Kertész Ágnes

Camus A pestise és az Irgalom több szállal kapcsolódik egymáshoz. Németh regénye lényegében annak a kálváriának története, ahogyan Kertész Ágnes saját bezártságából a többi ember felé nyitva újraértelmezi saját helyzetét. Ahogy Albert Camus kapcsán már idéztük, Kertész Ágnes alakja Németh László szerint: „a szentség, a világi, vallástalan szentség megvalósulása mai életünkben”.⁶⁸³ Az Irgalom tehát az ő megszánó emberkereső irgalmassága, ami a többi szereplővel való dialógusában alakul ki. Ahogy Tarrou Camus-nél, Ágnes is az állhatatosságot képviseli a regényben, az író koordináta-rendszerének viszonyítási pontját.

Németh – szigorúan a saját, fent bemutatott terminológiájára alapozva – a „realista”

írót becsülte a legtöbbre Camus-ben. „Írói szempontból a regény realista részletei a legjobbak: mindjárt az elején a patkányok megjelenése, majd néhány orvosi kórkép:

pestisleírás, agónia. Camus, szemben a régi pestisleírásokkal, a pestist minden pátosz nélkül igyekszik ábrázolni.” Ez a pátosz nélküli ábrázolás sugárzik szét az Irgalomban is, ahogy Ágnes bejárja a háború utáni újraformálódó világot. Erre hangvételre utal Németh utolsó regényének kortárs kritikusa, az első fejezetben már megidézett Kardos Pál is.⁶⁸⁴ Némethet Camus regényében leginkább az fogja meg, ahogy a francia író ábrázolja „hogy szerveződik újjá az élet a pestis jegyében, miféle új szokások alakulnak ki, milyen új súlyt rak az emberek idegzetére, hogy alkalmazkodnak hozzá, hogy szabadulnak alóla fel.⁶⁸⁵” Németh bár magáról a háborúról hallgat – csak Kertész János olykor mítoszként artikulált hadifogolyélményei kerülnek elő –, az jelen van az általa újraformált világ valóságában. De – ahogy azt Németh ki is emeli – Camus sem „a csapás iszonyára helyezi a súlyt, hanem nyűvő, koptató, közönyösítő

683NÉMETH, Veszprémi példa, = Uö. A felelősség szorításában, 82.

684 v.ö, 26-os lábjegyzet

685 NÉMETH, Két lektori jelentés, A felelősség szorításában,

179

s ugyanakkor mégis nemesítő hatására.”⁶⁸⁶ A betegségekkel, egyéni nyomorúságokkal szembesülő Kertész Ágnes is nemesebbé válik a tapasztalt csapásoktól.

Kertész Ágnes személyisége főként a regény többi szereplőjével való viszonyában bontakozik ki. Minden egyes szereplő új és új szeletét tárja fel jellemének. Nélkülük alakja egyáltalán nem értelmezhető. Az Irgalom szereplőinek bonyolult viszonyrendszere nemcsak Dosztojevszkij világára irányítja a figyelmet, hanem eközben Bahtyin dialóguselméletéhez köti az Irgalom világát: „Csak a kontaktusban, az ember és ember közötti kölcsönhatásban tárul fel »az ember az emberben« mind mások, mind önmaga számára.”⁶⁸⁷ Mintha Kertész Ágnes sorsának minden rezdülése Bahtyin Dosztojevszkij kapcsán kifejtett elméletének gyakorlati alkalmazása lenne. Ágnes kibontakozása dialógusba keveredésével indul el. „A belső ember birtokába jutni […] nem lehet […] a vele való egybeolvadás, beleérzés útján sem. Nem: közelébe férkőzni és feltárni […] csak a vele létesített érintkezés során, dialógusban lehetséges.”⁶⁸⁸ E kapcsolatfelvétel folyamata az Irgalom elsődleges témája.

A regény elején Ágnes kívülről nézi világát. Bár édesanyjával együtt él, s természetesen napi kapcsolatban áll vele, valójában sosem lépnek valódi dialógusba egymással. Erre első félszeg próbálkozása egy levél, amelynek címzettje édesapja, s amit (Ágnes szándéka szerint) anyja is elolvas. Édesanyjával való kapcsolatára a fiatal Lackovics, az odüsszeiai kérő alakjának árnya vetül. Lackoviccsal kapcsolatban feltűnik ismét a Prousthoz visszavezethető állótükör motívum, Ágnes személyiségfejlődésének elején pillant bele: „– Eh, essünk túl rajta, mondta most is, miután egy percig elkeseredetten fogta a vasszfinx fejét, mely a tanítványok ajándékaként került az apja íróasztalára. Az ebédlő derengő állótükrében egy gyors kézmozdulattal végigsiklott a haján s a kontyán, s benyitott a teafőzés idejére magára maradt Lackovicsra.”⁶⁸⁹ A derengő tükörben futólag megpillantott tükörkép – mint láttuk – máshol is felhasznált trópus Németh prózájában.

Anyja és Ágnes kapcsolatának változásait nyomon követve bontakozik ki Ágnes személyisége, kitárulkozása. Eleinte, a megoldhatatlan helyzet miatt egyre jobban eltávolodik tőle. Így kerül napról napra közelebb egyik évfolyamtársához, Halmi Ferihez. Ő is a három legfontosabb mellékszereplő egyike. Halmi Feri az önmegvalósító embertípus. Jellegzetes

„vakkanásszerű nevetése”, sántasága, s csupán a regény végén dominánssá váló csúnyasága ellenére is rokonszenves alak, aki a regény retorikus zárlatában Ágnes kiteljesedett

686Uo. 1136.

687BAHTYIN, Mihail, Dosztojevszkij poétikájának problémái, ford., Könczöl Csaba, Szőke Katalin, Hetesi István, Horváth Géza. Budapest, Gond-Cura–Osiris, 2001. 315.

688 Uo. 315.

689NÉMETH, Irgalom, I. kötet, 35.

180

irgalmának tárgya lesz. Karakteres fizikai megjelenése ellenére ő a legkevésbé valósnak ábrázolt szereplő, gyakran csupán az általa képviselt eszme árnya. Ez leginkább abban a beszélgetésben válik egyértelművé, amit az édesapja születésnapjáról hazafelé folytatnak. A beszélgetést leíró bekezdésekben az Irgalom tétel-regénnyé alakul át. Halmi mozgalmi tevékenységéről vitáznak. „Csak egy fáj: nem az, amit tett, hanem ahogy teszi.” – magyarázza Ágnes – „Azaz, nem is az, ahogy, hisz arról nem is tudok semmit, a lelkiállapot. […] Aki ilyen nemes célokra teszi az életét, annak vigyázni kéne, hogy ezt – ne haragudjék meg a szóért – ne gyűlöletből tegye. […] Maga azonban állandóan ingerli magát a teóriáival, hogy még sértettebb legyen. Saját maga forralja magát, hogy a megfelelő halmazállapotba jusson.”

Halmi Feri reakciója: „S nem mondaná meg, mivel hajtaná maga, ha nem ezzel a gőzzel, a megfelelő halmazállapotba hozott néphangulattal, a forradalmat? Szenteltvízzel? A társadalmi változásokhoz energia kell, indulat, ahogy maga mondja. Honnan veszi azt az energiát, ha nem az emberek éhes gyomrából? A sérelmeikből? Az én sántaságomból például.”

Nem szabad elfeledkezni arról a tényről. amit e fejezet elején már említettem. Arról, ahogy Halmi Feri viszonyul az Irgalmat szervező alapmítoszhoz, az Odüsszeiához. Hiszen ő, bár a regény egyik központi szereplője valójában nem köthető az eposz egyetlen alakjához sem, ő a Kertész család drámájának csupán külső szemlélője.

Az igencsak didaktikus vitában Ágnes érvei egyértelműen a regény központban álló irgalom szólamát képviselik: „Vannak némább és hatalmasabb energiák, mint a maga gőze.

Itt a villanyosság.” […] „Nem lehet az embereket úgy szeretni, hogy megvetjük őket. […]

Abból kell kiindulni – én legalább így érteném –, hogy az emberek valódi érdekei összeférnek egymással. Csak a képzeltek, s a rá is ártalmasak az összeférhetetlenek. […] Hogy ha már ilyen nehéz, hálátlan feladatra vállalkozott, akkor azt feltisztult lélekkel tegye. Emlékszik a minőségi elemzésben az ammóniaszulfidra. Hogy feltisztult tőle a túrós csapadék a második osztályban.” „– Csakhogy énhozzám még nem öntötték hozzám az ammóniaszulfidot.”⁶⁹⁰

Halmi Feri szerepe azért is fontos, mert a regény másik központi alakja, Kertész János kalandjairól először Ágnes és Halmi beszélgetéséből tudósít a szerző. Így a távoli hadifogoly alakja ebben a vitatérben jelenik meg.

„De hisz Ágneske mesélte (ez az Ágneske még tükrösi maradvány volt), hogy edzette magát odakinn is az édesapja. A saslengést is megcsinálta a nyújtón – tette hozzá, s az előbbihez hasonló nevetés most a közös emlék melegének szólt, mely mintha Ágnesből adott

690NÉMETH, Irgalom, II. 192.

181

volna egy darabkát a hatalmába – Ó, az még Dauriában volt – mérlegelte Ágnes is a régi képet, a nyújtón átforduló öregembert, amelyhez a barakkokat, az ácsorgó tiszteket, a távoli mongol sivatagot is hozzáképzelte. S ki tudja miért, egy kicsit elszégyellte magát, hogy ezt Halminak elmondta.”⁶⁹¹

Kertész János kalandjai immár „kanonizálódtak” Ágnes és Halmi beszélgetései számára. Apja kalandjaiból, ahogy azt a regényben később kiderül, Ágnes levelekből értesül.

Így az írás aktusa és az olvasás, majd a Halmival folytatott beszélgetések terében kialakult olvasatok hatására ezek a kalandok eloldódtak az egyéntől. Az „Ó, az még Dauriában volt”

kijelentés bizonyossága a cselekménnyé váló eseménysor tökéletes példája.