Az együttműködések különböző aspektusai

195

egyéb szolgáltatásokat, illetve korlátozott a szolgáltatást nyújtó szereplőkkel való kapcsolattartás lehetősége (Neuman & Devercelli, 2013). Annak érdekében, hogy a várandós anyákkal, a szülőkkel és a gyermekekkel való kontaktus a legjobban szolgálja azt a célt, hogy a beavatkozások megfelelőek legyenek, a programok és szektorok közötti szoros koordinációra van szükség (Black, Morris & Bryce, 2003). Amennyiben a szolgáltatást integráltan nyújtják, akár kooperációban, akár azonos helyen, ez csökkenti a szolgáltatásnyújtás költségét azáltal, hogy csökkennek a szolgáltatások eléréséhez szükséges utazási idő- és költségráfordítások (OECD, 2011). A szolgáltatáskoordináció bizonyítottan hatékonyabb hozzáférést, az információk sikeresebb áramlását, a források és pénzbeli támogatások könnyebb elérhetőségét, jobb szakember-szülő kapcsolatot és mindezek nyomán magasabb szolgáltatási minőséget eredményez.

196

alapellátás, szakellátás szereplőivel, a gyermekjóléti szolgáltatásokkal, stb.). Jó példa az együttműködésen alapuló gyakorlatra az univerzális és az elsődleges szolgáltatások, valamint az intervenciós munkát végzők kooperációja a korai felismerés és a jelzés facilitálására. Az együttműködéseknek célja az is, hogy elősegítsék az érintett családok, gyerekek hozzáférését a rendelkezésre álló különböző családi, közösségi és szakmai erőforrásokhoz, a számukra szükséges szolgáltatásokhoz akkor és ott, ahol ennek igénye felmerül (KPMG, 2014).

7.4.1. Teammunka a kora gyermekkori intervencióban

A kora gyermekkori intervencióban érintett gyermeket és családját körülvevő különböző ellátórendszerek és szakterületek eltérő eljárásrendek, folyamatok mentén, különböző kompetenciával rendelkező szakemberekkel dolgoznak, s ez sokszor áttekinthetetlen a szolgáltatásokat igénylők számára. A szükségletekhez megfelelően igazodó ellátás megteremtése érdekében azonban szükséges a gyermek és családja ellátásában résztvevő, különböző szakterületet képviselő szakemberek együttműködése, folyamatos kommunikációja. Általában jellemzőbb, hogy egy szektoron belül, és még inkább egy intézményen belül sikeres teamműködés valósul meg, ám az olyan példák még ritkák, amelyek a többféle szektor szolgáltatásait egy fedél alá helyezik, így teremtve meg az integrált szolgáltatások és a költség- és szakmai szempontból is hatékony együttműködés alapját.

Az eltérő működési logikák és azoknak az összehangolása egy diszciplinákat átívelő, integrált teamszemlélet jelenlétét igényli a szolgáltatói rendszerben, amely az utóbbi évtizedekben a nemzetközi színtéren evolúciós folyamaton ment keresztül. A multidiszciplináris megközelítésű teammunka egyre inkább az interdiszciplinaritás irányába tolódott el, majd annak egy összehangoltabb formája, a transzdiszciplináris teamtevékenység igénye jelent meg. A különböző típusú teammegközelítések egyszerre vannak jelen a nemzetközi gyakorlatban. Ezentúl különböző modellek kerültek kialakításra, amelyek egy-egy szofisztikáltabb teamszerveződést jelenítenek meg, és programszerűen működnek. Jellemzően a hazai ellátásban, ha több színtéren foglalkoznak is a gyermekkel és családjával, az ellátó szakemberek között nem feltétlenül van kommunikáció, sokszor az is előfordul, hogy nem tudnak egymás szerepéről. Ez indokolja egy olyan személy beemelését a rendszerbe, illetve

197

megnevezését a jelenlegi szereplők közül, aki a nyomonkövetésben, a szolgáltatások koordinációjában kulcsszerepet játszik.

7.4.1.1. Multidiszciplináris team

A multidiszciplináris szemléletű teamtevékenység keretében a szakemberek közös cél érdekében, de egymástól függetlenül végzik a munkájukat. A team minden tagja a saját tudományterületét reprezentálja és szakterületének megfelelő, specifikus tudást használ.

Egyénileg végzik a gyermek állapotának a felmérését, diagnosztizálását, illetve az intervenciós tevékenységet. Az egyéni értékelés, a szolgáltatástervezés és a szolgáltatásnyújtás eredményeit a teamtagok nem feltétlenül osztják meg egymással, minimális közöttük az interakció. Ez azt eredményezheti, hogy a gyermek és a család ugyanazokat az információkat több szakembernek is el kell, hogy mondja. A szülők a fejlődésspecifikus területtel kapcsolatos információt kapnak, és a fejlesztési terv is az egyedi diszciplinához kapcsolódva épül fel. Mivel a szakemberek munkája nem koordinált, megnő a kockázata, hogy olykor egymásnak ellentmondó tanácsokat adnak a családnak, amely fokozza az ellátást igénylők bizonytalanságát. A multidiszciplináris teamműködésnek a velejárója, hogy a szakemberek lényegében egyedül hozzák meg a kulcsdöntéseket, az intervenció a gyermekre irányul. Előfordulhat, hogy a szolgáltatási terv és a szolgáltatás nyújtása nem a gyermek és a család erősségeinek és szükségleteinek teljes figyelembe vételére épül (Walls &

O‟Connor 2005; Aitken et al., 2009; Cook Pletcher & Younggren, 2011;National Disability Insurance Scheme, 2013).

7.4.1.2. Interdiszciplináris team

Az interdiszciplináris teamben különböző szakterületekről és eltérő szakmai háttérrel rendelkező szakemberek az általuk – jellemzően inkább egymástól függetlenül – elvégzett vizsgálatok alapján véleményüket megosztva, közösen dolgozzák ki a fejlesztési vagy ellátási tervet (Kapronyi, Zelenka, 2015). Ez alapján az átfogó ellátási terv alapján dolgoznak, és bár egymástól függetlenül értékelnek és nyújtják a szolgáltatásokat, a teamtagok közötti kommunikációnak hangsúlyos szerepe van. A szakemberek az értékelés és a beavatkozás eredményeit megosztják egymással, és rendszeres találkozókat tartanak a szolgáltatási terv koordinálása céljából. Az interdiszciplináris team összetétele a gyermek és a család szükségleteihez igazodik. Ennek biztosítását támogatja, hogy az interdiszciplináris team tagja a szülő is, aki a tervezett és megvalósuló szolgáltatások különböző szintjein a szakemberek

198

együttműködő partnere, bár bevonódásának mértéke korlátozott marad. A team irányításáért felelős személyt a team választja, személye változhat attól függően, hogy a folyamatban melyik szakterületre, milyen tevékenységtípusra helyeződik a hangsúly (Walls & O‟Connor 2005; Aitken et al., 2009; King et al., 2009; Cook Pletcher & Younggren, 2011).

Az interdiszciplináris teammunka folyamatában a szolgáltatások koordinációja és a különböző szakterületeken dolgozó szakemberek intenzív együttgondolkodása valósul meg. Jellemző a közös problémafeltárás és megoldás, a gyakori, kölcsönös konzultáció, életkortól függően a klienssel és szülőkkel egyeztetett célkitűzés és terv készítése. A közös célok minden szakember tevékenységébe integrálva valósulnak meg. A kölcsönös megerősítés szinergikus hatású, ami az eredményességben többet nyújthat annál, mint amit a résztvevők egyenkénti munkájukkal összességében elérhetnek. A teammunka ilyen magasabb minőségének megteremtéséhez jól felkészített csapatra és teamvezetőre van szükség (Kullmann, 2015).

7.4.1.3. Transzdiszciplináris team

A transzdiszciplináris megközelítésű team modell a legmagasabb szintű az eddig ismertetett, modellek közül. Ez a modell veszi leginkább figyelembe a gyermek és a család komplex szükségleteit, sokféle diszciplina bevonásával nyújt integrált és koordinált szolgáltatást a családnak (Hanson & Bruder 2001; Guralnick, 2001; DEECD, 2008; King et al., 2009; Aitken et al., 2009; Schloesser & Kafka, 2009).

A transzdiszciplináris szemléletben dolgozó szakemberek egy közös cél által vezérelve módszeresen, lépésről lépésre megtervezik a szerepek megosztását és a szakterületek közötti határok átjárását annak érdekében, hogy maximalizálják a tagok közötti kommunikációt, interakciót és kooperációt (Walls & O‟Connor, 2005). Mindvégig együttműködnek a szolgáltatások tervezésében, kivitelezésében és értékelésében, amelynek során folyamatosan figyelembe veszik a gyermek és a család szükségleteit. Az intervenció során kevesebb számú szakember érintkezik a családdal, mivel az egyes szakemberek már képesek több szakmán átívelő tudást és gyakorlatot egyszerre alkalmazni azáltal, hogy a háttérben a team szervezett, összehangolt munkát végez, az egyes szakemberek komplexebben látják az esetet. A transzdiszciplináris teambe a gyermeket és a családját is integrálják egy koordinátor szerepben lévő szakember (esetgazda) segítségével, aki összehangolja a család és az ellátásban közreműködő szakemberek közötti rendszeres kommunikációt, konzultációt. A transzdiszciplináris megközelítés alkalmazhatóságának feltétele, hogy a team tagjai közös

199

célokat jelöljenek ki, a szakmai kompetenciájuk pontosan körülhatárolt legyen, hatékony kommunikáció valósuljon meg közöttük, valamint támogatott legyen a szakemberek továbbképzése (DEECD, 2008; Aitken et al., 2009, KPMG, 2014).

A szülők egyenrangú tagjai a teamnek, a tervezésbe, a szolgáltatás nyújtásba és az értékelésbe is integrálják, bevonják őket. A közös partneri munkán keresztül a szülő megerősödik, kompetensebbé válik. A transzdiszciplináris teammunka a teamtagok közötti kommunikáció és a bizalom magas szintjét várja el (Rosin et al., 1996; Walls & O‟Connor, 2005;

Evangelista, 2009; Carvalho et al., 2019).

7.4.1.4. A kulcsszemély modell

A teammunka három ismertetett megközelítése eredetileg alapvetően a szakember–gyermek intervencióra fókuszált, csak korlátozott figyelmet szentelt a gyermek életében szerepet játszó felnőtteknek és a gyermeket körülvevő mindennapi környezet minőségének. Ebben a kérdésben határozott szemléletváltás következett be, a szakemberek felismerték, hogy a kora gyermekkori intervenciónak sokkal inkább a szülők, a gyermeket gondozó felnőttek támogatására kell irányulnia, segítve őket abban, hogy a mindennapi élet során optimális élményeket tudjanak nyújtani gyermekeiknek. (National Disability Insurance Scheme, 2013) Az egyik olyan modell, amely e felismerés alapján a kora gyermekkori intervenció jelentéstartalmának újraértelmezéséhez legjobban illeszkedik, az ún. kulcsszemély (key worker) modell.

Ez a modell hasonlóan a transzdiszciplináris modellhez, a különböző területek szakembereinek közös munkáján, együttműködésén, és a köztük lévő kommunikáció- és információ megosztás világos rendszerén alapul. A rendszeres találkozók alkalmával, koordinált és átfogó szolgáltatási koncepciót alakítanak ki. A modell célja, hogy a teamtagok (különböző és egymást kiegészítő) tudását összehangolja koordinált és teljes körű szolgáltatási koncepciót alakítson ki annak érdekében, hogy az értékelés és a beavatkozás minél átfogóbb, a szolgáltatások nyújtása pedig minél hatékonyabb legyen (Bruder, 2010).

A kulcsszemély modell az Egyesült Királyságban a 2000-es évek elejétől elindított Early Support (Korai támogatás) program segítségével terjedt el, amely az eltérő, megkésett fejlődésű, illetve fogyatékos gyermekek és családjaik számára szervezett szolgáltatások szakmai tartalmát és kereteit dolgozta ki, többek között a kulcsszemély szolgáltatásokét. A