Közérdekű ésszerűségi elv

A Wouters ügyben²⁴⁰ az Európai Bíróság egy előzetes döntéshozatali eljárás keretében, az általános kartelltilalom ésszerűségi vizsgálata során, közérdekű szempontok figyelembe vételét is elfogadhatónak tartotta, ezzel létrehozva a közérdekű ésszerűségi tesztet.²⁴¹

Az ügyben a jogvitát az váltotta ki, hogy a holland ügyvédi kamara megtiltotta ügyvédek és könyvvizsgálók általi közös vállalkozások alapítását. Ennek alátámasztására a kamara szakmaetikai szempontokat hozott fel. Míg ugyanis a könyvvizsgáló feladata az adott vállalat könyveinek objektív értékelése, vagyis tevékenységét nem a vállalat érdekeit szem előtt tartva végzi, addig az ügyvéd a megbízó érdekében kell eljárjon, megtartva annak üzleti titkait.

Márpedig az ügyvédi függetlenséget és a megbízó érdekeinek a képviseletét befolyásolhatja, ha az ügyvéd egy olyan szervezethez tartozik, amelynek feladata a vállalat valós pénzügyi eredményeinek a kimutatása. Ezek a pénzügyi eredmények pedig éppen olyan tranzakciók következményei, amelyek vonatkozásában a szervezet korábban ügyvédi szolgáltatást nyújtott.

Az Európai Bíróság megállapította, hogy a fenti etikai szabály, illetve annak alkalmazása érinti a tagállamközi kereskedelmet, és hátrányos hatással van a versenyre.²⁴² Ugyanakkor a Bíróság azt is kimondta, hogy nem minden megállapodás vagy vállalkozások társulása által hozott döntés, amely korlátozza a felek vagy valamelyik fél cselekvési szabadságát, esik szükségszerűen az általános kartelltilalom körébe. Ennek eldöntése érdekében mindenek előtt

240 C-309/99. sz., J.C.J. Wouters, J. W. Savelbergh & Price Waterhouse Belastingadviseurs BV kontra Algemene Raad van de Nederlandse Orde van Advocaten ügyben 2002. február 19-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-1577. o.).

Az üggyel kapcsolatban lásd Andrews, Philip: Self-regulation by professions – the approach under E.U. and U.S.

competition rules. In: European Competition Law Review, 2002. 23. évf. 6. sz. 281-285. o.; Denman, Daniel: Case Comment, European Court of Justice: anti-competitive agreements – professional rules – Netherlands Bar. In:

European Competition Law Review, 2002. 23. évf. 6. sz. N73. o..; Deards, Elspeth: Case Comment, Closed shop versus one stop shop: the battle goes on. In: European Law Review, 2002. 27. évf. 5. sz. 618-627. o.; Ahern, Deirdre: Case Comment, Hemat v The Medical Council: the Wouters Legacy revisited. In: European Competition Law Review, 2007. 28. évf. 6. sz. 366-370. o.

241 Ezzel ellentétes álláspont szerint az EUMSz 101. cikkének (1) bekezdése nem foglal magában közérdekű ésszerűségi tesztet, és ilyen jellegű következtetést a Wouters ügyben hozott határozat alapján sem lehet levonni.

Lásd Loozen, Edith: Professional ethics and restraints of competition. In: European Law Review, 2006. 31. évf. 1.

sz. 28-47. o.

242 86. pont.

figyelembe kell venni a megállapodás vagy döntés teljes kontextusát, így különösen tekintettel kell lenni annak céljára. A jelen esetben a szervezeti, az alkalmassági, szakmaetikai, a felügyeleti és a felelősségi előírásoknak az a célja, hogy megfelelő garanciákat biztosítsanak a jogi szolgáltatások igénybe vevőinek védelme és az igazságszolgáltatás megfelelő működése érdekében.²⁴³ Ennek az értékelésnek az elvégzése során figyelembe kell venni a holland jog vonatkozó előírásait.²⁴⁴ Ezt a megállapítást általánosítva megállapíthatjuk, hogy az Európai Bíróság elismerte, hogy bizonyos társadalmi célok, így szakmai szolgáltatások közös (etikai) szabályozása, legitim célként szolgálhat az általános kartelltilalom szerinti mérlegelés elvégzése során. Ezt a lehetőséget, valamint az ennek keretében végzett mérlegesét a közérdekű ésszerűség fogalmával írhatjuk le.

Ezt követően az Európai Bíróság megállapította, hogy a fenti szabályozás ésszerűségi szempontból valóban szükségesnek tekinthető ahhoz, hogy az ügyvédi hivatás megfelelő gyakorlását biztosítsa.²⁴⁵ A fenti holland kamarai szabályozás nem sérti az általános kartelltilalmat, mert a döntéshozó szerv ésszerűen helyezkedhetett arra az álláspontra, hogy ez az előírás, habár szükségszerűen jár versenykorlátozó hatással, szükséges az ügyvédi hivatás megfelelő gyakorlásának biztosításához.²⁴⁶ A közérdekű ésszerűség, egyrészt, függ attól, hogy az ügyvédi hivatást hogyan szervezik meg az adott tagállamban, vagyis miként fogják fel az ügyvéd szerepét, státuszát stb. Másrészt, a fenti megállapításokból arra lehet következtetni, hogy a kamarának mérlegelési joga van a szabályozás kialakítására, az Európai Bíróság pedig csak azt vizsgálja, hogy a legitim társadalmi cél és az elfogadott intézkedés között van-e ésszerű kapcsolat, nem fogja azonban felülmérlegelni a szakmai szervezet döntését. Az Európai Bíróság tehát tiszteletben tartja a kamara mérlegelését, addig amíg az nem lépi túl mérlegelése kereteit.

A Meca-Medina és Majcen kontra Bizottság ügyben²⁴⁷ az Európai Bíróság a Nemzetközi Úszószövetség doppingellenes szabályzatát vizsgálta, amelyet az EU-s versenyjog alkalmazási

243 97. pont.

244 98-102. pont.

245 107. pont.

246 110. pont.

247 C-519/04. sz., David Meca-Medina, Igor Majcen kontra Bizottság ügyben 2006. július 18-án hozott ítélet (EBHT 2006., I-6991. o.).

körébe vont, és azt a Wouters ügyben lefektetett közérdekű ésszerűségi teszt alapján vizsgálta.²⁴⁸ A Bíróság megállapította, hogy

nem tartozik automatikusan az EUMSz 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá valamennyi olyan vállalkozások közötti megállapodás vagy vállalkozások társulásának határozata, amely korlátozza a felek vagy az egyik fél cselekvési szabadságát. Ennek a rendelkezésnek egyedi esetben történő alkalmazásakor ugyanis mindenekelőtt azt az általános közeget kell figyelembe venni, amelyben a vállalkozások szóban forgó társulása meghozta a határozatot vagy amelyben az kifejti a hatását, és különösen a célkitűzéseit kell megvizsgálni. Azt is meg kell továbbá vizsgálni, hogy a határozatból eredő versenykorlátozó hatások elválaszthatatlanul kapcsolódnak-e az említett célkitűzések eléréséhez.²⁴⁹

A Bíróság kiemelte, hogy

még ha feltételezzük is, hogy a vitatott doppingellenes szabályozást vállalkozások társulása olyan határozatának kell tekinteni, amely korlátozza a fellebbezők cselekvési szabadságát, nem minősülne emiatt szükségszerűen a közös piaccal összeegyeztethetetlen versenykorlátozásnak az EUMSz 101. cikk értelmében, mivel jogos célkitűzése igazolja. Az ilyen korlátozás ugyanis elválaszthatatlanul hozzátartozik a sportversenyek szervezéséhez és szabályos lefolytatásához, és éppen a sportolók közötti egészséges versengés biztosítására irányul.²⁵⁰

Az Európai Bíróság elismerte tehát, hogy a doppingellenes szabályozás célja olyan legitim társadalmi cél, amelyet az általános kartelltilalom is tiszteletben tart, ugyanakkor azt is megállapította, hogy „az ezzel a szabályozással megállapított korlátozások csak akkor nem esnek az általános kartelltilalom hatálya alá, ha arra a mértékre korlátozódnak, amely a sportversenyek szabályos lefolytatásához szükségesek (…) Az ilyen szabályozás ugyanis

248 Lásd van den Bogaert, Stefaan – Vermeersch, An: Sport and the EC Treaty: a tale of uneasy bedfellows. In:

European Law Review, 2006. 31. évf. 6. sz. 821-884. o., 835. o.; Szyszczak, Erika: Competition and sport. In:

European Law Review, 2007. 32. évf. 1. sz. 95-110. o., 101. és 104. o.

249 42. pont.

250 45. pont.

valóban túlzó lehet, egyrészt a szankcióval sújtható és a nem büntethető doppingolás elhatárolási feltételeinek megállapítását, másrészt az említett szankciók súlyát illetően.”²⁵¹ Egy ilyen szabályozás túlzó lehet, egyrészt, a szankció mértékére tekintettel, de a miatt is, hogy nem határolja el egymástól a büntetendő és a nem büntetendő eseteket. Az ügyben két sportolót azért tiltott el a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) Dopping Panelja négy évre, mert doppingellenőrzésen nandrolonszintjük tesztje pozitív lett. „[A] NOB és a FINA által akkreditált 27 laboratórium gyakorlata szerint, valamint figyelembe véve a nandrolon szervezeten belüli termelődésének, azaz nem vétkes bevitelének lehetőségét, a férfi sportolók testében ezen anyag jelenléte csak a vizelet milliliterjében (ml) 2 nanogrammban (ng) meghatározott tűréshatár felett minősül doppingolásnak.”²⁵² Ugyanakkor a sportolók olyan tudományos eredményekre hivatkoztak, amelyek „igazolták, hogy bizonyos élelmiszerek, így például a nem herélt kan disznó húsának elfogyasztása esetén az emberi szervezet belső kiválasztással is termelhet nandrolonszármazékokat, amelynek mértéke így meghaladhatja az elfogadott tűréshatárt.”²⁵³ A sportolók arra hivatkoztak, hogy ez utóbbi tudományos eredmények fényében túlzottan szigorú a NOB és a FINA által akkreditált 27 laboratóriumok gyakorlata.

Az Európai Bíróság – elismerve, hogy a kérdést valóban meg kell vizsgálni az általános kartelltilalom alkalmazása során – ebben a vonatkozásban, egyrészt, a szabályozást kifogásolóra telepítette a bizonyítási terhet, másrészt, elismerte a szabályozást megalkotó szakmai szervezet mérlegelési jogát. A Bíróság álláspontja szerint „a vitatott doppingellenes szabályozást ezért csak akkor nem lehetne igazoltnak tekinteni a kitűzött célkitűzésre figyelemmel, ha az említett szabályozás meghozatala időpontjában vagy akár a szabályozásnak a fellebbezőket szankcionáló alkalmazásának 1999-es időpontjában rendelkezésre álló tudományos ismeretek állása szerint olyan alacsony értékben határozták meg a tűréshatárt, amely nem vette kellően figyelembe ezt a jelenséget[, vagyis a heréletlen kan disznó fogyasztásának lehetséges hatását.] (…) Jóllehet a fellebbezők előadják, hogy a NOB-nak 1993 óta ismernie kellett a szakértő által jelzett veszélyt, miszerint a nem herélt kan disznó húsának korlátozott mértékű fogyasztása esetén a teljesen ártatlan sportolók is túlléphetik a szóban forgó tűréshatárt, azt azonban nem bizonyították, hogy a releváns időpontban a tudományos közösség

251 47-48. pont.

252 2. pont.

253 3. pont.

nagyobb része megerősítette ezt a veszélyt.”²⁵⁴ Sőt, a sportolóknak nemcsak azt kellett volna bizonyítaniuk, hogy a fenti tűréshatár túlzó, hanem azt is, hogy mi tekinthető a megfelelő tűréshatárnak. A Bíróság ugyanis megállapította: „ilyen feltételek mellett és mivel a fellebbezők nem határozták meg pontosan, hogy milyen szinten kellett volna megállapítani a tűréshatárt a releváns időpontban, nem tűnik úgy, hogy a hivatásos sportolókra vonatkozó tűréshatár olyan korlátozás lenne, amely túlmegy azon a mértéken, amely a sportversenyek lefolytatásához és szabályos menetéhez szükséges.”²⁵⁵

A közérdekű ésszerűségi teszt vonatkozásában természetesen automatikusan felmerül a kérdés, hogy mi a magyar versenyjog álláspontja a kérdéssel kapcsolatban. Sajnálatos módon ebben a vonatkozásban nem áll rendelkezésre egyértelmű gyakorlat, ami minden bizonnyal annak köszönhető, hogy a magyar versenyjog más helyet foglal el a jogforrási hierarchiában, mint az EU-s antitröszt jog. Míg ugyanis az EU-s versenyjog elsődlegességgel rendelkezik a tagállami jogokkal szemben, addig a Tpvt. nem rendelkezik ilyen omnipotenciával. Tekintettel pedig a releváns szakmai szolgáltatások törvényi szintű szabályozására, ami az etikai jogalkotásra és jogalkalmazásra is kiterjed, a versenyjogi beavatkozás ezen a téren gyakorlati értelemben korlátozottabb jelentőséggel bír. Ugyanakkor nincs kétség afelől, hogy a Wouters és a Meca-Medina ügyekben lefektetett értelmezés a magyar versenyjogban is irányadó: a GVH például a Magyar Ügyvédi Karama ügyben²⁵⁶ számos ponton hivatkozott a Wouters ügyben hozott ítéletre.

254 52-53. pont.

255 54. pont.

256 Vj-180/2004/32. sz. GVH határozat.