KŐVÁR-VIDÉK FŐISPÁNJAI

A kővári vár régen Laczkfi András erdélyi vajda birtoka lehetett, kinek György nevű fia 1368-beli oklevélben mint »filius vaivodae de Kőváry« jő elő. A XIV. század végén a Drágfyak birtoka lett, e család tagjai birják ezután, és somlyai Báthory Anna, ki előbb bélteki Drágfy Gáspár, azután Homonnai Drugeth Antal özvegye azt 1548-beli oklevélben »castrum nostrum«-nak irja. A Drágfy-család utolsó fisarjadéka 1555-ben elhalván, csak leányivadék maradván hátra, nyírbátori Báthory György, ki a volt Drágfynét Báthory Annát nőül vette, Kővárt elfoglalva tartotta, az ő kezén találjuk 1565-ben is, ki akkor híve Szapolyai János Zsigmondnak. 1565-ben Svendi Lázár beveszi a várt Miksa császár számára. *) A Miksa ellen hadat viselő János Zsigmond 1567-ben Bebek György által ostromoltatja azt és az ostrom tizenharmadik napján János Zsigmond ura lesz a várnak.

Pesty Frigyes szerint a kővári uradalom Közép-Szolnokmegye kiegészítő részét képezte; szerinte »a XVI. század alatti sorsáról keveset tudunk, még is ennek lefolyása alatt készült elő Kővár-vidék különválása az eddigi földirati szervezettől. Kővárnak különválását Közép-Szolnok megyétől hihetőleg a XVI. század végére tehetni.« A fiskálitások közé a kővári vár, nézetem szerint, az 1567. utáni években soroztatott. Első, kit mint a vár főkapi-tányát ismerünk, malomfalvi Brinyi László.

Malomfalvi Brinyi László.

(Lásd Marosszek.)

Brinyi Lászlót mint Marosszékben birtokost látjuk; e szék-ben kezén, pénzen vett birtokain kivűl, voltak oly birtokrészek is, melyeket Báthory István Alárdi Ferencz nótáján adományo-zott neki.

*) A Marczali által közölt Regestákbaii 1565. márcz. 14-ki level szerint: »Báthory Györgyöt majdnem elfogtuk, ki azóta már InWget esküdött a császárnak. Ez által Kővár is hatalmunkba kerül.«

Főtisztséget viselt Marosszékben. E szék királybírája, azaz főkirálybirája lett valószínűleg 1576. után; így fordul elő 1580-ban ez év márczius 24-ik napján kelt oklevélben.*) De ugyan ezen 1580-ik évben királybírói tisztsége, űgy látszik, meg-szűnik, s kapja a kővári kapitányságot. Ekként julius 10-kén kelt oklevélben áll.2) Feltehető, hogy addig e polczon maradt^ míg az udvari lovasok alkapitányává kinevezték.

Udvari alkapitány, vagy is az udvari lovasok alkapitánya 1583. deczember 5-kén kelt oklevél szerént; 1588-ban julius 23-kán kelt oklevélben is még ily minőségben látjuk. 8)

Szentbenedeki Keresztúri/ Kristóf

(Lásd Kolosinegyc.)

Keresztury Kristóf, Báthory Istvánnak fejedelemsége előtti szolgája, s ezen kivűl még két Báthory fejedelem jószágai főtisz-tartója sókamaraispánságból kővári főkapitányságra emeltetett és ezzel együtt utoljára Kolosmegye főispánja, consiliarius, és Mária Krisztierna Erdélyben léte alatt ennek udvarmestere volt.

1584-től kezdve 1599. közepéig, haláláig jő elő mint Kővár főkapitánya.

Halála után hogy ki lőn helyére kinevezve, nem tudjuk.

Báthory András vajda szomorú vége után Kővár megadta magát Mihály oláh vajdának 1599. november havában, ki által oda Léka Aga lett főkapitánynak téve; e kapitánytól a várt 1600.

szeptember havában Székely Mihály szathmári főkapitány a császáriak részére kézhez vette és a német uralom alatt is császá-riak kezén állott.

Osztopáni Perneszy Gábor.

Perneszy Gábor, Perneszy István várhegyi kapitány fia.

Midőn 1598. junius havában az erdélyi tanácsurak Gyula-fehérvárról egy felterjesztéssel Rudolf császárhoz küldötték, a felterjesztésben nevéhez nem kapcsolták czímét. Arra, hogy a német uralom alatt ő viselte volna a főkapitányságot, nincs ada-tunk, de szól adat arról, hogy része volt abban, hogy Kővár a Bocskay István kezére jutott.4) Bocskay alatt kővári kapitány és

*) Jos. Com. Kemény, Dipl. Tr. App. XII. h.

2) Ugyanott.

8) Ugyanott és App. XIII. Jc.

4) Az 1601-ki goroszlói veszedelem után Perneszy több nemessel Szebenbe vonta be magát, honnan őket a némettel tartó szebeníek ki nem bocsátván, Perneszy és sógora, Keserű János, parasztruhában szöktek ki.

Közép-Szolnokmegye főispánja, így áll 1606. octóber 11-kénkelt oklevélben is. E fejedelem halála után Rákóczi Zsigmond feje-delem alatt a Homonnay Bálint kezébe ejté a várt és az 1607.

jun. 24-ki országgyűlés nótázta: »hogy hazája és ez országnak legitimus fejedelme ellen cselekedvén, az ország fővégházát Kővárt idegen kézbe ejtette.« Néhány évvel ezután mint a szathmári vár aíkapitányát látjuk. A Báthory Gábor által vissza-szerezve volt kővári várat e fejedelem megöletése után Dóczy András szathmári főkapitány 1613-ban Perneszy által foglaltatta el a császáriak részére. A következő évben, űgy az azutániakban mint ecsecli kapitány szerepel. A Homonnay György mozgalmai idejében nagy ellenségeskedésben állott Bethlen Gábor fejede-lemmel, mi saját leveleiből is kitetszik. Bethlen 1616. szept. 3-kán

Rhédey Ferenczhez irt levelében ily sorok állanak: »Ecsedből Perneszit ha nyakon kötve kiadnák olykor, a mikor annak ideje lenne, felette dicséretes dolognak tartanám.« 1619-ben is Ecsed várában lakott, de hogy mily állásba jött ő ezután, minekutána Ecsedvára Bethlen fejedelem uralma alá került, felderítni nem tudjuk. Neje Surányi Borbála. Fia is Gábor nevű. Leányát Lónyai András birta nőül.

Szilagyi János.

Szilágyi János, kisnemes család ivadéka, Bojthi Gáspár szerint: non ex vetustate Szilagyiorum família, sed obscura et modicis parentibus natus satrapa.« Nagy Iván által*) a Kraszna-megye Szilágy-Somlyói előnévvel biró család ivadékának van felhozva, és szerinte neje Lónyai Borbála.

1608., 1610., 1612-beli oklevelekben2) mint kővári kapi-tány, és az utóbbi év oklevelében »generosus« czímmel jő elő.8) A Marczali által közölt »Regesták«-ban Dóczy Endrének 1613.

szept. 5-ki levelében ily adat szól róla: »Báthori Gábor a kővári kapitányt Szebenben küldte pénzért, ezt visszatértében a székelyek pénzestűi elfogták.« 4) A Báthory Gábor megöletése után, minek-utána Dóczy Endre szathmári főkapitány a várt, melyben

*) Magyarosság Családai X. 1c.

2) Jos. Com. Kemény, Dipl. Tr. VII. h

8) Kővárt 1608-ban szeptemberben az országgyűlés Báthory Gábor-nak inscribálta : » kiváltképpen penig, hogy Kővár ez országtól elidegened-vén, nagyságod maga industriájával újonnan visszaszerzette, mi is ngodat.

azokban assecuráljuk egész országúi úgy, hogy ngod után maradéki ia örökösképpen bírhassák. €

4) Tör. Tár 1879. ér/. 302. I.

Báthory özvegye lakott, Perneszy Gábor által a császáriak részére elfoglaltatta, Szilágyi benne maradt mint kapitány s míg az a Bethlen fejedelem kezére került, Szilágyi csak a maga hasznát tartva szem előtt, hol egy hol más felé hajlott. Nyereséget Bethlen részéről íátva hogy nem kap, a fejedelem biztosa, ki őt a hűség-eskü letételére akarta birni, tőle, mint Bojthi irja:« ab homine avarissimo, qui utilitatem pluris quam honestatem aestimabat, et cui oppidum Ovarinum ab Andrea Dotzio proditionis praemium nomine Caesaris promissum erat, nihil obtinuit«, semmit sem vívott ki. A kapitányságot 1615-ig viselte, addig míg Mátyás király a várat egyezmény utján Bethlennek visszabocsátá. A császári biztosoknak Medgyesen augustus 12-én kelt jelentése szerint:

»appropinquantes quarta die Kővarinum, capitaneus loci egregius Joannes Zilágy cum praesidiariis equitibus nobisobviam venit sequentidie arcem ingressi. .. . capitaneus claves arcis obtúlit.

A vár átadása után jószágok miatt állott elé vádakkal, mi Bethlennek Dóczyhoz ez évben írt két leveléből tetszik ki,²) hol ily sorok állanak: »az mi a Szilágyi János jószágának elfoglalá-sát illeti, bátor a jámbor különben ment volna végére, ne is búsí-totta volna azzal kegyelmedet, hanem elsőbben bennünket requi-rált volna és ha eltalálták volna foglalni, annakutána méltán instituálhatta volna kegyelmedet, és egyebek előtt is felőlünk quaereláját; de mi ügy tudjuk, úgy is vagyon hírünkkel, hogy senki az ő jószágát nem bántotta, ezután is nem bántja;« továbbá: »mi hírünkkelés akaratunkbúi csak egyet is jobbágyát Szilágyi János-nak elfoglalni nem parancsoltunk, hanem nemes embereket (kik a várhoz szolgáltak), az kiket hatalmasúl háborgatott ennekelőtte, talán nincsen ilyen módja immár azoknak háborgatásában.

Ha penig valamiben oly nilvánvaló igazságát hija, minden egy

Erd. orsz. (jy. Emi. VII. h.

2) Bethlen G. f. Politih. levelei 25. I. — Tör. Tár. ISS5. ér/. 251. 1.

Utóbbiból érdekes Kővárra nézve a következő: » Kő vár vidéken inkább minden faluban afféle megnemesített boérok, kiket vajdáknak is hínak, voltanak ; mikor privatus emberek birták Kővárat és nem fejedelmek keze volt rajta is, azok az ő szabadságokban és nemességekben megtartattanak, holott nemcsak a várnak urától avagy földesuraktól, hanem régi királyoktúl és fejedelmektül vagyon szabadságokról privilégiumok, attól elválva, hogy az várhoz lovok hátán imide-amoda való küldezéssel tartoznak szolgálni.

Ez ilyeneket szegény Báthory fejedelem idejében ugyan híre nélkül hatal-masul háborgatták és nyomorgatták és jobbágyokká akarták tenni némely donatariusok, de annak szegények ők nem engedtek, bűdosással és minden inarhájoknak elvesztésével elkerülték az jobbágyságokat akkor is.«

jobbágyért, kettőért vagy erdejében két vagy bárom szálfáért ne forgasson confoederatiót, jüjjön be, . . . . producálja igaz-ságát, . . . . az törvény szerint készek leszünk eligazítni minden dolgait.«

Szamosfalvi Mikola János.

(Lásd Kolosmegye.)

Mikola János, Mikola Ferencz és briberi Melith Anna fia.

O, ki már Mihály oláh vajda idejében az 1600-beli nemzeti táborban szerepel, ki Bocskai, Rákóczi, Báthory és Bethlen feje-delmek alatt Kolosmegye főispánja, és utóbbi alatt consiliarius is, 1615. julius havában lett kővári főkapitány. 1620-ban Bethlen Gábor Rhédey Pálra ruházta a főkapitányságot és Mikolát kincstárnoknak tette; de Mikola a kincstárnokságot el nem fogadta, ő megtartotta a főkapitányságot, melyet alkalmasint halá-láig viselt. 1624-ben píinköst előtt még életben állott; tán 1625-ben holt meg. Neje Kováchóczy Zsuzsánna.

Jeszeniczei és budetini Szunyogh Gáspár.

Szunyogh Gáspár, Mózes és szunyogszegi Majláth Ilona fia.

Állítólag anyja jogán birtokos Erdélyben ; azonban Kemény azon idegen fiak közt említi fel, kiket Bethlen Gábor telepített meg az országban és mozdított elő. E fejedelem udvarában talál-juk 1619-ben, és 1621-beli adat szerint főasztalnok, kit ez év ápril havában mint követet küldött a velenczei köztársaság fejéhez,honnan szeptember havában jött vissza. Bethlen nőül adta neki a Rhédey Ferencz mostoha leányát, Rhédey Pál özvegyét, Losonczi Bánffy Zsuzsannát, kit 1623-ban vett el. Egy márcz. 7-ki levél szerint: »Princeps pro futura septimanadicitur Varadinum rursus discessurus, solemnitatique nuptiarum Magni-fici Caspari Zunyogh, relictam viduam quondam Pauli Rhédey sibi desponsati interfuturus.«²) Kővárnak főkapitányságát kapta Bethlentől, melyben utóda Mikola Jánosnak; főudvarmester is a Bethlen uralkodása végéveiben; Kemény szerint: »főhopmester-ségben is tartá egyideig; ettől vöttem volt én is az Erdélyből kibontokozása után az kövesdi jószágot.« A Bethlen halála után a Brandenburgi Kata pártján állott. A kővári kapitányságot 1630-ban veszti el, Kemény szerint, minekutána Bethlen István a Csáky István hadát szétverette — » Szúnyogot az kővári

kapitány-Tör. Tár 1879. évf.

2) Pray, Princip. Gab. Bethlen I. k.

Gr. Lázár Miklós: Erdély főispánjai. 13

ságból kirekesztek, Gyulaffi Sámuelt, ki veji vala az gubernátor-nak, collocálák helyében;« azonban adat szerint előbb Zólyomi Dávidot nevezte ki Brandenburgi Kata, t. i. april 24-kén, azután néhány hóval később kapta e tisztséget Gyulaffy.*) Ezután kimenj;

Magyarországra, hol 1641-ben már szendrői kapitány és 1642-től 1659-ig Gömör vármegye főispánja.

Albesi Zólyomi Dávid.

(Lásd Kolosmegye.)

Zólyomi Dávid, Miklós és deregnyői Daróczy Zsófia fia.

Iktári Bethlen István veje, ki Bethlen Gábor és I. Rákóczi György alatt udvari főkapitány, székelyek generalisa, három-széki főkapitány és Kolosmegye főispánja, kit hatalmaskodásáért és a fejedelemmeli versenygése miatt I. Rákóczi György notáz-tatván 1633-ban, Kővárba záratott és ott 1649. aug. l-jén halt meg. Volt Brandenburgi Kata által 1630. april 24-kén kővári főkapitánynak is kinevezve. E tisztségbe beiktatátásáról, ottani működéséről adatunk nincs, csak azt látjuk, hogy Brandenburgi Kata 1630. augustus 18-kán mást nevez ki oda főkapitánynak.2)

Ráthóti Gyulaffy Sámuel.

(Lásd Dobokamegye)

Gyulaffy Sámuel, László és Széchy Kata fia.

Iktári Bethlen István veje, ki Dobokamegye főispánságát viselte; Brandenburgi Kata által 1630. aug. 18-kán Kővár főkapitányává tétetett meg. Hogy meddig szerepel ekként, nem bizonyos; 1631. julius 26-ki oklevélben csak mint Közép-Szolnok megye főispánja van felhozva, de gyanítható, hogy 1633-ig főkapi-tány is. Meghalt 1636-ban.

*) Itt felemlítem Pesty Frigyesnek (A eltűnt régi vármegyék II. k.

07. I.) a Szunyogh Gáspár főkapitánykodása idejére vonatkozó következő sorait: »Bethlen Gábor fejedelem egy 1626. évben kelt levelében Prépost-vári Zsigmond középszolnoki főispánt erősen megrójja, hogy Kővár igaz-gatásába beleártotta magát »holott tudhatja — mondja a fejedelem — hogy az egész kővári jószág és districtus egy liber baronatusság, privile-giatus hely lévén sem ispánnak sem másnak ott jurisdictiója nem volt; hanem ha valamely azon jószágbeli részeket, falukat mások birtak is az fejedelmi beneficiumokból, azok között való casusok is az várban tisztviselőnk előtt arra plánáltattanak.«

2) Kővárnak alkapitánya 1630-baü berkeszi Katona István.