A nyilvános bűnösök vezeklésének megkezdése

Hamvazószerdának neve és most ismertetett szertartása tulajdon-képpen egy régebbi szokás: a nyilvános bűnösök nagyböjti vezek-léskezdésének maradványa. Ez a középkorban egyes helyeken, főleg Galliában, de mint látni fogjuk, hazánkban is, különös expulsióvá, a bűnösök templomból való kiűzésévé fejlődött.

a. Adatok

Általánosságban a nyilvános vezeklésnek első emléke hazánkban a Szent Imre életrajzában szereplő Konrád zarándok, akinek vezek-lőbilincsei a szent sírjánál hullanak le. Azután az 1114. évi esztergo-mi zsinat előírása: „Episcopi in unaquaque civitate duas domos ad coercendos poenitentes faciant."387 Továbbá az 1494-es nyitrai zsinat előírása: „Haec sunt peccata pro quibus debet dari solemnis poeni-tentia."3*1

A Hartwick-legendábíin azután már a Nagyböjtre vonatkozó adat-ra bukkanunk: Szent István a székesfehérvári egyháznak olyan ki-váltságokat ad: „ut nullus episcoporum... in die absolutionis et secrationis chrysmatis... poenitentes in ea absolveret et chrisma con-secraret".389 Ugyancsak a nagycsütörtöki visszafogadásra vonatkozik a szepesi templombővítés adata: „Erat ecclesia augusta ut tempore indulgentiarum, necnon introductionis poenitentium in die coenae Domini... tanta pressura ut fere officiantes et ministri vix in eadem ad officia incedere poterant."390 Az 1500. évi Baptismale Strigoniense szerint is hamvazószerdán szentelték a zarándokok botját és tarisz-nyáját.391

A legértékesebb adatot azonban a nyilvános bűnösök hamvazó-szerdai ünnepélyes vezekléskezdésére a Pozsonyi „A " kódexben

ta-láljuk. Ugyancsak hozza rövidebben az „E" kódex is. JÁVOR EGON, aki az expulsio egész szertartását közli392 és összeveti a Gelasianumé-val, nem tudja eldönteni, hogy a pozsonyi misszálékba csak másolás útján csúszott-e b e ez a régebbi külföldi szokás, vagy valóban gya-korlatban is élt nálunk. A felsorolt - és még a nagy csütörtöknél sze-replő - adatok alapján mi ezt nagyon valószínűnek tartjuk. Minden-esetre nehézségnek tűnik fel az is, hogy miért emleget az „A " kódex mindenütt püspököt, mikor Pozsonyban csak nagyprépost volt. Igaz, hogy az „E" kódexen viszont sacerdos szerepel.³⁹³

A szertartás maga különben így kezdődik: „Tunc vocandi sunt omnes penitentes, qui eiciendi sunt de ecclesia et prosternant se in pavimento ecclesiae et dominus episcopus cum illis...". Elmondják a 7 b ű n b á n a t i zsoltárt, majd h á r o m oráció u t á n „mittat e p s i c o p u s cineres super capita eorum", azután a f ő p a p ú j a b b orációja után, melyben az ősszülők bűnére és büntetésére való hivatkozással kéri,

„ut parcas famulis tuis peccata eorum veraciter confitentibus et da per impositionem huius cineris ut veniam consequantur", vezek-lőbotot kapnak e szavakkal: „Contere cor tuum et humilia animam tuam in cinere et cilicio, cor enim contritum et humiliatum deus non despiciet." Újabb oráció következik a mortificatióról, majd: „Hys o m n i b u s e x p l e t i s statim eiciendi sunt a b ecclesia et tali m o d o increpandi: Ecce eiiceris h o d i e e sinu matris tue sancte ecclesie propter peccatum tuum sicut Adam primus homo eiectus est de para-diso propter transgressionem suam." Most következik a tulajdonkép-peni kivetés: „sicque ipsi précédant crucem et eiiciat eos episcopus in porta ecclesie et interim decantet clerus responsorium: In sudore vultus tui..." Végül buzdító beszédet intézett hozzájuk „eos exhortari d i l i g e n c i u s s t u d e a t et discrete, ne incidant in d e s p e r a t i o n e m " . Visszatérve a t e m p l o m b a befejezésül m é g két orációt m o n d t a k . Ezután következett a hívek böjti körmenete.

b. A szertartás kialakulása

A nyilvános bűnösök e m e kiűzési szertartásának kialakulását -k ü l ö n ö s e n KOCH,³⁹'¹ PAULUS³⁹⁵ és POCHMANN³⁹'¹ adatai alapján -alapos vizsgálat tárgyává tette J. JUNGMANN,³⁹⁷ az ő eredményeit foglaljuk most össze röviden:

A szentségek közül a bűnbocsátásnak a formája volt legkevésbé meghatározva. Ez következik a dolog lényegéből, mert az „actus iudicialis" többféleképpen is történhetik. Az idők folyamán az eljá-rásnak három ismert fázisa alakult ki: 1. A vezeklés megkezdése:

imádságok között kapja meg az elégtételt. 2. Keresztülvitele: a ve-zeklők vezeklési idejük alatt az istentisztelet folyamán külön helyen vannak, különös áldást kapnak. 3- A vezeklés befejezése: elnyerik végre az Istennel és az Egyházzal való kiengesztelődést. Mindebből napjainkra csak a középső részből maradt meg valami (1. nagyböjti misék szövege, az oratio super populum: eredetileg oratio super poe-nitentes volt), míg a másik kettő a magángyónásba vonult vissza.³⁹⁸

Ezt a szertartást az V. században a Lateránban a pápa végezte, betegek és haldoklók esetében a pap. A vezeklők helye általában az ajtók közelében volt, mely a helyi viszonyok szerint változott. Az

„extra ecclesiam" annyit jelent, hogy el vannak különítve a hívektől, nem imádkozhattak velük együtt, ki voltak zárva az áldozati ajándé-kok felajánlásából és az áldozásból.³⁹⁹

A diakónus felszólításának is az az értelme, hogy adjanak helyet az áldozóknak. Rómában ugyanis a templom hajójában áldoztattak, csak Galliában mentek már akkor is az oltárhoz.400

A vezeklők megáldásának szokása már rég megvolt, amikor mel-lette a vezekléskezdés szertartása kialakult, elsősorban Galliában. Az V-VI. században keletkezett Gelazianumbun találjuk e n n e k első nyomát. Az egyes emlékek között általában nincs nagy eltérés. Az 506-ban tartott dél-franciaországi agdei zsinat is előírja.401

Lassan azután a vezeklők helyébe az egész hívő nép lépett. A hí-vek különben eddig sem nézték őket közömbösen. Először „segítet-tek" a vezeklőknek, majd magukért is kezdtek imádkozni. így ala-kult át az „oratio super poenitentes" először „oratio pro peccatis", majd „oratio super populum"-má. A kézrátételt is kiszorította a ham-vazás. Ugyanekkor azonban, az 1200-as észak-francia és angol or-d ó k b a n gótikus túlzásokkal találkozunk: „Ubi sunt interfectores fratrum? Ubi necatores filiorum?" Az 1300-as bayeux-i o r d ó b a n a püspök „kivezeti", a XIV. századi auxerre-iben „kilöki" a vezeklőket a templomból.402

Nagycsütörtökig nem volt szabad a templomba lépniük. Hogy másutt - pl. Rómában - a bűnösök a nagyböjti miséken mégis részt vettek a VIII. század után is, mutatja a feriae legitimae intézménye (azokon böjtöltek) és ezek Tractusai, melyek egyeznek a b ű n b á -nathoz előírt zsoltárokkal.⁴⁰³ A pro poenitentibus orációkra nálunk is találunk adatot.⁴⁰⁴

Rómában az expulsio a XII. században már kezd kimenni a szo-kásból, de Franciaország egyes helyein, pl. Lyonban még a XVI. szá-zadban is megvan.⁴¹'³

7. A nagyböjti körmenetek