Keresztény Seneca és Krisztus követése: érintkező, összeegyeztethető

Kéry Sámuel az Elöljaro beszed-ben a lelki épülés tekintetében a Krisztus követésével³⁵⁷ egyenrangú, ahhoz hasonló fajsúlyú könyvnek titulálja Schellenberg-átdolgozását, és leírja, hogy nemzeti nyelven is ugyanolyan jól lehet közvetíteni a helyes keresztény értékrendet és magatartás mikéntjét, mint latin nyelven.³⁵⁸ Pázmány Kempis-fordítása 1624-ben, Kéry fordítása 1654-ben jelent meg. A műfaji átfedéseken, érintkezéseken túl a két mű fő téma és problematika tekintetében ugyanarra koncentrál. Ezek közül szöveg szintjén a témánkat szorosan érintő és fémjelző két gondolatot szeretnék bemutatni.

1. Isten nagyon megpróbálja azokat, akiket szeret

Az ellenkezö dolgok hasznos voltárol

„Miért történnek sok gonoszszak a’ jóknak? Semmi gonosz nem történhetik a’ jó férfiúnak, minden ellenkező dolgokat gyakorlásoknak ítél; meg-hervad a’ jóságos chelekedet       

355 Uo.,121.

356Uo., 134. 

357PÁZMÁNY 1624. (RMNY 1297) 

358„Nem neheztelem sem általlom én, ennek arannyas tanitásit, azon rendekbe jedzeni, mellyekben amaz aranyra, és Cédrusra mélto Könyveczke, a’ mí megváltó Kristusunk követeséről, Kempis Tamástól írattatott…Mert ugyan-is, mi köz goromba és együgyü írással, avagy Romai nyelvel igazat mondani?” Elöljaro beszed. Olvasó barátom egéséggel. (KÉRI 1654. RMNY 2510) (Kéry fordításának eredetije a német jezsuita Johann Baptista Schellenberg Seneca Christianus című, először 1637-ben, Augsburgban megjelent műve volt.) 

ellenkező nékül; akkor tetzik-ki minémű és mit ér, midőn a’mit tehet, a bekeseges türés megmutattya. Nem látod-é melly külömben kedveznek az Atyák, s, melly külömben az anyák?

Amazok, a’ tonólságban idején poronchollyák gyakoroltatni gyermekeket, köz napokban sem-engedik hivalkodni, és verejtéket, s, néha könnyhullatást satulnak-ki belöllök. Atyai szíve vagyon hozzánk az Istennek, es a’kiket erőssebben szeret; munkákkal, fáydalmokkal, s, kár-vallásokkal gyötri, hogy igen erött gyüyczenek. Semmi nem láttatik nékem annál boldogtalanabbnak, mint a’kinek soha semmi ellenkezése nem történik. A’ mennyivel nagyob a’kén, annyival nagyob lészen a’ dichőség. A’ nyomorúság, a’ jóságos chelekedetnek oka.

Azokat szereti tehát az Isten, és azokat probállya; a’kiket meg-keményitt, látogat és gyakorol.

Azokat pedig, kiknek kedvezni, s, kiknek engedni láttatik…Miért latogattya az Isten, a’

legjobbakat, avagy betegséggel, avagy síralommal, avagy más alkalmatlanságokkal?... Mi czuda, ha az Isten a’ nemes lelkeket keménnyen kísérti, s, probállya? A’ veszedelmekémeg-vetését, a’ gyakorlás hozza.”³⁵⁹

A kisirteteknek ellene állásrúl

„Minden gonosz kisírteteknek kezdeti az állhatatlan elme, és az Istenben való bizodalomnak csekélysége. Mert, szinte mint a’ hajó kormányos nélkül haboktul ide’ s tova hányatik: úgy a’ mely ember lágy, és elkezdett dolgait félbe-haggya, sokképpen kisírgettetik.

Tűz próbállya-meg a’ vasat: az igaz embert pedig kisírtet. Gyakran magunk sem tudgyuk, mire érkezhetünk: de a’ kisírtet kimutattya, kicsodák és micsodák vagyunk. Vigyázni kel azért, legfőképpen a kisírtetnek első ostromiban, mert az ellenség künnyebben meggyőzetik, ha elménk kapuján őtet bé nem bocsáttyuk, hanem még a küszöbön kívül, mihelyen kolompoz, ellene állunk. Azért mondotta egy valaki; Idején vedd eleit nyavalyádnak, mert a’ megrögzött betegség ellen, haszontalan a’ késő orvosság…”

„Némellyek, az ő megtéréseknek elein nagyobb kisírteteket szenvedne: némellyek, életek vége felé, némellyek pedig, tellyes életek folyásában próbáltatnak. Sokan, elég gyenge kisírteteket éreznek, az Istennek bölcs és kegyes gondviselése szerént, ki az embernek állapattyát és érdemét nézi, és mindeneket az ő választott fiainak üdvösségére rendel.

Annakokáért, kétségben nem kell esnünk, mikor kisírtetünk: hanem, annál buzgóságosban kell       

359Uo., IV. RESZE. Az ellenkezö dolgoknak hasznos voltárol, 10–13. 

Istenünknek könyörögnünk, hogy minden szenvedésünkben méltóztasson segíteni; ki, a’ Sz.

Pál mondása szerént, oly előmenetet ád a’ kisírtetekkel, hogy azokat elviselhessük. Alázzuk meg tehát lelkünket, az Istennek szent kezei alat minden kisírtetben, és háborúságban, mert ő az alázatos szűvűeket megszabadittya és felmagasztallya.”³⁶⁰

2.Önmagunk megtagadása és a lelki csendesség

„Ihon, a’ keresztben ál minden: és veleie a dolgoknak abba füg, hogy magunknak meghallyunk: nincs más út az életre, és a’ belső igaz békességre, hanem csak a szent keresztnek, és magunk minden napi kedvünk szegésének úttya. Ahon akarod, ot járy; a’ mit akarsz, azt keressed; és nem találsz, sem felsőbb útat magasságba, sem ide alá bátorságosbat, a’ szent kereszt úttyánál. Intéz és rendely mindeneket akaratod és tetczésed szerent; és nem találsz egyebet, hanem hogy mindenkor kel valamit szenvedned, vagy kedvedből, vagy kedved ellen:

és így a’ keresztet mindenüt feltalálod. Mert vagy testi fáydalmat érzesz, vagy lelki háborúságot szenvedsz. Néha Istentül elhagyatol, néha felebarátodtúl háborgattatól, és a’ mi nagyob, gyakran magadnak terhére lészesz: és semmi orvosággal vagy vígasztalással szabadulást vagy künnyebbséget nem nyerhecz, hanem addig kel tűrnöd, míg Isten akaria. Mert Isten azt akaria, hogy a’ háborúságokat vígasztalás nélkül szokiad szenvedni, és hogy tellyességgel magadat az ő akarattya alá vessed, és alázatosb légy a’ háborúságokból. Senki oly szűből nem érzi a’

Christus szenvedését, mint a’ ki hasonlókat szenvedet… Christusnak tellyes élete kereszt volt és Martiromság: és te, nyugadalmat ’s örömet keresz? Megcsalatol, higgyed megcsalatol, ha egyebet keresz háborúságok szenvedésénél: mert ez a’ halandó élet tellyes nyomorúságokkal, és keresztül rakatot keresztekkel. Es mennél elébment valaki a’ lelki dolgokba, gyakran, annál nehezeb kereszteket talál:³⁶¹

Az magad meg-tagadásáról

360PÁZMÁNY 1624. ELSEO KEONYV, XIII. RESZ, 37–40. 

361Uo., MÁSODIK KEONYV, XII. RESZ, 154–157. 

„Mert mit használ egész Tartománnak halgatása, s, chendessége, ha az indulatok agyarkodnak? ha a’ szíu zörgölödik? azért, a’ gyogyítassék-meg, mert attól az érzékenség, attól származnak a’ szók, attól vagyon külső magunkviselése, tekéntetünk, járásunk; ha az meg-haylott, s, leheveredett, a’ többi-is követik a’ veszedelmet…Király a’ mi szívünk, ez Egésséges lévén mindenek hivatallyokban maradnak, engednek, szót-fogadnak; ha amaz egy kevessé meg-botlik, ezek-is együtt tántorganak. A’ mí szivünk néha király, néha kegyetlen Tyrannus:

Király midőn tisztességes dólgokat szemlél, semmi rút, semmi oczmány dólgot nem paranchol:

midőn pedig erőtlen, magával nem-biró, kívánságos, kedvén-élő; átokra méltó…Tyránus-á válik;”³⁶²

A két kegyességi mű néhány egymással szorosan érintkező gondolatával is érzékeltettem a keresztény sztoicizmus és az újkori devóció fogalom rokonságát. Ilyen például a devóciós magatartás kialakulása: Isten különböző kísértésekkel próbálja meg azokat, akiket szeret, miközben ezek az emberek jobban odahelyezik az életüket Isten kezébe, hogy a nehézségek között helytálljanak.

Az Istenben való kis hit, bizalom a kezdete a lelki megkísértéseknek. Ugyanakkor a kísértésre adott reakció megmutatja milyenek is vagyunk valójában. Figyelmesnek kell lenni, és jó, ha észrevesszük, amikor a kísértés első ostromai érnek minket. Mert a kezdetén könnyebben ellent lehet még állni a kísértéseknek. Egyéntől függ, hogy megtérése, élete melyik szakaszában éri erősebb kísértés. Van, akiket az életük elején, mások az életük vége fele, s vannak akik egész életük során kísértéstől szenvednek. Isten bölcs megengedése van abban, mekkora kísértések érnek minket. Nem szabad kétségbeesnünk, amikor megkísértetünk, hanem annál buzgóbban kell Istenhez könyörögnünk. A kísértésekben megedződnek az emberek, hogy azokat el is viselhessék.

A másik bemutatott téma a lelki csendesség, és önmagunk akarata feletti uralkodás fontosságával kapcsolatos. Minden ember a keresztjét Istenre figyelve tudja hordozni lelki csendességgel.

Az igazi lelki békességre és életre az vezet, ha mindennap felvesszük a keresztünket. Az emberi élet szenvedéssel és viszontagságokkal teli, bármennyire vigyázva haladunk is át rajta, mindenhol azzal találkozunk, hogy a keresztünket hordozni kell. S addig kell tűrni, míg Isten akarja, semmivel könnyebbséget nem nyerhetünk. Isten azt akarja, hogy a próbák által jobban az ő akarata alá hajtsuk a mi emberi akaratunkat és, hogy alázatosabbak legyünk a próbáktól.

Jézust követve el kell fogadni, hogy az életünkben keresztet kell hordoznunk, hiszen Krisztus       

362KÉRY 1654. XII. RESZE. Az magad meg-tagadásáról, 48–50. 

is egéz életében vitte a keresztet. Ezért nem kell csodálkozni a próbákon és csalatkozik az, aki ennél egyebet keres a földi életben.