• Nem Talált Eredményt

A szenvedésnek kiveszett ünnepei

In document Az egyházi év a magyar középkorban (Pldal 105-108)

A MEGVÁLTÁS ÜNNEPKÖRE

10. A szenvedésnek kiveszett ünnepei

Ha a Fájdalmas Szűznek nem is volt külön ünnepe a középkor-ban, az Ú r j é z u s szenvedéséről annál több olyan ünnep is szólt, me-lyek ma már teljesen kivesztek; nyomait régi imádságoskönyvekben vagy a vallásos ponyván találhatjuk meg.443 Ezeket a szenvedésről szóló miséket a XIV. század óta mind gyakrabban használják. A ké-sei középkor embere fokozottabb mértékben érdeklődött az Úr földi élete és különösen szenvedése iránt. Ezek az új misék is az ő meg-gyötört, vérző arcára vagy a kínzóeszközökre irányították a figyel-met. Része lehetett ebben a keresztes hadjáratoknak is, melyek ma-gát a Szent Keresztet és a szenvedés különböző eszközeit is Euró-pába hozták, pl. az Úr töviskoszorúját 1239-ben viszik Párizsba, ahol ünnepét augusztus 11-én ülték meg.444

a. Spinea corona

A „spinea corona"-nak, Urunk töviskoszorújának ünnepe Német-országban is elterjedt (május 7-én tartották). Nálunk votívmiseként fordul elő számos misszáléban: a XIV. századi (10. sz) misszáléban, a Pozsonyi „A", „C" és ,,P' kódexben Pálóczi és Batthyány miseköny-vében.44'5

Vannak kódexeink, melyek naphoz kötötten jelölik, szinte mind-egyik máskorra: a Pozsonyi „G" „commemoratio spinee corone", a magyar propriummal ellátott domonkos misszálé (XIV., ill. XV. szá-zad) „corone domini" néven: május 4-re hozza,446 az a dalmáciai domonkos misszálé, melyben ugyancsak szerepelnek a magyar szen-tek: május 5-re4'7 a Müncheni kódex naptárában május 2-án szerepel:

„Vr coronainac napia".

Az unió hypostatica alapján helyes az Úr szent emberségét imád-nunk, következésképpen a szent Test egyes részeit is; ennek feltéte-le, hogy valami különös kapcsolatban legyen az ő isteni természeté-vel, vagy megváltói működésétermészeté-vel, azonfelül, hogy ezt a tiszteletet az Egyház jóváhagyja.'48 Az Úr Jézus szent teste egyes részeinek ma is engedélyezett tisztelete közül (test, vér, sebek, szív) a középkorban

különösen elterjedt a szent sebek, ill. a sebeket okozó szegek és a Szívét megnyitó lándzsának tisztelete. Gyakran visszatérnek ezekre a különféle ájtatosságokban, költeményekben, d e megtaláljuk ezek külön miséjét is.

b. Quinque vulnera

A missa de quinque vulneribust megtaláljuk kb. ugyanazokban a k ó d e x e k b e n , mint a spine coronát (10. sz. misszálé, Pozsonyi „A"

„B" „I" „E" „F" kódexek, 1379. évi lengyel misszálé, Pálóczi és Batthyány misekönyve). Ennek a misének legendás történetét hozza FRANZ1"9 egy heidelbergi kódexből: Eszerint Szent János evangélista írta volna és II. Bonifácnak (532) egy angyal nyilatkoztatta volna ki, míg azután VI. Ince meg XII. János nagy búcsúkkal látták el. Köz-kedveltségét az magyarázza, hogy különös hatást tulajdonítottak neki. Egy reichenaui kódex szerint: „Quicunque christianus homo:

earn ante diem mortis sue nisi una vice devote et cum contricione cordis sui audierit, nunquam anima sua portas inferni introibit... et defenditur h o m o audiens ab omni malo.'",° Már sokkal mérsékeltebb az 1599- évi domonkos misszálé: aki ötször olvassa vagy olvastatja

„unius animae de purgatorio liberatio conceditur".451 Maga a mise kü-lönben nagyjából egyezik a missa de passionis dominivel, (melyet a Pozsonyi „A" és „I" kódex is hoz), csak az orációba tűzi be a „... qui in ligno crucis quinque plagas sustinuisti.. ."-t. Általánosságban ezek-n e k a misékezek-nek votívmisekéezek-nt való moezek-ndásáról iezek-ntézkedik a XV.

századi Ord. Strig.: „in missa de quinque vulneribus, in missa de spi-nea corona, d u m celebratur de spiritu sancto, d u m sanctificatus, et hoc fieret in diebus ferialibus, nunquam dicitur gloria... pref. cottidi-ana... concluditur cum benedicamus domino. Sed si predicte misse celebrarentur die dominica, tunc dicitur Gloria et finietur cum ita missa est."452

c. Lancea Domini

A missa de lancea domini, vagy ahogy az előbb is említett XIV.

századi (10. sz.) misszálé hozza: „missa contra gentes, sequentia de s. lancea'"" előfordul a Pozsonyi „D" és „I" kódexben, Pálóczi és Batthyány misekönyvében, az utóbbiban - s ugyancsak a Pozsonyi

„I" kódexben - a következő tropizált glóriával:

„Gloria in excelsis... laudamus te creatorem. Benedicimus te redempto-rem. Adoramus te salvatoredempto-rem. Glorificamus te premiatoredempto-rem. Gratias

agi-mus tibi... pater omnipotens, mediator hominum coram altissimo maies-tate. Domine Fi 1 íj unigenite altissime... patris ymolatus in cruce agnus innocens a peccatis... deprecationem nostram scelera nostra tollens, tolle et orationem nostram. Qui sedes ad dexteram patris. Ex Maria incarnatus miserere nobis diro cuspide laceratus... Tu solus dominus fonte, aque et sanguinis tribuens. Tu solus altissimus misericordie tribu-ens veniam Jesu triste cum sancto spiritu nobis celeste donum tributribu-ens in gloria dei patris amen.'"154

A „missa de corona d. n. J. Ch."-vel együtt ez a „de lancea dni nostri ihu Xi" is szerepel a soproni Golso-kódexben.™

Az említett kódexeken kívül még az 1484-es és 1503-as nyomta-tott Miss. Strig.-be is külön bejegyezték a: „Hocliernae festum lu-cis..." kezdetű szekvenciát, mely a szent lándzsát üdvözli, köszönti, szinte ujjongó hangon:

Ave ferrum triumphale Intrans pectus tu vitale Caeli pandis ostia Felix haste, nos amore Per te fixa saucia.4* d. De cruce

Természetesen megtaláljuk a szent keresztről szóló miséket is, r é s z b e n a votívmisék között: Pray-kódex fer. VI. in h o n o r e m S.

Crucis, a Pozsonyi „A "-„H" kódexekben „De sancta cruce", részben mai helyén is, május 3-án: „scent kereztnec meglelete",157 „Zent ke-reztnek meg lelty napya".458

Az egri Főegyházmegyei kt-ban őrzött, 1394-ben Miskolczi Lász-lótól írt és Radó Polikárptól Garamszentbeneclekre lokalizált misszá-léban, valamint a Pozsonyi XV. századi J" kódex naptárában szere-pel egy egészen különös ü n n e p is augusztus 8-án: „adventus san-guinis xpi". Ez nyilvánvalóan Szentvér ereklye translatiós napja;

Garamszentbenedeken volt is ilyen, tehát a passió liturgikus idejéhez semmi köze sincsen.

V. NAGYHÉT

Virágvasárnappal elérkeztünk az egyházi év legszentebb idősza-kának, a magyarban találóan „nagy"-nak nevezett hétnek kezdeté-hez. Ez a Nagyhét elnevezés a szláv „velika nedolja" fordítása/'60 ér-dekes, hogy nemcsak magyar nyelvű kódexeinkben fordul elő, ha-nem mint hungarizmus, latinra visszafordítva, már legelső liturgikus emlékeinkben is.'161

In document Az egyházi év a magyar középkorban (Pldal 105-108)