Halotti áldozatok

Lovassíroknak nevezzük azokat a temetkezéseket, amikor a lovat és az embert egy sírgödörben hantolták el. Mezőföldről 14 temetőből 67 lovassírhoz érhető el több-kevesebb információ (1. táblázat, 1. leletlista). Régebbi feltárások és feldúlt sírok esetében nem mindig egyértelmű annak eldöntése, hogy ló- vagy lovassírról van-e szó. A csákberény-orondpusztai temetőben például Vörös István lovassírként értelmezte a 76, 86 és 245. sírokat, ahol Lencsés József korabeli feljegyzései szerint a ló és az ember egy méter távolságra volt egymástól. A kutató szerint ezek az adatok túlzóak lehetnek, mert a László Gyula vezette időszaktól ez a

193 A székesfehérvári zsugorított temetkezés a többi sírtól kissé távolabb került elő. A temetőt szakdolgozatában feldolgozó Lencsés Zsuzsa szerint a temető ÉNy-i részén ez lehet a legszélső temetkezés (LENCSÉS 2016, 30).

194 NOVOTNIK 2011, 101.

195 ROSNER 1999, 103.

196 NOVOTNIK 2011, 107.

39 távolság 10–30 cm-re „csökkent”.¹⁹⁷ A 76. és 86. Ny–K tájolású síroknál azonban a leírás szerint Ny-ra volt a lócsontváz, a 245. sírnál pedig K-re.¹⁹⁸ Ez a 76. és 86. sír esetében azt jelentené, hogy – az avar korban szokatlan módon – az ember fejéhez került volna lóváz, míg a 245. sírnál a lábfejéhez. Ha elfogadjuk Lencsés József feljegyzéseinek hitelességét, akkor meggondolandó ezen temetkezések lóvázainak különálló lósírként való értelmezése.

Bizonytalan eset például a 327. sír – noha Vörös István feltételesen ezt is lovassírként értékelte –,¹⁹⁹ ahol csak feltételezés, hogy ember is nyugodott a ló mellett a síraknában, mert a sírnak az a része – amennyiben volt egyáltalán – a vasút árkának nyomvonalába esett és megsemmisült.²⁰⁰ Mezőfalva-Vasútállomás 19. sírját feltáró Fitz Jenő – a dokumentáció tanúsága alapján – úgy gondolta, hogy lovassír lehetett, csak a hozzátartozó emberi csontváz valószínűleg elpusztult. A sírból azonban kizárólag a lóhoz tartozó mellékletek ismertek, így semmi okunk nincs kizárni azt a lehetőséget, hogy lósír volt, mint a temető több másik temetkezése.²⁰¹ A fentebb említett eseteket így a bizonytalanság okán nem soroltam a lovassírok közé.

A 65 lovassírból 13 esetében nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok ahhoz, hogy a 6.

század utolsó harmada és a 7. század vége közötti időszakon belül pontosabban keltezhetők legyenek. Bizonyosan a kora avar korra mindössze 4 lovassír keltezhető. A legkorábbiak közé tartozik (6. század utolsó és 7. század első harmada) a mór-akasztódombi 21. sír, valamint a csákberény-orondpusztai 108. és 141. sír. Kora avar jellegű a csákberényi 395–396. lovassír leletanyaga is (lekerekített végű, sima, lemezes szíjvég, rozettás övveretek, sima felületű, egybeöntött pajzstestű csat, hosszúfülű kengyel), noha temetőbeli helyzete alapján inkább a kora avar kor végére, talán a 7. század második negyedére keltezhető. A csákberényi 119, 150. lovassír, valamint az előszállás-öreghegyi 1929-31/28. lovassír már a 7. század középső harmadára tehető, majd kifejezetten a közép avar korra határozható meg 11 lovassír (ebből 9 a Közép-Mezőföldről, egy a Váli-víz síkja kistájról, egy pedig a Sárrétről).²⁰² Késő avar kori 19 lovassír, többségében a Közép-Mezőföldről, de két lelőhelyről a Dél-Mezőföldről és egy lelőhelyről a Sárrétről.²⁰³ A kutatás jelenlegi állása alapján a 8. század utolsó negyedére

197 VÖRÖS 2017g, 94.

198 LÁSZLÓ 2017, 49–50, 62.

199 VÖRÖS 2017g, 94.

200 L^ÁSZLÓ 2017, 70.

201 Kiss Attila az önálló lósírok (VII. típus) közé sorolta (KISS. A. 1963, 154).

202 Dunaújváros-Pálhalma 4. sír; Dunaújváros-Simonyi-dűlő 139, 188, 219, 230, 294, 296. sír; Iváncsa-Szabadság u.; Mezőfalva-Vasútállomás A sír; Úrhida-Arany J. u.–Avar u. 2002-2004/7. sír

203 Alap-Tavaszmajor 141, 171. sír; Bikács-Vasútállomás; Dunaújváros-CK-11 jelű épület 36, 39, 44. sír;

Dunaújváros-Simonyi-dűlő 42, 66, 156, 260, 261, 290, 349, 362. sír; Előszállás-Györök-tanya 47. obj;

Nagyvenyim-Munkácsy u.–Fűzfa u. 13, 27, 28. sír; Úrhida-Arany J. u.–Avar u. 2002-2004/115. sír

40 keltezhető a legkésőbbi lovassír Mezőföld területéről (Nagyvenyim-Munkácsy u.–Fűzfa u. 28.

sír, kormeghatározásához ld. az „Övkészletek” című fejezetet).

Időrendi szempontból összefoglalóan tehát elmondható, hogy Mezőföldön a 7. század első harmadától már egészen bizonyosan számolhatunk lovassírokkal,²⁰⁴ és ez a temetkezési szokás egészen az avar kor végéig – legalábbis a 8. század végéig bizonyíthatóan – továbbélt (10. ábra).²⁰⁵ A legkorábbi lovassírok (6. sz. utolsó – 7. sz. első harmada) a Móri-árokban összpontosulnak, de véleményem szerint valószínűleg kiegészülne ez a kép a dunaújvárosi átkelő térségével, ha a dunaújváros-simonyi-dűlői temető dokumentációi hozzáférhetőek lennének és feldolgozásra kerülnének.

A lóváz és az emberváz viszonya mindössze 14 esetben vizsgálható. 7 esetben az ember jobbján helyezték el a lovat, vagy ellentétes tájolással (Csákberény-Orondpuszta 141. sír;

Úrhida-Arany J. u.–Avar u. 2002-2004/3, 7. sír)²⁰⁶ vagy ugyanolyan tájolással (Úrhida-Arany J. u.–Avar u. 2002-2004/115. sír).²⁰⁷ 6 esetben a lovas balján helyezkedett el a ló, ám ezekben az esetekben mindig az emberi vázzal azonos tájolásban.²⁰⁸ A legkorábbi lovassírokban a sír jobb oldalán, az emberrel ellentétesen tájolva eltemetett ló (Csákberény 141. sír), valamint a bal oldalon az emberrel azonos tájolásban elhelyezett ló figyelhető meg (Mór-Akasztódomb 21. sír). A lovassírokat a kutatás rendszerint ázsiai hagyománynak tekinti, noha a Belső- és Közép-Ázsiában leggyakoribb temetkezési formák – az emberváz jobb oldalán azonos tájolásban és az emberváz bal oldalán ellentétes tájolásban fektetett ló – hiányoznak a kora avar kori lovas temetkezéseből,²⁰⁹ Mezőföldön az előbbi változat például csak a késő avar korból adatolható (Úrhida-Arany J. u.–Avar u. 2002-2004/115. sír).

2.8.2. Lósírok

Mezőföldön a lósírok mind a kora és a közép avar korra keltezhetők (2. leletlista). Ez jól beleillik abba a kutatás által felvázolt képbe, miszerint a kora avar kori önálló lósírok többsége a Dunántúlon került elő.²¹⁰ Egyetlen kivételt a Dunaújváros-CK-11 jelű épület 26.

lósírja képez, ahol valószínűsíthető a késő avar kori keltezés. A vélhetően 20. századi

204 Korábban tehát, mint a Duna–Tisza közén, ahol „a 7. század középső harmadánál pontosabban nem határozható meg az első lovas sírok felbukkanása” (BALOGH 2016, 51).

205 A lovassírok időrendjéhez és a temetkezési szokás gyakorlatának alakulásához a korszak elejétől a végéig egyedülálló adatokat szolgáltathatna a térség egyetlen teljesen feltárt temetője, Dunaújváros-Simonyi-dűlő a maga 40 lovassírjával (F^ÜLÖP 1984a, 19), de a temetőnek szinte a teljes dokumentációja (sírleírások, sírrajzok és temetőtérkép) elveszett.

206 KISS A. 1963, I. típus

207 KISS A. 1963, II. típus

208 KISS A. 1963, III. típus

209 BÓNA 1979, 17; a Duna–Tisza közi lovassírok vizsgálata kapcsán hivatkozza: BALOGH 2016, 51.

210 KISS A. 1963, 154; BALOGH 2009a, 17.

41 rablóásatással teljesen kirabolt temető keltezése azonban bizonytalan, az csak néhány véletlenül hátrahagyott vagy a sírrablók által értéktelennek ítélt leleten alapul.

A lósírok túlnyomó többsége olyan temetőkből látott napvilágot (11. ábra), amelyek közössége a leletanyag tanúsága jelentős germán kapcsolatrendszerrel bírhatott (Bodajk-Homoki-dűlő, Csákberény-Orondpuszta, Káloz-Nagyhörcsökpuszta, Mezőfalva-Vasútállomás, Rácalmás-Rózsamajor, Tác-Fövenypuszta). Ez a tény megerősíti azt a feltételezést, hogy a lósíros temetkezések germán etnikumhoz köthetők, mindenesetre óvatosságra int, és további kutatások szükségességét veti fel az a tény, hogy önálló lósírok a korabeli Belső-Ázsiában is előfordultak.²¹¹

2.8.3. Lószerszámos sírok (jelképes lovas temetkezések)

A lószerszámos temetkezés a lószerszámnak vagy egyes elemeinek a temetés során való sírba helyezését jelenti, anélkül, hogy az elhunyt mellé akár egész, akár részleges lovat mellékeltek volna (3. leletlista).²¹² Nem túl nagy számban ismertek az avar korból, Bende Lívia gyűjtése alapján a legnagyobb számban a Körös–Tisza–Maros közéről, illetve közeléből, de elvétve előfordulnak a Tiszántúl területén a Köröstől északra, a Nyírségben, a Marostól délre, a Duna–Tisza közén, illetve véletlenszerűen a Dunától nyugatra is.²¹³

A Velence-Tábor utcai 1943/9. sír a rendelkezésre álló adatok alapján lószerszámos temetkezés lehetett. A férfi mellé nem temettek lovat, de a Gyarapodási Napló említ egy zablát, aminek a maradványai ma is felismerhetők a rendkívül rossz állapotban levő vasanyagban.²¹⁴ A további beazonosíthatatlan vastörmelékek között talán éppen egy kengyel maradványai rejlenek, bár nem ez lenne az egyetlen példa, hogy csak egy zabla utal a jelképes lótemetésre, hiszen a csákberényi 210. sírban is csak egy teljes zablagarnitúra rejlett a lószerszámból, valamint feltehetően 270. sírban is.²¹⁵ A 318. sírból ellenben kizárólag egy hosszúfülű kengyelt tártak fel mellékletként.²¹⁶

A temetkezési szokás gyakorlását a Körös–Tisza–Maros közén sikerült időben jól körülhatárolni a 7. század második felére vagy utolsó harmadára, tehát a közép avar korra.²¹⁷

211 További hivatkozásokhoz ld. BALOGH 2016, 55.

212 BENDE 2017, 301; a honfoglalás kori hasonló temetkezések nyomán jelképes lovas temetkezésnek nevezve a rítust, először Kürti Béla hívta fel a figyelmet az avar kori esetekre (KÜRTI 1990, 80–81.).

213 BENDE 2000, 253–254; BALOGH 2013, 56; BENDE 2017, 304.

214 SZÜCSI 2017b, 248.

215 A csákberényi 270. sírban fellelt vastöredékek kapcsán kérdéses, hogy zabla szájvastöredékeiként vagy vödörfültöredékekként értelmezhetők (LÁSZLÓ 2017, 64). Hasonlóan csak zabla utalt a jelképes lótemetkezésre Tiszántúlon például Szarvas 68. lelőhely 177. és 209. sírjainak esetében (JUHÁSZ 2000, 75–76).

216 LÁSZLÓ 2017, 69.

217 BENDE 2000, 254; BENDE 2017, 303.

42 Balogh Csilla bizonyította, hogy a Duna–Tisza közén viszont már a 7. század középső harmadában megjelent.²¹⁸ Ugyanez elmondható Mezőföldről is a csákberényi 210. sír archaikus típusú agancsoldaltagos zablája alapján, amelyet a kora avar korra keltezhetünk.²¹⁹ A velencei lószerszámos sír sajnos a 7. századnál pontosabban nem keltezhető, de a feltárt temetőrészlet használatának ideje a feltárt sírok mellékletei és temetkezési szokásai alapján valószínűleg a 7. század második és harmadik negyedére szűkíthető.

Kérdéses a rácalmás-rózsamajori 99. sír, amelynél a – egyébként szűkszavú és olykor pontatlannak tűnő – sírleírás nem említ zablát, csak a leltárkönyv. A sírt a 7. századon belül pontosabban nem tudjuk keltezni.

Balogh Csilla mutatott rá, hogy a Duna–Tisza közén a lószerszámos temetkezések legkorábbi előfordulása két olyan temetőből származik, amelyben az avar-germán kapcsolatok megbízhatóan nyomon követhetők. Ez alapján elképzelhetőnek tartotta, hogy a lószerszámos temetkezés rítusa az avar korban a germán kulturális kapcsolatok körébe tartozik. ²²⁰ Feltételezését a mezőföldi esetek alátámasztani látszanak, hiszen a legkorábbi lószerszámos temetkezés a késő antik romanizált és germán népességgel kapcsolatba hozható csákberényi temetőből látott napvilágot.

Mezőföld legkésőbbre keltezhető lószerszámos temetkezése a besnyő-fácánosi 61. sír.

Keltező értékű mellékletet nem tartalmazott, de a temetőrészletben a legkorábbi sírok talán a 7. század utolsó negyedére, ám valószínűbb, hogy csak a 8. század elejére datálhatók. A 61.

sír a temető egyik legkorábbi sírjának, az 58. sírnak a közelében helyezkedik el, így valószínűleg a 61. sír is a 7. század utolsó vagy a 8. század első negyedére keltezhető. A lószerszámos temetkezések egy igen ritka változatával van dolgunk, mert ebben az esetben egy gyermek sírjában rejlettek lószerszámok,²²¹ a bal oldalán kengyelként azonosított vastárgy töredékei, a jobb oldalán pedig csikózabla, mindkettőn textillenyomattal.

2.8.4. Részleges szarvasmarhatemetkezés

Mór-Akasztódomb 22. női sírjában a lovastemetkezés megfelelőjeként alkalmazták a részleges marha eltemetését: a szarvasmarha a lábvégcsontjai és azokon a feje az ember és a sírfal között helyezkedett el, a sír aljánál 5–8 cm-el magasabban.²²² Ez a temetkezési rítus

218 BALOGH 2016, 54.

219 VÖRÖS 2017a, 184.

220 BALOGH 2016, 54–55.

221 Bende Lívia például a Körös–Tisza–Maros közén az avar kor második feléből egyetlen ilyen esetet regisztrált Tápé-Lebő-Kishomokos 11. sírból (BENDE 2017, 247, 301).

222 TÖRÖK 1954, 56.

43 kora és közép avar kori környezetben csak szórványosan jelentkezett, a móri esethez hasonlóan a Szekszárd-Bogyiszlói úti (Tolna m.) temetőben volt még a lovastemetkezésnek megfeleltethető szokás kettő női sírban.²²³ Szentes-Derekegyházán (Csongrád m.) és Bóly-Sziebert (Baranya m.) pusztán a lovastemetkezések kísérője, de ló nélküli sírokban is előfordul.²²⁴ Részleges marhatemetkezések ismertek egyébként a Duna–Tisza közéről²²⁵ és a Körös–Tisza–Maros közéről is.²²⁶

2.8.5. Magukban eltemetett edények

A Nagyvenyim-Munkácsy u.–Fűzfa utcai temető keleti szélén kutatóárok ásása közben leltünk a humuszrétegben egy egész, ép avar kori korongolatlan fazekat (m.: 14 cm) (4.

leletlista). Objektumhoz nem tudtuk kötni. Mezőfalva-Vasútállomás temetőjének feltárási naplójában olvashatjuk, hogy a 142. sírtól délre és a 143. sírtól keletre kettő, nagyjából négyszög alakú, 20×20×30 cm-es fekete elszíneződés mutatkozott, egymástól 54 cm-re. A keleti, 2. számú folt közepén egy egyenes falú, korongolt, vonalkötegdíszes, világosszürke színű kisfazék (m: 11,8 cm) rejlett, valamint „a 2. számú folttól keletre kengyeltöredék”.

Hasonló jelenséget két észak-bácskai temetőben – Topolyán és Bácskossuthfalván – figyeltek meg, ahol a sírok között magukban álló korongolatlan fazekak láttak napvilágot, ugyancsak kis mélységben a humuszban. Ezek hamvakat egyetlen esetben sem tartalmaztak, tehát nem urnasírok, hanem vélhetően valamilyen emlékező szertartás alkalmával áldozatként kerülhettek elásásra.²²⁷