(Lásd Ud varhely szék.)
Kemény Simon, Kemény János és Kállay Kata fia.
Született 1633-ban ^karácson hetiben.«
Bejárója II. Rákóczy Györgynek 1652-ben, mely fejedelem-től ez év octob. 11-kén útlevelet nyer, hogy a Zrínyiek és Velencze meglátogatására mehessen, a következő év tavaszán került haza, és ez év október havában Rákóczy Görgényből maga mellől be-küldé Moldvába Kemény Jánoshoz a szucsavai vár bevétele tájt.
1654. ápril 14-kén egybekelt Bonyhána Zólyomi Miklóstól ' elvált Alia Máriával, Alia Sámuel et Lorántffy Kata leányával
Az 1657-ki lengyel hadjáratkor ő is kiment atyjával, de nem sokáig tartózkodott Lengyelországban; bátyja, Kemény Boldizsár, holttestét kisérte onnan be Erdélybe. Ez évben Rá-kóczy őt Udvarhelyszék főkapitányjává tette.4) Fejérmegyének mind a két főispánja tatárfogságban levén, ő mint a megye főis-pánja is szerepel már 1658-ban; e tisztséggel, és az udvarhelyszéki-vel találjuk egy 1659. január 28-kán kelt levélben is. Rákóczy eleste után Magyarországra ment ki.
1660. augustus 21-kén halt el neje, kit csak a következő évben május 8-kán temettetett el a mogyorói tomplomban.
Midőn Kemény János Aranyos-Medgyesről, hadat vezetve, bejött, 1660. őszén, Kemény Simonra bízta kézre keríteni
Bar-*) Önéletírása.
2) Mikola szerint Erzsébet.
8) A hévizi birtokot adomány utján atyja 1630-ban kapta.
4) Kemény János 1658. ápril 10-kén kelt Memorialejában ily kér-dés áll: >Kemény Simonnak az tisztelt Rliédei uram vagy urunk con-ferálta-e, s micsoda alkalmatossággal.«
ílr. Lázár Miklós : Erdőly flllsi-ánjal. 2
csay tanácsosait, Haller Gábort és Bethlen Jánost. Fogaras ostromlása is reá volt bízva, melyet 1661-ben ostromolt. Atyja fejedelemsége alatt ő Fejér megye főispánja és 1661. máj. 13-tól fogva egyszersmind udvarhelyszéki főkapitány. E fejedelem oldala mellett volt a nagyszőlősi ütközetben, és Keménynek 1662.
január 23-kán történt eleste után kimenekült Aranyos-Medgyesre mostohaanyjához. Az ütközet után a Kemény-pártiak őt fejede-lemné akarták tenni. Párthíveit tanácskozás végett Aranyos-Medgyesre hívta gyűlésbe. Apaffy megtudva törekedéseit s mind őt, mind pedig a párt fejeit notáztatta a Görgény- Szentimrén 1662. márczius 10-kén tartott országgyűlésen. Ekkori künléte alatt jegyezte el magának Wesselényi Borbálát, Wesselényi István és Lónyai Anna leányát, mely jegyese ez évben juli'us 7-kén elhalt.
A mely országgyűlés a Kemény-pártiakat a, nóta alól feloldozta, az 1663. febr. 22-én Kézden tartott országgyűlés, Kemény Simont nem vette ki a nóta alól. Később, miután a bécsi udvar segélyére többé nem számíthatott, felhagyott a fejedelemségre való törekvéseivel. Mint kegyelemnyert tért vissza Erdélybe.
Halála idejét 1675. április 5-re írják.
Bú ni Bethlen J ános.
(Lásd Udvarhelyszék.)
Bethlen János, Bethlen Farkas és Kemény Anna fia.
A jeles történetíró, kitől Erdély történetét, Bethlen Gábortól kezdve 1673. végéig birjuk.
Születése idejét 1613-ra teszik.
Bethlen Miklós szerint János gyermekkorában, a mostoha-atyja szt.-mártonmacskási Macskásy Ferencz gondos nevelése alatt, az unitária vallásból a reformata vallásra tért át.
Több évig a frankfurti akadémián tanult, honnan 1630.
sept. hóban jött el2). *
1637-ben vette nőül Váradi Borbálát, a gazdag és tekin-télyes kolozsvári polgár, Váradi Miklós leányát, kivel előbb több-nyire Kis-Búnon lakott.
1641-től 1644-ig, az ez idő alatti országyüléseken szerepelni látjuk ; az 1641. áprilisi országgyűlésen ő volt a három tagú bizott-ság egyik tagja, mely a fejedelmet üdvözölte; az 1643. májusi országgyűlés bevégzésekor általa búcsúztak el az ország rendei a fejedelemtől, 1644. jan. 13-án is ő volt a búcsúztató, de hogy eze-ken mint regalista vagy megye követe, vagy mint tisztviselő szere-pel b-e, — kimutatni nem tudjuk.
x) Kővári László, Erd. Épit. Emi. '272. I.
2) Haller Gábor naplója.
Az 1644-ki hadjáratban részt vett. Ez évben Bethlen Mihály-lyal együtt a fejedelem szolgálatába állott; a fejedelemnek Ónodról decz. 22-ér fiához irt sorai: »mivel mind Bethlen János, Mihály uraink. . . szolgánkká lettek, ha miből megtanálnak, segítséggel és jóakarattal légy nekik.« Tán udvari, nem állami szolgálat értetendő itt. Két oklevé\ kivonatát láttam, azokban czime nem állott, egyik 1644-ből (Jos: Com. Kemény, Dipl. Tr. App. XVIII. k.), melynél fogva I. Rákóczy György Bethlennek s nejének zálogba adja a homó-rod-szentpáli birtokot tartozékaival, a másik későbbi, melynél fogva II. Rákóczy György a birtokbani jus regiumát adja Bethlennek.
A fejérvári országgyűlésen a rendek által a portán levő főkövethez 1647. april 9-én küldött levél aláírói közt, melyet egy-kettőn kívül consiliariusok és főtisztek irtak alá, találjuk Bethlen Jánost, — kérdés: vájjon nem volt-e ekkor már Torda megye fő-ispánja, kit ily czimmel s »keresdi« előnévvel az »Approbata Constitutiones« czimű törvénykönyv 1653. márcz. 15-kén kelt zára-dékában látunk, mely záradék mutatja azt is, hogy a törvények összeszedésében ő működő volt »buni« előnévvel és mint főispán 1653. oct. 26-án kelt levélben is előjő, midőn Mikes Mihálylyal a lengyel királyhoz követségben jár. A nevezett megye főtisztségét
1656. tavaszáig viselte.
1656. tavaszán Kükiillő megye főispánságát kapja és aligha-nem ekkor lett consiliarius is. Ily minőségben, és mint vezére egy csapatnak vett részt az 1657-ki lengyel hadjáratban. Bethlen Miklós szerint: »Mezei állapotra is, hogy rosz nem volt, bizony-ság az, hogy Rákóczy György fejedelem Lengyelországban Krakkó-ban főcomendánsnak tette 3000 emberrel, melyet osztán, rá száll-ván a római császár hada, a fejedelme levelire feladott, és abból a boldogtalan lengyelországi hadakozásból csak ő jött avval a 3000-rel tisztességesen és gazdagon az ő édes hazájába.« Főispán 1658-ban is.2)
1659-ben, májusban a letett Mikes helyére kanczellárrá válasz-tatott. A Rákóczy és Barcsay közti alkudozásoknál egyik fősze-replő. Barcsaynak híve, vele volt Szebenben is az ostrom alatt. E hűség miatt sok szenvedése volt nejének Váradi Borbálának, ki ez időben Segesvárt tartózkodott; a Rákóczy parancsára ott a várban ^javaival együtt árestom alá veték,« kibocsátása után bujdosnia kellett, 1660-ban újra fogolylyá lett, Kővárban volt fogva.
E neje 1661-ben halt meg.
Kemény János fejedelem Bethlen Jánost is valamint Haller Gábort térítvényadásra kényszeríté, azután alatta is szerepel.
*) Szilágyi, II. Rákóczi György és az europ. dipl. 131. I.
2) P. Horváth Kozma. Önéletírása.
| Az 1661-ben is főispán *) Bethlen Keménynek 1662. január hóban történt eleste után Fejérmegye főispánja és Udvarhelyszék i főkapitányja lőn; az 1663-ban kiadott »B,erum Transylvanicarum libri quatuor« czimű munkáján, mint Fejérmegye főispánja,
con-| siliarius, cancellarius, és Udvarhelyszék főkapitányja áll és e tiszt-I séget haláláig viseli Apaffy alatt,2) az udvarhelyszéki
főkajJitány-| ságot kivéve, melyről lemondott 1667-ben.
További működéséről álljanak itt Szilágyi jeles történetírónk következő sorai: » Hivatalát nagy belátással és eszélylyel folytatta, tanácsát a fejedelem minden kényes ügyben kikérte. 1671-ben ennek daczára némely roszakarói a fejedelem gyanakvó természetét ellene fordíták, s őt is felségárulással vádiák. Bethlen e vádak alól tisztára mosta magát s Boér, a feladó, nov. 25-én Fogaras-ban tartott országgyűlés szine előtt térden állva kénytetett tőle bocsánatot kérni. Hasonló vádak emeltettek ellene később a Béldi Pál zendülése alkalmával s »már circumscribálták vala, hogy keresdi jószágból ne legyen szabad kimennie, de Isten kiragadá az oroszlányok szájából, szép csendesen meghala« hosszas és kinteljes betegség után 1678. február 28-án Nagyszebenben, hová azelőtti hóban ment. »Jól tőn Isten vele — irja fia Miklós — mert rutul akartak vele bánni.«
Eltemettetett a marosvásárhelyi templomban ; »nem akart Keresden temettetni.*
Még megjegyzendő, hogy az enyedi főiskola főcuratora volt és az udvarhelyi iskola alapítója.
Második neje: Fricsi Fekete Klára ki azelőtt Pekry Ferenczné, kit özvegyen hagyott hátra, a kitől fia: Sámuel.
Losonczi Bánffy Zsigmond.
Bánffy Zsigmond, Bánffy János és Lónyai Fruzing, fia.
Bethlen Gábor fejedelem udvarában kezdte szolgálatát, kinek bejárója. Brandenburgi Kata alatt 1630-ban főpohárnok.
1) Archív für sieb. Landeslc uj foly. X. k.
2) Fia Mikós maga irja, hogy Bethlen Farkast 16 78-ban a fogarasi / gyűléskor tették kanczellámak és lett főispán is, mi az áprilisi s nem a februári gyűlés idejében történhetett. Azonban a Történ. Tár 1883. évf.
II. füzetében 1677. jan. 6-án kelt fejedelmi levél van, melynél fogva Bethlen Farkas a vacantiában lévő főispánságba instelláltatni rendeltetik.
E rendelet kelte idejében (ha dátuma nem téves) Bethlen János már viz-kórságos beteg volt, s talán ez időben volt a maga keresdi lakházában, a rá gyanakodó fejedelem parancsára, árestomban tartva és Bethlen ezen ála-pota idézhette elé a rendeletet; de vájjon nem a »discretus és moderatus«
Bethlen Farkas miive-e, hogy a beiktatás ezúttal elmaradt.
I. Rákóczy György nejének Lórántffy Zsuzsánnának főasztalnoka volt, minek már egy 1631-ki oklevél mutatja.
0 az ifjabb Bánffy Zsigmond, mi kitetszik Bánffy György naplójából, ki szerint 1644-ben Maros-Szentkirály (Fejérmegyé-ben) volt lakfészke. Ifjabb Zsigmondnak irva áll az erdélyi ren-dek 1648. máczius 20-án Fejérvárott a magyar király részére kiállított levelén.1)
Doboka vármegyének főispánja lett 1653-ban. Követség-benjárt mind a portán, mind a budai vezérnél II. Rákóczy György alatt. 1656. november 8-án Konstantinápolyból irja Rákóczy-nak: »Isten akaratjából kegyelmes uram tegnap beérkezém, ugy látom, hogy kedvesen fognak látni, mert az mint eszembe veszem, az pénzre vagyon szükségek, holnap az vezérrel szemben leszek s. a. t.«2) 1657. nov. 30-án Budáról ír, mint az ekkori követ-ség tagja.
1658-ban megválasztatott consiliariusnak.3) Ez évaugustus végén még híve Rákóczynak, de a következő hóban elpártol. A fejedelem mellől, amint látjuk, a fejedelmi tábort odahagyva, eljő;
Rákóczynak a kállai táborból september 20-án irt sorai4) szerint
» Bánffy Zsigmond, Diénes. Torma Jánosék elugrának mellőlünk.*
A szamosujvári várnak 1659. január első napján történt feladása után Barcsay Bánffyt oda főkapitánynak tette. (Fontes rerum Austr. I. R. III. k.) de juniusban más jön helyére.
Az ország által 1659-ben a portára küldött követségnek, consiliariusi, főkapitányi és főispáni minőségben, feje volt. Már-czius 25-én érkezvén oda, a török őt társaival együtt börtönbe vetette, azután Drinápolyban is rabságban tartották, honnan uovember 25-én indult haza.
A Barcsay fejederaajsége alatt e fejedelemnek főudvar-mestere és 1660-ban nemcsak Dobokamegye főispánja, hanem kővári főkapitány is, de vájjon nem tévesen került ez utóbbi czím azon levélbe, mely nekem az adatot nyújtotta. E fejedelemnek ipja ő; a Bánffy Zsigmond Ágnes nevű leányát vette nőül Barcsay.
Megszűnvén Barcsay fejedelemsége, megszűnt Bánőy főudvar-mesteri méltósága.
Ajafy kinevezte őt 1662-ben Fejérmegye főispánjává és hogy egyszersmind Dobokamegy ének is főispánja, mutatja egy 1662.
juliusban kelt oklevél. Utóbbi tisztségétől hogy mely évben vált meg, nem tudjuk ; 1670. utáni levelekben nem látjuk.
V Erd. Orsz. Emi. X. k.
2) II. Rák. Gy. és az európ. dipl.
V Thaly, Tőrt. Kalászok.
4> A Mi Rákóczy Gy. fej. cs. levelezése.
Apaffy alatt országos elnök is, de midőn 1674-ben Bánffy Dénes nótapere folyt, ő nem elnökölt: »mint Bánffy ad tempus a praesidensségből kiálla, substituálá a fejedelem Kapi Györgyöt.«
A Bánffy Dénes örményesi birtokát neki adta zálogba Apafy.1) Az enyedi collegiumnak főcuratora volt.
Halála ideje 1680. elejére eshetik.2)
Három neje volt: Perényi Erzsébet, Kendeffy Anna és Veér Krisztina.
Sírirata szerint négyszer járt követségben a portán és két-szer a budai vezérnél.
Keresdi Bethlen Farkas.
Bethlen Farkas, Bethlen Ferencz és Kemény Kata fia.
E jeles és tudós történetíró és szép külsejű férfi, »quiob for-máé elegantiam altér Absolon dici meruit,« az 1654-ik évben Gyulafejérvárt folytatta tanulását. Az. 1657-ki lengyel hadjárat-ból visszajőve, a fejedelem kíséretében volt.
Mint II. Rákóczy György híve, ennek 1658-ban Mikes