• Nem Talált Eredményt

Kazinczy — Cserey Farkasnak,

In document KAZINCZY FERENCZ ÖSSZES MÜVEI. (Pldal 177-188)

Széphalom, Decemb. 13d. 1809.

Kedves b a r á t o m !

Nyughatatlanul v á r t a m leveledet, 's m á r épen emlékeztetni akartalak, midőn Nov. 22dikén Beszterczéről írt leveled végre meg­

érkezett, 's aggódásimat elverte. Félek, félek édes barátom, hogy Te hosszasbb időre léssz katona mint gondoltad. Az ember el n e m tudja látni, mik lesznek ezen készületből. Kassán és Szomolnokon keresztül temérdek népünk megyén Galíciába; (az ő fuvarozásokban szegénységünknek döglik 's kiáll marhája. Lehetett e szerencsétle­

nebb dolog 's gondolat, mint ez a' nékünk semmit nem használt és véghetetlenül ártott h á b o r ú ? És köszönjük Ö Felségének, hogy a' békét megkötötte, mert még többet vesztheténk vala.) — Mit akar­

nak ezek a' népek ott ? a' felzúdult Galiciánusokkal akarják e érez­

tetni a' felzúdulás b ü n t e t é s é t ? vagy külső hatalomtól félünk? Ez szükségtelennek látszik a' garatírozás [!] u t á n : amaz még szükségtele­

nebb! Peragit tranquilla potestas, Quod violenta nequit, m a n d a t a q u e fortius urget lmperiosa quies! Eggy Galíciai Gubernialis Consiliárius és Kánonok Ő Felségéhez Tatára 's K o m á r o m b a j á r t ezen h á b o r ú alatt, 's megkérdetvén, h o n n a n jöhet a" Galiciánusok' felzendülése, azt felelte, hogy onnan, m e r t oda n é m e t Tisztviselők adattak 's a' Galiciá-nusok eránt bízatlanság is mutattatik a' zsarolások mellett. Nem becsülöd e ezt az embert, a' ki Fejedelméhez úgy volt hív, hogy kötelességének ismerte kimondani & veszedelmes igazságot. Én nagyon becsülöm. Bár mi is olly igazak volnánk Fejedelmünk eránt. De a' ki konczot remél, vár és kér, mit gondol az a' veszedelemmel, melly a' Hazát — és így a' Fejedelmet is, m e r t hiszen ez a' kettő elválaszthatatlan — r e t t e g t e t i ?

A' mi Insurrectiónk sem oszlott-el, 's népünk katonáknak fogdostatik. Háborúhoz készülünk e i s m é t ? Én n e m tudom, pedig erről csak az nem elmélkedik, a1 kinek nincs mivel elmélkedni, quia

164 1619. Kazinczy — Cserey Farkasnak. 180Ö.

caput ad nostrum furor bellantiuni pertineí. Azt sejdítem alkalma­

sint, hogy Napóleon most ád eggy kis alkalmatosságot a' nehezte-lésre; m e r t én a' néhai Római Birodalom Fejedelmeinek Parisba lett idéztetéseket oda magyarázom, hogy Napóleon közttök új osztályt akar csinálni, 's birtokaiknak határaikat jól arrondirozza, eggyszers-mind a' Nagy Károly példája szerént. a' ki neki kedves ideálja, a' Franczia korona mellett felveszi a' Német koronát is, 's így a"

két rokon nemzetet ismét öszve atyjafiasítja. Rettenetes colossus ez a' mostani Franczia colossus Portugalliától fogva Rosniáig és le Siciliáig a' Belttöl! Pedig a' physicai erővel itt a' morális erő is eggyesűlt. Erő nélkül haszontalan sőt veszedelmes dolog valamit kezdeni. Nem tudom meddig viszi az Anglus. De soká nem viheti.

Az segíthetne a' dolgon, ha Sándor Császár szorosan és igazán eggyesfilne a' mi Udvarunkkal és a' Törökkel. De m á r most késő erről gondolkozni, mert Sándor Napóleonhoz álla. Valóban nagyon interessáns dolog azt látni, hogy a' dolgok mint feslenek-ki, és a' franczia Uralkodás mint jut-el a' m a g a szörnyű czéljaihoz. — Én azt várom, hogy m a holnap Cardin. Fescht látjuk a' Római székben.

(Nem is godolkodom arról, hogy Pius intoxicáltassék, megölettessék.

Esztelen a' ki arról csak álmadozik is. Az eggyik (a' megöletés) haszontalan sőt ártalmas cselekedet volna, az elsőbb (az intoxicatio) olly ocsmány, hogy arról az, a' ki nem csak nagy lenni, de nagy­

ságra érdemesnek is kivan ismertetni, soha n e m gondolkozhatik:

osztán az veszedelmes is, m e r t kezdje-el csak eggy az Uralkodók közzül, sorba megyén rajtok a' veszély. Napóleon még sem. mérgei nem adattatott, sem Höllenmaschint nem csináltatott; az ollyan csak Londonban tud készülni.) 'S ha Fesch lesz Pápa, bezzeg hall "s lát a' világ változásokat!

Ha a' Bécsi Annálisokat olvashatod, a' Septemberi d a r a b b a n meglátod Recensiómat a' Himfy szerelmei felől. Épen tegnap veszem azt a' hírt, hogy érette mind maga, mind a' Vármegyéje nagyon neheztelnek. Láttál e rendesebb neheztelést! így teszi a' nagy embert is kis e m b e r r é a' m a g a szertelen szeretete. Pesten igen nagy j a v a l ­ lassál vették recensiómat, és azt írja eggy érdemes barátom, hogy ők mingyárt ki ismerték, hogy az az én tollamból folyt, 's buzdítnak, hogy recenseáljak többeket m e r t (úgy m o n d a n a k ) literaturánkat semmi előbb nem viheti. Én ugyan ezt tartom, és ha az egész világ elle­

n e m tőidül is, ezt fogom cselekedni, 's bár magyarra fordítva is m o n d h a t n á m .

1620. Döbrentei Gábor. 1809. 155 Tháliem csókolja kezedet áldásodért. Kimondhatatlanul nagy és szép gyermek. Esztendő alatt csaknem utói éri nagyságban a"

kis termetű Geniet. Élj igen szerencsésen m e g v á l t o z t a t h a t a t l a n l e l k ű férjfiú! Síró szemmel 's lángoló lélekkel olvastam leveledet.

Itt az a' bír, hogy Herczeg Ponyalovszky a' Szax Király leá­

nyát veszi a' lengyel koronával. A' Német korona és a' h á r m a s arany gyapjú Schönbrunnban lett alkotása nékünk nagyon, fájhat.

Aligha éij háborúba n e m keveredünk. Bár csak hív társaink akad­

nának ezen esetre. De a' Bavariai Király a r r a magát bizonyosan nem adja.

[Eredetije az erdélyi múzeum-egylet könyvtárában.]

1620.

Döbrentei Gábor — Kazinczynak.

0 . Andrásfalván Dec. 13dikán 1809.

Nagy Érdemű Tekintetes Ur,

Oka eddig való ismét nem írásomnak erre a feleletre várako­

zásom volt, mellyet négy nap olta sokszor elolvastam Grófnénk előtt-is. Ebben sietek a' Tekintetes Úrral olly gyönyörűen megegyező kedves Léleknek, a' Grófnénak parantsolatját tellyesiteni, és nagy leszen örömöm, h a valóságos gyönyörűséget fog benne találni embert­

szerető szive, elbeszéllésem által.

Szebenből Szeptembernek 26dikán kiindulva, egy szép őszi Napnyugtakor a' h a r m a d i k Statiónál jöttem, midőn az uton egy szép növésű, 's kedves ábrázatú menyetskét nehezen menve, meg­

pillantottam. Mellette menvén, könnyes szemmel tekintett reám.

Megállitám a' posta kotsist, 's kérdezem az Asszonyt baja felől.

Megütődtem előszer, hogy sem Magyar, sem Oláh — mellyet kotsi-sommal t é t e t t e m — kérdésemre, nem t u d h a t t a m meg, baját, hogy könynyef okát n e m enyhíthetem. Szász lévén, szerentsémre Németül szóllhattam vele, 's megtudván, hogy Megygyes felé megyén, felvettem a' kotsira. Mint örültem ekkor, megtudván, ki van általam meg­

könnyebbítve. Testvére a' Vadászok közé alván, Szebenbe mene, annak látására, 's egy nap terhes állapotjában gyalog h á r o m sta-tiót teve. Az utolsóra érvén, alig mehetett egy czigányné

kunyhó-151 1620. Döbmitei Gábor. (809.

jába, hol egy fiút szült. Ennél volt egy nap minden leves, étel nélkül, mellyel, nyomorúságos házi Gazdánéja neki nem adhatott.

Gyermekét h a r m a d n a p ölébe vette 's megindult vele. Hijába kért egy Oláhot, kit útjában elől talált,,nem vette fel szekerére. Megígértem neki mindjárt, hogy u t a m az ő lakó faluján menvén keresztül, egészen Anyja házáig viszem. Az elkeseredett ábrázat v i d á m m á vála egyszerre, 's én lekaptam örömömbe köpönyegemet nyakamról, r á a d ­ tam, 's gyermekére. Szegény! mind azt monda, hogy majd a' hives esti szél engemet fog helyette íxieghüteni. Vidáman áldott; míg anyai örömmel nézegette kereszteletlen gyermekét köpönyegem alatt, én mind a' legtisztább örömet érzettem. A' posta Mesterné beteg lévén Megygyesen, egy fogadóba mentem, de a rest Szász fogadósné n e m készített kérésemre semmit is számára. Meg kellett egy darab kenyér­

rel elégednem, mellyet neki adhassak. Az vigasztalta, 's engem-is, hogy megindulván, egy óra alatt falujokban leszünk. Frantzia legé­

nyemet, kit tanítványom 's az én s z á m o m r a fogadtam Temesvárt, addig mellette hagyván, ez a' volt Dobos megszánta, 's a' maga utolsó négy garasán akart neki bort hozni, melly szép akaratját tellyesíteni ismét én valék szerentsés. Felírtam neki nevemet, 's m á s n a p keresztelendő gyermekének kereszt Apja lettem, 's örömmel hagytam el azt a' falut esti tizenegy órakor. Tudván, hogy a' Grófné az illyen tselekedetekben gyönyörűs[ég]ét találja, 's ezeket gyakorolja, kinek beszéllhettem volna-el nagyobb ön megelégedéssel? Az A n d r á s ­ falvinak is tetszett, de tetszik tudom a' Széphalminak-is. Tisztelt Tanítóm, kedves Kazinczy! a' Sopronyi Kis halhatatlan lantja, mikor az Igaz h á t b a r á t o m o t zengette, Érdemes felé repdestek hangjai.

Tsókolom kezét, 's megindulással köszönöm r e á m emlékezését.

A' kis Zsenit, kinek ártatlan ajakáról h á r o m tsók van orczámon, köszöntöm.

Vajha megérdemelném valaha azt, a' mit a' Tekintetes Űr rólam mond. Gyönyörű Széphalmy hatvannégy óra! Mellyet ott eltöltöttem! —

Meg fogom próbálni azt a' pályát, mellyet a' Tekintetes" Űr-elejbém mutat. Felvállalom a' Literatur Zeitung kiadását. Azok köz-zűl, kik segítőim1 lesznek, a' legérdemesebbek bé fogják takarni azt, a' hol gyenge leszek. De, jaj, ha ollyan leszek mint némelly ifjú író társaim. A' kiadás, úgy gondolom, n e m kezdődhetik elébb 181 ldik esztendőnél, m e r t elébb Munkákat kell egybegyüjtenem, 's könyv­

nyomtatót. Köszönettel veszem oktatását a' Tekintetes Urnák, 'a

1620. Dcc. läikan 1809. 157 k é r e m ' t e h á t , küldje . h é Recensiójit, 's egyebeket. Prof. Nagynak még írni fogok, mint Prof. Fejérnek Pestre miár irtain. Ö egy. periodieus írást akar hasonlóképpen kiadni, n e m tudom hogy n e m . ütközünk e ez igyekezetünkben, egybe. Szemere is készült. Arra kértem én, hogy álljon a' Múzsák Almanakja kiadásába hozzám, n e m tudom, mit fog felelni. Arról le mondok, 's erre készülök. Tőlem a' Gyermekek számára készített Magyar fordítások recensiója fog belé menni, Dante la Divin'a Commediájából némelly helyek, 's élete, rnellybe m á r belé kezdettem. Kist, Virágot hasonlóképpen kérni fogom. Erdélyben. Prof.

T o m p a ígérkezett. ; , , .

1810nek Szeptemberében, fogok Lajossal Kolosvárra menni.

Török Typhographus azt igére a' mult tavaszszal, hogy új tiszta betűi lesznek, 's addig sürgetni fogom, 's vele a' n y o m t a t á s eránt végezni. Hochmeister egész n y o m t a t ó Műhelyét, könyveit az Universzi-tásnak ajándékozván, oda is új betűket akarnak.

A' nyomtatás költségére, ugy gondolom, legjobb lenne, h a Előre-fizetőket szednék- Külömben az lassan kél-el, 's az exemplárok raj­

t a m m a r a d n a k . Postán első esztendőben h a n e m lehetne küldeni, a' Sokadalmak alkalmatosságával küldeném-el Olvasóinknak.

A', formát legyen, t e h á t in 4to, kék vagy piros borítékkal.

Tsak attól tartok, hogy a' Német újságok olvasásába a' Magyarok mohón belékapván, elegendő olvasóink n e m lesznek, mivel hogy a' külföldi Intelligenz blattbeli híradások ebben későbben fognak meg­

jelenhetni. Óh, sok, igen sok vagyon a' mi utunkban, 's é n . nem hiszem, hogy mi Magyarok boldogok legyünk. Üj szégyen lenne, h a a z 7 iliyen t u d o m á n y t terjeszteni igyekező Munka illendően n e m m a r a d h a t n a folyásában, ;• . :

A' fel vetetett Társakon! kivűl senkitől nem fogok Munkát elfo­

gadni, 's így elkerülhetem, hogy ollyan, idétlen Szerelmesi, Névnapi Raptusok mint a' Segítőben, Mindenes Gyűjteményben vágynak, nem fogják lealatsonitani a' Munka betsét, az érdemes Munkás társaktól jól által gondoltak,, használók jővén kezembe.

A' híradást Kultsár, a' Magyar Kurir, Is a' Pozsonyi Újság által akarom tétetni.

Adja a' Tekintetes Ur kérem, hozzá való tanátsát.

A' Gubernátor Gróf Bánfy György, Gróf Bethlen Gergely, Gróf Mikes J á n o s Consiliariusok beadták resignátziójokat. Ezek t a r t a t n a k az Erdélyi Matadorok közzül. Gubernátornak J á n o s Hertzeg váratik,

"s még két Hertzeg, t á m egyik Ország Cominissáriusának.

158 1620. Döbrentei Gábor. 1809.

Báró Wesselényi Miklós halálát terjesztő szomorú levélben — rnelly most jőve Grófnénkhoz-is — erős kitételek vágynak, az ő érdemeinek meg n e m esmerése felől. Beteg ágyéban vettéh-el Administrátorságát*. Az ifjú Báró mellé azt óhajtanám, egy való­

ságos derék Nevelő m e n n e . Tőkés m á r egy más helyen van, Gróf Bethlen Imrénél.

A' Tsuklató most Nénjénel, Gróf Bethlen Ádámnénál, szül.

Gróf Gyulai Katánál vagyon, 's a' télen Kolosváron fog vele lenni.

Adnák az Egek! hogy a' petsétgyűjteményt a' Tekintetes Ur maga hozná bé számára. Holnap menvén oda ember, meg fogom neki írni megajándékoztatását.

Lajos azt kérdezgeté tegnap előtt este az asztalnál tőlem, hogy ha Szeptemberbe találna a Tekintetes Úr jönni "s minket Kolos­

várra m e n t ü n k b e n útba kapna, viszszátérnénk e Andrásfalvára ? Két testvére, F a n n y és Constance pedig azt disputálák, hogy a' Tekintetes Ur hol hálna, 's katzagással fakadánk ki a' Grófnéval, mikor Constance a r r a az esetre, hogy ha Grófnéja is bejő, n e m a k a r á megengedni nekem, hogy az én szobámban Lajossal háljon.

Egy nap nem mul-el, hogy Széphalmot ne emlegetnénk, 's négy szomszédot akaránk tegnap este eltserélni, tsak a' Tekintetes Ur körültünk l a k h a t n a !

A' Grófné n e m ír most, azt monda, mivel én irok. Azonban köszönteti a' Széphalmi egész Famíliát. A' nem rosz végből sokszor előfordúla.

A' kért Oláh leány neveket most küldöm Flóra, Floare illyen-képpen mondalik-ki, kitsinyitve Flórika, Nasztásia Sztanka. Szafta.

Ivána. Bebeka. Domnika. Szia. Nutza. Marutza. Nutzika. Illina (Ilona).

Szolonyia. Gyárvászia. None. J o á n a . Anika. Alexandrina. Parasztyiva.

Matzinika. Szandika. Katalina. Éva kitsinyitve Jévuka. Thodora. Iszina.

E szépnek tartatik. Thódoszia. Nyaksa. Ruszanda. Marinka. Éppen kettő híján harmadfél tuttzet.

Örvendeztessen a' Tekintetes Ur minél elébb betses levelével.

Ajánlván m a g a m a t tiszteltt barátságába, vagyok a Nagy Érdemű Tekintetes Urnák

igaz barátja Döbrentei Gábor

*. «Ez a hír hamis.» — Kazinczy F. jegyzete.

1621. Sipos Pál. 1809. 159 Az én Magyar Országra tett u t a m igazán szép volt. Tsak az Atyám látása hibázott. Mélt. Szerentsynénél sajnálom, hogy tsak h á r o m óráig lehettem.

[Eredetije a m. tud. Akadémia könyvtárában: M. írod. Lev. 4-r. 199. sz. II. k.]

1 6 2 1 .

Sipos Pál — Kazinczynak.

16. Xber. 1809.

Tekintetes Ur!

ítélje meg, mire n e m vészi az embert a' Baráttság! Én messze vagyok attól a' tudós állapottól, hogy a' Filosofiába világot a d h a s ­ sak: még is a' Baráttságért próbát tettem, és írtam, a' mit Írhattam.

Óriási lépésektől n e m lehet félni, sőt attól inkább, hogy, mint egy Pújának apró lépéseit, ezt is olj alkalmatlan leszsz követni. Arról se merek felelni, n e m tsappongok e ki valahol a huntsutság [!] miatt, meljel a' Filosofiába pillantok. — Németül írtam: n e m azért, hogy m a g a m a t mutassam, a' mint az meg is tettszik: de valahogy a' Filo-sófia jobban szóll n é m e t nyelven; és én is, a' mit tudok, németül tanultam, volt. Egyik füzetet a' minap a' siettség miatt el tévesztet­

tem, most surrogálom azt is, melj a' többihez tartozott volna.

Én részemről, valamint magát a' tárgyat, ugy azt az alkalmatos­

ságot is nagyon betsüllem, meljet ezen filosofiai tárgyról való gondol­

kodásra nézve nyertem.

így függ a' külső környülállásoktól az ember, hogy sokszor 1 salakszik valamint így, a: mit n e m tselekedett volna másképpen.

Méltónak t a r t o m a' Gall Becensensét újra is megemlitni, a' ki ugy látszik, hogy a' dolgot igaz filosofiai pontból tudja nézni.

Az Intelligentz Blattokból kijegyzett darabokat is meg olvas­

t a m ; de a' Tekintetes Űr kívánságát indirecte kívántam teljesitni, hogy ne Rapsodiát, h a n e m a' heljett valami Egészet küldhessek, melj a m a r r a nézve is kults gyanánt szolgálhasson.

Ha meg nem felelhettem is pedig a' Tekintetes Ur bizodalmá-n a k ; de bizodalmá-nagy köszöbizodalmá-nettel tartozom érette.

Többire m a g a m a t betses favoriban ajánlván, alázatos tisztelet­

tel vagyok

a Tekintetes Urnák alázatos szolgája S. patak 16a. Xber. 1809. Sipos P. mpr.

[Eredetije a m. tud. Akadémia könyvtárában: M. írod. Lev. 4-r. 177. sz.]

160 1622. Kézy Mózes. 1809.

1622.

Kézy Mózes — Kazinczynak.

Nagy érdemű Tekintetes Ur!

Sajnálom, hogy az Annalisokat h a m a r á b b vissza nem küldhet­

tem. Imé ezennel küldöm szives és alázatos köszönet mellett. Kivált­

képpen megolvastam a Verseghi és Kisfaludy Recensióját, és sokat épültem olvasása után. Melly igen kitettszik minden Reeensiojiból a Tekintetes Urnák a részre n e m hajlás, és hogy tsupán az igasság vezérli pennáját. Én még Kisfaludit n e m e s m é r t e m annyira, mint m á r azon Recensio után esmérem. — Melly igen. boldog Személy Szegedj Rósiü Nagyon tettzett nekem az a kifejezés, hogy Barótzi Veteranusa a Magyar Literaturának. — Ez is adott a gondolkodásra alkalmatosságot, hogy a Magyar jó fejek égnek a Patriotismus tüzé­

től. — Az Olmützi Plebanus ugyan világos Pápista, a mint meg tettzik munkájának Recensiójából — A Gall Theoriája ugyan tsak fundamentomosan van recensealva.

Az Oeconomie der Natúrt küldöm szíves köszönettel. Figyelme-tesen elolvastam, és bátorkodom kimondani mit értek felőle. Az Auctor crassissimus Materialista. Gondolkodása néhol n e m olly igen excent-risch; de nagyobb részéről, vagy egyátaljába Ítélvén a könyvetske felől, igen különös és nevettséges Philosophiát foglal magába. Melly igen. nevetséges a többek között, mikor azt magyarázza: miért n e m lehet a megholtnak lelke communicatióba az élőkkel. — A kivánt Levelet is küldöm — a másod izbe oda küldetettnek párja elégett.

N e m tudom, h o n n a n leljek szót a Tekintetes Ur felőlem való gondos­

kodásának megköszönésére. — Igyekezek, hogy a várakozásnak meg­

felelhessek. — Az oda küldött két levélnek foglalatja cogit m e noctes vigilare serenas.

Bártsak az Academia ne tsinálna scrupulust, vagy tsak egy esztendőre határoztatnék. Ezt sok okokra nézve óhajtanám. A Tekin­

tetes Ur biztatása után én jó reménységben vagyok, á m b á r a Soltzai Levél nem minden részben hízelkedő.

Culpa docentis

Scilicet arguitur, quod laeva in p a r t e mamillae Nil sálit Arcadico juveni.

Juvenalis Sat. VII. 158. 159. 160.

1622. Ifi. Dec. I80Í). 161 Ezek az öreg Evander szavai Aeneashoz:

0 inihi praeteritos referat si J u p i t e r annos!

Qualis eram eum primam aciem Praenesíe sub ípsa Stravi

Kt Hegem hac líei'ilain dextra sub T a r t a r a niisi:

Nascenti cui tres animas Feronia mater llorrendum dietu dederat, lerna a r m a movenda Ter Letho sternendus eral.

-Virgil. Aeneid. Lib. VIII. IX. 5 6 0 •5(56.

Ditsekedik az Öreg ifjúságának vitézségében, mint Nestor Homc-rusnál.

Felkerestem azon könyvet, mellynek Praefatiójában a tudva [évő Epigramma vagyon. Itten ezen Juridicus könyvnek írója tsak egy Dislichont említ, és azt is valami kis változattal: azonkívül ugy hozza elő. mint más verséi. De én még is azt tartom hogy Lónyai nem irta azt az Epigrammát, semmi részben is, és itt az író a másik Distichonl. önként mellőzte el. De külömben méltóztassa a Tekintetes Ur maga megítélni a dolgot. E végből küldöm azon köny­

vet is, a mellynek praefatiójába azok a sorok találtatnak.

Sok könyveket felhánytam a Csétsi mániájára, de haszontalan.

Ugy tartom, Rozgonyi Prof. Ur által leghamarább tehetek szert ollyan paginára. Ezzel tehát még most adós maradok. Küldöm mostan a porzót is. A J e n a i Literatur Zeitung Darabját Prof. Sípos Úrtól várom, az Idealismusra tartozó Német Aufsatzjával. Azt t a r t o m , , vette az olta a Tekintetes Ur Pólyára bizott levelemet, a Sípos Prof. Úréval eggyütt. A Méltóságos Iíij-Asszony kezeit alázatosan tsókolom: s maga­

m a t tapasztalt kegyes gratiájában ajánlván, m a r a d t a m S. Patakon 16. Dec. 1809.

A Nagy érdemű Tekintetes Urnák

alázatos tisztelője s kész szolgája Kézy Móses mk.

[Eredetije a m. tud. Akadémia könyvtárában: M. írod. Lev. 4-r. 17-4. sz.j

Kazinczy l\ Levelezése. VII. I I

162 1623. Szemére Pál. 1809.

1623.

Szemere Pál — Kazinczynak.

Tekintetes Kazinczy Ferencz úrnak alázatos tiszteletem!

Horvát b a r á t u n k a' Pápay' Recensióját nem-megelégedéssel fogadá. «Sajnálom, úgy monda, hogy Kazinczy szóllanom kénszerít:

de bizony hallgatnom lehetetlen 1 eszén.» Kérem, hogy közlené velem véleményeit; "s hallgatolt. E ' s z e r é n t Ítélete felől semmit sem írhatok.

Én a' napokban a' ^Magyarok Istene* szóílásmódról kezdek eggy kis grammatikai értekezéshez, szándékomat kijelentettem Hor­

vátnak is. ü Révainak kéziratával «Grammaticae Hung. Pars Quinta Syntaxis Sectio Ilda. De Constructione Pronominum. Gap. 1. De Pronominum usu Possessivo,* ajándékozott-meg. Kováts a' kinek hasonlóképen kinyilatkoztatám, hogy Révai ellen felkelni készülök, fenyegetett. Mihelytt készen leszek m u n k á c s k á m m a l , azonnal közleni fogom azt Érdemem felelt való Drága Nagy Uram Bátyámmal. Instá­

lom addig is észrevétét e tárgy felől. Révainak csak ezen §ára szű­

kölködöm m á r felelet nélkül: «Mirum est, hos isto t a m e n casu sic velle; ut sola antecedentium terminatio plurális in construendo sufficiat, eorum relativis in singulari n u m e r o relictis: quod aliis casibus analogis fieri posse multum reclamarent. A z e m b e r e k , k i i t t v a g y o n (Homines, qui hic est) cur non regula s u b s i s t a t ? Emberek, habent k, plurális n u m e r i n o t a m et hoc ita esse sufficit, Ut quid eadem nota afficiat et relativum ejus ki? Urgent vero illi et hic pluralem n u m e r u m , kik. Az emberek, kik itt vágynak (Homines, qui hic sunt).

Azt k é r d e m itt Horváttól, hogy miért és honnan ezen külömb-s é g : hány, mennyi volt; külömb-sok, elég, több, ezer (temérdek) volt, ékülömb-s hányan, mennyien voltának ? Sokan, elegen, többen, ezerén voltak.

Miért, hogy az an és en miatt plurálisban veszik magokhoz az i g é t ? Csak te dolgozzál, felele ő, épen ez is ellened harczol. Azon­

ban, dicsekedéssel írom, hogy Horvát azt vállá, hogy még illy közel n e m j á r t senki ezen tárgynak belsejéhez, mint én. A Szokást csak annyiban említem, a' mennyiben ellenfeleink a' halottas beszédbeli s z e n t e k n e k k ö z ö k ö n - t . Pedig itt is el lehetne mondani azt, a"

mit Kazinczy a' Zrini versificatióra Voltaire után mondott: hogy eggy egész nemzet meg n e m tévedhet vagy olly sokáig n e m tévelyeg­

het. 'S Sylvester. Pereszlényi sat. nem lett volna elég szemes ?

1623. Deczember 16-d. 1809. 163 Én n e m bánom ha a' korpa közé keveredem is. Nem t a r t o m érdemem' csorbulásának megvallani, hogy hibázható vagyok. De hinni n e m tudom, hogy valaha nyelvünk oda juthasson, a' hová Horváték akarják, hogy jusson. Azonban meg lehet, hogy a' bakszakállú Gram-maticusok miatt így kelletik beszélnünk: Hallgass te ördögök ördögök.

Hiszesz, cünyit tsak tudod, hogy hányattak vetettek ruháid, nem érik dnyit most, mint érték a kor, midőn még újak valának. Az elviselteltek köntösök rakvák szenynyekkel; én kedig a szenynyel rakvás köntöst nem hordom. Úgy e, tisztéltettek barátim, a ti magáitok köntöseik is szépebbek ezeknél? Risum teneatis amici. —

Engemet az Insurrectióhoz régi barátom, Bozóky István, vive ki magával. Barátságunk' (1802) kezdetét az eggyforma gondolko­

zás és érzés vetette meg. Most szinte úgy tisztelem és szeretem Bozókyt, mint akkor szerettem, midőn engem iskolába járót, ő m á r eggy Fiscalis, Te barátságára méltatott. De gondolkozásaink'

zás és érzés vetette meg. Most szinte úgy tisztelem és szeretem Bozókyt, mint akkor szerettem, midőn engem iskolába járót, ő m á r eggy Fiscalis, Te barátságára méltatott. De gondolkozásaink'

In document KAZINCZY FERENCZ ÖSSZES MÜVEI. (Pldal 177-188)