Időrendi keretek

A régészeti lelethorizontok és részben történeti adatok alapján a kutatás az avar kornak rendszerint három szakaszát különíti el egymástól: a kora, közép és késő avar kort. A három korszak abszolút keltezésében, konkrét évszámokhoz kötésében eltérő tudományos álláspontok ismertek, amelyek részletezésére a dolgozat terjedelmi keretei nem adnak lehetőséget. Mindenképpen kell azonban néhány szót ejteni arról, hogy mit értek kora, közép, valamint késő avar kor alatt, és miért pont az alább ismertetendő időrendet alkalmazom.

Korábban 670 körülre helyezte a kutatás a kora és közép avar kor határát és Kuber népének az Avar Kaganátus területére való vándorlásával kötötte össze.¹⁴ Bálint Csanád foglalkozott részletesebben azzal, hogy miért problematikus a történeti esemény és a közép avar régészeti

11 „Az Észak-Mezőföld a Mezőföld legmagasabbra kiemelkedő, legtagoltabb felszínű, zömében lösszel borított pannon táblaröge, amelyet északnyugaton és északon a Vértes ill. a Gerecse, keleten a Kígyós-patak és a Duna, délen és délnyugaton a Sárrét, nyugaton pedig a Móri-árok határol” (S^ZERÉNYI 2000, 249). „A Mezőföld északnyugati, a Sárrét–Vértes–Velencei-hegység által közrefogott dombos, változatosabb felszínű része átmenet a Dunántúli-középhegység felé” (KOVÁCS G.K. 2015).

12 MAROSI 1959, 9–10; MAROSI–SZILÁRD 1959, 331, 69. ábra

13 Korábban ezt a területet is a Mezőföld részének tekintette a földrajztudomány. Ld. MAROSI–SZILÁRD 1959, 331, 69. ábra

14 A bevándorlás elméletet Bóna István indította útjára (BÓNA 1970, 259–261).

9 horizont összekapcsolása,¹⁵ amellett, hogy Kubernek és hadseregének (!) közel egykorú forrásban adatolt Kárpát-medencébe érkezését nincs oka a kutatásnak kétségbe vonni.¹⁶

Az egyes (értsd: kora, közép, késő avar) horizontokat meghatározó új tárgyak, ha nem újonnan érkező népcsoportok beköltözésével köthetők össze, akkor nyilvánvalóan nem egyszerre jelentek meg a Kárpát-medencében, feltűnésük között akár egy-két évtized is lehet.

Ugyanez igaz az eltűnésükre is, nyilván nem egy vagy két éven belül helyezik sírba mindegyik tárgytípus utolsó példányát, hanem ez is elhúzódhat több évig, akár egy-két évtized is lehet a különbség az adott régészeti horizont egyik tárgytípusa utolsó példányának és egy másik tárgytípusa utolsó képviselőjének földbe kerülése között. Ilyen esetek aztán a statikus kronológiával nehezen megmagyarázható lelet-előfordulásokat eredményezhetnek a sírokban, amiket rendre felold ez az egy-két évtizedes kifutási vagy „befutási” idő. A régészeti tipológiai alapon történő korhatározásnak ezt a korlátját tudomásul kell venni. Ezen rendszerint a bizánci pénzekkel vagy azok utánzataival való keltezés sem segít. Egy új tárgytípus – különösen egy pénz nélküli periódusban – már akár jóval azelőtt felbukkanhatott, hogy a vele együtt napvilágot látott pénz tulajdonosának sírjába került.¹⁷ Van néhány eset, amelynél a kora avar koriakat követően feltétlenül új típusúnak (értsd: már a közép avar horizonthoz tartozónak) minősíthető leletek olyan pénzek kíséretében láttak napvilágot, amelyeket Kuber bevándorlásánál korábban bocsátottak ki. Ilyeneket ismerünk Szegvár-Sápoldalról (648–652), Szeged-Makkoserdőről és Gyenesdiásról (654–659), valamint Stejanovciból (659–668).¹⁸ Szeged-Makkoserdő esetét kiemelve, a varkocsszorító megjelent 24. férfisírban, amit az ugyanabból a sírból előkerült II. Constans érme alapján 654 után keltezhetünk,¹⁹ de nagy valószínűséggel még 670 előtt sírba került.²⁰ Ha még ehhez figyelembe vesszük, hogy a kerek átmetszetű bronz varkocsszorítónak, mint új tárgytípusnak minden bizonnyal nem az első példányával van dolgunk, akkor joggal gondolhatjuk, hogy a

15 Érveinek összefoglalását ld.: B^ÁLINT 2004a, 55–56.

16 A 7. század végén készült Niképhoros pátriárka Breviariumanak és Theophanés Confessor Chronographiájának ma ismert változata Theophanésnál maradt fent (BÁLINT 2004a, 41). Ez a forrás „az avarokhoz beköltöző Kuber hadseregéről (dynamis) és nem népéről (laos) informál minket (BÁLINT 2004a, 42).

17 BÁLINT 2004a, 48.

18 B^ÁLINT 2004a, 49.

19 GARAM 1992, 145.

20 A 24. sír további mellékletei: ezüstözött bronz lemezes nagyszíjvég, 5 db bronz lemezes kisszíjvég, négyszögletes ezüstveret, bronz alátétlemezzel és öt szegeccsel, 2 db kisebb, négyszögletes bronzveret, öntött, ovális bronzcsat, ovális vascsat a bronzlemezből készült csattest nyomaival, egy nagyobb négyszögletű vascsat töredéke, vaskés, vastárgy (GARAM 1992, 144–145.). Jelentős időtartam is eltelhet a legfiatalabb sírba helyezett érmék verése és a temetés időpontja között (DAIM 2010, 63).

10 tárgytípus akár már a 650-es években megjelent.²¹ Újabban Balogh Csilla mutatott rá arra, hogy a varkocsszorítók előzményének tekinthető – szerkezetében azonos, de formailag némileg eltérő és mindig csak egyesével előforduló – tárgytípus a Duna–Tisza közén már a kora avar korban, legkésőbb a 7. század második negyedében feltűnt.²²

Érdemes még példaként a kunbábonyi vezéri (kagáni?) sírt említeni. A kutatás jobbára a 7. sz.

második harmadára teszi a temetés idejét.²³ A rendkívül gazdag sír főként a kora avar kor jellegzetes tárgyait vonultatta fel, de feltűntek benne már a közép avar korra jellemző tárgyak és minták. Az egyik arany késtokon látható S alakú indadísz előfutára a késő avar kor legkorábbi leleteire (SpA I) jellemző vezérmotívumnak.²⁴ A kunbábonyi drótból pödört ezüst tarsolyzáró bronz párhuzamai a Duna–Tisza közi közép avar kori sírokban tűnnek fel.²⁵ A továbbfejlesztett, bronzból öntött változataik pedig már a késő avar kor első szakaszának (SpA I) leletei és jóval szélesebb területen, a Bécsi-medencétől a Körösig megtalálhatók.²⁶ A fentiek alapján számolhatunk a drótból pödört tarsolyzárók és az S alakú indadísz 650 körüli (tehát mindenképpen 670 előtti) feltűnésével. A kunbábonyi, javarészt kora avar kori mellékleteket felvonultató sírban feltűnő közép avar korra jellemző tárgyak úgy magyarázhatók, hogy ezek már 650 környékén bizonyosan feltűntek. A másik magyarázat az lenne, hogy a kora avar kori tárgyak még jó ideig 670 után is megvoltak, illetve használatban voltak, ám az előbbi magyarázat jóval valószínűbbnek tűnik.²⁷

Általánosságban elmondható, hogy a kora avar korra jellemző leletanyag tárgytípusainak egy részét körülbelül 650 körülig állították elő ²⁸ – leszámítva természetesen azokat a

21 A varkocsszorítókat összegyűjtő és elemző Andrási Júlia, tanulmányának „Kronológiai kérdések” című fejezetében a „Tótipuszta–Igar–Dunapentele kör” – akkor még a magyar kutatók döntő többsége által elfogadott – bevándorlás-elmélet alapján való keltezése szerint 670-től datálta a tárgytípust (ANDRÁSI 1997, 116–118.).

22 BALOGH 2016, 165–166.

23 H. T^ÓTH–HORVÁTH 1992, 217. Madaras László szerint a kunbábonyi sírba temetés ideje a 7. sz. utolsó harmada lehetett (MADARAS 2013, 27.). Ezt az egyik arany késtokon látható S alakú indadísszel magyarázza, ami a griffes-indás kultúra legkorábbi leleteinek a vezérmotívuma. „Ugyanis akkor és csak akkor kerülhetett egy ilyen motívumú késtok a sírba, amikor az a népcsoport, melynek ez a sajátja, már a Kárpát-medencében élt”

(MADARAS 2013, 27.).

24 MADARAS 2013, 27.

25 H. TÓTH–HORVÁTH 1992, 218; ezt megerősíti az avar kori tarsolyzárókat feldolgozó Tobias Bendeguz, akinél ez a 2a típus: TOBIAS 2011, 281.

26 Tobias 2b típusa: TOBIAS 2011, 281.

27 H. TÓTH–HORVÁTH 1992, 218.

28 Az időrenddel kapcsolatban hasonló gondolatmenetet fogalmazott meg Szabó János Győző 1969-ben megjelent tanulmányában (SZABÓ 1969, 42, 13.a) lábjegyzet). Néhány tárgytípus az elmondottak alátámasztására: az ún. Csákberény-csoportba tartozó „vörös kerámia” 630-ig, legkésőbb 650-ig keltezhető (VIDA 1999, 76), a szürke kerámia szemcsés Vida-féle IB1 alcsoportját és a lassúkorongolt kerámia IIA csoportját kb. 650-ig gyártották (VIDA 1999, 56). A 7. század közepéig készíthették, de még a 7. század második harmadában is a sírokba kerülhettek a préselt rozettás veretek (H.T^ÓTH–HORVÁTH 1992, 158). A 7. század közepével bezárólag keltezhetők még többek között a préselt arcábrázolásos veretek és szíjvégek (FANCSALSZKY

2017, 164), a vastag 8-as alakú tagokból álló bronzláncok (GARAM 2002, 163), a gúlacsüngős fülbevalók (VIDA

2011b, 403) stb.

11 tárgytípusokat, amelyeket a közép avar korban is²⁹ vagy akár az egész avar korban használtak³⁰ –, és körülbelül 670-ig az utolsó példányok is a föld alá kerültek. Mindeközben a 7. század második harmadában és a 7. század közepén kezdtek megjelenni új, a közép avar korra jellemző tárgyak, melyek egy részét hozzávetőlegesen a 7–8. század fordulójáig készítették, és legkésőbb 710 környékéig kerültek ezek a tárgyak a sírokba³¹ – többségük azonban a késő avar kor egy részében vagy egészében használatban maradt.³² Aztán 700 környékén is megjelentek újabb tárgytípusok, amelyek a 8. század folyamán voltak használatban (pl. az öntéssel készült ún. griffes-indás bronz övgarnitúrák, a gyorskorongolt sárga kerámia). A késő avar kor pedig a frankok hadjárataival nem ért véget, mert a legkésőbbi leletkört még a 9. század első harmadában is gyártották, és legkésőbb a 9. század közepéig kerültek a temetkezések mellékleteiként a föld alá.³³ Így áll össze az avar kor három fő szakaszának jellegzetes anyagi kultúrája, amelyek kezdetét mindig jelentősen új tárgytípusok és/vagy technológiák feltűnéséhez köti a kutatás.

Mindezek alapján disszertációmban az alábbi – semmiképpen sem statikusan értelmezendő – időrendet értem az avar kor hármas tagolása alatt:

kora avar kor 568–650(-670)

közép avar kor 650–700(-710)³⁴ késő avar kor 700–830(-850)³⁵