal együtt olvasott és vitatott meg: Kleine Brauseköpfe. Eine Schülerge-schichte, Freiburg 1912, (1920-ban már a negyedik és ötödik kiadásban jelent meg), 118. o. skk. A szülők és nevelők a testi fenyítést „gyógy-módként” értelmezték, ami arra hivatott, hogy a „rossz hajlamokból”, elsősorban az öntörvényűségből kigyógyítson. Mivel a gyermek erőtel-jesen érzéki beállítottságú, az érzékein keresztül is meg kell tapasztalnia az elrettentést.
31 Az állam részéről a testi fenyítés kapcsán a kormányrendeletek hang-súlyozták, hogy a nyilvános nevelésben nagy visszaélések történtek az ún. nevelési joggal kapcsolatban. Vö. Karl Heilmann, Handbuch der Pädagogik I., Leipzig, 1910, 289. o. sk. Vö. az 1900. január. 19-i és az 1900. március 13-i kormányrendeletekkel; a danzigi tartományi isko-lakollégium 1905. január. 21-i rendelkezésével; az 1908. március 12-i kormányrendelettel és a Német Birodalmi Törvényszék 1909. március 2-i megállapításával, miszerint „Poroszországban a felsőbb osztályokban nincsenek törvényi szabályozások az iskolai nevelésre”. Vö. W. Olsen, Die körperliche Züchtigung in den höheren Schulen, in: Monatsschrift für höhere Schulen 9 (1910), kiad. R. Köpke, A. Matthias együttműkö-désével, 169. o. sk.
32 Vö. J. Böhm, Praktische Erziehungslehre für Seminaristen und Volks-schullehrer, München, 1889, 154. o., 159. o. skk.; Th. Waitz, Allge-meine Pädagogik, Langensalza, 1899, 168. o. sk.; Anton David, Darle-gungen für Präfekten in katholischen Erziehungshäusern und für alle, die mit Jugenderziehung zu tun haben, Regensburg, 1918, 137. o. skk.;
Adolf Matthias, Wie erziehen wir unsern Sohn Benjamin, München, 1912, 110. o.
33 Bővebben a történelmi kontextushoz lásd D. Schlickmann, A valódi szabadság eszménye, 55. o. skk.
34 A kinevezésre a diákotthon krónikájának bejegyzése szerint az 1912.
szeptember 19-i tanácsülésen került sor (APHV). Vö. A. Weber, Le-benserinnerungen, 13. o., Panzer atya kinevezéséről: „A négy felső osztály azonnal ellene fordult. Még erősen élt bennük az 1909-es év emléke, és – többek között ezért – ultimátumot adtak: »Vagy változik a helyzet, vagy kilépünk.«” (ZPAP)
A diákok ekkorra már nyilvánvalóan nehezen fogadták az általa elrendelt testi fenyítéseket, pedagógiai rátermettségének hiá-nyát és egész személyiségét.
„Feltűnt egy személy, akiből valami nyomasztó ellenségesség áradt a fiúkkal szemben: Panzer atya. A mi osztályunk különö-sen is érzékelte ezt, mert amikor húsvétkor otthagyott minket Georg Müller ordinárius atya, Panzer atya lett az osztályunk ordináriusa. Én voltam a legfiatalabb, és minden bizonnyal én sínylettem meg legjobban a helyzetet. Idegállapotom miatt drasztikusan leromlott a teljesítményem egy olyan személyi-ség szellemi nyomása alatt, aki egyszer elénk állt és kijelen-tette: »Ebből az osztályból mindössze négyen fogják elérni céljukat…!« Panzer atya később belátta, milyen szánalmas be-szorultságban élt, és alapvetően megváltozott. Akkoriban 24 éves volt, beteges és álszemérmes.”35
Amikor 1912 októberének elején az ötödikben ismét fene-kelésre került sor, a négy felsőbb osztálynál elmérgesedett a konfliktus.
„Az esti rekreáción… felfokozott hangú vitákban tört felszín-re belőlünk az elégedetlenség. Ez volt erfelszín-re az egyetlen
alkal-35 A. Weber, Lebenserinnerungen, 18. o. (ZPAP) Kentenich atya hagya-tékában található egy kis füzet, melynek címe: „Der Geist der An-staltdisziplin mit besonderer Berücksichtigung des Strafproblems von Geist. Rat M. Müller”, és 1910-ben, Freiburgban jelent meg. Kézzel írva az alábbi név szerepel rajta: „Panzer P.S.M.” A füzet tartalma és a szövegjegyzetek valószínűleg az egykori tulajdonostól, Panzer atyától származhatnak, és egy büntetés- és fegyelemközpontú nevelési felfogást tükröznek. Karl Hoffmann mindenesetre megjegyzi a Panzer atyáról írt önéletrajzban, hogy spirituálisi feladatainak teljesítése közben „az az eszmény lebegett a szeme előtt, hogy a rektor atyai vezetését az anyai gondoskodással ötvözze”. P. K. Hoffmann, Pater Adolf Panzer, Limburg, 1959, 38. o. sk.
munk, mert ilyenkor többnyire magunk közt voltunk. Egyik nap belobbant a szikra. A kicsiknél megint fenekelés volt…
Újra fellángolt a régi, elfojtott ellenszenv. A rekreáció viharos-ra sikeredett. Néhány atya is részt vett a beszélgetésen, akik még Ehrenbreitsteinből jöttek velünk, és szintén nem értettek egyet a dolgok menetével. Ez jó volt, mivel az érzelmek mel-lett így az értelmi megfontolások is helyet kaphattak.
9. kép: A felsőtagozat
A két felső osztály vette át az irányítást. Köztük voltak a legjobb és legnagyobb tiszteletnek örvendő tanulók: Franz Gerharz, Alois Brenner, Hubert Jöbges, Georg Kost, Johannes Theisen, Wilhelm Thomas és Nikolaus Kloos. Ők mindnyájan dicsőségtáblát érdemelnének a limburgi tartomány bármely is-kolájában. Igen korrekt módon jártak el, és világosan jelezték az illetékes elöljárónak, Franz Wagner atyának az álláspontju-kat: elfogadják a fegyelmezést, a megalázó büntetést viszont nem. Igényesebb lelki vezetést, kevesebb külső nyomást kö-veteltek. Egyértelmű alternatívát adtak: Vagy erőfeszítése-ket tesznek a helyzet javítására, vagy a felsőtagozat elhagyja Schönstattot. Mindez alig egy hónappal az új ház felszentelése
után történt. Ehhez társult a másik három felső osztály, akik szintén a rektor tudomására hozták, hogy készek követni a végzősök példáját. A tanulók összetartó magatartása nem ma-radt eredménytelenül.”36
Az egész folyamat drámaiságát egyértelműen tükrözik az egy-mást gyorsan követő események. Negyven évvel spirituálisi szolgálatának kezdete után Kentenich atya így írja le a fe-szültséggel teli helyzetet, ami akkoriban a házban uralkodott:
„1912 októbere volt. Őszi viharok dúltak nemcsak a termé-szetben, az intézetben is. Általános engedelmességi válság, for-radalom tört ki a tanulók között.”37 Ez nem egy önmagában ártalmatlan folyamat költői túlzásokkal átitatott leírása. Az írás találóan jellemzi az akkoriban uralkodó helyzetet. Ferdi-nand Kastner, J. Kentenich egykori diákja is említi a „veszélyes feszültséget, mely 1912 őszén a lakóközösségben kialakult”.38 A. Weber az ezt követő eseményekről számol be: „A rektor ér-tesítette a provinciálist. Az atyák tanácskozást hívtak össze.”39 Az első eredmény a nemrégiben megválasztott spirituális és segédeinek leváltása volt. Ennek következtében maga Panzer atya volt, aki – a hivatalos jelentés szerint „gyenge egészségi állapotára” hivatkozva – visszalépett hivatalától.40 A házi
kró-36 A. Weber, Lebenserinnerungen, 37. o. sk.
37 J. Kentenich: Schlüssel zum Verständnis Schönstatts (1951). In: G. M.
Boll (kiad.), J. Kentenich, Texte zum Verständnis Schönstatts, Vallen-dar-Schönstatt, 1974, 148-228. o., 186. o.
38 Ferdinand Kastner (kiad.), Unter dem Schutze Mariens. Untersuchun-gen und Dokumente aus der Frühzeit Schönstatts, 1912 bis 1914, Zü-rich, 1939, 159. o.
39 A. Weber, Lebenserinnerungen, 38. o.
40 1912. szeptember 19-én vette fel hivatalát Konrad Mohr atyával, a se-gédével az oldalán. Mindketten 1912. szeptember 30-án kérték felmen-tésüket, egészségügyi okokra hivatkozva. Vö. E. Monnerjahn, Ein Leben für die Kirche, 61. o.
nika tanúsága szerint betegsége miatt nevezték ki helyette Kentenich atyát spirituálisnak.41