Hol volt, hol nem volt, he ted hét or szá gon, még az Ópe-ren ci ás-ten ge Ópe-ren is túl, volt egy szer egy sze gény em ber és egy sze gény as szony. Gyer me kük nem szü le tett, mun-ká juk se na gyon akadt, egész nap csak ül dö gél tek, be szél-get tek s unat koz tak.
Azt mond ta egy szer az as szony:
– Hal lod-e, édes jó uram! Ké ne ven nünk egy bor jút.
En ni ad nánk ne ki, gon doz nánk, s job ban el tel ne az idõ.
– Jól van – bó lin tott rá az em ber.
El men tek a vá sár ra. Úgy esett, hogy egy olyan szép tar ka bor jacs kát kap tak, hogy cso da.
Vi rág volt a ne ve. Jól tar tot ták, meg va kar ták a szõ rét va ka ró val, meg mo so gat ták a far kát ci rok ke fé vel, így az tán még szebb lett. Mint egy cso kor bok ré ta.
– Hal lod-e, édes jó uram! – szólt egy szer az as szony.
– Nem vet ted ész re, mi lyen okos ez a mi Vi rá gunk?
Mi kor en ni kap, úgy in te get, mint ha meg akar ná kö szön-ni. Ne vi gyük el va la mi hí res ta ní tó hoz? Is ko lá ba jár na, meg ta nul na be szél ni, s öreg sé günk re még nagy hasz nát ve het nénk.
– Jól van – bó lin tott rá az em ber.
Meg va kar ták va ka ró val szé pen Vi rá got, meg mos ták a far kát ci rok ke fé vel: olyan lett csak ugyan, mint egy cso-kor bok ré ta. Õk ma guk fel öl töz tek, s el vit ték a vá ros ba egy hí res ta ní tó hoz.
Oda men nek, kö szön nek:
– Jó na pot, ta ní tó úr!
– Ad jon Is ten, sze gény em ber, sze gény as szony! Hát mit hoz tak kend tek? Le ány kát-e, vagy fi út?
– Hát mi csak egy Vi rá got hoz tunk.
– Hát mi az? Hol van? Mi ért nem hoz ták be?
– Kinn van az aj tó elõtt. Nem akar be jön ni.
Ki megy a ta ní tó, meg lát ja Vi rá got.
– Ej nye, hát egy bor jút hoz tak kend tek? Én gyer me-ke me-ket ta ní tok, nem bar mo kat.
– Jaj, ta ní tó úr, de ez olyan okos ál lat ám, ez a mi Vi rá-gunk, oko sabb, mint akár me lyik gyer mek.
Ad dig be szél tek, ad dig kö nyö rög tek a ta ní tó nak, hogy fo gad ja el Vi rá got, hadd ta nul jon, õk meg fi ze tik a költ-sé ge ket, hogy vé gül is azt mond ta:
– Jól van, no, hát hagy ják itt. Két hét múl va jöj je nek majd el új ra, s ak ko rá ra meg lá tom, mi re me gyek ve le.
Így hát a sze gény em ber, sze gény as szony ott hagy ta Vi rá got, s el ment ha za. A ta ní tó meg oda ad ta a bor jút egy mé szá ros nak. Az le vág ta, és jó pén zért ki mér te a hú sát.
A sze gény em ber és a sze gény as szony alig vár ta, hogy el tel jék a két hét, úgy vá gyott rá mind a ket tõ, hogy meg lás sa a ked ves jó szá gát, aki már is ko lás.
– Mit vi gyünk ne ki, hogy ne men jünk üres kéz zel?
Azt mond ja az em ber:
– Én vi szek egy ké ve csa la má dét.
Az as szony meg azt ta lál ta ki:
– Én vi szek egy sza kaj tó kor pát, mert azt igen sze ret te nya lo gat ni.
Így hát fel öl töz tek szé pen. Az em ber vitt egy ké ve csa-la má dét, az as szony meg egy sza kaj tó kor pát. Men nek a ta ní tó hoz, kö szön nek:
– Jó na pot, ta ní tó úr!
– Ad jon Is ten, sze gény em ber, sze gény as szony! El jöt-tek, ugye, hogy meg lá to gas sák Vi rá got?
– Bi zony el – mond ják.
– Jaj, hát az olyan okos ál lat, hogy én azt nem is
gon-dol tam. Ta ní tot tam egy hé tig, de hogy lát tam, mi lyen okos, oda ad tam egy ügy véd nek. Ta nít sa to vább! Men je-nek csak, én most nem érek rá el men ni kend tek kel, de út ba iga zí tom, hogy oda ta lál ja nak.
Mu tat ta is mind járt:
– Ezen az úton men je nek le fe lé, s ak kor for dul ja nak bal ra.
Meg lát nak egy nagy eme le tes épü le tet, oda men je nek be.
Ott lesz egy hos szú fo lyo só, ben ne pa dok, azo kon em be rek, s jobb ról-bal ról sok-sok aj tó. Min den aj tó ra ki lesz ír va va la-mi. Az egyik re az, hogy Vi rág ügy véd. De azt meg mon dom kend tek nek, hogy szé pen be szél ges se nek Vi rág gal, mert nagy úr lett be lõ le, nem akár ki cso da. Ne hogy fel mér ge sít-sék, vagy va la mi olyat mond ja nak ne ki, ami tõl meg ha rag szik!
– Nem, de hogy mon dunk – ígér te az as szony –. ör ven-dünk, hogy ta lál ko zunk ve le.
Így hát fog ta az em ber a csa la má dét a hó na alá, az as -szony a sza kaj tó kor pát, s el in dul tak ab ba az irány ba, amer re a ta ní tó mu tat ta. Meg is ta lál ták az em be re ket:
ül tek, be szél get tek. Aj tók vol tak sor ba, s mind egyik re ki volt ír va va la mi. Le ül tek õk is egy ki csit, szus szan tak egyet, az tán meg kér dez ték egy as szony tól:
– Jó as szony, mond ja csak meg, me lyik aj tó ra van ki ír-va, hogy Vi rág ügy véd?
– Er re ni! – mu tat ta mind járt.
Oda men nek az aj tó elé, le te szik a csa la má dét s a kor-pát, koppantanak. Be lül rõl ki szól va la ki:
– Tes sék!
Nagy se ré nyen be men nek, kö szön nek:
– Jó na pot!
– Jó na pot!
Ott ül nek vagy hár man-né gyen.
– Kit ke res nek kend tek? – kér di egy olyan fiatalabbacska ügy véd.
– Hát mi bi zony Vi rág ügy vé det ke res sük.
– Az én va gyok.
No, ak kor az as szony csak ne ki esett. Oda ment, s el kezd-te ölel get ni, csó kol gat ni az ügy vé det.
– Jaj, édes Vi rá gom, hogy meg nõt tél, be szép let tél! Hát alig is mer lek meg!
Meg le põ dött az ügy véd.
– Jaj, né ni ke, hát én nem is me rem kend te ket! Ki cso-dák, mi cso dák kend tek?
Hon nan is mer nek en gem?
– Jaj, de hogy nem is mersz!
Hát men nyit gon doz tunk mi té ged! Csak nem fe lej tet ted el?
Aján dé kot is hoz tunk, amit úgy sze ret tél! – s ha mar ki for dult az em ber s az as szony, be vit-ték a ké ve csa la má dét, a sza-kaj tó kor pát, s oda tet ték az asz tal ra.
– Itt van, ni! Ezt te erõ sen sze ret ted! S ez a leg ja vá ból va ló! Egyél csak, kós told meg, mi lyen jó!
– Vi gyék in nét – ki ál tott rá juk az ügy véd –, mert ki ha-jí tom kend tek kel együtt. Ne szé gye nít se nek itt meg en gem!
– Jaj, jaj! – si rán ko zott az as szony. – Hát ér de mes volt an nyit gon doz ni té ged? Men nyit va kar gat tuk a va ka ró-val a szõ röd, ci rok ke fé vel mo so gat tuk a far kad, hát te ezt mind el fe lej tet ted?
Hû, hogy meg ha ra gu dott az ügy véd!
– El men je nek in nét, míg jól van dol guk! Szé gyen te le-nek! Hogy mi ket mon da nak rám!
A sze gény em ber s a sze gény as szony nagy szé gyen-kez ve, sír va jött ki, hogy így le szid ta õket az õ Vi rág juk, hogy eny nyi re el fe lejt ke zett ró luk. Pe dig men nyit köl-töt tek rá, ki is ta nít tat ták, s most, hogy ek ko ra úr lett be lõ le, nem tö rõ dik ve lük egy sze met se, még meg se akar ja is mer ni õket.
Nagy bú san el men tek ha za, s meg fo gad ták, hogy in kább ket tes ben ma rad nak, mint hogy még egy Vi rá got ve gye nek, s ek ko ra úr le gyen ab ból is.
Ma is csak ket tecs kén él de gél nek, ha az óta meg nem hal tak.