Nikla, 25. Nov. 1809.
B a r á t o m ! a' gonosz tzakó megtsalt Téged, Rogy v á r t t fiú helyett ismét leányt hozott.
Azért e, hogy "eiu lelt a' Minden méhében Olly magvat, melly hozzád méltó l e h e t n e
— Nem m i n d e n k o r lel ám K a z i n e z y t a' czakó! —
1595. 25. Nov. 1809. 85 Vagy t á n azért, hogy m é g ne légy v á g y á s nélkül,.
M e r t a' ki semmit sem k i v a n , n e m boldog az. — A k á r m i n t van, nyugodj 's örülj b a r á t o d d a l ! M e r t n é k e m a' czakó ismét fiút hozott,.
K i olly hasonló hozzám mint m a g a m ; Zömök, szelíd b a r n a 's gödörkés álltí..
H o g y n a g y poéta lesz, m á r is j e l e n t i , M e r t m e n n é l éhesb, a n n á l szózatosb, S m i h e l y t t megtellik, n é m a mint a hal.
Miért nem a d h a t o m N é k e d l e á n y k á d é r t ! H o g y édes v e r s e d e t m e g m e n t h e t n é m vele, 'S- v á g y á s a i d legfőbb pontját b é t ö l t h e t n é m ! — H a g g y á n ! R e m é l j ! 's v e r s e d t e d d el j ö v e n d ő r e ! N e b á n t s d ! Illy szépet v á l t o z t a t n i b ű n .
H a kell, h a nem, kérlek, h a d d ú g y a' mint van, T o v á b b fog élni ez minden l e á n y i d n á l . . . .
Ezek tsak olly versek, édes Kazinczym, mint azon amphibi-umnak kurrogása, kit a' holdfény gyepre ísal. A' Te vará'sló szó
zatod is ki tsalt engem azon. iszapból, melyben ezen zivataros idő t e m e t e t t : de melly rekedt torkom! melly sárba mállattak szárnyaim.
Látod, tsak úgy közelíthetlek, mint a' sártsa az etherbe ferdő sast.
Egykor a' Te szavad engem meg olvasztott a' hetedik égbe és Popé Alpeseire r a g a d o t t : mást áldozatlan kezekkel járulok h o z z á d ; tele fejem hadi lármákkal, marsokkal, qvártélyozókkal, ispotályokkal és patétsal, kaszálatlan réteimmel, vetetlen földeimmel, tsirás kazlaim
mal. Engedj meg tehát, ha levelem olly zavart lesz mint fejem.
Te n e m temjént, h a n e m ítéleteit kívánsz. De tudod e azt, hogy az én ítéletem n e m lehet egyéb mint temjén! Okom nints a hízelkedésre, sem néked a' gyanúra. Elég ditsőség az nékem, h a én Téged ismerni és tsudálni tudlak. A' Te mestereid tsak azok, kik a' természetnek leg első és legszerentsésebb tanítványai voltak, és a' mennyei poesist hozzánk lehozták. Ki hatott még olly mellyen a' régiség' lelkébe mint te ? Ki tudja Horátz ajakait a' nagy világ' nyelvével olly édes h a r m ó n i á b a vonni, mint te ? A' kinek az ízlés, és annak minden grátiáji olly tulajdonai mint néked, a' kinek lelke a' régiség leg r e m e k e b b alakjaival úgy bujálkodott mint a' tiéd, n e m lehet a n n a k szüleménye n e m szép; n e m hagyják el a n n a k szü
löttjeit a' kellem Istennéji, sem a Párisi negli'sében, sem a' R ó m a i vittában. — A splendens pannustól igen félsz. Én úgy gondolkodom,
86 1595. Berzsenyi Dániel. 1809.
hogy a' Poesisnak leg nagyobb része nem egyéb, mint splendens p a n n u s ; de azt kitiltani n e m lehet, sőt a' ki azt helyesen tudja szerkőztetni, foltozni, naturalizálni, az a' mester; te pedig ezt tudod.
Ha a' görög Dámán egy kis koketteria látszik is, n e m árt, sőt annál interessantabb, tsak hogy az finom legyen, ne a' mesterség munkájának, h a n e m a' természet ki ömlésének és a' szépség bájának lássék lenni, és melly ne tsábítson, h a n e m édesgessen, ne tsudálást, h a n e m szerelmet keressen. De félre ezekkel! én inkább Sz. J á n o s látásait magyaráznám, mint a' poesis titkait. Ha a' költői szépet és n e m szépet meg fejteni lehetne, n e m volna a' Poéta olly ritkaság.
Kisről semmit sem tudok. Verseidet el küldöttem néki, de feleietjét n e m kaptam. A' demarcationális lineán túl közönséges panasz a' t s a k n e m el viselhetetlen sartz. Egy r o k o n o m n a k jószága, melly mintegy 200 holdból áll, a' demar. lineán belül esvén, kellett róla fizetni a' sok sartzon, k a t o n a t a r t á s o n kivűl minden héten száz foréntokat. Némelly tájakon nagy rablások voltak, de gyilkosság és
& fejér népen erőszak az én hallásomra n e m esett. Helyéről (Vasból) azt írja az én 70 esztendős Atyám, hogy Colbert frantz. generális m e n t azon által negyven ezerrel, sokszor négyszáz is szállott be hozzá, kik udvarán és szűrűs kertjében tizenöt helyen is tüzeltek, ökröket vagdaltak, ővele requisitiókat írattak, de mind e' mellett olly fenyítéket tartottak, hogy azon katonákat, kik az ő kertjét és m é h á z á t feltörték, a' tisztek keményen meg verették, és magok mind a: kertet, mind a' m é h á z a t újra bezárták. — És így m á r most látjuk azt, a' mit előbb n e m láthattunk, vagy legalább én n e m lát
h a t t a m : az én Herculesemet n e m perkelte meg a' Nessus vére. De melly sokat szeretnék én m a s t te tőled kérdezni, tudakozni!! Én m á r sok örökös barátságot l á t t a m t á m a d n i és elmúlni. Azt az egyet látom, hogy Napóleon meg tsinálta magának az ú t a t mind a' Száva, mind a' Visztula mellett. A Berührungspunkt kész mind a" Török mind az Orosz ellen; mit vélsz, hol üti ki magát előbb az electrica sziporka ? Török ország lesz é vagy Lengyelország a' Zankapfel ? — Hát Berzevitzivel mire mehettél ? Én akkor úgy szóltam Hozzád mint borzas bajszú magyar, de azolta sokat elnyírtem bajszomból;
mit gondolsz, n e m kell é egészen l e n y í r n e m ? Nem lehet szentebb kötelessége egy böltsnek, mint a' nép boldogságának eszközlése!
kérlek tehát, esmértesd meg vélem e' részben is gondolkozásodat, hogy a' józanság princípiumainak művelésében is követőd lehessek.
Verseimet most sem t u d t a m meg kapni. Egyik biztosom
elvesz-1595. 25. Nov. 1809. 87 tette utasító czéduládat, másikak n e m találták házánál Szemerét, némellyek meg tsaltak és el sem mentek, úgy hogy én mindég bizonyosan vártam, és mind eddig meg t s a l ó d t a m : m a g a m a t hol házi bajaim, hol a' politikai zivatarok a k a d á l y o z t a k ; mast eggy falka á r t á n t kukoritzálok, 's mihelyt ezt el adhatom, megyek. Adj tanácsot, kérlek, hogy kivel és [mi] módal n y o m t a t t a s s a m ? Az olta néhány darabokkal szaporodtak verseim, mellyek közül Tehozzád és kegyes Aspásiádhoz is vágynak intézve. El küldöm azokat néked mihelyt időm lesz a' le tisztázásra, hogy azokat lásd és meggyaluld, minek előtte sajtó alá kerülnének. Sok darabjaimmal úgy vesződöm, mint vak Béla azon várával, mellyet a' Ság' tetején akart építeni;
a' mit nappal tsinálok, éjjel le romlik. A' legelső ódámat, melly Te hozzád szóll, ismét le rontottam, és mast így a k a r o m fel é p í t e n i :
Mint a' világnak hajdani díszei, Tsendes meződben rejted el éltedet,
Hogy ott magadnak 's nemzetednek Élj Eratód' arany édenében, Kazinczy! 's merész etheri szárnyakon Felleng sas elméd Hella' ditső egén,
A' dithirambok láng körében 'S a' Kegyek élet adó virányin.
Plátói nyelved, 'st,
Soneltjeidre küldött válaszomat, úgy látom, n e m v e t t e d : azon kis versemet tehát, melly abban volt, ismét el küldöm.
.1 Sonetthez.
Oypris ró'sa lehellete
Nemzett Laura ölén téged, alak Sonett!
Zengvén lelkes ezüst szavad, Megnyílt a' buta kor százados éjjele, Hellász napja ditsőn derült,
S Péánt ömledezett a' Capitolium.
Péan, újra születsz nekünk,
Ott hol Ooos' koszorús húga, az ősz Tokaj, A' Bodrogra könyöklik és
Eos lángjaival keble bujálkodik.
88 1595. Berzsenyi Dániel. 1809.
Hallom Dácia halmain,
Hallom z e n g e m m á r eoli éneked!
Fürtöd Mádi a r a n y g e r e z d 'S tündöklő amazon p á r t a ölelgeti.
Idvezllek, Helicon K e g y e !
J e r , tsókold 's koszorvizd g y e n g e K a z i n c z y d a t ! P ó l á d szebb örömébe m á r t s d
L e l k é t 's c y p r u s i d a t húrjaitól kizárd.
Múlass, zengj, enyelegj v e l e !
V a u k l ü s e 's L a u r a leend — Széphalom 's A n g y a l a .
Most egy e p i s t o l á t1 is készítek Hozzád, melly így kezdődik:
Az a' j ó z a n s á g , melly elömli mívedet, 'S mellytől t e félsz, n é k e m legszebb poesis.
Mit ér a' szép v i r á g gyümölcs n é l k ü l ? Mit a' böltsesség a' b e z á r t a j a k b a n ? 'S ah, édes az nékem, midőn K a z i n c z y
Ú g y szóll mint e g g y böltsnek szóllni kell H o n y á h o z ! Mint h a j d a n R ó m á n a k vigyázó Censora,
Midőn az erkölts vész 's r e á n k veszélyt k i á l t ; Majd m i n t e g g y Socrates n y á j a s böltsességgel, Majd F l a c c u s lelkével 's élesb kaozajjával A' köz r o m l á s n a k g á t a t v e t n i kívánsz, 'st.
Ezen d a r a b o m b a n n e m annyira veled, mint eravatosainkal fogok beszélgetni. Vajha nyelvedet elköltsönözhetném 's érzéseim tolmátsává t e h e t n é m ! 'S vajha én cravatosainkat úgy ismerhetném, mint t e ! Én n e m tudok meg szabadulni azon nevetséges bolondság
tól, melly engem szüntelen a r r a ösztönöz, hogy használjak és tanít
sak, pedig látja az Isten, hogy bolondság! Ha a' római lelket sem Cato menydörgése, sem Tibur zengése fel nem. tudták ébreszteni:
mit nyikorgók én az én h o r d ó m b a n ! Azért é, hogy az én k é p e m mellé is kutyát fessenek a' magyarok, mint eggy böltsel a' Görögök t s e l e k e d t e k ? Azért é, hogy kenet helyett választó vizet öntsenek fejemre, mint a' P e t r a r k á é r a ? De akár miért, elég az, hogy én tsak írok, és különösen Néked, édes Barátom, ezentúl igen sokat fogok írni, még pedig olly rendetlenül és á t a b o t á b a mint egy lyricus, és
1 El is küldte Kazinczynak 1809. decz. 31-kérőI keltezve. L. Berzsenyi művei között.
1696. Vitkovics Mihály. 1809. 8 9 olly szabadon mint eggy beszélni tanuló gyermek, a' ki mindent ki petyeg a' mi a' szívén van, de a' ki mind azon által soha el n e m felejti azt minden, petyegése mellett is, hogy tanítójával és Vezető
jével beszél. Mikla, 25. Nov. 1809.
Ber'senyi Dán. mpr.
íme, Niklán kezdtem a' levelet írni és Miklán végeztem e l ! Melly nagy liricusi ugrás! No de haggyán, hiszen mindeggy, Nikla vagy Mikla.
[Eredetije a ni. tud. Akadémia könyvtárában: M. írod. Lev. 1-r. 14. sz.j
1596.