25A magyar irodalom története 1600-tól 1772-ig. 1964. 50.
Ecsedi Báthory István töredékes kegyességi prózája eddig kétszer jelent meg nyomtatásban. Először Toldy Ferenc közölt belőle részleteket. Az Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez című kötetben26 jelent meg értékelő előszóval 1869-ben. Bár maga Toldy, később Eckhardt Sándor, majd Nagy Barna is tervezte a fennmaradt kézirat teljes közlését, az irodalomtörténeti értékelések szerint szorosabban összetartozó három mű, a Meditációk, Ars orandi, Traktátus a Szentháromságról első, teljes szövegközlése 1984-ben jelent meg az Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez című sorozatban.27 A Toldy-féle kiadás bevezetőjéből megtudjuk, hogy a három összetartozó művet tartalmazó „kéziratlom” 1850. december 9-én került a MTA-ra az oláhfenesi (ma: Magyarfenes, Románia) Tompa Imre jóvoltából, az ottani Jósika-kastély kápolnájából. Ő 1605. évi énekeskönyvként továbbította Toldynak. Az erősen megrongálódott és hiányos kéziratot Toldy két külön munka maradványaként határozta meg. Az egyik a Szentháromságról szóló traktátus, az általam is vizsgált részt pedig zsoltároknak nevezi Toldy. Az 1984-es kritikai kiadás utószavában Keserű Bálint leírja, hogy ars orandi címen Erdei Klára, a kézirat gondozója egy harmadik részt különített el. Bartók István viszont figyelmeztet rá, hogy jelen esetben nem az imádság retorikus felépítése van taglalva az adott részben, tehát ars orandiról nem beszélhetünk e szövegrészlet kapcsán.28
Toldy leírja, hogy 72 „zsoltára” van Báthorynak, melyeket caputoknak nevez. Ezekből 23 maradt fenn (jórészt csonkán), ezek 55 ívet töltenek be. Tehát a teljes kéziratnak körülbelül a harmada maradt fenn. Toldy két részre osztja a közölt szövegeket: egyrészt történelmi és egyéni élettörténések szerint közöl időrendi sorrendbe téve szövegrészleteket, másrészt a vallásos érzéseit kifejező, fohászos zsoltárok sorozatából mutat meg részleteket. Fontos, hogy Toldy a szövegközlés idejének helyesírása szerint átírja a közölt szövegrészleteket. Az 1984-es Erdei és Keveházi-féle kiadás viszont betűhíven tárja elénk a szövegkorpuszt. Azonban a kötet lektora, Balázs Mihály később azzal érvel, hogy az autográf szöveg kiadása az Adattár 8.
kötetében nem jelentette a szöveg valódi közkinccsé tételét, mert a szinte bizarr egyéni betűhasználatot is visszaadni akaró betűhív kiadás ugyan alkalmas arra, hogy megőrizze ezt a szövegemléket, de olvasmányként nem tudja elénk tárni.29 A kötet megjelenésekor Balázs Mihály a betűhív közlést maga is pártolta és elfogadta a szöveg gondozóinak, Erdei Klárának és Keveházi Katalinnak a javaslatát, hogy három egységet különítsenek el, de mára már ő is két
26TOLDY 1869. 49–101.
27ECSEDI BÁTHORY 1984.
28BARTÓK 1998. 165.
29BALÁZS 2007. 129–136.
részre tagolhatónak tartja a művet, illetve hangsúlyozza azok szoros összetartozását. Jelenleg Balázs Mihály Vadai Istvánnal tervezi megjelentetni Báthory e két művét.
Az Adattár-féle kiadás részletesebb ismertetése előtt Nagy Barna szövegkiadási tervezetéről30 lesz szó, amely Ecsedi Báthory egész életművére vonatkozik.
Nagy Barna Ecsedi Báthory fellelhető írásait hat fő részre osztotta, azt is megtervezve, hogy ki gondozza az adott szöveget:
1. Fohászkodások; gondozza: Nagy Barna
2. a Szentháromságról szóló trakta; gondozza: Nagy Barna 3. a végrendelet; gondozói: Nagy Barna és Keserű Bálint31 4. levelezés; gondozza: Keserű Bálint
5. dokumentumok; gondozza: Keserű Bálint 6. jegyzetek.
Nagy Barna Fohászkodások címmel látja el Báthory kegyességi írásait. Toldy zsoltárok megnevezését továbbgondolva elfogadhatónak tartja még a zsoltáros fohászkodások elnevezést is, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy helyesebb a fohászkodások kifejezés használata. Ezt két dologgal indokolja: egyrészt azzal, hogy Báthory a Biblia sok más könyvét is felhasználta, másrészt pedig azzal, hogy az egyéni élettörténései is megjelennek a szövegben a zsoltárok mellett. Nagy Barna 73 caputot különít el, leírja, hogy 23-nak van meg a címe és a hozzátartozó eleje. Összesen 15 caputnak bírjuk a teljes szövegét. Ecsedi Báthory fohászai egy-egy teljes caputon belül sokszor mutatnak nagy tartalmi, hangvételi eltéréseket. A megmaradt caputtöredékek viszont sokszor ugyanazt a gondolatot hozzák vissza. Nagy Barna ebből arra következtet, hogy a sorrendet, ha nem is lehet teljesen helyreállítani, és ha csak egyharmada is van meg a szövegnek, az anyagból mégis nagyjából képet alkothatunk a műről. Ennek alapján a következő feladatot tűzi ki célul: a lehetetlenre nem vállalkozva, a leghelyesebbnek vélt sorrendnek megfelelően az MTA kézirattárában őrzött kéziratot számozzuk újra.
Az 1984-es kiadás utószavában Keserű Bálint megokolja a Meditáció cím választását: bár maga Ecsedi Báthory sosem használta a kifejezést, az irodalomtudomány elfogadja Erdei Klára hipotézisét,32 hogy a francia kálvinista írók zsoltárparafrázisaiból és az önvallomásos elemekből kialakított meditációival rokoníthatók Ecsedi Báthory írásai.33 A témával Erdei Kára
30NAGY 1972. 109–119.
31ECSEDI BÁTHORY 2002.
32ERDEI1980.55–69.; UŐ.,1982. 620–626.
33KESERŰ (Útoszó, Ecsedi Báthory István meditációi) 1984. 301–305.
1990-es német nyelvű kötetében foglalkozik.34 Ez alapján is helytálló, és a műfaj eredeti és történeti értelmezése alapján is érvényes a meditáció műfaji megjelölés. Én magam ez utóbbi szempont alapján foglalkozom Báthory művével az értekezésben. Feltételezhető, hogy létezett egy másik autográf változata a meditációknak és az értekezéseknek. Ezt Balázs Mihály azzal igazolja,35 hogy Font Zsuzsa a marosvásárhelyi Teleki Könyvtárban átlapozott egy Benkő József által összeállított jegyzéket Erdély történetére vonatkozó nyomtatott és kéziratos könyvekről. Ezen a listán a folió formátumú kéziratos kötetek között szerepel a következő:
„Etsedi Bathori Istvan (judex curiae Regiae in Hungaria) nagykönyve, melyet maga írt 1582–
1605 esztendők között és tájatt maga kegyességének gyakorlására.”36 Balázs Mihály azt a következtetést vonja le, hogy mivel a folio formátumú kéziratok listáján szerepel, bizonyosan nem a negyedrét formában ránk maradt autográf még ép változatáról van itt szó. Ez azt jelentheti, hogy Ecsedi Báthory végrendeletének rendezői valóban gondoskodhattak szövegei összerendezéséről. Mivel a szöveg nagy könyvről beszél, talán még azt sem tarthatjuk kizártnak, hogy a meditációkat és az értekezéseket egyaránt tartalmazó kódexről lehetett szó.37
Pécsi Lukács Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádsági című fordítása 1591-ben jelent meg Nagyszombatban.38 1988-ban elkészült fakszimile kiadása a Bibliotheca Hungarica Antiqua sorozatban.39 Uray Piroska a kiadáshoz készített kísérőtanulmányában leírja, hogy ez az első nyomtatásban megjelent magyar nyelvű elmélkedésgyűjtemény. Az irodalomtörténet úgy feltételezi, hogy egy Jean de Fécamp40 nevű
34ERDEI 1990.
35BALÁZS 2007. 134–136.
36Biblioteca Dokumentara Teleki si Bolyai, Tirgu Mures Teleki 16. f. 846.
37BALÁZS 2007.135.
38PÉCSI 1591. (RMNY I 671) Martin MOLLER (16–17. század) lutheránus lelkész egy harmadik könyvet állított össze a pszeudo-ágostoni meditációkból valamint Szent Anzelm, Szent Bernát, Tauler és Kempis Tamás meditációiból. Címe: Meditationes sanctorum patrum, 1591 (ERDEI 1990. 236.). Tehát ez a német nyelvű kézikönyv pont 1591-ben jelent meg, mint amikor Pécsi fordítása.
39PÉCSI 1988.
40Jean de Fécamp itáliai származású bencés szerzetes volt a 11. században, aki egy honfitársa Guillaume de Volpiano invitálására került a dijoni Szent Benigna kolostorba, ahol Volpiano apát volt. Akkoriban ez a kolostor a monasztikus élet megreformálásának a centruma volt Észak- és Közép Franciaországban. Majd uralkodói parancsra a normandiai Fécampba kellett költöznie, ahol 1017-ben prior lett, majd 1028-ban apát egészen a haláláig. Jean de Fécamp a hagyományos bencés monasztikumot testesítette meg: egyben egyházi ügyész és kolostorvezető volt. Többek közt tanácsadója volt Vilmos normandiai királynak, elutazott Jeruzsálembe, ahol kevés nyugatról származószemély fordult meg ebben az időben. Többek közt készített egy kiskönyvet:Libellus de scripturis et verbis patrum címmel, amely az egyházatyák írásait és mondásait tartalmazza, főlegazokszámára, akik szeretik a kontemplatív életet. Ez a mű sokáig Szent Ágoston neve alatt terjedt. Jean de Fécamp az Imitatio Christi megjelenése előtt a középkori spirituális írók közül az egyik legszélesebb körben olvasott szerző volt (SIMONS 2012. 80–81.).
apát kompilálta a három művet a 11. században. Nem autentikus ágostoni szövegekről van szó tehát, de Szent Ágostontól is vett az összeállítójuk szövegrészleteket.
A könyvből tíz példány maradt fenn, ebből négy teljes. A fakszimile-kiadás eredetije a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában, a Ráth-gyűjteményben található: a Ráth. 52 jelzetű példány.
A szövegpéldák bemutatásánál és az elemzéseknél latin megfelelőként Szent Ágoston műveinek a Migne-féle41 teljes kiadását használom. Az értekezésben nem volt cél az eredeti, Pécsi által használt latin kiadás felderítése.
2. Az imádságvégzés történeti alakulása: az ima, a meditáció és a