A köznevelés területe

167

168

nyilvánvalóvá, amikor a strukturált és formális oktatási helyzetekkel és tantervalapú követelményrendszerrel szembesül a gyermek. Az enyhe értelmi fogyatékosságot például leggyakrabban 6 és 18 év között állapítják meg, a prevalenciája az iskolai évek során fokozatosan emelkedik, 14-15. évnél eléri a maximumát, majd csökkenő tendenciát mutat (Csákvári & Mészáros, 2012).

A területi különbségek azt mutatják, hogy a leghátrányosabb helyzetű régiók egyike, Észak-Magyarország az, ahol a gyermekek több mint feléről csak az iskolába lépéskor derül ki a fejlődésükben megmutatkozó eltérés vagy zavar. A korai felismerés a Alföldön és a Dél-Dunántúlon tűnik a legeredményesebbnek, ezekben a régiókban a legalacsonyabb azoknak a gyermekeknek az aránya, akiknek a fejlődésében megmutatkozó súlyosabb eltéréseket iskoláskorukig nem ismerték fel (36-36%). A megyék közül Borsod-Abaúj-Zemplén megye az, ahol a legmagasabb, több mint 60% az első osztályban újonnan sajátos nevelési igényűvé nyilvánított gyermek, de Vas, Veszprém és Heves megyében is az érintett gyermekeknek több mint a fele az első osztályban kapta meg ezt a minősítést. Ugyanakkor Zala megyében vannak a legkisebb arányban azok (az elsős sajátos nevelési igényű gyermekeknek egyötöde), akiknek az iskolába lépés előtt még nem ismerték fel a problémáját, vagy az nem vált nyilvánvalóvá, így nem kaptak a köznevelés területén sajátos nevelési igényük okán ellátást.

(Kereki, 2017a)

Az a probléma, amelyet a korábban gyermekvédelmi feladatok ellátásával megbízott gyermekvédelmi felelősök rendszerből való kikerülése okozott, rendeződni látszik. A 326/2013. (VIII. 30.) Kormányrendelet alapján a finanszírozott nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közé bekerült a szociális munkás, illetve a gyermek- és ifjúságvédelmi felelős munkakör, a már meglévő, finanszírozott szabadidő-szervező munkakör helyett, azonos feltételek mellett választhatóak ezek a munkakörök [326/2013.

(VIII. 30.) Kormányrendelet a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról, 4. melléklet].

6.2.3.2. Pedagógiai szakszolgálat

A pedagógiai szakszolgálatoknál a 2015–16-os évben 4524 gyermek vett részt gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozásban, ez a korcsoportos (0–5 éves) népesség 0,8%-át tette ki. A korai fejlesztésben ellátott gyermekek kétharmada 3 év alatti

169

(Kereki, 2017a). A 2019/2020-as tanévben az ellátott gyerekek száma 8297²¹⁷, ez a korcsoportos népesség 1,5%-a, tehát arányaiban megemelkedett a korai fejlesztésben részt vettek száma, amely mögött állhat az a szemléletbeli és a jogszabályban is visszatükröződő változás, amely a korai fejlesztés nyújtást a sajátos nevelési igényű kategóriába való besorolás nélkül is támogatja.

Korábban történtek becslések arra vonatkozóan, hogy hány 0–6 éves gyermek igényel korai intervenciós ellátást, és nagyjából mennyien kapják meg azt. 2008-ban a kora gyermekkori intervenciós ellátórendszer feltérképezését végző kutatás alsó becsléssel közelítve mintegy 9-10 ezerre tette az ellátást igénylő 0–6 évesek számát, és közülük kb. 5-6 ezerre azokét, akik a különböző ágazati irányítású intézményekben ellátásban részesülnek (Kereki és Lannert, 2009a). A vizsgálat évében a KIR-STAT szerint a korai fejlesztésben részt vett 0–5 éves gyermekek létszáma 2278 volt.

A 2010-2011-ben végzett regionális kutatás ugyan nem vállalkozott újabb becslésre az ellátásra szoruló gyermekek létszámát illetően, azonban egzakt módon felmérte az alacsony születési súlyuk, sérült vagy rendellenes állapotuk következtében a perinatális (neonatális) intenzív centrumokban ellátott gyermekek körét. Megállapította, hogy az évente átlagosan 6000 különleges ellátást igénylő, ab ovo rizikóbabának tekintett újszülött több mint egyharmada esetében fordul elő olyan súlyos szövődményállapot vagy kockázati tényező, amely nagyon nagy valószínűséggel súlyos, tartós károsodások kialakulásához vezet, és amelyek további kezelése mindenképpen hosszabb idejű korai fejlesztést, terápiás ellátást igényel. Mivel arról nem voltak adatok, hogy hány gyermeket láttak el a II. szintű intenzív neonatológiai osztályokon, és mennyien voltak, akikről az újszülöttosztályokon, illetve otthon derült ki, hogy valami problémájuk van, ezért az ellátást igénylők létszámáról csak annyi mondható el, hogy öt évre vetítve minimum átlagosan 11 ezer gyermeknek kellett volna ellátást kapnia az ellátórendszerben, ugyanakkor konzervatív becslés szerint összességében kb. 8 ezerre volt tehető azoknak a gyermekeknek a száma, akik a vizsgált időszakban egészségügyi, pedagógiai, szociális intézményekben kora gyermekkori intervenciós ellátásban részesültek (Kereki, 2011). Ugyanebben az évben a szakértői bizottságokon keresztül az eddigi legalacsonyabb létszám, 1974 0–5 éves gyermek vett részt korai fejlesztésben.

Egy 2013-ban zajlott vizsgálat, amely elsősorban szülői attitűdfelmérésre irányult, de védőnői és szülői adatokat tudott összekapcsolni a gyermekek esetében, becslést készített arra

217 Forrás: KIR-STAT 2019/2020

170

vonatkozóan, hogy a 0–6 éves korosztály körében hány gyermek esetében fogalmazódik meg fejlődési elmaradás a testi, a mozgás-, a beszéd- és az értelmi fejlődés területén. A vizsgálat eredménye szerint a legalább egy fejlődési területen fejlődésükben elmaradók aránya a korcsoportos népesség 17%-át teszi ki (662 ezerből 115 ezer gyermek). Azoknak a gyermekeknek a száma pedig, akik az összes vizsgált fejlődési területen elmaradást mutatnak:

8 928, az érintett gyermeknépesség 1,3%-a (Bánfai et al., 2014). Ugyanakkor, ha ez utóbbi adattal összevetjük a 2013-as korai fejlesztésben és (az akkor még külön kategóriaként létező) fejlesztő nevelésben részt vett 0–6 éves gyermekek létszámadatait (3760 fő), akkor megállapítható, hogy a fejlődésükben súlyosabb elmaradást mutatók valamivel több mint 40%-a vesz részt korai fejlesztésben, illetve fejlesztő nevelésben.²¹⁸

Regionális és megyei bontásban (Kereki, 2017a) megnézve a pedagógiai szakszolgálatok által korai fejlesztésben részt vett gyermekek számát, markáns kép rajzolódik ki. Az Észak-Alföld és Észak-Magyarország az, ahol az átlagosnál jóval kisebb a 0–5 évesek között a korai fejlesztésben részt vevők aránya (0,5% és 0,6%), míg a Nyugat-Dunántúlon a legmagasabb (1,3%). A korai fejlesztésben részt vett gyermekek korösszetételét tekintve, a legalacsonyabb életkorú gyermekek vonatkozásában gyakorlatilag nagyon hasonló a sorrend, az említett két északkeleti, hátrányos helyzetű régióban a legalacsonyabb a bekerülők között a 3 év alattiak aránya (0,2%-0,3%), míg a Nyugat-Dunántúlon a legmagasabb (1%). (Lásd 6–1. ábra.)

218KIR–SAT 2010–2014 – 2015 .07 .29.

171

6–1. ábra. Korai fejlesztésben részt vevő gyermekek korösszetétele a 0–5 éves korcsoportos népesség arányában, regionális bontásban (%), 2015/2016

Forrás: Köznevelés-statisztikai adatgyűjtés, 2015/2016

A megyék közül Vas megyében kiugróan magas arányban látnak el korai fejlesztésben gyermekeket (2,98%), ezen belül is a 0–2 éves ellátottak aránya jóval magasabb (2,52%), mint más megyékben. A legfiatalabb gyermekcsoport ellátását tekintve Békés megyében van még magasabb ellátotti arány (0,97%). Legkevesebb korai fejlesztésben részesülő gyermeket Jász-Nagykun-Szolnok megyében találunk (0,38%). A fejlesztett 0–2 évesek aránya Hajdú-Bihar megyében a legalacsonyabb (0,11%). (Lásd 6–2. ábra.)

172

6–2. ábra. Korai fejlesztésben részt vevő gyermekek korösszetétele a 0–5 éves korcsoportos népesség arányában, megyei bontásban (%), 2015/2016

Forrás: Köznevelés-statisztikai adatgyűjtés, 2015/2016

Korábbi kutatási eredmények szerint a hátrányos helyzetű régiókban az ellátott gyermekek aránya sokkal alacsonyabb volt, mint a fejlettebb régiókban. Különösen Észak-Magyarország mutatott nagy hiányokat az ellátás terén, a védőnők szerint itt a rászoruló gyermekek 60%-a ellátatlan marad (Kereki és Lannert, 2009a). Valószínűsíthető, hogy a hátrányos helyzetből fakadó, kumulálódó akadályozó tényezők, a szegénység, a közlekedési nehézségek, az alapellátáshoz és a speciális ellátáshoz való hozzáférés nehézségei vagy akár a probléma felismerésében való járatlanság mind annak esélyét növelik, hogy ezekről a területekről kevésbé kerülnek be a rászoruló gyermekek az ellátórendszerbe.

A pedagógiai szakszolgálat keretei között az óvodáskor előtti gyermekeket (is) ellátó tevékenységek között a korai fejlesztésen kívül ott találjuk a nevelési tanácsadást, a konduktív pedagógiai ellátást és a logopédiai szolgáltatást. A 2015/2016-es évre és az azt megelőző évre nem áll rendelkezésre adat a nevelési tanácsadásban ellátott gyermekek korcsoportos megoszlásáról. A legutolsó bontott adatok a 2013/2014-es tanévre vonatkoznak, amikor is nevelési tanácsadásban 69 263-an vettek részt a 0–7 éves (még nem iskolás) korosztályból, ebből 1831 volt a 0–3 éves életkorú gyermek, akik a korcsoportos népesség 0,5%-át tették

173

ki.²¹⁹ Konduktív pedagógiai ellátásban 1193 gyermek vett részt, ezeknek a gyermekeknek a 85%-a tartozott a legfiatalabb, 0–3 éves korosztályhoz. Ezenkívül a logopédiai szolgáltatás az, amely elvileg 0 éves kortól lát el gyermekeket, ám a statisztika ebből a szempontból nem életkorcsoportonként tartja nyilván az iskoláskor előtt ellátott gyermekeket, hanem óvodába járó, illetve óvodába nem járó gyermekcsoportra osztja őket. Az első kategóriában 51 116 gyermeket láttak el. Az óvodába nem járók közül 3649-en kaptak logopédiai ellátást, azt viszont, hogy ebből hányan vannak a 0–3 éves gyermekek, nem tudjuk pontosan. Ezért az óvodáskor előtt ellátott korosztály ellátásáról a hivatalos statisztika alapján átfogó képet nem lehet adni. A rendelkezésre álló adatok szerint mindenesetre a 2015/2016-os tanévben a 3 évesnél fiatalabb gyermekek legalább 1,6%-a (4014 fő) a pedagógiai szakszolgálat érintett tevékenységei keretében ellátást kapott.²²⁰

A pedagógiai szakszolgálatok tevékenységei körében hiányként azonosíthatóak azok a jelentős preventív szereppel rendelkező ellátási formák, amelyek a legkorábbi időszakra fókuszálva a korai lelki egészség támogatását szolgálják. Így a szülés-születés időszakát a fogantatástól a következő nemzedék megszületéséig transzgenerációs folyamatként felfogó, és az egészséges élettani folyamatok elakadásait kezelő perinatológiai szaktanácsadó tevékenység (Varga, Andrek & Herczog, 2011) kevéssé ismert terület még. Mint ahogy a csecsemő- és kisgyermekkori érzelmi- és viselkedésszabályozás terén jelentkező problémák felismerésével, kapcsolati diagnosztikájával, a szülő-csecsemő/kisgyermek konzultációval foglalkozó csecsemő-szülő kapcsolati konzulens (Hámori E., 2010), illetve a szülő-csecsemő konzultációt/terápiát alkalmazó integrált szülő-csecsemő konzulens tevékenységek (Prónay és mtsai, 2015; Németh T., 2010) is keresik a helyüket a rendszerben.

A szakemberlétszámot tekintve ezen a területen is komoly létszámhiánnyal küzd a szakma. A pedagógiai szakszolgálati intézményekben 2016-ban megközelítőleg ötezer szakember dolgozott, a jogszabály szerint előírt létszámtól ez körülbelül 1300 fővel maradt el.²²¹ Legfrissebb adatok szerint sem változott a helyzet. A 2019/2020-as tanévben 5027 fő dolgozott munkaviszonyban a pedagógiai szakszolgálatoknál a rendeletben előírt 6307 fő helyett.²²² Óraadókkal igyekeznek kipótolni a hiátust. A terület tehát súlyos szakemberhiánnyal küzd, amely orvosolható új szakképzettséget vagy speciális tudást adó

219 KIR–STAT, 2010–2014 – 2015. 07. 29.

220 Köznevelés-statisztikai adatgyűjtés, 2015/2016 adatai alapján.

221 KIR–STAT, 2016/2017

222 KIR–STAT, 2016/2017 alapján adatközlő Dr. Kiss László, akinek ezúttal mondok köszönetet.

174

képzések nyújtásával. Ezekben az intézményekben alapvetően más ágazat szakmai irányítása alatt álló szakképzettségű szakemberek (például szakorvos, klinikai szakpszichológus) is megjelennek, akik esetében nem a köznevelési, hanem az egészségügyi továbbképzési paletta nyújt piacképes képzéseket.

2008-2009-ben a szakértői bizottságok egynegyede az eszközellátottság hiányosságaira panaszkodott. A bizottságok vezetői a velük készült interjúkban jelezték, hogy az általuk használt diagnosztikus eljárások korszerűtlenek, nem standardizálták őket, vagy ha igen, a standardjuk már lejárt. Az egyre nagyobb számban jelentkező, egyre összetettebb problémák diagnosztizálásához új eszközökre van szükség. (Kereki & Lannert, 2009) Időközben több olyan projekt is zajlott, amely enyhített az eszközproblémán. Így a TÁMOP-3.1.1 XXI.

századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz kiemelt projekt keretében a korai területen standardizálásra került öt, nyelvi képességet vizsgáló hazai fejlesztésű vizsgáló eljárás, vagy a TÁMOP-3.4.2 Sajátos nevelési igényű gyerekek integrációja (Szakszolgálatok fejlesztése) című kiemelt projektben a pedagógiai szakszolgálatok korszerű eszközfejlesztésére, sztenderdizált eszközök beszerzésére került sor. Legutóbb pedig A kora gyermekkori intervenció ágazatfejlesztése projekt juttatott el a pedagógiai szakszolgálatoknak hiánypótló diagnosztikus eszközöket.

6.2.4. Az intézményrendszer szereplői közötti együttműködések