Nem vitás, hogy vannak tanulók, akiknél kevesebb önállóságra lehet számítani, s vannak élénk, problémázó egyéniségek. Ennek a kérdésnek az
át-;396
góndolásánál arra az öt tanulócsoportra építettem a megállapításaimat, akiket 3 évig tanítottam, tehát a gimnázium I., II. és I I I . osztályában hozzám jártak;
vagy gyakorlati tapasztalattal is" rendelkező felnőtt emberek.
Akadt olyan ötös tanulóm, aki remekül reprodukálja az ismereteket, feldolgozta a könyv kérdéseit, de soha még nem akadt egy figyelemre méltó kérdése.
A nevelési reflex nagyszerű kérdését III-os fiútanulótól hallottam, a béka téli alvása iránt egy IV-es 35 éves férfi érdeklődött, a megtermékenyítési hibát kitűnő, előre tanuló nő vette észre, az újszülött vörös vérsejtjeit IÍI-os lány, az erszény takarítását egy viccekben és ötletekben gazdag, jófejű, de elégségesig lusta fiú kérdezte meg. A fakírok — a teszthalál — az olvasottabbak kérdése.
A szorgalom, a megtartóképesség, a reprodukálási készség gyakran nem mutat annyi érdeklődést, meglátást és gyakorlati érzéket, amit várnak tőle, az eleven és jó meglátású tanulókban viszont nincs meg mindig a szorgalom, amivel a kellő bevezetést biztosítani lehet.
Összegezve az egész kis vizsgálódásomat, annak a ténynek a kiemelésével szeretném zárni munkámat, hogy a kérdezés nagy pedagógiai erő a tanár kezében.
A tankönyv kérdéseinek és a tanár kérdéseinek azonban együttesen nincs akkora mozgató ereje, mintha a tanuló maga bukkan rá egy-egy megválaszolásra érdemes kérdésre. Ez a nagy felfedezések izgalmával tölti el, élményt jelent a számára is, a társai számára is. Alakító tagjává válik az órának és mind a tárgyi tudásá-nak, mind gondolkodása fejlesztésének a legnagyszerűbb módját alkalmazza. '
Az aktivizálásnak egyik hatásos módja a kérdésfeltevésre ösztönzés.
Erre nevelni kell a hallgatókat, s méltányolni a sikereiket. Hihetetlen erő van abban, mikor ilyeneket hall az osztály a tanártól: „Emlékszem, az állattannal kapcsolatban maga kérdezett már a múlt évben hasonló dolgokat, az is nagyon ügyes volt, most ez a kérdés azt tovább viszi . . ." Ilyenkor úgy érzik, hogy nem vész el semmi fáradságuk, számon tartják, megőrzik, mint ahogy ők is maradan-dóan megőrzik azokat az élményeket, amiket egy-egy jól sikerült óra munkaörö-me és eredményessége jelent.
Hiszem azt, hogy a tanulók kérdezésre nevelésének problémáját más kartárs is fel fogja karolni, s az egyes tantárgyak lehetőségeinek kutatásával olyan módszert tudunk alkalmazni, mely véglegesen felszámolja a formális ismeretszerzés elavult maradványait. Gondolkodó embereket akarunk nevelni!
I R O D A L O M
1. KELEMEN LÁSZLÓ: A tananyag és az oktatási módszer problémái. (Különnyomat. A pécsi Tanárképző Főiskola tudományos közleményei. Pécs 1963.)
2. KONTRA GYÖRGY: AZ emberi test. (A modern orvostudomány eredménycinek áttekintése.) 3. KRTJGLJAK N . I.: A tanulók gondolkodásának irányítása. (Szovjetszkaja Pedagogika 1963.
No. 12. 22—30. p.)
4. MOROZOV M. P.: A tanár kérdései m i n t eszközök a tanulók gondolkodó tevékenységének aktivizálására a tanítási órákon. Az ismeretek alkalmazása a tanulók iskolai gyakorlatában.
(Szovjetszkaja Pedagogika 1957. 5. sz.)
5. NAGY LÁSZLÓ: A gyermek érdeklődésének lélektana.. Bp. 1908. Franklin.
6. NAGY LÁSZLÓ: A tanulók problémái, felfogásának sajátosságai az ismeretek gyakorlati alkal-mazása során (Magyar Pszichológiai Szemle Bp. Í963. 425—437. o.)
7. PÓLYA, GEORGE: Tanulni, tanítani, megtanulni tanítani. (The American Mathematical Monthly 1963.) . ' . .
8. POMOGAJBA, V. J . : Az emocionális jelleg m i n t a tanulók aktivizálásának tényezője az okta-tás folyamatában. (Szovjetszkaja Pedagogika 1959. 4. sz.)
;397
9. SLMINA, A. N.: A konkrét és az absztrakt egységének elve és ennek lehetősége a d i d a k t i k á b a n . (Szovjetszkaja Pedagogika 1963. No. 11. 92/97 p.)
10. SINGUTJE, F.: A pedagógiai m u n k a formáinak problémái a levelező oktatásban. (Vysoká Skola 1960-61. No. 10. 299-304. p.)
11. SOIIYAI ANDOR: Kérdések a tankönyvekben. (A Biológia Tanítása. 1965/2.)
12. SZAMARIN, J . : Az értelem fejlesztése és nevelése. (Narodnoje Obrazovanije 1964. No. 8. 50—52.) 13. SZAMARIN, J . : A felnőttek oktatásának pszichológiai kérdései. (Voproszi Pszichologii. 1962.
No. 3. 127—130. p.)
14. SZEWOZUK, W . : A felnőtt emberek lélektana. (Warszawa, 1959. Wiedza Powszechna.) 15. SZKATKIN, M.: A didaktikai kutatások főbb irányairól. (Narodnoje Obrazovanije 1964. 31—
37. p.) . •
16. ZAJÁO JÓZSEF: A tanulók kérdéseire alapított eljárás. (A Biológia Tanítása. 1965/2.) Továbbá a szövegben említett tankönyvek és folyóiratok. .
Apnadne Monbnap
B O n P O C b l Y M E H H K O B H A Y P O K A X N O O C H O B A M E H O J l O r H H A B T O P — neaaror H HHCneKTop UIKOJI no cnennajibHOcrn — coSnpaji Bonpocu yneHH-K O B , 3aAaHHbie H M H Ha ypoxax Ö H O J I O T H H . Bonpocu rpynnHpoBaHbi H aHajiH3iipoBaHbi B COOT-BeTCTBHH C MOTHBaUHHMH yHCHHKOB H HX IipHMeHHeMOCTblO npH npCnOflaBaHHH ÖHOJlOrHH.
KoHCTaTHpyeTCH, HTO HaoSojiee naae>KHbiH npH3H3K 3K T H B H O C T H yneHHKOB — STO H X Bonpocu.
YneHKKOB. Hy>KHO BOcnHTbiBaTb K TOMy, HToSbi B xofle npenoaaBanHH OHH 3aaaBajiH Bonpocbi B cjiynae, ecjiH OHH HCHCHO noHHJiH HTO-JIH6O HJIH ecjiH CKa3aHHoe ny>KAaeTCíi B aonojiHeHHH.
TanuM 0öpa30M yneHHKH MoryT ynacTBOBaTb B (JiopMHpoBaHHH npenoaaBaHHH, noMoraTb BceMy KJiaccy jiynme noHHTb MaTepnaji H 3anoMHHaTb HaHÖOJiee cymecTBeHHbie 3JieMeHTbi MaTepnajia.
Mrs. Á. Molnár
Q U E S T I O N S PUT B Y T H E STUDENTS I N T H E C O U R S E O F B I O L O G Y T E A C H I N G The author is a practising pedagogue and she has collected the questions put by the students during biology teaching in his quality as a schoolinspector. The questions were grouped and anali-zed on the motivation of the students and on the usefulness of them i n the course of teaching.
I t is stated that the most certain indication of the students' activity is that they p u t questions to the teacher. Therefore o'ne must encourage the students to p u t questions, if they have not understand something quite clearly or if they want to get somé completion. So the pupils m a y take an active part in shaping the teaching, they further a better understanding for the whole class and the keeping in memory of the essential elements.
i
D R A H O S Á G O S T O N
A S Z L O V Á K , I L L E T V E A N E M Z E T I S É G I N Y E L V T A N Í -T Á S S Z Í N V O N A L A *
Hazánkban számos olyan általános iskola van — nemzetiségi vagy vegyes lakosságú területeken —, amelyekben az itt élő nemzetiségek nyelvét tantárgy-ként oktatják. A nemzetiségi nyelvoktatásban így néhány száz nyelvoktató pbdagógus érdekelt, akiket a tanárképző főiskolák nemzetiségi nyelvi tanszékei képeznek.1 Minthogy nemzetiségi tanárképzésünk csak mintegy másfél évtizedre tekinthet vissza, nyelvoktató tanáraink között sokan vannak, akik nyelvtanári stúdiumaikat nem az említett tanszékek hallgatóiként végezték el. Ezek még a felszabadulás előtt bizonyos nyelvvizsgát tettek, s így nyertek képesítést a szlo-vák vagy más nemzetiségi nyelv oktatására. (Esetleg mindenféle nyelvvizsga vagy szakképesítés nélkül tanítottak valamely nemzetiségi nyelvet a település, a falu vagy tanya egyházi iskolájában.) 1945 után számukra a nyári szünidőben nyelvi—irodalmi és módszertani tanfolyamokat szerveztünk.2 A hirtelen előállott nemzetiségi tanítóhiányt azonban meg kellett szüntetni. Ezért rövidített tanul-mányi idővel nemzetiségi tanítói tanfolyamokat szerveztek, 1949-ben pedig meg-kezdődött a nemzetiségi szaktanárok képzése a budapesti Pedagógiai Főiskola szlovák (román, majd délszláv) tanszékén. Ezzel rendszeressé vált a nemzetiségi nyelvszakos tanárok képzése. Tanszékünk — a rendes és levelező hallgatók képzésén kívül3— igyekszik komoly segítséget nyújtani a szlovák szakos nyelvtanárok to-vábbképzése terén.4
Miután a szlovák nyelv és irodalom (hasonlóképpen más nemzetiségi nyelv és irodalom) hazai oktatásának problémáival az Országos Pedagógiai Inté-zetben jelenleg nem tudnak foglalkozni (ilyen tanszéke az Intézetnek nincs), a Művelődésügyi Minisztérium Közoktatási Főosztályának pedig nem feladata e kérdésekkel a tudományos kutatás módszerei alapján való foglalkozás —
nem-*E cikkben nem foglalkozunk azoknak az iskoláknak a problémáival, amelyekben az oktatás szlovák (nemzetiségi), illetve két nyelven folyik.
1 A négy nemzetiségi tanszék köziil a Szegedi Tanárképző Főiskolán a szlovák és a román nyelvi tanszékek, a Pécsi Tanárképző Főiskolán pedig a német és a délszláv nyelvi tanszékek működnek.
2 DRAHOS ÁGOSTON, Szlovák tanárképzésünk helyzete és a szlovák nyelvoktatás n é h á n y módszertani kérdése. Bpest, 1962. Akadémiai Kiadó. (Tanulmányok a neveléstudomány köréből, 1961. 455—57.)
3 Levelező tagozatunkon évfolyamonként kb. 3—4 hallgató tanul. A követelmények — m i n t más szakon — nálunk is azonosak a nappali tagozaton előírt követelményekkel. A n a p p a l i tagozat létszáma évfolyamonként kb. 5—6.
4 A tanszék tanárai az 1949—53-as években rendszeresen t a r t o t t nyári tanfolyamo-kon k í v ü l időnként szakmai-módszertani előadásokat tartanak a m á r m ű k ö d ő szlovák szakos tanárok részére; ilyenek voltak a budapesti, békéscsabai, nyíregyházi, sátoraljaújhelyi tovább-képző tanfolyamok, ill. előadások.
;399
zetiségi nyelvi tanszékeink az egyetlen gócpontok, ahol'figyelmet szentelhetünk e tárgy oktatási módszereinek, s egész módszertanának.
A szlovák nyelv és irodalom általános -iskolai oktatásával való behatóbb foglalkozás nemcsak azért lehetséges tanszékünkön, mert e tárgy módszertana tanárképzésünk tanterve és programjai alapján fontos diszciplínaként kerül előadásra, hanem azért is, mert hallgatóink gyakorlati kiképzése során több iskolát látogatunk meg, s így a gyakorlattal, a városi és a falusi iskolákkal (főleg Békéscsabán és környékén) állandó, évről évre megújuló kapcsolatunk van. Hospitálásaink és gyakorlati tanításaink idején bő alkalmunk adódik be-pillantani a szlovák nyelvet tantárgyként oktató iskolák életébe. A következők-ben szeretnénk kiemelni néhány jellemző vonást, majd az oktatás színvonalának emelése érdekében egy-két javaslattal élni. '
Kétségtelen, hogy a felszabadulás óta — különösen az 50-es évektől — a nemzetiségi nyelvek oktatása terén számos szép eredményt értünk el. Megjelen-tek az első — szükségszülte — nyelvkönyvek, melyek magukon viselték ugyan a kezdet nehézségeit, de akkor nagy hiányt pótoltak, majd a tankönyvekhez tantervet pótló irányító tanmeneteket adott ki a minisztérium nemzetiségi osz-tálya. Ugyancsak elkészültek az óratervek is, amelyek első ízben szabályozták a szlovák (vagy más nemzetiségi) nyelv óraszámát. 1958-ban kiadták a szlovák nyelvoktató iskolák részére az első (átmeneti) tantervet, majd 1965 szeptemberé-től kísérleti jelleggel használják a végleges tantervi tervezetet, melynek megvitatá-sára 1966 májusában kerül sor. Tovább sorolhatnánk közoktatásügyi kormány-zatunk pozitív intézkedéseit, melyekkel lehetővé tette és megalapozta a nem-zetiségi nyelvek általános iskolai oktatását.
Ma már azonban nem elégedhetünk meg a kezdeti eredményekkel. Oktatás-ügyünk mind a magyar, mind az idegen nyelvek (és egyéb tárgyak) oktatása terén nagyot fejlődött, amihez képest nemzetiségi nyelvoktatásunk időben viszonylag lemaradt, azért aktuális problémává vált a szlovák, ill. a nemzetiségi nyelvoktatásnak népi demokratikus közoktatásügyünk eredményeihez való fel-zárkózása.
Nyelvoktató iskoláink színvonalának emelése, a nemzetiségi nyelvoktatás korszerűbbé tétele érdekében az alábbiak megfontolását, megvalósítását tartjuk
fontosnak.5
1. Tegyük a nyelvoktatást érdekessé, a legkisebbek- számára kedvessé is, óráinkat —különösen az álsótagozat osztályaiban — a maximális szemléletesség jellemezze. Igen jó példát láttunk a korszerű szemléltetésre a békéscsabai IIT. sz.
Általános Iskola szlovák nyelvi óráin. A nyelvoktató tanárnő egyszerű, mégis vonzó képeket és képsorozatokat készít nagyméretű rajzlapokra, ugyanakkor a táblai rajz lehetőségeit is következetesen felhasználja.6 A nyelvi órákon tör-ténő — a tanulók életkorához mért — szemléltetés óriási mértékben hozzájárul az aktív figyelem ébrentartásához, azonkívül megnyilatkozásra is ösztönzi a tanuló-kat. Ugyanebben az iskolában láttuk, hogy a nyelvoktató az 1—2. osztályos beszélgetést játékokon, dalos játékokon keresztül tanítja, a tanulók így az előírt szókincset mozgással, dallal egybekötve, játékos formában sajátítják- el.
Igen fontos lélektani tényezőnek tartjuk, hogy a tanulók szeressék a szlo-vák nyelv óráit, azokon örömmel és aktívan vegyenek részt, érdeklődéssel,
5 L. a szerző i. m . 478—481.
6 DRAHOS ÁGOSTON, A betűismertetés és az alsótagozatos szövegfeldolgozás eljárásai a szlovák nyelvi órákon. Módszertani Közlemények, Szeged, 1965/5.
várakozással tekintsenek minden nyelvi óra elé. Ez a feltétel annál inkább fontos, mivel a szlovák (és más nemzetiségi) nyelvet az ilyen nyelvet tanító iskolákban a tanulók (ill. szüleik) önként választják. Mind a szülőknek, mind a tanulóknak látniok kell, hogy a nyelvtanulás hasznos, és elősegíti a gyermekek helyes irányban való fejlődését.
Az óra érdekessé, kedvessé és játékossá tétele természetesen nem jelent-het puszta időtöltést, öncélú játékot! A nyelvtanárnak úgy kell megtervez-nie egész évi óráit, hogy azok valóban szerves rendszert alkossanak, amely-ben minden egyes nyelvi órának, foglalkozásnak meglegyen a konkrét célja, s az órák összessége biztosítsa a tantervi cél elérését. Tulajdonképpen ez teszi bonyolultabbá, nehezebbé, egyúttal magas színvonalúvá a nyelvet tanító tanár munkáját. Ha azonban lelkiismeretesen és következetesen jár el, munkája eredményeként eléri, hogy tanulói a 8. osztály elvégzése után szlovákul is meg-felelően ki tudják magukat fejezni (tantervi cél).
2. A nyelvet tanító tanárnak munkája jó és eredményes végzéséhez komoly segítségre, támogatásra van szüksége. Alapvető — bár csak közvetett — segítséget nyújt a nyelvi tanterv. Ez a fontos dokumentum ma még csak kísérleti formájában készült el, ami érthető is, hiszen összeállítása bizonyos előmunkálatok elvégzését igényli, s a felszabadulás előtti* időből ilyen hagyományokra alig tá-maszkodhatunk. Szükséges, hogy a tantervkészítő bizottság az itthon végzett alapos felmérések, szókincs kutatások és, külföldi7 (csehszlovák, jugoszláv, NDK-beli stb.) tapasztalatok alapján olyan reális tantervet dolgozzon ki, amely nyelvoktató iskoláinkban megvalósítható. Számoljon olyan iskolákkal is, ahol a tanulók nyelvtudása, nyelvkészsége gyengébb az átlagosnál, de itt is vegye figyelembe, hogy a szülői házból ezek a tanulók is hoznak magukkal bizonyos mennyiségű szókincset. Helyesnek tartanok, ha a végleges tanterv kiadása előtt tudományosan felmérnék a kétnyelvű környezetből az iskolába lépő gyermekek szókincsét,8 s erre alapoznák a kötelező tantervi anyagot.
Ez egyúttal megakadályozná, hogy a tantervi követelmények maximálisak, irreálisak legyenek. Fontos, hogy a tanterv a megtanítandó új szavakat téma-körök szerint írja elő, és határozza meg a szókincsfejlesztés mértékét is, pl.
250—300 új szó elsajátítása évenként. Az új tanterv anyaga és követelményei tehát a tanulóknak a szülői házból hozott nyelvi ismereteire, nyelvkészségére épül-jenek. így lesz a tanterv teljes összhangban a való helyzettel.
3. A gondos körültekintéssel és alapos szókincsvizsgálatok alapján készült nyelvi tanterv anyagát a tankönyvek, a nyelvkönyvek dolgozzák fel. Örven-detes tény, hogy a 3—6. oszt. számára már vannak jól használható új szlo-vák nyelvkönyveink. Némelyik többszínnyomásos illusztrációkkal, , de vala-mennyi kitűnő tipográfiával. (A Művelődésügyi Minisztérium a nyelvkönyvek-ből kétféle sorozatot készíttet, éspedig külön a nyelvet jól beszélő és külön
7 A L'udové noviny c. hazai szlovák hetilap Pedagógus-rovatában SZABÓ GYULA, a Tan-könyvkiadó nemzetiségi főszerkesztője Jugoszláviában tett látogatásáról számol be. Elsősor-ban a kétnyelvű oktatásról beszél, de érinti a magyar, a szlovák, a román stb. nyelv tantárgy-ként! oktatását is. L. az említett hetilap 1966. január 28-i és február 4-i számait. Hasonló be-számolót közöl dr. SZÁNTÓ KÁROLY a'Köznevelésben Nemzetiségi oktatás Jugoszláviában címen.
(Köznevelés 1966/7. 267—68.)
8 A kétnyelvű környezetből származó tanulók szlovák szókincsének felmérésére a szerző a Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei 1965. évfolyamának 329—335. lapjain tett kísérletet. Ez az első kísérlet annak megállapítására, mekkora szókinccsel rendelkezik a a bilingvis szülői környezetből iskolába lépő gyermek.
9 M a g y a r Pedagógia 401
a gyengébben beszélő tanulók, ill. osztályok számára. A múlt év őszén ez utóbbi sorozatnak is megjelent már az első kötete a 3—4. oszt. részére.9
Tudjuk, hogy a nemzetiségi tankönyvek kiadása komoly anyagi ráfor-dítással jár, mert az alacsony tanulólétszám miatt 1—1 nyelvkönyv előállí-tási ára magas. Éppen ezért is fontos, hogy az új nyelvkönyvek korszerűek és magas színvonalúak legyenek, feleljenek meg mind nevelési-didaktikai, mind pedig tartalmi és terjedelmi szempontból. Különösen fontos követelmény legyen, bogy az olvasmányi részben maximálisan érvényesüljön a fokozatosság elve, mert így váük lehetővé a rendszeresebb szókincsfejlesztés és a korszerű szóismertető eljárások alkalmazása.. Ugyanilyen elvek alapján mielőbb el kellene készíteni a 7. és 8. osztályos nyelvkönyveket
4. Nagymértékben fokozná a nyelvoktató munka minőségét, ha a taná-rok részére módszertani kézikönyvet adnának ki. Ezek külön készülhetnének -az alsótagozat és külön a felsőtagozat számára (egybekötve vagy
osztályon-ként külön-külön kötetben). Az általános) elvi szabályokon kívül megjegy-zéseket, javaslatokat és konkrét példákat tartalmaznának az adott osztály-ban feldolgozásra kerülő tananyaggal kapcsolatosztály-ban. Ha pl. az általános uta-sítás azt mondja, hogy a nyelvi óra szlovák nyelvűségének biztouta-sítása érde-kében kerüljük a fordítást mint a szóismertetés eddig leggyakrabban használt eljárását, az egyes olvasmányokhoz fűzött megjegyzésekben példákon lehetne-bemutatni, hogyan kell az új szavakat körülírással, szinonimákkal (nyelv-járási kifejezésekkel), szövegösszefüggés alapján, szemléltetéssel stb., azaz a
for-dítás csökkentésével vagy kizárásával megismertetni.
5. Emelné a nyelvoktatás színvonalát, ha elegendő és jó szakirodalom, ill. publikálási. lehetőség állna rendelkezésre. Nem tartjuk helyesnek, hogy legkiválóbb nyelvoktatóink és szakfelügyelőink nem igyekeznek közkinccsé tenni tapasztalataikat és tudásuk legjavát. Igaz viszont, hogy a nemzetiségi
nyelv-oktatásnak nincsen külön módszertani folyóirata, így a szlovák, a román, a dél-szláv nyelvoktatás módszertani és egyéb kérdéseivel egyetlen folyóirat sem fog-lalkozik rendszeresen. (A német nyelv tanításával kapcsolatban Az idegen nyelvek tanítása c. folyóirat közöl ugyan cikkeket, de ez nem azonos problematika a né-met nyelvnek, nemzetiségi nyelvként való tanításával.) A nyelvoktatás és a nem-zetiségi nyelven való oktatás módszertani szakirodalma éppen ezért rendkívül szegény. Az eddig megjelent egy-két módszertani levélen, útmutatón kívül mind-össze néhány cikk jelzi e téren a kezdeményezést.10 Mégis helyes lenne az eddig megjelent cikkeket — A nemzetiségi nyelvek hazai oktatásának tapasztalatai és módszertani problémái címen — önálló kötetben kiadni a nyelveket tanító isko-lák számára. (Ügy tudjuk, hogy a Tankönyvkiadó Vállalat máris megtervezte ilyen cikkgyűjtemény kiadását.) Jelenleg a L'udové noviny c. szlovák nyelvű
9 L. a L'udové noviny 1966. márc. 10-i számában megjelent ismertetést.
10 Tájékoztatásul közöljük az eddig nyomtatásban megjelent fontosabb m u n k á k a t (a szlovák nyelvoktatásra vonatkozóan), kivéve az említett szlovák hetilapban megjelenteket:
DRAHOS ÁGOSTON, A szlovák tanárképzés helyzete és a szlovák nyelvoktatás néhány módszertani kérdése. Megjelent a Tanulmányok a neveléstudomány köréből 1961 c. kötetben. Bpest, 1962.
Akadémiai Kiadó, 453—484., ua., A beszédkészség fejlesztésének problémái a szlovák nyelvi órákon.
Módszertani Közlemények, Szeged,. 1964/2., ua., Betűismertetési és alsótagozalos szövegfeldolgozási eljárások a szlovák nyelvi órákon. Módszertani Közlemények, Szeged, 1965/5., ua., Az általános iskolai tanulók szlovák szókincse tekintettel a bilingvizmusra. Szegedi Tanárképző Főiskola Tudo-mányos Közleményei. Szeged, 1965. 329—335. Előkészületben ua. szerzőtől: A szlovák nyelvi beszédkészség kialakításának és fejlesztésének eljárásai és gyakorlatai a Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei 1966. évfolyamában.
hetilap nyújt lehetőséget arra, hogy hasábjain havonta 1—2 ízben egy-egy pedagógiai-módszertani tárgyú cikk megjelenhessék.11
6. Emelné a nyelvoktatás színvonalát az évenként tartandó tapasztalat-csere-napok szervezése. A nemzetiségi nyelvoktató iskolák elszórtsága szüksé-gessé, a nyelvoktató tanárok létszáma pedig lehetővé tenné ezt. A módszer-tani tapasztalatcserét megyék vagy nemzetiségi vidékek szerint lehetne meg-rendezni. Elképzelhető olyan megoldás, hógy a tapasztalatcsere központjait a tanulók nyelvtudása (a nyelvet jól beszélő vagy asszimiláltabb környe-zet) szerint jelölnék ki, esetleg a báromféle szlovák (nyugati, közép és keleti) nyelvjárásnak megfelelő centrumokban valósítanák meg. Ez annál is indokol-tabb és eredményesebb lenne, mivel nyelvoktatásunkban egyre inkább támasz-kodunk a nyelvjárásra, a tanulók által beszélt nyelvre. A tanulók nyelvjárására való támaszkodás elve viszont speciális oktatási eljárásokat is követelhet. E tapasz-talatcseréken azután a terület, a vidék legjobb nevelői mutatnának be órákat, amelyeket megbeszélés követne. A tapasztalatcserék eredményét írásban is el lehetne juttatni az egyes nyelvoktató iskolákhoz.
7. Igen fontos kérdésnek tartjuk a nyelvet tanító tanárok rendszeres tovább-képzését. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a nyelvoktató tanárnak tökéletesen kell tudnia az illető nemzetiség nyelvét. Örömmel szereztünk tudomást arról, hogy 1966 nyarán az Országos Pedagógiai Intézet szervezésében szlovák nyelvi és módszertani továbbképző tanfolyamot is tartottak,, ahol hazai előadókon kívül külföldi felsőoktatási vagy tudományos intézeti szakemberek is előadtak, ezáltal biztosítva a megfelelő nyelvi atmoszférát. A nyelvoktatók szakmai-módszertani fejlődése érdekében e tanfolyamok később rendszeressé válnak.
Ugyancsak helyes lenne és feltétlenül a nyelvoktatás színvonalának emel-kedését szolgálná, ha az OPI kebelében az Idegennyelvi Tanszéken belül állan-dóan működnék egy nemzetiségi csoport, amely tudományosan vizsgálná és művelné az egyes nemzetiségi nyelvek oktatásának tantervi, módszertani és egyéb kérdéseit. E csoport munkatársai foglalkoznának a nyelvoktatás kérdésein kívül a kétnyelvű oktatás problémáival is, melyek az utóbbi 5—6 év alatt nem-zetközi viszonylatban is az érdeklődés középpontjába kerültek.12 E kérdések helyes megoldása nemcsak társadalmi-politikai, hanem egyúttal igen fon-tos didaktikai-módszertani probléma is, mely állandó kísérletezést és tudomá-nyos szintű megoldást igényel. Erre pedig elsősorban az OPI keretében van lehetőség.
8. A nemzetiségi nyelvoktatásnak fontos tárgyi követelményei is vannak.
A' beszédkészség kialakítása és fejlesztése, a helyes anyanyelvi kiejtés elsajátí-tása, a szókincs intenzív bővítése stb. indokolttá teszi, hogy minden, a nemzeti-ségi nyelvet oktató iskola rendelkezzék magnetofonnal, diavetítővel (esetleg lemez-játszóval és hanglemezekkel) és korszerű szemléltető képekkel, képsorozatokkal.-Ezek nélkül a modern nyelvoktatás el sem képzelhető. képsorozatokkal.-Ezeknek az audio-vizuális eszközöknek egy részét államok közötti csere útján is be lehetne szerezni. (Tu-dunk arról, hogy pl. a Tankönyvkiadó tankönyveket szállít csehszlovákiai magyar iskoláknak, az ottani kiadóvállalat pedig egyes szlovák tankönyveket
11 A MM Közoktatási Főosztálya nemzetiségi főelőadója és a L'udové noviny c. hetilap főszerkesztője között 1964 őszén történt megállapodás alapján az emiitett szlovák nyelvű lap
„Hlas nasieh pedagógov" (Nevelőink hangja) címen Pedagógus-rovatot nyitott. A lap aktuális pedagógiai-módszertani cikkeket közöl.
12 L . a 7. sz. jegyzetet. A kétnyelvű oktatás problémáival egyre behatóbban foglalkoznak másutt is, ahol vegyes lakosságú területek gyermekeinek oktatásáról v a n szó.
9 * 4 0 3
a magyarországi szlovák iskolák részére.) De a szülői munkaközösségek vagy más szervek, üzemek stb. útján is sokat lehetne tenni e téren, s így az oktatás színvonala is emelkednék.
9. Végül, de nem utolsósorban szólnunk kell még a nyelvoktató tanárról, az iskola tanári kollektívájáról. Ha igaz az, hogy az idegennyelv oktatás a nyelvtaná--ron áll vagy bukik,13 úgy még inkább áll ez a nemzetiségi nyelvoktató tanárra.
A szlovák nyelvoktatás színvonala elsősorban a nyelvoktató tanár szakmai és metodikai felkészültségétől, nevelői rátermettségétől függ. A tanárnak tökéletesen kell tudnia a nyelvet, hibátlanul, helyes és szép kiejtéssel, irodalmi nyelven (nem tájszólással!) kell beszélnie. Ez nem csekély követelmény, azért' elengedhetetlen a nyelvtanár folyamatos önképzése, nyelvi ismereteinek állandó kiegészítése. Nyelv-tanáraink nemegyszer panaszkodnak amiatt, hogy gyakorlati nyelvtudásuk napról napra fogy, mivel nincs a tanári testületben olyan, akivel szlovákul beszélhetnének. Ebben van bizonyos igazság, de a hiány nem pótolhatatlan.
A szlovák nyelvű szépirodalom és a szakfolyóiratok olvasásán kívül azt ajánljuk, • töltsenek évenként néhány hetet tiszta szlovák környezetben (pl. csehszlovákiai rokoni látogatás vagy üdülés során). Nyelvtudásuk, beszédkészségük így jelentős mértékben fejlődik, receptív szókincsük egy része reproduktívvá válik. A csehszlová-kiai látogatást úgy is meg lehetne valósítani, hogy kultúregyezményünk alapján a magyarországi szlovák nyelvoktatók néhány hetes tartózkodásra Csehszlová-kiába mennének, csereképpen pedig ottani magyar szakos tanárok hozzánk látogatnának magyar nyelvi és irodalmi ismereteik gyarapítása céljából. Nyelv-tudásuk fejlesztésére jó hatással lehet a szlovák rádió- és televízióadások hallgatása is. A jó nyelvtanár megtalálja a módját, hogy nyelvi ismereteit állandóan ébren-tartsa, fejlessze.
A nyelvtanár személyiségén kívül fontos szerep jut az igazgatónak is.
G a nevelő közvetlen feletlese és segítőtársa. Az. igazgató és a nyelvtanár együtt-működésére is láttunk már szép példákat, így a már említett békéscsabai I I I . sz.
iskola igazgatónője rendszeresen látogatja a tanárnő óráit és — mivel szlovák nyelvtudásánál fogva az órán hallottakat érti — az órákat meg is beszélik. Állan-dóan figyelemmel kíséri a nyelvoktatás alakulását, az évi tanmenet megvalósítását, a tanulók nyelvtudását. A főiskolai hallgatók hospitálása és tanítása idején biztosítja az eredményes gyakorlat minden feltételét," beleértve az óraelemzések nyugodt körülményeit is. Ismeri a nyelvoktatásban részesülő tanulók szüleit, s maga is részt vesz a szülők ilyen irányú felvilágosításában. >•
-Az igazgató társadalmi és politikai tevékenységével is támogathatja a nyelvoktatás ügyét, egyetért a nemzetiségi nyelvnek vegyeslakosságú területé-ken való tanításával. Elmondhatjuk, hogy az igazgató magatartásán és felvilágo-sító munkáján is múlik, mennyire látogatottak a szlovák nyelvi órák", milyen a szülők viszonya a nyelvoktatáshoz. Éppen ezért helyes, ha olyan iskolákban, ahol a tanulók nagyobb része szlovák anyanyelvű (nem egy helyen ez így is van), az igazgatói teendőket szlovák nyelvszakos nevelő látja el, vagy helyettese jól beszél szlovákul. Az ilyen vezető tájékozottabb és jártasabb a nyelvoktatás sok-szor bonyolult problémáinak megoldásában, sőt gyakran még szakmai-módszer-tani tanácsokat is adhat a nyelvoktató tanárnak.
13 KRAMMER JENŐ, AZ idegen nyelvek tanítása a felnőttek nyelvoktatásának szemszögé-ből. A) Személyi tényezők. Megjelent az Idegen nyelvek oktatásának időszerű kérdései c. kötet-ben. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1957. 49.
Csak néhány problémát érintettünk, az egész kérdéskomplexum kimerítő tárgyalása további kérdések felvetését tenné szükségessé, ez pedig nem lehetséges egy cikk keretében. A felvetett kérdések azonban — véleményünk szerint — olya-nok, amelyek helyes megoldása a szlovák, ill. a nemzetiségi nyelvoktatás korsze-rűbbé és színvonalasabbá tételét valóban elő is segíti.
AeommoH JJpaxom
y P O B E H b riPEnOUABAHMfl CJIOBAUKOrO H3blKA H U P Y r H X H A U H O H A J l b H b l X H3bIKOB
ABTOP KpaTKO H3JiaraeT cocTOHin-ie oGyaenHH cjiOBauKOMy >i3wi<y n ApyriiM HannoHajib-HHM n3biKaM B HacTonmee Bpe.MM n zieiiaeT npe/uioxíeHHH, HanpaBJieHHbie Ha. noBbimeHne ypoóHH nperiopaBauHH. C no.wombio npHBeaeHHbix npaKTHiecKHx npHMepoB noKa3biBaeT, KaKHM oöpa30M npeno/iaBaHne n3biKa MO>KHO • caenaTb npHBJieKaTeiibHbiM H njiaHOMepHbiM.
ABTOP oöpamaeT BHHMBHHe Ha BawHOCTb xopouinx H KpacHBO oiJtopMjieHHbix yueŐHHKOB, peKOMCHayeT H3«aTb cnpaBOHHHK no weTOflOJiorMH npenoAaeaHHíi, 03HaKOMHTb npeanoASBa-Tejiett c MeToaaMH, npuMeiweMbiMH jiyquiHMH neaaroraMH, BbiABHraeT weJiaHHe noBbiCHTb KBajiH^HKauHio npenoAaBaTeJien 3THX H3bii<0B, Bojiee HHTCHCHBHO npMMeiuiTb cpeACTBa ayAHO-BH3yajibHoro o6yaeHHH. HaKOHeu, aBTop CTaTbH oópamaeT BHHMaHHe Ha HeoöxoAn.\iocTb Toro, HTO6H AnpeKTopa HauHOHaiibHbix IIIKOJI noMorajin npenoAaBaTejiHM -H3biK0B B npocBemeHHH poAHTejieü H noBbiuieHHH SIJKJICKTHBHOCTM npenoAaBannyi.
A. Drahos_
T H E L E V E L O F T E A C H I N G T H E S L O V A K , R E S P E C T I V E L Y T H E N A T I O N A L I T Y - L A N G U A G E S
The presenl slnte oí Leaching the Slovak, respectivcly the nationality-languages is briefly outlined and suggestions are presented for increasing the effectivity of teaching of the languages involved. I t is shown hy practical examples how the teaching of languages could he made more interesting and systcmatical, the importance of good and nice textbooks is emphasized, the publication of a methodical textbook suggested. Furthermore it is proposed t h a t the teachers should be made familiarized with the methods of excellent teachers and training courses should be held for them. I t would be alsó advisable to insert the use and better exploitation of audiovisual aids. It would he necessary that the directors of the nationality-schools should lend a helping hand to the language-teachers i n advising the parents and in stcpping up the effectiveness of teaching.
;405