Gyermekjogok a nemzetközi dokumentumokban

65

Beruházás + Fejlesztés + Fenntartás = Nyereség

Az egyenlet szerint a társadalomnak először is a sikeres korai fejlődés érdekében be kell ruháznia a hátránnyal küzdő családok oktatásába és fejlesztésébe, amellyel biztosítja az egyenlő esélyű hozzáférést. Másodszor: a korai időszakban, a gyermekek megszületésétől ötéves korukig gondoskodni kell a kognitív és a szociális készségeik fejlesztéséről.

Harmadszor: szükséges, hogy a felnőttkorig tartó hatékony oktatás fenntartsa a korai években megvalósult fejlesztés hatását (Heckman, 2008a, 2008b; The Heckman Equation Project, 2013).

66

meghatározta a gyermekek jogainak védelmére irányuló nemzetközi együttműködés irányát, elismerve, hogy a gyermekkor (és ezzel együtt az anyaság) kivételes támogatottságot igényel.

„Az anyaság és a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz adnak jogot…”

(ENSZ, 1948, 25. cikk, 2.)

Az előzőeket megerősítette 1959-ben az ENSZ az Emberi Jogi Bizottság által előkészített Gyermek Jogairól Szóló Nyilatkozata, amely nem kötelező erejű, de irányt mutató, nagy jelentőségű okmány. Határozottan állást foglal a gyermek egészséges fejlődéshez való jogáról és különleges szükségletei esetén a megfelelő szolgáltatás biztosításának szükségességéről. A Nyilatkozat kimondja, hogy nemcsak jogi, hanem minden más eszközzel is biztosítani kell a gyermek különleges védelmét annak érdekében, hogy fizikai, szellemi, erkölcsi, lelki és társadalmi szempontból is egészséges és megfelelő környezetben fejlődhessen, méltó körülményeket biztosítva számára:

„A gyermek élvezi a társadalombiztosítás juttatásait. Joga van az egészséges növekedésre és fejlődésre; ebből a célból különleges gondoskodást és védelmet kell biztosítani mind a gyermek, mind az anya számára, beleértve a megfelelő születés előtti és születés utáni gondoskodást. A gyermeknek joga van a megfelelő táplálkozásra, lakásra, szórakozásra és orvosi szolgáltatásokra.

A fizikailag, szellemileg vagy társadalmilag hátrányos helyzetben levő gyermeknek a helyzete által megkívánt különleges kezelést, oktatást és gondoskodást kell biztosítani.”

(ENSZ , 1959, 4., 5. elv)

A Gyermek jogairól szóló 1989. november 20-án kelt ENSZ Egyezmény (Convention on the Rights of the Child) az első olyan konvenció, amely azokat az alapvető jogokat foglalja össze, amelyeket az egyezményt aláíró államoknak a gyermekek¹⁶ jólléte érdekében biztosítania kell.

Magyarország az egyezményt az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdette ki (1991. évi LXIV.

törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről). A gyermekek jogai a (1) védelem (protection); (2) az ellátás, gondozás (provision) és a (3) részvétel (participation) témái mentén csoportosíthatóak.

16 A dokumentum értelmében, a gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve, ha a rá alkalmazandó jogszabályok alapján nagykorúságát már korábban elérte. (A Gyermek jogairól szóló ENSZ Egyezmény, 1989, 1. cikk)

67

A gyermekek biztonságának védelme többek között a bántalmazás minden formája, az elhanyagolás és a kizsákmányolás elleni védelmet jelenti:

„Az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás – ideértve a nemi erőszakot is – bármilyen formájától mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes képviselőjének vagy képviselőinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll.” (ENSZ, 1989, 19. cikk, 1. pont)

Az ellátás, gondozás körébe a gyermekek alapvető létszükségleteinek biztosítása tartozik, amely az egészséges testi és lelki fejlődésükhöz szükséges, például a megfelelő táplálék, az egészségügyi ellátás biztosítása vagy az alapvető oktatáshoz való jog. Ebben a keretben fogalmazódnak meg a speciális támogatásra vonatkozó tartalmak, így a New York-i Egyezményben részes államok elismerik a fogyatékos gyermek különleges gondozáshoz való jogát, és kötelezettséget vállalnak arra, hogy a gyermek állapotához alkalmazkodó segítséget biztosítsanak a szülőnek, gondozónak. A segítség a gyermek szüleinek vagy gondviselőinek anyagi erőforrásait figyelembe véve lehetőség szerint ingyenes, és úgy kell alakítani, hogy a fogyatékos gyermek valóban részesülhessen a megfelelő ellátásban, szolgáltatásban:

„Az Egyezményben részes államok elismerik a fogyatékos gyermeknek a különleges gondozáshoz való jogát, és a rendelkezésükre álló forrásoktól függő mértékben, az előírt feltételeknek megfelelő fogyatékos gyermeknek és eltartóinak, kérelemre, a gyermek állapotához és szülei vagy gondviselői helyzetéhez alkalmazkodó segítséget biztosítanak.”

(ENSZ, 1989, 23. cikk, 2. pont)

„Tekintettel a fogyatékos gyermek sajátos szükségleteire, a 2. pont értelmében nyújtott segítség a gyermek szüleinek vagy gondviselőinek anyagi erőforrásait figyelembe véve, lehetőség szerint ingyenes, és úgy kell alakítani, hogy a fogyatékos gyermek valóban részesülhessen oktatásban, képzésben, egészségügyi ellátásban, gyógyító-nevelésben, munkára való felkészítésben és szabadidő-tevékenységben oly módon, hogy ezek biztosítsák személyisége lehető legteljesebb kibontakoztatását kulturális és szellemi területen egyaránt.” (ENSZ, 1989, 23. cikk, 3. pont)

68

Az egyezményt ratifikáló országok az egészséghez való jog tiszteletben tartására és az egészségügyi szolgáltatásokhoz, illetve a szociális biztonsághoz, valamint a juttatásokhoz való hozzájutás biztosítására is kötelezettséget vállalnak:

„Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz való jogát, valamint, hogy orvosi ellátásban és gyógyító-nevelésben részesülhessen. Erőfeszítéseket tesznek annak biztosítására, hogy egyetlen gyermek se legyen megfosztva az ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevételére irányuló jogától.”

(ENSZ, 1989, 24. cikk, 1. pont)

„Az Egyezményben részes államok elismerik minden gyermeknek a szociális biztonsághoz, így a társadalombiztosítás juttatásaihoz való jogát, és megteszik a szükséges intézkedéseket arra, hogy hazai jogszabályaiknak megfelelően biztosítsák e jog teljes megvalósulását.

A juttatásokat, amennyiben szükségesek, a gyermek és az eltartásáért felelős személyek anyagi erőforrásainak és helyzetének, valamint a gyermek által vagy nevében a juttatás elnyerésére előterjesztett kérelemre vonatkozó bármely más meggondolás alapján kell engedélyezni.” (ENSZ, 1989, 26. cikk, 1., 2. pontjai)

A részvétel keretében az egyezmény biztosítani kívánja többek között a gyermekek számára az információhoz való jogot, a gondolat-, vallás-, lelkiismeret-, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát és az egyesüléshez való jogot. Az egyezmény külön elismeri a szülők és gondviselők elsődleges szerepét, jogait és kötelességeit a gyermekek nevelésében és jogaik megismertetésében, védelmében.

Az 1993. december 20-i ENSZ-közgyűlés a következő mérföldkő, ahol elfogadták a The United Nations Standard Rules on the Equalization of Opportunities for Persons with Disabilities (A fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének alapvető szabályai) c.

dokumentumot, amelyben a fogyatékos személyek esélyegyenlőségét célzó általános szabályokat fogalmaztak meg. A nemzetközi dokumentum a korai felismerés fontosságára hívja fel a figyelmet:

„Az Egyezményben részes államok a sérülés korai felismerését, illetve mérését, kezelését célzó programokat biztosítanak, amelyeket különböző tudományterületekről érkező szakemberek csoportja végez. Ezzel megelőzhetők, csökkenthetők, vagy megszüntethetők a fogyatékosságot okozó tényezők.” (United Nations, 1993, 2. szabály 1. pont)

69

A The Salamanca Statement and Framework for Action on Special Needs Education (Salamancai Nyilatkozat és Cselekvési Tervezet) 1994-ben, a sajátos nevelési igényű gyermekek neveléséről, oktatásáról szóló világkonferencia dokumentumaként született. Utat nyitott az integrációs törekvések felé, hangsúlyozta a korai felismerés és beavatkozás szükségességét, amely az egyénre és a családra gyakorolt pozitív hatáson túl hosszú távon a társadalom számára megtérülő költséget jelent:

„Az inkluzív iskola sikerességében jelentős szerepet játszik a korai felismerés, és a speciális nevelési szükségletű kisgyermekek állapotfelmérése és ösztönzése. A hat éves kor alatti gyerekek számára olyan gondozó- és nevelő programokra van szükség, amelyek elősegítik a testi, értelmi, szociális fejlődést és az iskolára való felkészítést. Ezek a programok jelentős gazdasági értéket képviselnek az egyén, a család, és a társadalom számára, amennyiben megelőzik a fogyatékosságot okozó körülmények súlyosbodását.

Ezeknek a programoknak fel kell ismerniük a befogadás elvét és átfogó módon kell kidolgozniuk az iskola előtti tevékenységek és a kora gyermekkori egészségügyi ellátás ötvözetét.” (UNESCO, 1994, 53. pont)

Az eddig ismertetett célokkal összhangban rendelkezik az ENSZ 2006. december 13-án, New Yorkban elfogadott dokumentuma, a Convention on the Rights of Persons with Disabilities (Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény; United Nations, 2006). Az Egyezmény és a hozzá kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv Magyarországon a 2007. évi XCII. törvénnyel került kihirdetésre (2007. évi XCII. törvény a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről). A nemzetközi dokumentumban a résztvevő országok vállalják, hogy hatékony intézkedéseket tesznek a fogyatékos személyekkel kapcsolatos tudatosság társadalmi szinten történő növelése érdekében, a kisgyermekek esetében is. A célt szolgáló intézkedések között szerepel:

„A fogyatékossággal élő személyek jogait tiszteletben tartó magatartásforma tudatosításának támogatása az oktatás minden szintjén, ideértve az egészen kiskorú gyermekeket is.” (United Nations, 2006, 8. cikk, 2. b)

A részes államok elismerik továbbá, hogy a fogyatékos személyek jogosultak a lehető legmagasabb színvonalú egészségügyi ellátásra bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül,

70

és mindent megtesznek azért, hogy az érintettek hozzáférjenek az állapotukhoz illeszkedő szükségletalapú szolgáltatásokhoz. Ennek érdekében többek között

„…biztosítják a fogyatékos személyek számára kifejezetten fogyatékosságuk miatt szükséges egészségügyi szolgáltatásokat, beleértve az állapot korai felismerését és – szükség esetén – a beavatkozást, valamint a további fogyatékosságok előfordulásának minimalizálására és megelőzésére kialakított szolgáltatásokat, a gyermekek és idősek körében is;

biztosítják ezeknek az egészségügyi szolgáltatásoknak a lehető legközelebbi hozzáférhetőségét az emberek saját közösségeihez, beleértve a vidéki területeket is”

(United Nations, 2006, 25. cikk, b. és c.)

„…és biztosítják a fogyatékosságból fakadó szükségletekhez kapcsolódó megfelelő és megfizethető szolgáltatásokhoz, eszközökhöz és más segítségnyújtáshoz való hozzáférést.”

(United Nations, 2006, 28. cikk, 2. pont, a.)¹⁷