Egy szer egy macs ka fo gott egy ege ret. Nem et te meg mind járt, ját sza do zott ve le. Az tán még is meg saj nál ta, olyan ügyes kis egér volt.
– Tu dod-e, mit gon dol tam? – aján lot ta ne ki. – Le gyünk kenyerespajtások. Te min den ki csi lyuk ba be férsz, min-den kam rá ba be tudsz sur ran ni, az tán majd meg mon dod, me lyik ben mi van, ho vá ér de mes be szök nöm az ab la kon.
Lesz bõ ven en ni va lónk.
Hej, ör ven dett az egér, hogy meg hagy ta az éle tét, s meg lesz is, mit egyék.
Jól van. Ke zet csap tak, mar kot ütöt tek: le gyünk hát ke nye respaj tá sok.
El is he lyez ked tek szé pen egy nagy egér lyuk ban, aho-va a macs ka is be fért.
Na, az tán az egér ide fir ta tott, oda fir ta tott, s egy szer csak be ju tott egy kam rá ba. Ott meg ta lált egy nagy fa zék zsírt. Mond ta a macs ká nak:
– Rá akad tam egy nagy fa zék zsír ra. Azt va la hogy ki ké ne lop nod on nan, ak kor az tán lesz mi vel fõz nöm egész té len.
Mert hogy ne fe led jem, az egér örök ké csak az en ni-va lót ké szí tet te, fõ zött, mo so ga tott, még ren det is csi-nált, a macs ka pe dig örök ké ide-oda kó dor gott.
Azt mond ja a macs ka:
– Jó, be szö köm va la hogy, mi kor nyit va lesz az ab lak, s ki lo pom a fa zék zsírt.
Úgy is lett. A macs ka meg les te, mi kor áll nyit va a kam ra ab la ka, az tán be szö kött, be le dug ta a fe jét a zsí ros fa zék ba, és ki hoz ta mindenestül, mert jól be le volt fagy-va a zsír.
Mond ja az tán az egér nek:
– Te, itt a sok zsír. De ho vá te gyük, ahol más egér vagy más egyéb szer zet rá nem akad? Itt nem lesz jó he lye.
Tu dod-e, mit gon dol tam? Vi gyük el a temp lom ba, a szó-szék alá. Ott egér se jár, más se, sem mi se.
– Na jó – fe lel te az egér. Meg fog ták, el vit ték a fa ze kat a temp lom ba.
Egy da ra big az tán eszé be se ju tott az egér nek a zsír.
De már egy szer kez dett vol na szük sé ge len ni rá. Csak-hogy a macs ka más képp gon dol ta.
– El kell men nem itt hon ról, mert ke resz te lõ re hív tak – mond ta. – Szü le tett a bá tyám nak egy ki csi macs ká ja.
– Hát eredj ak kor, tart sad ke reszt víz alá.
Elmegyen a macs ka, de ho vá? A temp lom ba, a szó szék alá. Ki nyal ja a zsír nak a te te jét. Mi kor ha za ér, kér di az egér:
– Na, meg ke resz tel ték a ki csi két?
– Meg.
– S mi nek ke resz tel ték?
– Tetejétnyaltának.
– Na hát ilyet se hal lot tam még, ilyen ne vet.
– De már hi á ba, ezt így ke resz tel ték.
Telt-múlt az idõ. Két-há rom nap múl va megint eszé be ju tott a macs ká nak a zsír. Azt mond ja az egér nek:
– Már megint meg hív tak ke resz te lõ re. Egyik ro ko-nom nak fia szü le tett.
– Men nyi ro kon sá god van, hogy mind csak té ged hív-nak! De hát eredj!
Elmegyen a macs ka, egye nest a szó szék alá, a zsírosfazékhoz. Most már ki nyal ta fé lig. Az tán fel ment egy paj ta pad lá sá ra, ott ké nyel me sen el he ve re dett. So ká-ra ment ha za.
Azt kér di az egér:
– Na, mi nek hív ják a ki csi két?
– Félignyaltának.
– Ne mondd! Ilyen ne vet se hal lot tam még! Félignyalta!
– Már hi á ba, ha egy szer an nak hív ják.
Két-há rom nap múl va megint csak ét vá-gya tá mad a macs ká nak a zsír ra. Mond ja is, hogy megint el kell men nie ke resz te lõ-re.– Hát té ged min den ki ke resz te lõ re hív?
Már csak menj azért. Jó mu la tást kí vá nok!
El ment a macs ka a szó szék alá, ha nem most már ki nyal ta egé szen a zsírt a fa zék-ból. Mi kor ha za ért, kér dez te az egér:
– Na, meg ke resz tel ték a ki csi két? Jól telt az idõ a ke resz te lõn?
– Jól telt. A ke resz te lés is meg volt.
– S mi nek ke resz tel ték?
– Fenékignyaltának.
– Na hát, ilyen ne vet se hal lot tam még.
– Már pe dig ezt ad ták ne ki.
El telt megint egy hét, vagy ket tõ, vagy ki tud ja, men nyi idõ, de az egér nek már na gyon hi ány zott a fõ zés hez a zsír.
Szólt a macs ká nak:
– El ké ne men ni a zsí rért.
– Hadd el!
– Nem úgy van az! Hoz zuk már ha za azt a zsírt!
– Rá ér az még! Van még mit en nünk.
De az egér csak sür get te, hogy hoz zák már el.
A macs ka csak a vál lát vo no gat ta:
– Hoz zad, ha aka rod. Én nem me gyek se ho vá!
Na, elmegyen az egér a temp lom ba, a szó szék alá, hát lát ja, hogy a fa zék fel van bo rul va, és egy csepp zsír nem sok, an nyi sin csen ben ne. Ha za sza lad nagy mér ge sen:
– Mit csi nál tál? Mind me get ted a zsírt! Hát oda jár tál te ke resz te lõ re? Azért mond tad, hogy Tetejétnyalta?
Az tán Félignyalta? Az tán Fenékignyalta? Hát hogy gon-dol tad ezt? Ez a be csü let?
S a ki csi egér el kez dett ug rán doz ni a macs ká val szem-ben, szid ta, gya láz ta, ve sze ke dett ve le. Mond ta a macs ka két szer is:
– Hall gass el, te, mert nem lesz jó vé ge!
De hogy is hall ga tott az egér! Úgy bos szan tot ta a zsír, hogy csak ki a bált to vább.
Megint csak mond ta ne ki a macs ka:
– Hall gass el, mert meg bá nod!
Csak hogy az egér nem bírt el hall gat ni, olyan ret ten tõ mér ges volt.
Egy szer az tán el un ta a macs ka. Úgy be kap ta, hogy még a far ka he gye is el tûnt egy szem pil lan tás alatt.