Kettős temetkezések és utántemetkezés

Kettős temetkezések: Besnyő-Fácános 38, 84. sír; Bodajk-Homoki-dűlő 2010–11/28, 2010–11/109–110. sír, 2016/30. sír; Csákberény-Orondpuszta 190, 343–344, 404, 426. sír; Cece-Csillagpuszta 4, 8, 11, 13. sír;

Dunaújváros-Pálhalma 8. sír; Mezőfalva-Vasútállomás 51(?), 53. sír; Sárosd-TSz istálló 2. sír; Seregélyes-Réti-földek 97. sír; Székesfehérvár-Pozsonyi út 57. sír

Utántemetkezés (?): Bodajk-Homoki-dűlő 2010–11/71–72. sír

Kettős temetkezések

A kettős vagy többes temetkezéseknél egy sírgödörbe, egy időben temették el a halottakat.

Mezőföldön csak kettős temetkezések ismertek, kettőnél több személy csontvázát tartalmazó sírgödörrel nem találkoztam a kutatómunkám során.

A mezőfalva-vasútállomási 51. sírban a bolygatatlan férfiváz bal combcsontjától 47 cm-re került elő egy gyermek agykoponya töredéke, valamint a férfi jobb medencecsontja felett 24 cm-re a gyermek felkarcsontja. Kérdéses, hogy ebben az esetben kettőstemetkezésről beszélhetünk-e, vagy a férfi sírjának megásásakor bolygattak meg egy gyermeksírt, amiből a felkarcsont és az agykoponya töredék benne maradt a visszatemetett sírföldbe, hiszen a férfi sírja bolygatatlan, miközben a gyermekváz hiányos és a sírleírás alapján vélhetően a gyermek agykoponya töredéke a férfi vázának szintjén, a felkarcsont viszont 24 cm-el sekélyebben került elő. Az 51. sír keltezése kérdéses, mert a mellékletek már nem lelhetők fel.

Ugyancsak nem keltezhető pontosabban a mellékletei alapján a csákberényi 190. sír, ahol egy felnőttet és egy gyermeket helyeztek végső nyughelyére. A 190. sír elhelyezkedése alapján

178 A sírokat metszetelve tárta fel és azt figyelte meg, hogy a cölöphelyek betöltése nem a sír betöltésével, hanem a megfigyelt koporsók betöltésével azonos (WICKER 1990, 34–35)

179 H.TÓTH–HORVÁTH 1992, 72, 80–85.

180 BÓNA 1973, 72, 27. tábla

35 lehet arra következtetni, hogy legkésőbb a 7. század második harmadára keltezhető, mert a közelében elhelyezkedő 175. és 176. síroknak is ez a legkésőbbi megengedhető datálása.¹⁸¹ A 343–344. számú kettőstemetkezés egy 15-17 éves fiatal nő és egy 43-52 éves idősebb férfi közös temetkezése. ÉNy–DK tájolása feltűnően eltér a körülötte elterülő sírok tájolásától, ami a mellékletei alapján ezúttal időrendi különbséget is jelez. A nő mellől (343. sír) előkerült vonal- és hullámvonalköteggel díszített lassúkorongolt edény ugyanis Vida Tivadar szerint a 7. század utolsó harmadára keltezhető, miközben a kettős temetkezéstől DNy-ra elterülő 352.

sír a 7. század közepénél nem datálható későbbre.¹⁸² A 404. és 426. sír sem keltezhető a mellékletek alapján, előbbiben egy 23-40 év közötti férfi és egy 20-24 év közötti nő, utóbbiban vélhetően két adultus korú nő nyugodott közös sírban. A 426. sír keltezésében a közeli 409. sír jelenthet fogódzkodót, amelyből a kora avar kori keltezést sugalló maszkos kisszíjvégek, de már közép avar korra jellemző téglalap alakú rekeszes övveret került napvilágra.¹⁸³ A 409. sír – s így a 426. kettős temetkezést is – tehát nagy valószínűséggel a két korszak határára, a 7. század közepe körüli évekre keltezhetjük. A 404. sír szomszédságában délre és nyugatra a 6. század végére és a 7. század első harmadára, keletre pedig a 7. század második harmadára keltezhető Ny–K tájolású sírok találhatók.¹⁸⁴ Tekintettel a 404. sír eltérő tájolására (ÉNy–DK), valamint arra, hogy a 343–344. számú kettőstemetkezésnél a tájolás eltérése egyben időrendi különbséget is jelzett a környező sírokhoz képest, csak óvatos következtetéseket vonhatunk le. A 404. sír esetében vélhetően a 7. század második harmadánál nem korábbi temetkezésről van szó.

Bodajk-Homoki-dűlő 2010-11/28. sír bolygatottsága miatt az ásatáson nem is észlelték, csak az antropológiai vizsgálat során derült ki, hogy a sírban nyugvó 35-50 éves nő mellett egy 4-5 éves gyermek is nyugodhatott. Sajnos az egykori bolygatást követően a sírban hagyott mellékleteknek nincs keltező értéke. A 2010-11/109–110. számú kettős temetkezés szintén

181 A 190. sírtól délre elhelyezkedő 175. sír germán hagyományokat örző körte alakú szürke kerámiája mindenképpen kora avar kori, tehát legkésőbb a 7. század közepe merülhet fel a keltezésére. A vizsgált kettős temetkezéstől keletre fekvő 176. sír a préselt, kettőspajzs alakú veretekkel és a fülbevalókkal a korai poncolt nagyszíjvége ellenére is a 7. század középső harmadára keltezendő (VIDA 2017f, 219), valamint a nyugatra fekvő 211. sír préselt, kettőspajzs alakú veretének és a gömbsorkeretes Martynovka típusú veretének kora ugyancsak a 7. század közepét körvonalazza (FANCSALSZKY 2017, 161; VIDA 2017f, 2018).

182 A 352. sírból nyugati frank (neustriai) típusú csat lemezének töredéke, valamint egy, a fülkarikához három kis lemezgömböccsel csatlakozó, díszítetlen nagygömbös fülbevaló rejlett, amelyek a 7. század közepénél későbbre nem keltezhetők (VIDA 2017f, 218).

183 A 409. sír keltezéséhez nem – vagy csak igen erős fenntartásokkal – lehet támpontul használni a korong alakú vereteket tartalmazó 408. sírt, mert az Fancsalszky Gábor megállípításával ellentétben nem a 409. sír szomszédságában található, hanem köztük még 7-9 „sírsor” terül el (FANCSALSZKY 2017, 167).

184 A 404. sírral keletről szomszédos 314. sírnak ugyan összetettebb formájú a nagygömbös fülbevalója, ennek ellenére a nagygömbös fülbevalókkal foglalkozó fejezetben – több szempont alapján – a 7. század második harmadára kelteztem. A 404. sírtól délkeletre fekvő 310. sír csatja Vida Tivadar meghatározása szerint a bizánci csatok Schulze-Dörlamm-féle D-35-ös típusának vas változata, s így a 6. század utolsó harmadára keltezhető (VIDA 2017f, 217).

36 nem tartalmazott a keltezésben segítségünkre levő mellékletet. Ott egy 45-60 év közötti nő lába mellé temettek ellentétes tájolással egy 5-8 éves gyermeket. Ebben az esetben a gyermek pozíciójából – szorosan a nő lába mellett, a nő lába felé hajló felsőtesttel helyezték el – arra következtetünk, hogy közös koporsóban temették el őket.¹⁸⁵

Székesfehérvár-Pozsonyi út 57. sírjába ellentétes tájolással egy 11-17 év közötti és egy 7-11 év közötti gyermeket helyeztek örök nyugalomra. A bal oldali gyermek koponyája hiányzott a sírból, de az antropológiai vizsgálat nem mutatott ki vágásnyomot a csigolyákon. Az ásatási megfigyelések alapján közös koporsóban bocsátották őket a föld alá (223×58 cm-es méretűbe). A feltárt temetőrészlet minden sírja, így az 57. sír is a közép avar korra keltezhető.

A feltárt sírok számához képest a cece-csillagpusztai késő avar kori temetőrészletben a legnagyobb arányú a kettős temetkezések száma: 15 feltárt sírból 4 kettős temetkezés. Mind a négy sírban egy-egy nőt és gyermeket temettek el. A 4. és 8. sírban kisgyermek csontváza ellentétes tájolásban feküdt a nő csontvázához képest. A 11. sír leírásából nem derül ki a gyermekváz pontos pozíciója, csak annyi, hogy a sír végében volt. A 13. sír csontjait pedig sajnos teljesen feldúlták.

A cecei kettős temetkezésekhez hasonlóan a késő avar korra keltezhetőek a besnyő-fácánosiak. A besnyői 84. sírnak nincs pontosabban keltezhető melléklete. A sírrajz alapján úgy tűnik, hogy a két – ellentétes tájolású – felnőttet egy koporsóban temették el, de a koporsó meglétét az előkerült koporsóvasalás és koporsószeg is alátámasztja. A 9. század elejére keltezhető besnyő-fácánosi 38. sírban egy nő és egy férfi nyugodott, szorosan egymás mellett, arccal egymás felé fordulva. Ebben az esetben megkockáztathatjuk a feltevést, hogy egy házaspárt temettek el egy időben közös sírba.¹⁸⁶

Mellékletekkel kifejezetten szegényesen láthatták el a Seregélyes-Réti-földeken feltárt 97.

kettőssírt, hiszen csak egy vaskés került elő belőle. Itt egy 25-34 év közötti nőt és – a csontváz hiányossága és rossz megtartása miatt bizonytalan – felnőtt férfit temettek el.

Időrendi szempontból összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a kettős temetkezés szokása – a Duna–Tisza közéhez hasonlóan¹⁸⁷ – a 7. század második harmadában tűnt fel Mezőföldön (Csákberény-Orondpuszta 190, 426. sír), jelen volt a 7. század utolsó harmadában (Csákberény-Orondpuszta 343–344. sír, Székesfehérvár-Pozsonyi út 57. sír), sűrűbben

185 TOMKA 2003, 21; PÁSZTOR E. 2015, 7.

186 A szentes-kajáni 351. és a jászberény-disznózug 34. kettőssírok kapcsán Madaras László is hasonló következtetést fogalmazott meg (MADARAS 2009, 337). Apa, anya és gyermekük temetkezéseként értékelték a leobersdorfi 21. hármassírt is (GREFEN-PETERS 1992, 1204).

187 BALOGH 2006, 46.

37 előfordult a 8. században¹⁸⁸ (Besnyő-Fácános 84. sír; Cece-Csillagpuszta 4, 8, 11, 13. sír), és a szokást a legkésőbbi avar kori horizontig, tehát a 9. századba nyúlóan ki lehet mutatni (Besnyő-Fácános 38. sír).

Utántemetkezés

Az utántemetkezések esetében rendszerint anyák és később elhalálozott gyermekük temetéséről van szó.¹⁸⁹ Mezőföldről egyetlen ilyen eset merült fel: a bodajk-homoki-dűlői temető 2010-11/71–72. sírja – az ásatási dokumentációt elkészítő és azt a szakdolgozatában feldolgozó Pásztor Eszer szerint – utántemetkezés, amelyben az NyÉNy–KDK tájolásban eltemetett nő holtteste fölött, a sír északnyugati végében, azonos tájolásban, később helyezték el az elhunyt 12–18 hónapos gyermeket. Mégis bizonytalanságot keltő tény, hogy a nő sírja a medencétől felfelé bolygatott és hiányos. Kicsi a valószínűsége, hogy a sír bolygatói kikerülték és épen hagyták volna a kisgyermek sírját, amennyiben az a bolygatás idején már ott volt. Ha a kisgyermek sírja még nem volt ott, akkor az anya eltemetését követően, legfeljebb 12–18 hónapon belül kellett volna megtörténnie a bolygatásnak, ami viszont ugyancsak valószínűtlen, mert a bolygatás idején a testrészek közötti összekötő szövetek már elbomlottak, hiszen a törzs és a kar csontjainak jelentős része hiányzik. Mindezek alapján felmerül a gyanúja, hogy nem utántemetkezésről van szó, hanem a nőnél évtizedekkel később eltemetett gyermekről. A kérdés megnyugtató eldöntésére genetikai és természettudományos vizsgálatokkal lenne lehetőség.

2.6. Rendellenes temetkezések