A MEGTESTESÜLÉS ÜNNEPKÖRE
V. KARÁCSONY
7. Karácsonyi szekvenciák
Az eddig említett kötött szentírási szövegekkel szemben annál szabadabban működhetett a költői készség a karácsonyi érzésvilág és hangulat kifejezésére a szekvenciákban. Karácsony mindhárom miséjének volt többféle szekvenciája is. Mi abban a sorrendben hoz-zuk, ahogy legtöbb hazai kódexünkben előfordul.
Az éjféli miséé volt, a XV. századi Ord. Strig. szerint, úgy látszik, a legnépszerűbb: „Sequentia: Grates nunc omnes, dicitur post omnes missas natalis domini per totam octavam, ymo quando festa per tavam nativitatis veniunt propria sequentia sanctorum cantatur in oc-tauis eorumdem, expleta octava domini."192
Ezt a rövid, mindössze pár soros kis szekvenciát talán éppen rö-vidsége, de dogmatikai tömörsége miatt is énekelték a karácsonyi időben oly szívesen. Szövege a következő:
Grates nunc omnes Redclamus Domino Deo, Qui sua nativitate, Nos liberavit
De diabolica potestate.
Huic oportet ut canamus Cum angelis semper:
Gloria in excelsis.
Úgy tűnik föl, mintha a Glória bevezető éneke volna, de erre nincs adatunk. Nem lehet szerzője Nagy Szent Gergely, a notkeri szer-zőség sem biztos, bár általában neki tulajdonítják, mindenesetre németországi eredetű. Chevalier szerint legrégebbi forrásai: az 1024-1036. évi S. Emmeram-i, a XI. századi rheinaui és salzburgi s az 1046-1061. évi bambergi misszálé. Ezt a népszerű kis szekvenciát kb. húsz Magyarországon használt középkori kódexünk tartalmazza.
Pl. az 1363. évi Golso-kődex, Pálóczy misszáléja, a pozsonyi mise-könyvek, II. Ulászló graduáléja kottával.193
A „de aurora" mise szekvenciája a „Natus ante secula Dei Filius invisibilis" kezdetű volt.
Ez a komoly és mély tartalmú szekvencia első részében a kriszto-lógia dogmáit tömöríti össze. Bevezető szavai a második isteni sze-mély örök születésére utalnak, megemlíti közreműködését a terem-tésben, s hogy most testet öltött az eredeti bűntől mentes Szűztől.
A középső részében a fénymotívum dominál. A „sol verus"-ról, a mágusok új csillagáról, a pásztoroknak megjelenő angyalok ragyogá-sáról beszél.
A harmadik résznél, a kérésnél ismét dogmatikus kifejezésekre tér vissza:
Christe, Patris unice, qui humanam Nostri causa formám assumpsisti:
Refove supplices tuos...
.. .suscipe preces,
Ut ipsos divinitatis tuae participes Deus facere digneris, unice Dei.
E szekvencia notkeri szerzősége mellett IV. Ekkehart tanúskodik.
Előfordul külföldön a szokásos legrégebbi kódexekben. Nálunk elő-ször a XIII. századi németújvári misszáléban s kívüle még 11 helyen, pl. a Pozsonyi B, C, E, F misekönyvekben, II. Ulászló graduáléjában kottával, a XIV. századi felső-magyarországi misekönyvben.194
A nagymisének kétféle szekvenciája is volt. Az „Eya recolamus laudibus..." a fénymotívummal kezdi:
„Nobis lux oritur gratissima", mégpedig a „maris stella"-tól. Ennek következményére, szabadulásunk feletti örömünkre először a
Szent-írásnak az elveszett juh és drachma példabeszédével hivatkozik.
Majd mintha csak az atyák karácsonyi tanítását hallanánk beleszőve:
Redempta est natura:
Deus qui créa vit omnia Nascitur ex femina...
Assumens quod non erat, Manens quod erat!
Végül is a sok háborúság közt szenvedő középkor harci, lovagi fegyvertárából vett képeivel, utalásaival zárja:
Induit galeam, certat Ut miles armatúra.
Prostratus in sua propria Ruit hostis spicula.
Auferuntur tela Divisa sunt illius spolia még a kérésben is:
Christi pugna fortissima, Salus nostra est vera, Qui nos suam ad pátriám Duxit post victoriam.
Notkert tartják szerzőjének, de ez nem bizonyítható. A X. századi St. Emmeram-i, a X-XI. századi prümi, az 1024. évi mindeni, XI. szá-zadi St. Gallen-i misszálékban fordul elő először. 15 hazai adatunk van rá, köztük a XIV. századi szepesi káptalani misszálé, az ún. Po-zsonyi misekönyvek közül a B, C, D, E, G, H, I jelzetű, II. Ulászló graduáléja.195
A nagymise másik szekvenciája a még ma is közismert: „Letabun-dus exultet fidelis chorus". Tartalma röviden a következő:
Ujjongással kezdődik a szöveg és a dallam:
Laetabundus
Exultet fidelis chorus Alleluja!
mert:
Regem regum
Intacte profudit thorus;
Res miranda.
A következő versekben a „napot szülő csillag" kedvelt középkori képe köré fonja gondolatait:
Sol de Stella;
Sol occasum nesciens,
Stella semper rutilans...
Sicut sidus redium, Profért virgo filium...
Majd a rávonatkozó ószövetségi jövendölésre tér rá:
Isaias cecinit Synagoga meminit.
Nunquam tarnen desinit Esse caeca.
Kitér a középkorban általánosan vallott nézetre is:
Si non suis vatibus, Credat vei gentilibus.
Sibyllinis versibus Haec praedicta.
A szokásos buzdítás után:
Infelix propera, crede.
Az utolsó versszakban még egyszer összefoglalja a szekvenciának szinte egész tartalmát:
Quem docet 1 itéra, Natum considéra, Ipsum genuit Puerpera.
A középkor legkedveltebb, igen gyakran énekelt szekvenciája.
A XIV. század óta szinte minden misszáléban megtalálható. Legré-gebbi forrásai Franciaországba és a XIII. századba nyúlnak vissza:
Cornel. Compend., S. Albini Andegavensis (Angers), Lesnes, S. Petri Insulani (Lille) misszáléiban található először. Magyar kódexeinkben kb. hússzor fordul elő, pl. a soproni Golso-kódexben (1363), Mis-kolchi László misszáléjában (1394), Pálóczy György misekönyvében (1423), a pozsonyi misszálék közül a B, C, D, E, F, G kódexekben, a szepesi káptalan misszáléjában, a d o m o n k o s apácák XV. századi Cantionáléjában. De nemcsak Karácsonykor, hanem Újévkor is ez a szekvencia szerepel pl. a pozsonyi I misszáléban, Gyertyaszentelő-kor pedig II. Ulászló graduáléjában s a XVI. századi kassai graduálé-ban.196
Ezt a szekvenciát utánozták is leginkább: százával készültek szek-venciák a Laetabundus dallamára. Mint szekvencia az átmeneti stílu-s ú a k h o z tartozik: a rím nélküli notkeri „prostílu-sa" éstílu-s a t ö k é l e t e stílu-s e n
rímelő Szentviktori Ádám-féle szekvenciák között áll. Szívesen tulaj-donították Szt. Bernátnak a szerzőségét, ez azonban tévedés.
Itt említjük meg a XV. századi Ord. Strig. kissé érthetetlen utasítá-sát a pásztorok miséjére: „Ad Glóriám cantatur letabundus".197 Volt va-jon ilyen tropizált Glória, vagy inkább a most tárgyalt szekvenciára kell gondolnunk?